Beszélgettünk a gyerekekkel a háláról, mit jelent és miért lehetünk hálásak.
Elolvastam a gyerekeknek a Hálafa történetét.
Két nagycsoportos lerajzolta egy szívecskébe,hogy miért lehetünk hálásak: csokiért, rollerért,ha valamit kapunk a szüleinktől, egy mese olvasásért, ha betegek vagyunk a gondozásért, az egymás segítség nyújtásáért,amikor a csoportban is a nagyok segítenek a kicsiknek.
A hálánk következtében megszűnnek a negatív tulajdonságok ,mint az irigység, az ellenségeskedés, a magány, a rosszkedv, a bosszúság. Helyette vidámak leszünk és szebbnek látjuk a világot.
A hála pozitív tulajdonság, ami a személyiségünket pozitívan befolyásolja, önértékelésünket ,önbecsülésünket növeli.
Készítettünk hála szíveket. Körbeadós játékot játszottunk a szívecskés macinkkal,mely a hálát ,szeretetet sugározza, körbe adtunk pacsizást, simogatást. A nagyokkal a ma i és a sün történetét átbeszéltük,felelevenítettük,mert korábban ezt meséltem nekik.
A simogató kezünket szívbe rajzoltuk, a szívet kivágtuk.A nagycsoportosok segítettek a kisebbek kezét körberajzolni. A hálakert virágait megrajzoltuk.

Ebben a hónapban a hála gyakorlása volt a témánk. Nagyon sokat beszélgettünk ezzel kapcsolatban. Tudatosítottuk a hála fontosságát, hogy milyen nagy szerepe van az emberek életében. Olyan tevékenységeket, játékokat játszottunk amelynek segítségével ezt elérhetjük. A téma feldolgozását mesével indítottam. Tetszett nagyon a gyermekeknek többször is elmeséltem. Elkészítettük közösen a mi hálafánkat. Színezgettünk, sokat énekeltünk, mozgásos játékokat játszottunk.

Ebben a hónapban olyan témájú történeteket, meséket is olvastunk, hallgattunk, amelyek a háláról szólnak. Beszélgető körben mindenki mesélt arról, hogy ő miért hálás. Meghallgattuk a Hálafa történetét, megsimogattuk a hála leveleket. Elkészítettük a hálakezeket a gyerekek keze mintájára és szív formában felragasztottuk egy nagy piros kartonra. Kiszíneztük azokat a rajzokat, hogy minek örülnek, miért lehetünk hálásak.

Az előző évben nem vettem részt a Boldogságórákon, mert kiscsoportom volt. Most ismét lehetőséget kaptam, melynek nagy lelkesedéssel álltam elébe, mert már van némi tapasztalatom. A szülőket szülői megbeszélésen tájékoztattam, hogy mit jelent a Boldogságóra, mit fogunk ott csinálni, mennyi pozitív élményhez jutnak majd a gyermekeik. A Harangvirág csoportunk közepén, készítettem a falra egy nagyobb méretű Boldogvárat. Tavaly is látták ezt a várat a gyermekek, de különösebb gondot nem fordítottunk rá. Játék közben több alkalommal is felhívtam a figyelmüket a várra, beszélgettünk, hogy hamarosan Boldogságóra lesz. Fokoztam a kíváncsiságukat, volt olyan kisgyermek, aki minden nap megkérdezte, mikor lesz már, amikor a vár lépcsőfokára fellépünk. Reggel elővettem a varázsládánkból Boldog Dórát. A gyermekek mikor felfedezték, meglepődve nézték. Bábozással indítottam a nap eseményeit. Beszélgető körben arról társalogtunk, miért is jó az oviban? Vannak az idén új kisgyermekek is a csoportunkban, akik más csoportból érkeztek. Hálásan köszöntöttem őket, hogy megérkeztek hozzánk. Mindenki hálás lehet azért, hogy itt vagyunk együtt az óvodában, nem vagyunk betegek, jól érezzük magunkat egymással, sokat játszunk. Nagyon jó az időjárás, így hálásak lehetünk a napocskának is, hogy sokat lehetünk a szabad levegőn. Mozgással indítottunk. A „Napimádás”relaxációs gyakorlat közben, becsukták a szemüket, hogy érezzék a Nap éltető hatását, melegét. A „Szép nap, ölelj most át engem” zenét hallgatva, közös táncba kezdtünk. A zenéket nagyon szeretik, egyből örömmel fogadták. Táncolás közben kisebb instrukciókkal segítettem őket a mozgásban, de hagytam, hogy maguk is találjanak ki mozgásformákat. Felszabadultak lettek, kérték, hogy máskor is hallgassuk majd meg ezt a szép dalt. Hálámat fejeztem ki nekik, hogy jól együttműködve táncoltak, figyelmesek voltak egymással. Az előző héten a Tisza partra mentünk sétálni, ahol sok szép színes faleveket gyűjtöttünk. Az „Add tovább a falevelet” játék előtt, felidéztük élményszerző sétánkat. Megbeszéltük, hogyan érezték magukat séta közben. Hálásak lehetünk azért, hogy Tokajban lakunk, mert minden nap láthatjuk a természet csodáját, a Tisza és a Bodrog összefolyását. A játék felkeltette az érdeklődésüket, nevetve biztatták egymást közben. Boldog Dóra kerekerdő meséjére hívta őket. Bábozással szemléltettem a mesét, majd beszélgettünk a történtekről, ők miért lehetnek hálásak. Többen arról nyilatkoztak, hogy ők hálásak, azért ha kapnak valamit. Segítettem őket, saját tapasztalatom megosztásával, rávezető kérdésekkel, hogy jobban megértsék a HÁLA szó jelentését. Ezt követően, egyre több ötletük lett, figyelmesen hallgatták társaikat, egyre jobban kinyíltak. A munkafüzet képeit közösen megbeszéltük, majd önállóan tevékenykedtek. Az elkészült feladatlapokat, kihelyeztük a parafa falunkra. Érdeklődve nézegették egymás munkáját, megbeszélték a gondolataikat. Örömmel tapasztaltam, hogy legtöbben több dologért hálásak. Elkészítettük a tenyérlenyomatos hála szívecskénket. Alkotás közben, már csak úgy özönlöttek a gondolataik, miért is hálásak. Feladatunk még, hogy egymást türelmesen hallgassák végig. A közös munkát a bejárati ajtóra helyeztük, hogy a szülők is jól lássák, itt ma Boldogságóra volt. A Boldogságvárunkra mindenki felhelyezte a hála virágját. A foglalkozás lezárásaként a „Boldog vagyok” dalra ismét táncra perdültek, de aki elfáradt csendben szemlélődhetett. A gyűjtött falevelekből mindenki válaszhatott, amit hazavittek Hálalevélnek. A szülőktől, sok pozitív visszajelzést kaptam. „Oh, olyan cuki és megható ez a Boldogságóra! De boldog vagyok, te pedig egy kincs vagy nekünk”. Hálásan köszönöm én is, hogy én is részese lehetek ismét a Boldogságóráknak, mert a jó szó, az ölelés szebbé teszik a napomat. Az én hálám a csoportomban, amikor az egyik kislány odajön hozzám minden nap és azt mondja: „Olyan jó, hogy itt vagy, megölelhetlek? „ Hálásan köszönöm.

