Boldogságóra a Cica csoportban – Téma: Társas kapcsolatok, barátság

A tevékenységet egy nyugodt, elcsendesítő relaxációval indítottuk: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” – ezzel nemcsak a testünket, de a képzeletünket is mozgósítottuk. A zavartalan ellazuláshoz nyugodt légkört és kényelmes teret biztosítottam, így a gyerekek figyelme könnyen befelé fordult.
Ezután egy vidám, mozgásos kezdő énekkel folytattuk: Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalára tapsoltunk, dobbantottunk, nyújtózkodtunk, miközben együtt énekeltünk. A mozgás segített az öröm és a közösségi élmény felszabadításában.
A foglalkozás témáját a munkafüzet 16. oldalán található kép segítségével vezettük be. A gyerekekkel közösen beszélgettünk a képekről, észrevettük a különbségeket, megfogalmaztuk, mi teszi boldoggá vagy éppen szomorúvá a szereplőket – ezzel már a barátság témájára hangolódtunk rá.
A mesegyertya meggyújtása ünnepélyes pillanat volt. „Boldog Dóra mesét hozott, nyisd ki a szíved, hozd a mosolyt!” – mondókával hívtam mesére a gyerekeket. A választott mese: Egy barátság története mély üzenetet hordozott. A mese után közösen megbeszéltük:
– Miért szerette Mackó Lackó a méheket?
– Hogyan segített a vadméheknek?
– Mit érzett Mézrabló Ferkó, mikor meglátogatta Őt Mackó Lackó?
– Miért fontos, hogy legyenek barátaink?
– Mit teszünk meg a barátainkért?
A gyerekek nyitottan, örömmel meséltek barátaikról, és mindenki elmondhatta, kinek a barátsága fontos számára, és miért.
A foglalkozást barátságlánc elkészítésével zártuk. Mindenki kiszínezett egy ovis gyermeket, majd egy kartonlapra ragasztottuk. Minden kisgyermek el tudta mondani ki a barátja, a kör bezárult. Érezhető, hogy kis közösségünk összekovácsolódott.
A foglalkozás során megerősödött a közösségi érzés, a gyerekek figyelmesen és kedvesen fordultak egymáshoz – az érzelmi nevelés és társas kapcsolatok fejlesztése ilyen élményeken keresztül válik valóban hatékonnyá.

A havi foglalkozás alkalmával a társas kapcsolatokról beszéltünk. Családról, barátokról. Miért is fontos a család? Sok érdekes gondolatot hallhatunk a beszélgető kör során.

Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalt már többször hallgattuk nagy kedvence a csoportnak. Önfeledten énekelnek.
Kisbarátom hogy vagy című kérdés napi rutinná vált. Sok ötletes választ gyűjtöttünk össze. A kevésbé aktív visszahúzódó gyermekek is szívesen részt vesznek ebben a játékban. Mesét bábokal adtam elő így még színesebbé téve.

Fő cél: Megtanítani a gyerekeket arra, hogyan figyeljenek egymásra, hogyan fejezzenek ki kedvességet, és hogyan alakítsanak ki jó kapcsolatokat.

Pedagógiai célok
• A pozitív társas viselkedés megerősítése.
• Az empátia, együttérzés és figyelmesség fejlesztése.
• A közösségi élmények és összetartozás örömének megélése.

A decemberi időszakban kiemelten foglalkoztunk a jó cselekedetek fontosságával, a feltétel nélküli segítségadás örömével, és azzal, hogy mit érzünk, amikor segítünk másoknak. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, hogyan tudunk segíteni egymásnak, a felnőtteknek és a családtagjainknak. Megosztották, milyen házimunkában szoktak részt venni otthon, és arra bíztattam őket, hogy próbáljanak meg még több segítséget nyújtani szüleiknek. 1-1 beszélgetés alkalmával örömmel számoltak be arról, ki milyen módon segített otthon, ezzel is megerősítve bennük a segítő szándék értékét.
Az otthoni tevékenységek mellé egy kis játékos feladatot is kaptak, amelyet örömmel teljesítettek. Csoportszinten is sokféle játékos formában gyakoroltuk a jó cselekedeteket. Játszottunk például zokni- és kesztyűpárosító játékot, amely a házimunka gyakorlását segítette elő. Szívecskéket készítettünk, amelyeket beteg gyerekeknek küldtünk el, ezzel is erősítve a gyerekekben az együttérzést és az önzetlen segítség fontosságát. Ezt követően angyalkákat színeztünk, majd közösen megtanultunk egy arcmasszírozó mondókát, amit többször is elismételtünk, miközben finoman masszíroztuk az arcunkat. A gyakorlat energizáló hatása érezhető volt a gyerekeken: frissebbek, tevékenyebbek lettek, könnyebben koncentráltak a különféle feladatokra, ezért ezt a mondókát szívesen használtam különböző tevékenységek előtt.
Különösen nagy élményt nyújtott a „Jó királylány – jó királyfi” játék, amely során a gyerekek szívecskéket gyűjthettek a jó cselekedeteikért, és a legtöbb szívecskét szerző gyermek elnyerhette a „Jószívű királyfi” vagy „Jószívű királylány” címet. Ez a játék segített abban, hogy a gyerekek még inkább értékeljék a jóindulatú viselkedést és törekedjenek az együttműködésre.
A foglalkozásokon sok olyan játékot játszottunk, amelyekben megmutathattuk, hogyan tudunk kedvesek lenni egymással, és hogyan fejezzük ki a szeretetünket.
Az „Adni-kapni” játékban a gyerekek párokban dolgoztak együtt, és egymásnak adogattak egy plüssállatot, egyszer alul, majd magas tartásban visszaadva, körforgásos ismétléssel. Ez a játék nemcsak a mozgáskoordinációt fejlesztette, hanem a közös élményeken keresztül erősítette a társas kapcsolatokat is. Az „Ajándékozós” játék során a gyerekek olyan nem tárgyi ajándékokat adhattak egymásnak, mint egy mosoly, ölelés, simogatás vagy kézfogás. A „Nyomozós” játék célja az volt, hogy titokban végezzenek el valamilyen jó cselekedetet otthon – például elpakolják a játékaikat vagy kivigyék a szemetet –, és hagyják, hogy a szüleik kitalálják, ki volt a titkos jótevő.
A tevékenységemet az arcmasszírozós mondókával indítottam, amely segített a ráhangolódásban, a nyugalom megteremtésében és az energiaszint növelésében. A gyerekek a„Didergő király” című mesét, amelyhez kapcsolódóan beszélgettünk a történet tanulságairól és az empátia fontosságáról. Emellett az „Egyszer egy királyfi” című dalt is meghallgattuk, amelynek szövegét közösen értelmeztük, hiszen annak tartalma nehezebben érthető a gyerekek számára.
Összességében a hónap során megélt közös élmények, a jó cselekedetek gyakorlása és az együtt töltött tartalmas idő mind hozzájárultak a gyerekek szociális és érzelmi fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy egy elfogadóbb, segítőkészebb közösséget formáljunk.