A novemberi boldogságóránk igazán boldogan indult, hiszen az óra kezdete előtt szereztünk tudomást arról, hogy a mi csoportunk nyerte el a hónap csoportja címet. Nagyon örülünk az elismerésnek, igazi meglepetés volt számunkra.
A 11. A-s csoportommal most a „Társas kapcsolatok ápolása” témakört dolgoztuk fel németórán. Három kép és a hozzájuk kapcsolódó szórejtvény segítségével kellett kitalálniuk a hónap témáját természetesen németül (Soziale Kontakte), majd néhány pozitív gondolatot olvastunk fel a család és a barátság fontosságáról.
Az óra további részében Bingót játszottunk, amelynek az volt a célja, hogy jobban megismerjék egymást. Kaptak egy 16 (4×4) mezőből álló táblázatot. Minden mezőben volt egy állítás (pl.: Találj valakit, aki fél a pókoktól.) Németül kellett egymásnak feltenniük a kérdéseket, és ha igaz volt az illetőre az állítás, a nevét be lehetett írni a táblázatba. Egy nevet csak egyszer lehetett beírni. Ha kigyűlt a 4 mezőből álló sor bármelyik irányban, „Bingó!”-t kellett kiáltaniuk.
Az órát ismét egy kreatív feladattal zártuk, hiszen a diákjaim ezeket a feladatokat szeretik a legjobban. Egy vidám és színes képet kellett készíteniük pármunkában. A pároknak megnehezítettem a feladatát, hiszen minden egyes ceruzát közösen kellett fogniuk. Jó volt látni az arcukon azt a sok mosolyt, miközben az osztálytársukkal együttműködve próbálták megalkotni a közös képüket.
Társas kapcsolatok ápolása
Társas kapcsolatok ápolása
A foglalkozás címe: Társas kapcsolatok ápolása
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni a barátság fontosságát, az együtt játszás örömét.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek
– Mondóka elmondása, mozgással kísérve. Optimista boldogság órára visszaemlékezés.
– Süni irigy lesz…..elmesélése kesztyű bábbal.
– Mindenkinek van barátja. Fonal pókháló.
– Szomorú Szilárd, Vidám Blanka játék. Hogy vigasztalod meg?
– Barátságlánc készítése
A társaskapcsolatok boldog órát, a visszaemlékezéssel, az optimista mese felelevenítésével kezdtem.
Hipp hopp hopp,
Itt vagyok, Varázslatot mutatok
Felteszem szemüvegem!
Ide oda billentem a fejem.
Szemüvegben messze néznek.
Meglátom a csodaszépet!
Hipp hopp hopp
Itt vagyok, Varázslatot mutatok!
mozdulatok a szövegre
(páros lábon ugrás, mutat, szemüveg formálás, fejforgatás, távolba nézés)
Emlékeztek kinek volt a mesében szemüvege?
Hogy hívták a szemüveget? Milyen varázsereje volt?
Mindenki emlékezett Tóbira. A szemüvegre azt mondták, hogy mindig szépet láttak benne, és ez volt a varázsereje.
Nem sokáig akartak beszélgetni erről, mert már várták a mesét, hiszen mindig mesélek és a bábok is jelezték, hogy valami újabb izgalmas történettel érkeztem.
Most is a kerekerdő hív kalandra, hallgasd meg mit súgnak a tündérek. Tárd ki szíved kapuját, mesevilág ajtaja nyitva áll.
Most a barátságról mesélek nektek egy kedves történetet.
Süni irigy lesz….
Saját készítésű filc bábbal báboztam a mesét.
Nagyon lekötötte a figyelmüket a történet, végig fenntartottam az érdeklődésüket.
Arra a felvetésemre, hogy milyen jó óvodába járni, mert együtt tudnak játszani, vannak barátaik, az egyik kisfiú azt mondta „én szeretek otthon egyedül játszani”
Megbeszéltük, hogy igen, az is nagyon jó, néha szükség van arra, hogy egyedül legyünk, de olyan jó megosztani másokkal az örömünket, megbeszélni a szerepeket a játék során. A kisfiú, aki ezt mondta, sokat számítógépezik, ezért is hívtam fel a figyelmét, hogy öröm elmesélni másoknak, hogy mit játszott.
A többiek egymás szavába vágva, mondták, hogy nem csak az óvodában találkoznak, hanem óvoda után a Főtéren, ill. mindjárt lesz az egyik kisfiúnak a szülinapja, amit egy játszóházban ünnepelnek és mindenkit elhívott a csoportból. Ritka, hogy mindenkit elhívnak, de itt a csoportban a szülők is jó kapcsolatot ápolnak egymással.
