3. Társas kapcsolatok ápolása:
„Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok !” mozgásos relaxációs gyakorlat után Boldog Dóra a csengőt megszólaltatva a Kerekerdő mondókával hívta a gyerekeket: „Kedves gyerekek ! Most a barátságról mesélek egy kedves történetet ! Süni irigy lesz! mesével könnyen tudtak a gyerekek azonosulni, hiszen hasonló helyzetek fordultak elő Süni csoportunkban is. A beszélgetőkörben ülve: „ Kis barátom, hogy vagy ?” kérdést tették fel a gyerekek a mellettük ülő gyermeknek, majd a gyerekekkel közösen építettünk állatkertet, ahol jól megférnek egymás mellett a különböző állatok! Saját maguknak is építettek bunkereket, kuckókat. Beszélgettünk arról, miért jó csapatban dolgozni, miért jók a barátok, megbeszéltük a foglalkozás tapasztalatait, s meghallgattuk, s mozgással kísértük Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek !” dalát.

Foglalkozást kezdő, ráhangoló relaxáció:
„Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok… kitárom a világom”
Foglalkozást kezdő ének:
„Ha jó a kedved…” című dal meghallgatása.
Irányított tánc az elhangzó mozdulatok eljátszásával. (taps, csettintés dobbantás)

A téma bevezetése:
„Kis barátom hogy vagy?”
Odagurítottam a labdát valakinek. Megkérdeztem tőle: Kis barátom, (név) hogy vagy? Ő válaszolt. Utána ő gurította valakinek a labdát, megnevezve az illetőt, és feltette neki a kérdést. Figyelniük kellett, hogy olyan gyereknek gurítsák a labdát, aki még nem volt!

A téma feldolgozása:
Előlibbent Boldog Dóra, aki rákezdett a kis mondókájára, a gyerekek már tudták is, hogy egy mese következik.
Mese:
Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő
Beszélgetés a meséről:
– Kik a mese szereplői?
– Mire készültek az állatok, hogyan?
– Hogy fogadta a medve az ajándékot? Mit érzett?
– Mit mondott az állatokra, kik ők neki? (A barátai.)
– Beszélgetés a barátságról.

A téma lezárása:
A barátság szimbólumának színezése.
Vajon milyen színű a barátság?
A szimbólum közepébe rajzolták a jelüket. Ezeket kitettem a faliújságra egy gombostűvel. Ezután egy fonalat elindítottunk. „Azt szeretem benned:” Elmondtam, hogy mit szeretek az általam választott gyermekben. Ő is továbbadta a fonalat egy másik gyermeknek, közben elmondta, mit szeret benne.
(A fonalat valójában a gombostűkhöz kötöttem, így a faliújságon kialakult egy fonal-pókháló, amit később a szülők is láthattak.)

A héten elolvastam a gyerekeknek Bogyó és Babóca, a két barát több meséjét is. Megbeszéltünk, hogy melyik mesében hogyan jelenik meg a barátság.

Körben ültünk és azt kértem a gyerekektől, hogy mondja el, miért szereti a mellette ülőt. Többször játszunk ilyet és mindig élvezik a gyerekek. Adj tovább egy ölelést játék szintén nagy sikert aratott. Az érintés egyébként is fontos az érzelmek kimutatásában és érzésében.
Beszélgettünk arról, hogy otthon a családdal járnak-e vendégségbe, szeretik-e. Szeretnek-e beszélgetni másokkal, szeretnek-e a nagyszülőkkel és rokonokkal találkozni. Azt a következtetést vonták le, hogy sokkal jobb másokkal időt tölteni, mint magányosan, mert ismerős társaságban jobban érzik magukat.

Mindenkinek volt egy saját képzeletbeli vonata ahol a családtagjai ültek. Megbeszéltük, hogy mindenkinek van anyukája, apukája ,testvére. Papírból vágással, színezéssel, ragasztással elkészítettük mindenkinek a saját kis családi vonatát.

Egy nap, mely az összetartozás és a barátság jegyében telt óvodánkban.
A gyerekekkel közösen egy különleges alkotást készítettünk: egy „barátság füzért”, amelyet színes papírból kivágott emberalakokból állítottunk össze a mellékletben található sablon segítségével.
A tevékenység kezdetén minden gyermek kapott egy-egy kivágható emberfigurát, amelyet teljesen a saját ízlése szerint színezhetett, dekorálhatott. A gyerekek büszkén mutatták meg egymásnak az elkészült „barátaikat”, és örömmel beszélgettek arról, ki milyen színt miért választott.
Miután elkészültek a díszített emberalakok, elkezdtük összekapcsoltuk őket. Amikor a füzér elkészült, közösen kifeszítettük a csoportszoba falára. Megálltunk előtte, és beszélgettünk arról, milyen érzés látni ezt a sokféle, mégis összekapcsolódó emberalakot. A gyerekek megosztották gondolataikat:
– „Olyan, mintha egy nagy család lennénk!”
– „Mind mások vagyunk, de összefogunk!”
– „A szeretet tart össze minket!”
– „Az a jó, hogy mindenki lehet más színű, de mégis barátok vagyunk.”
A barátság füzér a csoportszoba egyik meghatározó díszévé vált, emlékeztetve mindenkit arra, milyen szép dolog együtt lenni, elfogadni egymást és barátságban élni.