Társas kapcsolatok ápolása
Úton önmagunk, társaink és Isten felé…
A tasnádszántói plébánia adott otthont 2017 őszén a fiatalok lelki hétvégéjének, amelyen a tasnádszántói ifjak és a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum 9. B teológia szakos diákjai vettek részt osztályfőnökükkel, Benedek Ramóna tanárnővel együtt. A program szentmisével kezdődött, amit Tóth Attila atya celebrált, aki házigazdaként köszöntötte a vendégeket, s elmondta, hogy már két hete imádkoznak a helyi Mária Légió közösségének tagjai az ide érkező fiatalokért, hogy gyümölcsöző legyen számukra ez a lelki hétvége. Ezt követően csapatépítő játékok biztosították a jó hangulatot, majd közös imával zárult a nap. A reggeli szentmise, a sugárzó nap, az ősz káprázatos színei, a falu csendje lelkileg arra hangolták a résztvevőket, hogy nyitott szívvel legyenek jelen és fogadják be Isten végtelen szeretetét, amely körülveszi őket. A tevékenységek abban erősítették a fiatalokat, hogy ők is meghívottak, mint az apostolok, de ezt a meghívottságot közösségben lehet megélni és kamatoztatni. Mindennek megtapasztalásában segítette Attila atya a fiatalokat a Kett-módszer, a bibliodráma, valamint az önismereti és bizalmi játékok által. A visszatekintőben a diákok a következő élményekről számoltak be: „Ez a hétvége nagyon emlékezetes marad számomra, mert a szeretet, a bizalom, a meghittség, a nyugalom, a béke és a jókedv jellemezte… Nagyon tetszettek a foglalkozások, amelyek által jobban megismerhettük egymást… Hálás vagyok Istennek, hogy itt lehettem és új barátokra találtam.”
Benedek Ramóna
A barátságvirágokat felhasználva szociometriát készítettünk a csoporton belüli társas kapcsolatokról. A legjobb barátunknak barátságkarkötőt készítettünk figyelve arra, hogy mindenkinek legyen „barátja”, ne maradjon senki karkötő nélkül. A tavaszi ébresztő című verses mesét Boldog Dóra hozta el a gyermekeknek, melynek meghallgatása után mindenki elgondolkodott azon, hogy vajon az ő barátja minek örülne, ismerik e annyira a társukat, hogy ezt meg is tudják fogalmazni.Sokan rájöttek, hogy nem is olyan könnyű dolog ez, figyelni a másikra. Sokat kell vele beszélgetni, értő figyelemmel fordulni a másik felé!! A barátságkarkötőt sokan hordták még utána. Volt, aki azt mondta, hogy eltette a kincses ládikájába otthon, ott őrzi!! Most is meg tudják mondani, hogy kitől kapták. Egy kisgyermekekünk mondta, aki nagyon perifériás területen helyezkedik el a csoporton belül, hogy neki úgysem lesz karkötője, mert nem fog kapni senkitől, mert sokszor durva, agresszív a társaival. Mégis kapott és boldog volt. Megbeszéltük, hogy mi lehetett az amiért mégis valaki a barátjának gondolja és kiemeltük a jó tulajdonságait a gyermeknek.
A kossuthos 7.b-sek életében ugyanolyan fontos szerepet töltenek be a barátságok, mint minden gyereknél. Arról beszélgettünk, hogy mitől lesz valakiből igazán jó barát, mely tulajdonságok fontosak a társas kapcsolataikban. Erről készítettük tablónkat is.
Kinek segítettem az elmúlt időszakban? Kivel szeretném jobbítani a kapcsolatomat
„Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.” Szókratész
A relaxációs gyakorlat után, minden kisgyermek megkérdezte a mellette ülő gyermeket „Kis barátom hogy vagy?” A gyerekek mosolyogva kérdezték meg egymástól, és minden gyermek azt válaszolta, hogy jól.
A gyermekekkel közösen elkészítettük a barátságkarkötőt. A barátok egymás csuklójára kötik a karkötőt és ez jelképezi a barátságukat.
A zárókörben játszottunk egy játékot ” Mindenkinek van barátja!” Minden kisgyermeknek el mondta „Azt szeretem benned, hogy…”
-sokat játszol velem
-te vagy a legjobb barátom
A fonalat tartva a végén egy pókhálót kaptunk, ami a mi csoportunk összetartozását fejezte ki.
Aktívan dolgotak a gyetekek ebben a hónapban is. Sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról, nekünk milyen támogatást adhat egy-egy fontos személy nehézségeink esetén, illetve mi hogyan tudjuk támogatni barátainkat szomorúság, rossz kedv esetén. Ehhez szükségünk van együttérzésre, empátiára és arra, hogy milyen jelekből vagyunk képesek észlelni a minket körülvevő társaink, szüleink érzelmi állapotát.
A testbeszéd olvasását gyakoroltuk, mire következtethetünk a testtartásból, a mimikából, tekintetből.
Legfontosabb gyakorlatnak azt tartottam, hogy gyűjtsék össze a tanulók, számukra legfontosabb személyeket. Jó hangulatban, vidámkodás közepette beszélgettünk komoly dolgokról!!
