Áldott, békés karácsonyt és BOLDOG új évet kívánunk mindenkinek

Jócselekedetek. Az óravátlatot olvasva eszembe jutott egy gyerekkori emlék. Hittan órán (hatvanas évek második fele) kaptunk egy rajzlapot az atyától. Ezen egy út kanyargott és a végén ott volt a betlehemi jászol és a Szent Család. Az út fel volt osztva napokra. Be kellett írnunk, hogy milyen jó cselekedetet tettünk azon a napon. A tanító nénink nem értette, hogy karácsonyhoz közeledve miért „szelídült meg” az osztály.
Arra gondoltam ezt most is meg lehetne próbálni. Elkészítettem a kis fenyőfákat, amelyeket kitettünk az osztályban. Minden reggelt azzal kezdtük, hogy az előző napot végig gondolva megkerestük a jó cselekedeteinket, azokat is amelyket otthon vittünk végre. A kis „téglácskákat” pedig büszkén ragsztottuk fel a fácskákra. Volt aki nem emlékezett rá, hogy tett-e valami jót, de a többiek emlékeztették tetteire.
Így a karácsonyi ajándékkal együtt a „jócselekedetekkel” megtelt fenyőfák is hazakerültek ajándékként.

Szeptemberben a pályázatunkat írtuk még a „Boldogságóra” programba. Így ennek a hónapnak a témája a Boldogságfokozó hála elmaradt. December elején vettük elő. Az Advent időszaka, készülődés a karácsonyra megfelelő időszaknak tűnt. Beszélgettünk a háláról, és a gyerekek a családon belüli háláról tudtak sokat beszélni. Így elkészítettük a Hálakuponokat, és Mikulásra hazavitték ezeket. Később ismét elővettük a témát és elkészítettük az osztály Hála-karácsonyfáját. A kis fenyőfákra felkerültek a hála szavai a barátságról, az egyszerű ceruza kölcsönadásától az apró figyelmeztetésekig minden. Egymás szavait olvasva boldogan vették tudomásul, hogy egy-egy cselekedetük milyen örömet okozott.