Nagyon fontos Sárgicáknál a közösségi kapcsolatok ápolása. Fontos, hogy figyeljünk egymásra, örüljünk egymás sikereinek, de vegyük észre ha valaki bánatos, szomorú és segítsük, érezzünk együtt vele, tegyünk meg mindent, hogy jobb kedvre derüljön. A nagyobbak, vigyázzanak a kisebbekre, féltsék, óvják őket, segítsenek, ha szükséges. Fontosak az ünnepeink, a közös kirándulások, színház látogatások, szülőkkel közös örömködések délutánonként. Több család a magánéletben is jó kapcsolatot ápol, vigyáznak egymás gyerekeire ha szükséges, vagy közös programokat szerveznek. Segítjük ezeket a folyamatokat, senki ne maradjon egyedül, tudják számíthatnak egymásra.Tartjuk a születés és névnapokat, hiszen ez is egy módja az egymásra figyelésnek, az egy személyre való kiemelt figyelemnek.
Szerencsések vagyunk, mert nincs peremhelyzetű gyermek a csoportban, mindenkinek van legalább egy-egy barátja, sőt többszörös kapcsolatok is vannak. A barátság karkötő készítése nagyon jó játéknak bizonyult, több csoport is alakult, egyeztették mivel fogják a saját jellegzetes karkötőiket elkészíteni. Többször is beszélgettünk a barátság fogalmáról, megkülönböztetve a havertól, ismerőstől. Egy egész hét folyamán apró meglepetéseket készítettek otthon egymásnak. Ezek általában rajzok voltak. Nagyon élvezték, alig várták, hogy odaadhassák egymásnak.

Egyik kis társunk Gergő sajnos eddig ebben a nevelési évben nem járt óvodába, mert mindkét szemét szürke hályoggal műtötték. Sokszor kerestük, és ha lehetett hívtuk sétákra, kirándulásra, ahova édesanya kíséretében tartott velünk, ha állapota megengedte. Nagyon büszkék vagyunk gyermekeinkre, mert szinte mindennap beszélünk Gergőről, érdeklődnek hogy van, hiányolják társaságát. Kétszer is írtunk neki levelet, ahova olyan mondatokat írtunk, amit a gyerekek diktáltak. Minden alkalommal az összegyűjtött rajzokat is beletettük a borítékba, amik addig készültek.
Hiszem, hogy ezek nagyon fontos lépések egy közösség valódi közösséggé alakulásában, és megkockáztatom, ez a szülői közösséget is egybe kovácsolja, hiszen a gyerekek élményeiket otthon elmesélik. A hatás tehát többszörös, kölcsönös, oda-visszahat, amelyben a pozitív érzelmek, a szeretet dominál!!!!!!!!

Boldog Óvoda
Társas kapcsolatok. Barátság.

A lazító gyakorlatok és az ének után, mindenki a mellette ülő csoporttársának feltette a kérdést:”Kis barátom, hogy vagy?”.
Jó volt látni, hogy a gyerekek mosolyogva kérdezték meg egymástól és mosolyogva, kivétel nélkül válaszolták: jól.
Gyakorlati részét úgy valósítottam meg, hogy minden gyereknek vágtam ki piros szíveket, amire rárajzoltam a jelüket. Egyenként elmondták, ki a csoportban a barátjuk és miért, majd feltűzték a saját jelükkel ellátott barátság szívet a megnevezett társukra, társaikra. Voltak, akik 4-5 gyereket is felsoroltak.
Az indoklások között nagy szerepet játszottak a délelőtt folyamán történtek. A csoportban szinte mindenki így indokolta, hogy miért a barátja az általa megnevezett társa:
– szokott velem kirakózni
– sokat játszunk együtt
– vigyázhattam a játékára
– szoktunk együtt rajzolni. építeni.
Ketten azonban csak egy barátot neveztek meg (egymást) és az indoklásban már nem csak a játék volt megnevezve, hanem az érzelmek is pl: ha szomorú vagyok, odajön hozzám, mindig segít, számíthatok rá, ha valamit hoz, nekem mutatja meg először .
Érdekes volt látni, hogy voltak meglepő barát megnevezések, nem azokat mondták, akiket mi óvónők gondoltunk volna a megfigyeléseink alapján, akik együtt szoktak sokat játszani, hanem a délelőtti játékban együtt játszók nevezték magukat barátnak, de még így is előfordult, hogy akit az egyik gyerek barátnak mondott a másik őt már nem nevezte barátjának. Voltak hiányzók a csoportban őket is megnevezték, nem csak azokat, akik ott voltak.
Érdekes helyzet lesz, ha visszajönnek a hiányzók és újból beszélgetünk a barátságról, barátról, megkérdezve ki kinek a barátja. Kíváncsian várom, hogyan alakulnák át a baráti kapcsolatok.
Volt olyan gyerek a csoportban, aki azt mondta, hogy neki nincs barátja. A kérdésre, hogy „szerinted miért nincs?” válasz: mert rossz vagyok.
Figyeltem arra, hogy mindenkinek legyen baráti szívecskéje, ezért aki nem kapott a csoport társaitól, kapott tőlem.
Lezárásként az „add tovább az ajándékot” játékot játszottuk, melyben a kézfogást, a simogatást, az ölelést kellett a mellette ülő társának átadni, amíg a kör be nem zárult.