A „mindenkinek van barátja” játékot, most próbáltam ki először a csoporttal.
Elmondtam, hogy körbe adjuk a fonalat, úgy, hogy egyik kezükbe fogják a fonalat, a szabad végét adják oda a barátjuknak,
és mondják: azt szeretem benned, hogy ……és mondj valami kedveset.
Én kezdtem, egy kisfiúnak adtam: „azt szeretem benned, hogy mindig igyekszel a lányok kedvére tenni, majd utaltam egy korábbi eseményre, amikor a szivacs, ami nála volt átadta egy kislánynak, mert neki nem jutott olyan színű és szomorú volt, de ezzel a cselekedettel megtudta vigasztalni. Nagy dicséret jár érte, mert a kisfiú is nagyon szerette volna a szivacsot, de legyőzte ezt az érzést, azért, hogy a kislányt megvigasztalja. Mindenki tovább adta valakinek, csak egyszer volt, hogy ugyanannak adta vissza egy kislány, akitől kapta, mert azt mondta neki ő a barátja. Természetesen elfogadtuk ezt a döntést, a többiek az együtt játszást, szépen tudsz rajzolni, gyorsan futsz, emelték ki, hogy mit szeretnek a társukban. A pókhálót türelemmel szövögették, kitartóan fogták a rájuk eső részt és érdeklődve hallgatták egymást.
Szerencsés helyzetben vagyunk, kislétszámú csoportunk van.
Szomorú Szilárd játékot már nem játszottuk el, mert a beszélgetésre sok időt fordítottuk, aminek nagyon örültem.
Törekszem mindig arra, hogy a tevékenységek változatosak legyenek, a mozgással kísért mondóka nagyon népszerű és a barkácsolás, színezés, rajzolás is, ami fejleszti a finom motorikus mozgást, a szép érzéket, a kreativitást.
Emberke formákat, mindenki örömmel, nagyon színesre színezte, próbálta saját magát lerajzolni az előre kivágott papírra. Az alkotás közben beszélgettek, természetesen, hogy kinek milyen a ruhája, haja, szem színe.
Az elkészült figurákat egy nagy kartonra ragasztottuk körbe. Meglepett, hogy megegyeztek, hogy ki kimellé kerüljön.
Bízok benne, hogy az összetartó elfogadó közösség miatt.
Társas kapcsolatok ápolása
Az elmúlt időszakban az őszi időjárás jellemzőit figyeltük meg. Örömmel mondogatták Weöres Sándor: Kis versek a szélről c. versét. Így relaxációnak a „Fújj-fújj” játékot választottam. Meghallgattuk a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek… hónap dalát. Ezt a dalt már tavaly megismerték, így tapssal, dobbantással, nyújtózkodással kísértük a dalt.
Körben ülve eljátszottuk a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot. Beszélgettünk, kinek, ki a barátja és miért? Az elmúlt évben még nem igazán volt számukra világos a barát fogalom, akkor még sokan a testvérüket nevezték meg barátként. Mostanra több baráti kapcsolat is kialakult. Sőt a gyerekek megnevezték azokat, akik különösen erős, példamutató kapcsolatban állnak egymással.
Bábokkal elmeséltem a Süni irigy lesz c. mesét. A beszélgetés során érezhető volt, mennyit fejlődtek tavaly óta a társas kapcsolatokra vonatkozó etikai, erkölcsi értékítéletben. Elkérték a bábokat és ők is eljátszották a mesét.
Elkészítettük a barátság hálóját. Az „Azt szeretem benned, hogy…” kérdésre sok kedves válasz született, mely erősítette a gyerekek önbizalmát. Pl.: Szépen rajzolsz, Már nem sírsz reggel, Együtt focizunk, Találkoztunk a játszótéren…stb.
Zenés párkereső játékot játszottunk. Zenére a gyerekek a térben szabadon sétáltak, mikor a zene elhallgatott párt kerestek és megfogták egymás jobb kezét. A következő mondókát mondták: Szerbusz pajtás, kukorica hajtás, aki fogja kezemet, öleljen meg engemet! A végén megölelték egymást.
