Hála gyakorlása 2.c osztályban
A hála gyakorlása
A hála gyakorlása a boldogság egyik forrása. Segít észrevenni azokat a pozitív dolgokat, amelyek a mindennapjainkat gazdagítják, erősíti a kapcsolatainkat.
A család, a barátok mint „választott család” elsődleges közege annak, hogy biztonságban, elfogadásban és szeretetben éljünk. Ez az a hely, ahol meghallgatnak, támogatnak és megértenek. Egy őszinte beszélgetés vagy közös nevetés sokszor felülírja a nehezebb napokat, a barátok elfogadása, kedvessége és segítsége érték
A tehetség mindenkiben jelen van, csak különböző formákban. A hála gyakorlása segíti azt a tudatosságot, hogy a tehetségünket használni és fejleszteni lehet, és érdemes is.
A hála gyakorlása a család iránt, a barátaink felé és a saját tehetségünkért olyan hármas egység, amelyben biztonság, támogatás és önbizalom egyaránt jelen van.
A hála fejlesztése nemcsak boldogabbá tesz, hanem megtanít értékelni mindazt, ami már most is ott van az életünkben: a családot, a barátokat és a bennünk rejlő tehetséget
Az óra bevezető részében Hangulathőmérő játék segítségével mindenki elmondhatta, miért vidám, boldog, illetve milyen aktuális probléma zavarja. A bemelegítés folytatódott az Induljon el, aki… gyakorlattal. Itt már a hála témára is kitértünk.
A következő részben a Mitől jó egy nap? kérdésre válaszoltak a gyerekek csoportokban.
Majd szóban, utána írásban válaszoltak a gyerekek az óra kérdésére: Kinek és miért lehetünk hálásak?
Az óra végén még a tanulók önbizalmának erősítésére elolvastuk a 15 motiváló mondatot, megbeszéltük.
A foglalkozás elején közösen beszélgettünk arról, mit jelent a ‘hála’ szó. A gyerekek elmondták, minek örülnek legjobban, miért hálásak. Ezután ‘Hálás vagyok, mert…’ játékot játszottunk: mindenki mondott egy dolgot, amiért hálás (pl. „Hálás vagyok, mert van kutyám”, „…mert anya minden nap puszit ad”).
A beszélgetés után elkészítettük a **„Hála-napocskát”**: egy nagy kartonból kivágott nap közepére felírtuk a csoport nevét, a sugarakra pedig a gyerekek rajzolták vagy írták (óvónő segítségével), hogy miért hálásak. Minden gyermek egy napsugarat kapott, amit ráragaszthatott a közös napra. A kész „Hála-napocska” kikerült a csoportszoba falára, hogy minden nap emlékeztesse a gyerekeket arra, milyen sok jó dolog veszi őket körül.
A foglalkozást egy rövid relaxációs mesével zártuk, amelyben a gyerekek elcsendesedtek, és elképzelték mindazt, amiért hálásak.
Az októberi hónapban foglalkoztunk a hála gyakorlásával. A hálás gondolkodásnak köszönhetően pozitív érzelmek ébredtek bennünk. A hála gyakorlása aktivitásra sarkallt bennünket.
Elkészült az osztály közös hálafája. A rákerülő levelek azt szimbolizálták, amiért a gyerekek hálásak a mindennapi életükben. Közben történeteket olvastunk a háláról. Sok-sok egyéni történet hangzott el arról is, miért éreznek hálát ők maguk egy-egy nap végén.
Zárásul hálaköveket gyűjtöttünk az iskola udvarán. Volt aki ki is díszítette, úgy talált gazdát neki. Azzal is kifejezvén hálájukat annak az illetőnek, aki jót cselekedett velük.
Az óra végén azzal váltunk el, hogy a tanulók kutatómunkát fognak végezni a környezetükben az adott témával kapcsolatban.
