A gyerekkori bántalmazás sebeit felnőttként is hordozhatjuk
- Írta: Boldogságóra,
- Megtekintve: 29
Mi történik, ha a gyerekünk minden reggel gyomorgörccsel indul iskolába? És mit teszünk, ha egyszer csak azzal szembesülünk, hogy nem őt bántják, hanem ő bánt másokat? Az iskolai bullying nem csupán két gyerek konfliktusa: az egész közösséget érinti, következményei pedig akár felnőttkorban is érezhetők. Szakértőkkel beszélgettünk a felismerésről, a megelőzésről és a segítség lehetőségeiről.
„Azt hittem, jobb hallgatni a túlélés érdekében”
A bullying érzékeny témáját rögtön egy személyes történettel kezdjük. „Az iskolai bántalmazás számomra nemcsak egy fontos társadalmi probléma” – árulja el Bagdi Bella pszichológus, a Boldogságóra alapító-vezetője, aki érintett is: bár borzasztóan várta, hogy iskolás lehessen, már az első nap beárnyékolta az örömét a padtársa, aki azonnal ledominálta. Ez az osztálytársa utána éveken keresztül terrorizálta őt. (Már a podcastfelvétel után, ahogy búcsúzkodtunk, Bella elmesélte: nemrégiben találkozója volt a régi osztályával, amire eljött ez az egykori fiú is. Kiderült: ő egyáltalán nem emlékezett a terrorizáló viselkedésére. Ez is azt mutatja: sokszor nem vagyunk vele tisztában, főleg zsenge gyerekként, hogy a viselkedésünk milyen mértékben bánthat másokat. Akár örök sebeket is ejthetünk anélkül, hogy tisztában lennénk a károkkal, amiket okoztunk.)
Hogy Bella annak idején hallgatott az őt ért abúzust illetően, abba a környezete és a családi háttere is közrejátszott, meséli. Egyébként egy másik bullying eset is megtörtént vele, ami miatt végül egy másik városban kezdte meg a gimnáziumot, hátha ott új, tiszta lappal indíthat.
„Hiszek abban, hogy az iskola nemcsak a tanulás helyszíne, de ott alakul ki a gyerek önképe, a valahová tartozás élménye, az, hogy ő értékes, de ott fogalmazódik meg az identitása is” – magyarázza, illetve azt is elmondja: ez a szégyentörténet, ami vele megesett, a mai napig kíséri.
A bullying sosem csak két ember ügye
Bella történetén keresztül Dr. Dóczi-Vámos Gabriella pedagógiai szakértő, mediátor, bullyingszakértő rámutat a bántalmazás tipikus jellemzőire: az időbeli tartósság, rendszeresség, a szándékos, tudatos viselkedés a sértő részéről.
A bullying viszonylatban szerepek alakulnak ki, ahol a felül álló személy az egész közösséget szeretné dominálni, magyarázza a szakértő. „A bullying soha nem két ember ügye, hanem az egész közösségé” – teszi hozzá Szabó Márta pedagógus. A szemlélődők is igen eltérően állhatnak hozzá a helyzethez: van, aki heccel, van, aki nevet, van, aki közömbös, és olyan is, aki együttérző, mégsem mer szólni, nehogy aztán legközelebb rajta csattanjon az ostor. Azért van pár gyerek, aki bátran kiáll az igazságtalanság ellen, de sajnos kevesen.
Az sem jó, hogyha otthon nem kap az ügyben támogatást a gyerek, ha azt hallja, hogy „ez csak tíz év”, „teher alatt nő a pálma”, különben is, „ilyen az ifjúság, ami olykor bizony kegyetlen”.
Sokféle attitűddel vannak jelen a gyerekek, vannak jogos, és kevésbé jogos kifogások, hogy miért nem lépnek közbe. Az egyáltalán nem elfogadható azonban, ha valaki azért tűri szemlélőként a bullyingot, mert úgy érzi, ahhoz neki semmi köze, nem is ismeri közelről az áldozatot.
A tanárnak is van felelőssége
Először is nagyon fontos, hogy legyen ezen a téren is edukáció, illetve hogy ne kampányjelleggel, hanem rendszeresen essék a problémáról és a megoldásokról szó.
A pedagógusok nehéz helyzetben vannak, mert míg a fizikai bántalmazásnak vannak egyértelmű jelei, a lelki gondok nem mindig nyilvánvalóak.
Márta egy praktikus ötletet is kínál a kollégáinak: ő rendszeresen átrendezi az osztályában az ülésrendet, így mindig születnek friss kapcsolódások, senki nem szorul ki a közösségből.
De ugyanilyen hasznosnak találja a Stop! bántalmazás kártyákat, amiknek a segítségével sokat beszélgetnek az osztályon belül a bullyingról. „Ezekből a kártyákból tanulták meg azt, hogy a szóbeli bántalmazás is ide tartozik” – meséli Márti, aki hozzáteszi: előnyös lenne, ha az iskolákban lenne bullyingprotokoll.
A csoportdinamikát a pedagógusnak kezelnie kell, és nem a tanórán, amikor erre értelemszerűen nincs is idő – mondja el Gabriella. Amellett próbáljon meg a prevencióra és a gyerekekkel való biztonságos, bizalmas kapcsolat megteremtésére fókuszálni.
Bárkiből lehet áldozat?
A bullyingszakértő megnyugtat: nem létezik tipikus áldozat és bántalmazó típus. Azonban ha valaki alapvetően rendben van magával, akkor az nem igényli azt, hogy a másikat lenyomva tűnjön nagyobbnak, erősebbnek.
A megbocsátás erejéről Bella mesél el egy történetet: a Boldogságóra Programon keresztül egy fiú elmondta, számára milyen sokat jelentett, hogy az a társa, akit ő rendszeresen megvert, képes volt neki megbocsátani. Azóta a viszonyuk rengeteget javult.
Mi van, ha az én gyerekem a bántalmazó?
Érzékeny helyzet az is, ha a gyerekünket bántják, de az is, ha kiderül a csemetéről: ő a bully. Gabriella azt tanácsolja, ilyenkor elsőként a pedagógushoz forduljunk, hiszen ő az, aki kompetens abban, mi is folyik az osztályban, a bullying a közösségi dinamikához kötődő dolog.
„Az áldozatszerepben az a legveszélyesebb, ha elhisszük, oké, ahogy bánnak velünk” – mondja Bella. „Egy életen át elkísér, és a felnőtt szerepkörünkben is meghatározhatja a működésünket az iskolai bántalmazás.”
A Boldogságóra podcast második adása itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=TOB1ud1lVf0