A végén elkészítettük a „Barátság útlevelet” Minden gyerek más színnel, ujjával lepecsételte a társa útlevelét, amit délután örömmel vittek haza.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
A siklósi gyerekek adventet várva arról beszélgettek, miért fontos együtt lenni szeretteinkkel az ünnepi várakozásban. Eljátszottunk néhány ünnepi jelenetet, és megbeszéltük, hogyan fejezhetjük ki a szeretetünk, törődésünk. Szóba került az ajándékozás is, és készült is néhány meglepetés. A napot adventi mesével fejeztük be, ahol a mesélő fotelt az egyik kisfiú foglalta el.
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok ápolása volt a témánk. Mesékkel, közös népi játékokkal igyekeztünk erősíteni a csoportunkban a baráti kapcsolatokat. Czeglédy Gabriella: A gesztenyeünnep című meséjét plüss állatokkal eljátszottuk. Készítettünk barátság-karkötőket, ezáltal megtudhattuk, hogy több gyermeknek is 4-5 barátja van!
A felmerülő problémákat (mint pl: „ma nem játszik velem senki!”), próbáltuk a gyerekekkel közösen megoldani.
A közös éneklés, mozgásos játékok, relaxációs gyakorlatok minden esetben jó hatásúnak bizonyultak.
Az első hó pedig segített abban, hogy az erősségprogram 2. téma javaslatához csatlakozzunk: építettünk közösen egy nagy hóembert. Minden gyermek segítségére, erejére szükség volt ehhez 🙂
Együtt egymásért
November hónapban a társas kapcsolatok témakörében gyógytestnevelés órámra egy DFHT-KIP-es órával (Differenciált Fejlesztés Heterogén Tanulócsoportokban, Komplex Instrukciós Program) készültem. Jelenleg a Komplex Alapprogramot végzem, a 4 modulból a 3.-at az Eszterházy Károly Egyetem szervezésében, amelynek célja a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek iskolai lemorzsolódásának csökkentése.
Itt találkoztam ismét (2020-ban végeztem el a Boldogságóra oktatói képzést) a jó tanítási gyakorlatok között a Boldogságórával. Ez adta az ötletet, hogy Boldogságóra oktatóként a Református Egységes Gyógypedagógiai Intézmény dolgozójaként a Boldogságóra programhoz csatlakozott általam ellátott intézmény, a Diószegi Kis István Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és AMI gyógytestnevelőjeként a programot beépítsem gyógytestnevelés óráimba.
A megtartott órám vázlatát levélben csatolmányban elküldtem. Itt most az órán szerzett tapasztalataimról írok; hogyan látom a testi és lelki egészség összefüggéseit, a gyógytestnevelés és a Boldogságóra kapcsolódását.
Gyógytestnevelőként azzal szembesülök, hogy sok a mozgásszervi és belgyógyászati diszfunkcióval kiszűrt gyermek. Feladatunk, hogy a prevenciót biztosítsuk, megállítsuk, korrigáljuk az elváltozásokat. A gyógytestnevelés bevált tartásjavító gyakorlatai mellett meg kell tanítani a gyerekeket a lazító-relaxációs technikákra, amelyekkel hatékonyabb a tartáskorrekció. Nem elég felhívni a gyermekek figyelmét arra, hogy húzzák ki magukat!
Ez az instrukció újabb feszülést eredményez az izomzatukban. A célom az, hogy oldjam a feszültséget, ne fokozzam.
Tevékenységem itt kapcsolódik a Boldogságóra programhoz, melynek módszertana, gyakorlatai segítik a gyermekeket abban, hogy megtanuljanak lazító, relaxációs technikákat, ezáltal tudatosan ellazítsák a nyak- és hátizmaikat, oldják ezen izmok feszülését, ami segíthet a helyes testtartás kivitelezésében.
A fejlesztést zömmel játékos formában tartom, figyelembe véve gyerekek (alsós korosztály) életkori sajátosságait.
Ez a cél vezérelt, amikor elkészítettem egy tanmenetet, melybe beépítettem a népi játékokat.
A Komplex Alapprogramhoz igazodva a komplex óravezetést részesítem előnyben. 36. éve vagyok a pedagógus pályán. Magyar-történelem szakon végeztem, majd etnográfusként, testépítés-fitness, aerobik edzőként, majd gyógytestnevelőként szakvizsgáztam. Igyekszem hasznosítani óráim során azokat a tapasztalatokat, amiket tanulmányaim során szereztem, s közben folyamatosan képzem magam, immár a gyógytestnevelés területén. A Pannon Akadémián egy kontakt képzésen vettem részt a gerincbetegségek kezelési lehetőségeiről, jelenleg a Bene Gerincakadémián Humánkineziológiát tanulok. Fogékony vagyok az új ismeretekre, szeretem a kihívásokat. Célom, hogy élményt nyújtsak a gyógytestnevelés óráimmal a gyerekeknek. Nagy örömömre szívesen járnak hozzám. Arra törekszem, hogy megszerettessem velük a mozgást, hogy ezáltal életük részévé váljon, segítse őket egy minőségi testi-lelki egészséges élet megalapozásában.