Tanítóként lehetőségem van szinte minden tanítási órán és délutáni foglalkozáson megjeleníteni a Boldogságóra anyagát. Jelen esetben ének-zene órába építettem be.
Tanítványaim 1. osztályosok most kezdem tudatosítani a hála fontosságát Lelkesen, nyitottan vettek részt a tanulók a különböző feladatok elvégzésében. Sikerült a hála fogalmát az életkori sajátosságnak megfelelően megbeszélni. A legnagyobb megelégedettség az volt számomra, hogy az érzéseikről bátran tudtak beszélni.
A gyerekek együttműködők, nyitottak voltak az órán a feladatokra. Úgy érzem, hogy az óra, amelyet még folytattunk, elérte célját.
A szeptemberi hónapban a Boldogságóra keretében a hála gyakorlását lefgőképpen a közös élmények és cselekedetek révén valósítottuk meg. A gyerekekkel együtt fedeztük fel, hogyan lehet hálásnak lenni nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is – egymásért, a környezetünkért és az élet apró örömeiért.
Célkitűzéseink közé tartozott a hála fogalmának megtapasztalása közösségi tevékenységeken keresztül, a környezet iránti felelősségérzet és gondoskodás erősítése, a közösségi összetartozás élményének elmélyítése, a hála szimbólumának, a virágnak megismerése is. Megvalósított programjaink voltak a hónapban:
– Takarítás Világnapja: E jeles alkalomból közösen takarítottuk meg óvodánk udvarát és környezetét. A gyerekek lelkesen vettek részt a munkában, megtapasztalva, milyen jó érzés tenni valamit a közösségért.
– Őszi virágültetés: Színes virágokat ültettünk az udvarra, ezzel nemcsak szebbé tettük környezetünket, hanem hálánkat is kifejeztük a természet szépségei iránt.
– A hála jele – a virág: Megismertük a hála szimbólumát, a virágot. A gyerekek rajzoltak, festettek, és virágokat készítettek, amelyekkel kifejezték hálájukat egymás és az óvoda iránt.
A gyerekek örömmel vettek részt a programokban, és sokan mesélték, hogy otthon is elmondták, miért voltak hálásak aznap. A közös munka és alkotás során erősödött bennük az egymás iránti figyelmesség és a környezet iránti szeretet.
A szeptember sok újdonságot hozott a Csiga-biga és a Katica csoport életébe is: új barátokat
köszönthettünk, a gyerekek egyre ügyesebben és bátrabban mozognak az óvoda világában, és
örömmel vetik bele magukat a közös játékokba, beszélgetésekbe. A hónap végére már egyre
jobban kialakult az a nyugodt, biztonságos légkör, amely lehetővé tette, hogy megtartsuk az
első Boldogságóra-foglalkozásunkat, amelynek témája a „Hála” volt.
A Csiga-biga csoportban egy különleges rózsaszín labda lett a foglalkozás kulcsszereplője. A rózsaszín labda mindig váratlanul bukkan fel, de a gyerekek már jól tudják: ha hallják a jól ismert kezdőmondókát, ideje a szőnyegre ülni, mert valami különleges kezdődik. A mondóka hívó szavaira mindenki kíváncsian és izgatottan gyűlt össze.
A játék menete egyszerű, mégis mély érzéseket mozgatott meg: akinél megállt a rózsaszín
labda, elmondhatta, miért volt hálás a nyáron. Nagyon szép, őszinte és személyes gondolatok
hangzottak el: volt, aki a közös családi nyaralásért, más a nagymama finom sütijéért, vagy
éppen a szomszéd kiskutyával töltött napokért volt hálás. Néhány gyerek arról mesélt, hogy
milyen jó érzés volt új barátokat találni, vagy hogy milyen öröm volt újra látni az óvó néniket
és a csoporttársakat.
