Csoportommal ebben a hónapban csatlakoztunk a programhoz. Mivel nagycsoportosaim között sok a nagyszájú, cserfes kislány, ezért a kisebb viták nálunk szinte mindennaposak. Nagyon örülök, hogy rátaltám erre a nagyszerű programra, mellyel elsősorban a kapcsolataik pozitív alakulását szeretném elősegíteni.
Novemberi témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. Táncoltunk a „Ha boldog vagy…” dalra, melyben az az egy szabály volt, hogy a dal közben a szőnyegről nem volt szabad lelépniük. Nagyon élvezték, és felszabadultak tőle. A „Kis barátom, hogy vagy?” című játékban a gyermekeknek kezet kellett fogniuk egymással. Körben ülve megmasszíroztuk egymás hátát, melyet szintén nagyon élveztek. A beszélgetőkörben a barátságról beszélgettünk. Barátságszívet is készítettünk, melyre minden gyermek kézlenyomata rákerült.
Végül zárásként elkészült az „Állati jó óvoda”, melybe a gyerekek választották ki az állatokat. A feladat végzése közben megbeszéltük, hogy melyik állat milyen tulajdonságot jelképezzen. Így került az „oviba” a jószívű mókus, a játékos nyuszi, a kedves cica, a szorgalmas méhecske, a bátor szarvas, a segítőkész lovacska, az okos bagoly, a gondoskodó kenguru, a hűséges kutyus, a vigasztaló őzike, aki mindig megvigasztalja azt, aki szomorú és egy vakond, aki az egyik kisfiútól a dolgos kertész jelzőt kapta, hiszen rá is szükség van egy „állati jó óvodában”. Egy gyermek kiválasztotta a krokodilt, de a kérdésemre, hogy milyen a krokodil, rávágták, hogy harapós, és harapós állat nem kell a többi állatgyerek közé. A csípős kakast ugyanúgy kizárták. Az állati ovink képét kifüggesztettük a falra, hogy a szülők is megcsodálhassák.

„Mindig kell egy barát” Boldogságóra

„Kis barátom, hogy vagy?” Játékkal indítottuk a Boldogságóránkat. A gyerekek kíváncsian várták a különböző játékos feladatokat. A derűs élményekben gazdag tevékenységek során, megmutathatták az egymás iránti szeretetet, elfogadást. Sikerült érzékeltetni, hogy mindenki szerethető valamiért. Mindenki készített barátságkarkötőt. Örömmel tették egymás karjára és egész nap viselték, ezzel is erősítve a baráti kapcsolatot, az összetartozást. Beszélgettünk arról, miért fontos a barátság, és hogyan lehet megoldani, ha esetleg valamilyen konfliktus van két barát között!
A zárásként pókhálót készítettünk fonalból, óvatosan szövögették a hálót, minden gyermek mondott egy-egy kedves szót a társáról „Azt szeretem benned, hogy…” majd átadták a gombolyagot, és így folytatták. Nagy izgalommal töltötte el a gyerekeket, nagyon várták ki, kitől és mikor kapja meg a gombolyagot. Az így elkészült hálót a boldogságfalra tettük, hogy a szülők is láthassák!