Bízom benne, hogy a feltöltött videón és képeken keresztül átmegy, hogy az óra eredményes és örömteli volt. A gyerekek tudatosan figyelnek a helyes testtartásra, egymásra.
A csoportmunkával átadott tanári szerepem átadása kihozta belőlük az önálló szerepvállalás, döntés, mérlegelés képességét, a kooperatív együttgondolkodást. Azok a gyerekek is szóhoz jutottak, akik eddig nem, vagy keveset beszéltek, a csoportban a periférián voltak. Korábban volt olyan gyerek, akivel nem álltak párba, nem fogták meg a kezét. Most ezeket a gyerekeket is integrálta, bevonta a feladatokba a közösség.
„Kívülállóként” jó volt látni, hogy a „nagy kérdés”, „probléma” köré csoportosulva mindenki aktívan tevékenykedett.
Az óra egy-egy részletét felsőbb évfolyamon is kipróbáltam, akik szintén nagyon élvezték.
Már várom a december hónapot.
A Tavaszi ébresztő című mesén keresztül megismerkedtek a gyermekek a társas kapcsolatok ápolása témával. Játékos keretek között elmondhatták egymásnak a gyerekek, hogy mit szeretnek egymásban vagy közösen csinálni. A munkafüzetből is került néhány feladat a gyermekek saját boldogság füzetébe, amit folyamatosan készítettünk. A gyermekek megrajzolhatták a családjukat és kiállítottuk a többi család számára, hogy ők is megtekinthessék.
Novemberben a társas kapcsolatok ápolása volt boldogságóránk témája. Az órát beszélgetéssel kezdtük. Arról kérdeztem a gyerekeket, hogy szerintük, mitől működik jól egy barátság. Sok fogalmat gyűjtöttünk össze, majd megbeszéltük, hogy melyik mit jelent és miért fontos. Ezután körberajzolták saját kezüket és az ujjakba írták be, hogy számukra melyek a legfontosabbak.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
November hónapban sem maradhatott el a Boldogságóra!
November 13.-án volt a „Kedvesség világnapja”, mely nap alkalmából a gyermekekkel közösen olyan kavicsokat kerestünk, melyeket le tudunk festeni, fel tudunk díszíteni. Közösen elkészítettük őket és közben megbeszéltük, hogy mit is jelent kedvesnek lenni! Illetve azt is megpróbáltuk megfogalmazni, hogy hogyan érezzük magunkat, ha velünk kedvesek! Kiemeltük, hogy mennyire is fontos az, hogy jól bánjunk egymással! Eme jelentős nap alkalmából a kis kavicsokkal megajándékoztunk néhány tanító nénit és tanító bácsit!
Azonban nem csak a kedvességgel, hanem a társas kapcsolatokkal és azok ápolásával is foglalkoztunk. Elkészítettük a saját barátság füzérünket, mely jól tükrözte, hogy mennyire mások vagyunk, de mégis egyek.
Ebben a hónapban új osztálytársunk érkezett, akinek a beilleszkedését próbáltuk meg elősegíteni különböző játékokkal, melyek csoportban való együttműködést igényelnek. Ismerkedő játékokat játszottunk, mely során jobban megismerhettük egymást.
A Havi boldogságóránk november 21-ére esett, ami a Hello-nap. Így az osztállyal a köszönés témáját dolgoztuk fel. Bevezetésként beszélgettünk a köszöntés különböző módjairól, a nyelvi és nemnyelvi jelekről, majd csoportokban beszélgettek a gyerekek tovább. Az egyik csoport összegyűjtötte köszönés mindenféle nyelven, amit tudtak, ismertek. A másik csoport keresztrejtvényt oldott, a harmadik a kézfogás típusaival ismerkedett és a negyedik csoport érdekességeket és illemszabályokat olvasott a köszönésről. Majd elmesélték egymásnak a csoportok, hogy ki mivel foglalkozott. Végül tabló is készült a munkájukból.