A foglalkozás során beszélgettünk arról is, mit jelent számunkra a hála, és milyen sokféle
dologért lehetünk hálásak nap, mint nap: egy ölelésért, egy kedves szóért, az otthon melegéért
vagy épp egy szép rajzért. Megtanultuk, hogy a hála kifejezése nem csak másoknak szerez
örömet, hanem nekünk magunknak is boldogabbá teszi a napjainkat.
A gyerekek lelkesen vettek részt a játékban, és a foglalkozás végére mindannyian egy kicsit
jobban megértettük, milyen fontos meglátni az apró csodákat, amik körülvesznek minket. A
rózsaszín labda pedig ezután is velünk marad, és bármikor előkerülhet, ha szeretnénk egy
kicsit megállni és hálát adni valamiért.
A Katica csoportban Boldog Dóra látogatott el a gyerekekhez nap, mint nap, együtt játszottunk. A hónapban közösen mondogattuk a „Szép nap, ölelj át most engem” című dalt.
Boldog Dóra mindig, minden gyermeknek adott egy ölelést. Volt olyan nap amikor délelőtt, volt amikor reggel s volt amikor pihenés után. Ekkor a gyermekek elmondhatták Boldog Dórának, hogy ma miért hálásak.
A munkafüzetünkben a 3. oldalon található feladatot minden gyermek ügyesen oldotta meg.
„Kerekerdő kalandra hív téged…” mondókát és Boldog Dórát bevonva a téma feldolgozására, a gyermekeknek mi, óvodapedagógusok olvastuk el a „Hálafa” történetét, majd közösen beszéltük meg a hozzá kapcsolódó kérdéseket. A fa mondókáját nagyon megkedvelték a gyermekek, ami véleményünk szerint annak köszönhető, hogy óvodánk udvarán van egy hatalmas, öreg gesztenye fa, amit nagyon kedvelnek a gyermekek és HÁLÁSAK vagyunk ennek a fának. Hogy miért is? A gyermekek véleménye: nyáron ő ad nekünk hűvöset, ősszel ad nekünk a terméséből, és még levelet is küld nekünk, tavasszal pedig újra éled, virágzik aminek mindig örülünk.
A hónap során megélt élmények segítették a gyerekeket abban, hogy felismerjék: a hála nemcsak érzés, hanem cselekedet is. A közös takarítás, ültetés és alkotás mind hozzájárult ahhoz, hogy tudatosabban figyeljenek a jó dolgokra, és értékeljék azokat. A virág, mint a hála jele, szép szimbóluma lett ennek a különleges hónapnak.
A 3. osztályos Rókusisok hálakártyákat, kedves üzeneteket készítettek, amit az iskola dolgozóinak (gazdasági iroda dolgozói, takarítók, konyhások, portások) adtak oda.
A szeptemberi boldogságórán a hála érzését jártuk körül, hiszen ez az egyik legfontosabb kulcs a mindennapi örömhöz. A gyerekekkel közösen felfedeztük, hogy milyen jó érzés, amikor észrevesszük a jót az életünkben – legyen az egy kedves szó, egy mosoly, vagy egy apró segítség.
Mese: A csodakantár
Az óra keretében felolvastuk „A csodakantár” című mesét, melyben a főhős varázslatos módon megtapasztalja, milyen csodák történhetnek, ha hálás tud lenni azokért a dolgokért, amiket kap. A mese segített a gyerekeknek megérteni, hogy a hála nemcsak másoknak szerez örömet, hanem saját magunkat is boldogabbá teszi.
A mese után beszélgettünk arról:
• Miért fontos kifejezni a hálánkat?
• Mikor éreztük utoljára, hogy valamiért hálásak vagyunk?
• Kinek szeretnénk ma köszönetet mondani, és miért?
A gyerekek nagyon nyitottan és bátran megosztották élményeiket, sok szívet melengető történet hangzott el szülőkről, testvérekről, barátokról.
