A Csiga Csoport tagjai közösen készítették el a Hála tablót. A Hála-fán minden szív egy-egy gyermeket és a csoporthoz tartozó óvodapedagógusokat és dadusnénit szimbolizálja. A gyermekekkel sokat beszélgettünk a hála szó jelentéséről és az érzésről, amelyet a hála gyakorlása során megélhetünk. A családtagok iránti hálaérzés kifejezésére készítettük a szív alakú borítékokat , amelybe a következőt írtuk: „Hálás vagyok a családomnak, mert szeretnek engem és mert én is szerethetem őket”. A gyermekek rajzaikkal díszítették és örömmel vitték haza az ajándékokat. Az óvónénik a szív alakú szófelhőben azokat a szavakat szedték csokorba, amelyeket a hála gyakorlása kapcsán fontosnak éreztek. Ezek a szófelhők az öltözőben lettek kifüggesztve, hogy a szülőket is elérjék az üzenetek.
A hála gyakorlása
A IV. osztályban hosszas beszélgetés és véleménykifejtés után rájöttek a gyerekek, hogy mindenkinek van egyéni célja, amit meg szeretne valósítani, arra is rájöttek, hogy vannak közös céljaink, de arra is, hogy egymást segíthetik, egymás segítségét kérhetik, hogy elérjék céljaikat.
Végül az osztály két csoportra vált fiúk – lányok és megírták a közösen kitalált és megfogalmazott sikertörténeteiket.
A januári feladatot úgy oldottuk meg, hogy készítettünk egy céltáblát. Ebbe négy kategóriában gyűjtöttük össze közös elérendő céljainkat: tanulmányokkal, jövőképpel, társas kapcsolatokkal és testi-lelki egészséggel kapcsolatos célok. A nyílvesszők szimbolizálják azokat a készségeket, képességeket, tulajdonságokat, melyeket fejlesztenünk kell, hogy elérjük ezeket a kitűzött célokat.
A \”Boldogító jócselekedetek\” témában sokat beszélgettünk arról, mit jelent segíteni másoknak. Az aktuális időszakban több olyan mesét hallgattunk-néztünk, melyeknek legfőbb üzenete: \”jó tett helyébe jót várj!\” Többször kértem a gyerekeket, figyeljenek…vegyék észre, ha valakinek segítségre van szüksége, találják ki, mi módon tehetnek jót a nap folyamán…
Azonban beszéltünk arról is, hogy nem feltétlenül kell minden esetben viszonzást várnunk jótettünkért…néha elég öröm pusztán maga a segítségnyújtás.
A gyerekek szívecskéket vágtak ki maguknak a jelükkel. A nap során odarajzoltuk azoknak a kisgyerekeknek a jeleit a szívecskékre, akiknek bármilyen módon segédkeztek valamiben. A \”játéknak\” nagy sikere volt!!! A jelek csak gyűltek, gyűltek…segítettek egymásnak öltözködni, kezet mosni, összepakolni a kiborult játékot, kirakni a kirakót a kisebbeknek…sőt!!! Még nekünk is kitaláltak számtalan dolgot, amiben a segítségünkre voltak. A dadus néninek feltekerték a szőnyeget, hordták az ágyakat, nekem helyre tették a festékes eszközöket, kihordták a papírhulladékot, összehajtották még a pulóveremet is 🙂 Nem győzték keresni a lehetőségeket arra, hogy jót tegyenek, és örömöt okozzanak a csoportban!!!
Ismét egy izgalmas, vidám hetet zártunk!
A Juharkoli a Boldogságóra keretében tovább folytatta a jócselekedeteket. Adni és jót cselekedni nemcsak karácsonykor hanem a mindennapokban is jó dolog , annak aki adja és annak is, aki kapja. A gyerekekkel több olyan jócselekedetről beszélgettünk ami arra tanítja őket, hogy segítsünk másokon, amivel csak tudunk. Így jött az ötlet, hogy decemberben két alkalommal is sálakat kötöttünk a városközpontban lévő fákra és a mai nap is kint voltunk több mint 40 db sálat kötöttünk a fákra a hajléktalanoknak, ezzel is segítettünk a rászoruló hajléktalanoknak a mínuszokban.
Társas kapcsolatok
1. nap
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtük. Az iskola volt a téma, és az, hogy kivel, kikkel vagyunk kapcsolatban.
Ezután elolvastam nekik a Társas kapcsolatok témakörhöz tartozó mesét. A felolvasás után megbeszéltük a hallottakat. A gyerekek többen is megfogalmazták a témával kapcsolatban saját gondolataikat.
A mese után meghallgattuk a Ha boldog vagy… című dalt.
Ezután játékot kezdeményeztem. Bemutattam nekik a Meleg zuhany nevű játékot és kipróbáltuk együtt is.
A foglalkozás végén angyalkákat színeztünk és újra meghallgattuk a dalt.
2. nap
A foglalkozás a dal meghallgatásával kezdődött.
Megkérdeztem a gyerekektől, hogy miről beszélgettünk az előző nap. Ezt megbeszéltük.
Azután folytattuk az előző nap elkezdett Meleg zuhany játékot azokkal a tanulókkal, akik még nem kerültek sorra.
Társas kapcsolatok tablót készítettünk. A kiszínezett angyalkákra szárnyakat ragasztottunk, majd felragasztottuk a tablóra és fonallal kapcsolatot hoztunk létre az angyalkák között aszerint, hogy ki kivel barátkozik a csoportban.
A tablóval fényképet készítettünk.
A végén meghallgattuk témakörhöz tartozó dalt.
A programot az első osztályosokkal kezdtük el. Mivel figyelmük és feladattartásuk még rövid ideig tartható fenn, a foglalkozást két részletben, két egymást követő délután, szabadidős tevékenységként végeztük el.
1. nap
Meghallgattuk a foglalkozáshoz ajánlott dalt.
Felolvastam a Hálamesét. Egy kicsit beszélgettünk róla.
Kérdésemre a gyerekek elmondták, mi tetszett nekik a mesében.
Ezután a hétköznapokban előforduló háláról beszélgettünk. Együtt megfogalmaztuk, kinek és miért lehetünk hálásak.
Minden tanuló előre kivágott szíveket kapott, melyekbe berajzolták magukat.
A foglalkozás végén újra meghallgattuk a dalt csukott szemmel. Azt kértem tőlük a zenehallgatás előtt, hogy képzeljék magukat oda, ahol most szívesen lennének. A dal után aki szerette volna, elmondhatta, hol járt.
2. nap
Ismét a dal meghallgatásával kezdtük a foglalkozást.
Ezután együtt összeszedtük, mivel tevékenykedtünk előző nap.
A következőkben minden gyermek húzott egy rajzolt kártyát, amelyen egy érzelem volt feltüntetve. Arra kértem őket, hogy beszéd nélkül próbálják eljátszani az adott érzelmet. Akinek ez nehéz feladat volt, rávezettem, segítettem.
Ismét előre kivágott piros szíveket kaptak, amelyeket annak a személynek adhattak a csoportból, akinek szerettek volna. Szerencsére, minden gyermek kapott valakitől, így mindenki boldog volt.
Ezután hálatablót készítettünk, melyre felkerültek az előző napon elkészített rajzok magukról.
A végén fényképezkedtünk a közös művel együtt és meghallgattuk a dalt is.
Az osztályon belül minden héten megleptük egymást valami aprósággal: kedves üzenetekkel, édességgel, segítségnyújtással, mindezt úgy, hogy senki nem tudta, ki az ő jótevője.Nagyobb mértékű jó cselekedet egyelőre papíron született, de egyszer mindent el kell kezdeni.