Megbocsátás
Ez a téma mindig aktuális és különösen hasznos olyan csoportban, ahol a kiskamaszkor közepén bizony gyakran adódnak konfliktushelyzetek.
Sokat beszélgettünk egy-egy aktuális eset kapcsán a megbocsátás fontosságáról. Egyik délután körbeültünk és vitafórumot tartottunk arról, hogy a megbocsátás valójában kinek jó. Annak, aki megbocsát, vagy annak, akinek megbocsátanak?
Hosszas érvek után levontuk azt a konkluziót, hogy a megbocsátás leginkább magunkról szól, mert saját magunknak tesszük könnyebbé a további életünket.
Ezután azért arról is beszélgettünk, hogy ha megbántottunk vkit, próbáljuk meg kideríteni, mivel, és hogy tehetjük jóvá. Ha pedig a sérelem valótlan, érdemes kideríteni, a másiknak valójában milyen szükséglete sérült. Itt újra a barátság téma is előkerült, mert igazán egy barát ismer annyira, hogy tudjon ebben segíteni.
Végül coachingkártyák segítségével zártuk a délutánt, hogy ki mit tanult, mit visz haza, mire igyekszik figyelni a jövőben.
Annyira belefeledkeztünk ebbe a 2 alkalomba, hogy semmilyen fotót nem készítettem, egyszerűen azért, mert mélyreható, tartalmas órák lettek és fel sem tűnt, hogy elfelejtettem…
De.. másnap két kislány odajött, hogy sikerült kibékülnük. Ezen a napon ők hamarabb elmentek, mi az udvaron voltunk még ekkor. Mire beértem az osztályba, a következő kép fogadott minket a táblán:
Azon túl, hogy megoldódott a fotókérdés, nagyon jó visszajelzés volt, hogy érdemes mindezt csinálni. A többiek pedig egyetértésük jeléül odafirkantották a nevüket….ilyen a mi közösségünk.