Kézműves tevékenység: Szeretetkupon készítése
Az óra második felében mindenki elkészíthette a saját szeretetkuponját. A kuponokra olyan kedves gesztusokat írtak a gyerekek, amelyeket ajándékba adhatnak valakinek – például:
• „Egyszeri ölelés”
• „Segítek elpakolni vacsora után”
• „Rajzolok neked egy szép képet”
• „Játszom veled, amit te választasz”
A gyerekek nagy lelkesedéssel rajzoltak, színeztek és díszítettek, miközben végig gondolták, kinek adnák ezt a szeretetkupont és miért. Sokan szüleiknek, testvéreiknek vagy nagyszüleiknek szánták ajándékba.
Élmények, benyomások
Az óra során csodálatos volt látni, mennyire nyitott szívűek a gyerekek, és milyen könnyen rá tudnak hangolódni a hála érzésére. A mese mély nyomot hagyott bennük, a szeretetkupon pedig igazi személyes ajándékká vált.
Az ilyen órák megerősítik bennünk, hogy a boldogság tanulható, és már kisgyermekkorban érdemes rá figyelmet fordítani.
Szeptember
Hála gyakorlása
Szeptemberi boldogságóra témánk a Hála gyakorlása volt. A boldogságóra megvalósítását a
egy csütörtöki napra terveztem és akkor vetettem be, amikor azt éreztem, hogy a
gyermekeknek egy kis lelassulásra, nyugodtságra van szükségük.
A boldogságórát szabad játékból indítottam, a foglalkozásban szabadon vehettek részt a
gyermekek, azonban az összes gyermek jelen volt a foglalkozáson. A „Süss fel nap…’ című
dal elfurulyázásával motiváltam őket és közben a szőnyeg felé irányítottam a tevékenységet.
A szőnyegen egymás mögé törökülésbe ültünk le. A „Körbe-körbe karikába” című
mozgásalapú relaxációs gyakorlatot végeztük, egymás hátára „rajzoltunk.”. A gyerekek
nagyon élvezték, lelassultak, ellazultak és a figyelem teljes mértékben rám terelődött. Miután
ellazultunk, meghallgattuk közösen Bagdi Bella: Szép nap ölelj most engem.. című dalt. A
gyerekkekkel a végére közösen énekeltük. A nagyobbak közül volt akit nagyon meghatott a
dal, könnyek szöktek a szemekben. Ezt követően a dalban hallottakat idéztük fel és beszéltük
meg a mondani valóját.
Ezt követően egy bizalmi kört alakítottunk ki és ebben a körben elöször egy falevelet
indítottam el, amit tovább kellett adni, cél az volt, hogy hozzám visszaérjen. Az egy levél után
elindítottam a második és harmadik levelet is. A levelek átadása közben fontos volt az
egymásra való odafigyelés és koncentráció, mert csak így érhetett vissza hozzám az összes
levél.
A játék után egy mese következett, melynek címe: „Maci bajban van…” amit bábjáték
formájában ismerhettek meg a gyermekek. A mese után átbeszéltük a mese tartalmát és
mondanivalóját, hogy miért fontos egymásra odafigyelni, miért lehetünk hálásak.
Tevékenység lezárása képpen meghallgattuk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalt, melyet a
gyermekek nagyon élveztek, majd az asztalhoz irányítottam őket és virágokat színezhettek ki,
amiket hála virágoknak neveztünk el és minden elkészült virágot oda kellett adniuk valakinek
a családból, akinek szerették volna és elkellett mondaniuk miért hálásak neki. A
visszajelzések alapján sokan odaadták édesanyjuknak, mert: „hálásak, hogy hamar jött értük”,
„hálásak, hogy elvitte őt a játszótérre”, „hálásak, hogy finomat főzött” stb.
Azt gondolom a mai világban ez nagyon fontos, hogy a gyermekeket tanítsuk meg szeretni,
tanítsuk meg nekik, hogy nem minden alap ami előttük van, hanem igen is ilyen apró
dolgokért is lehetnek hálásak.
A tevékenység során a célomat elértem, a gyermekek szociális készségük is fejlődött.