Elkezdődött egy új nevelési év. Gyönyörű a szeptember és mi hálásak vagyunk, hogy újra együtt lehetünk. Szeretettel fogadtuk az új kiscsoportosokat, felelevenítettük nyári élményeinket.
A foglalkozást az aktuális érzelmet feltáró hívóképekkel kezdtük, majd katica báb segítségével ismerkedéssel, bemutatkozással folytattuk. A hálás csiga történetét interaktívan dolgoztuk fel. Beszélgettünk a hála fogalmáról, hogy milyen érzés, hálásnak lenni, akár a szülőknek, akár a barátoknak, vagy éppen a minket körülvevő természetnek. A tevékenység végén Bagdi Bella énekét hallgattuk, nyugodtan elterülve a szőnyegen. Az udvaron boldogan öleltük körbe a mi „hálafánkat”.

Óvodánkban már több éve sikeresen működik a boldogságóra program, a mi csoportunk ebben a nevelési évben csatlakozott. Nagy izgalommal vártuk a feladatokat, a felkészülést segítette a könyv és a javasolt feladatsor.
A Ficánka csoportba 22 gyermek jár, 14 kislány és 8 kisfiú. Ők már összeszokott nagycsoportos korosztályú gyermekek. Én ebben az évben csatlakoztam hozzájuk, de hamar összebarátkoztam a csoporttal és megismertem őket, ők pedig szívesen fogadtak. A havi feladatjavaslatokkal megismerkedtem, majd megterveztem a heti tervet, amit már a hála gyakorlásával is kiegészítettem. A foglalkozásra szeptember utolsó hetében került sor, amikorra már összeszokott a csoportunk. A hét első napját ölelő kör bevezetésével kezdtük, amit több napon át alkalmaztunk. Mindenki elfogadta társait, szeretettel, hálával ölelték egymást. Senkit nem zártak ki. A gyerekek megismerkedtek a két bábbal: Boldog Dórával és Lelkes Lórival.
Játékra hívták a gyerekeket: Keressenek tárgyakat a csoportszobában, amiért hálásak lehetnek illetve szép pillanatokat szereznek, a „hálás kezdet” játékkal. Előkerültek a kedvenc plüssök, autók, könyvek, kirakók. A gyerekek megtudták ügyesen fogalmazni gondolataikat. Egy kislány megfogalmazta, hogy a nyár folyamán nagyon hiányoztak neki a társak, az óvó nénik. Egy kisfiú a kedvenc ovis plüss kutyáját hiányolta. Ezután Boldog Dóráék segítségével elmeséltem nekik a Hálafa történetét. A heti témánkhoz kapcsolódva „fecske fát” barkácsoltunk. A gyerekek fecskéket festettek, vágtak majd ezeket felakasztottuk egy faágra, s közben megosztottuk egymással miért lehetünk hálásak. Kiemeltük a vándormadarak életét, ügyesen válaszoltak, hogy a fecskék milyen hasznosak, megeszik a szúnyogokat, kártevőket. Értük is hálásak lehetünk.
A következő napokban beszélgetőkör során már egyre több ötletük, kreatív gondolatuk támadt. Szívesen vették kezükbe Boldog Dórát és Lelkes Lórit játék időben is. Körbe adva őket, érzelem fejlesztő játékot is játszottunk velük, arckifejezéseket próbáltunk utánozni: kedves, mosolygós, hálás, szomorú. Érzelmeik egyre jobban előjöttek, amit kifejezésre juttattak: érdekes, kedves mondatokat fogalmaztak meg egymásnak, a felnőtteknek. Köszönetet mondtunk a klassz ovis eszközökért, játékokért. Sok ölelés, mosoly, hála szőtte át a hetünket.