Plakátot készítettünk arról, hogy segítünk a nagymamának a bevásárlásban, hogy megvigasztaljuk a másikat, ha szomorú, hogy fontos a barátságot ápolni, hogy figyelmesnek kell lennünk egymással, és hogy együtt játszani jó!
Társas kapcsolatok ápolása
A novemberi téma feldolgozását a könyvben található bábos kis történettel kezdtem. A gyerekek most is nagy örömmel fogadták a bábozást, a történet megragadta őket, még többször újra játszottuk, miután bemutattam nekik. A kis történetet követően mindenki kiszínezte az ő jelével ellátott kis figurát. Ezeket kivágtam, majd a gyermekekkel közösen elkészítettük a Méhecske csoport „barátság láncát”, mely azóta az öltözőnket díszíti. Egy másik alkalommal barátság virágokat készítettünk, ahol az esztétika kisebb szerepet kapott, viszont annál világosabb képet adott a csoportban lévő aktuális baratságokról. Bár tudjuk, hogy kis csoportban ezek a kapcsolatok még nagyon képlékenyek, nem allandóak. A Tavaszi ébredés című mesét, pedig alvás előtt meséltem a gyerekeknek. Nagyon tartalmas hónapot tudhatunk magunk mögött, biztosan állíthatom, hogy a gyerekek és én is nagyon élveztük a tevékenységeket.
Kedves naplóm!
Egyszer egy szép, napos, őszi szombaton, a nagyinál épp szüretet tartottunk. Már nagyon elfá-radtam és anya azt mondta:
– Ebédeljünk meg!
Ebéd közben a nagyi elmesélte, hogy apu milyen eleven gyerek volt kiskorában. Azt is mond-ta, hogy bár nagyon rossz volt, mégis kitűnő tanuló. Ekkor eszembe jutott a következő dolog. Az én egyik tanárom folyton arról beszél, milyen jó tanuló volt apukám. Na de a nagyi csak mondta, mondta tovább, nem hagyott senkit sem szóhoz jutni. Azt is elmesélte, milyen mókás volt, amikor apu biciklizni tanult. A nagymama még képet is mutatott, amelyet megtekintve mindenki elkezdett kacagni. – Apu kb. 4 évesen feszít a modernnek éppen nem mondható piros kerékpárja mellett, ami le van borítva a földre. – A papa közbeszólt:
– Emlékszel, fiam? Mindig kiabáltam utánad, hogy tekerd, tekerd, ne kíméld!!!
Apu teljesen elpirosodott, mi pedig alig tudtuk abbahagyni a kacagást. Anyu, hogy megmentse aput a teljes leégéstől, elterelte a témát arra az időre, amikor én tanultam biciklizni. Újabb és újabb képek kerültek elő, most én voltam piros, mint a paprika. Természetesen nem hagyhattam magam, ezért rögtön a kis tesómat próbáltam meg középpontba helyezni. Mindenkinek fülig ért a szája, nagyon jó érzés volt látni a családomat ilyen felszabadultnak, vidámnak. Sok-sok mókás kép és történet került még elő. Egymás szavába vágva meséltünk. Hallgatva a többiek csicsergő hangját, álomba szenderültem. Még az álommanók is engem nevettek a hátam mögött. Legalábbis én így hiszem, hiszen összesúgtak mögöttem és furán mosolyogtak.
Veres Vanessza
7. osztály
A novemberi boldogságórát is kíváncsian várták a 2.a osztályos gyerekek. „Valakinek szüksége van arra, amit én tudok.”- hangzott el pozitív megerősítésként az óra elején. A társas kapcsolatokról beszélgettünk, majd a barátságot választottuk ki. A tulajdonságok közül a gyerekek a táblára rakták azokat, amelyeket fontosnak tartanak a barátságban. Elkészítették a „barátságkarkötőt”, amit barátaiknak adhattak át. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Ha november hónap, akkor a téma a társas kapcsolatok ápolása. Mindig is nagyon fontosnak tartottam ezt a területet, de talán napjainkban a lehető legégetőbb problémát jelenti az életünkben.
Családok hullanak szét, barátságok szakadnak meg, sokan egyre inkább elszigetelten élnek, s azok, akik ilyen történéseken mennek keresztül, mind-mind boldogtalanok.
A boldogságórákon ennek fontosságára, a kapcsolataink ápolására fókuszáltuk a figyelmünket ebben a hónapban.
Az első órán Bagdi Bella Jobb veled a világ című dalával hangolódtunk rá a témára, majd beszélgetni kezdtünk. Indításként megismertünk és megbeszéltünk egy görög mesét a barátságról. A mese kapcsán a gyerekek szájából elhangzó saját élmények, tapasztalatok megfogalmazása után megállapítottuk, hogy a társas kapcsolataink jelentik az egyik legfontosabb boldogságforrást számunkra. Ezeket azonban senki sem kapja ajándékba, és ha nem teszünk értük, nem is lesznek tartósak, mert kölcsönösség nélkül nem működnek sokáig.
A jó kapcsolatok megteremtésében, megtartásában mindannyiunknak fontos szerepünk van.
Egy életszerű feladatban igyekeztek is erről csoportokban együtt gondolkodni a gyerekek, amikor is egy fiktív csoportos együttéléshez megalkották, lefektették az együttélés általuk fontosnak ítélt szabályait.
Jó volt visszahallani, s a szülők is pozitív visszajelzést kaptak volna a nevelésükről, ha hallották volna azokat az elvárásokat, kívánalmakat, melyeket érezhetően otthonról hoztak a tarsolyukban magukkal.
Az órák további részében – érdeklődési körüknek megfelelően – ismét csoportokra különülve dolgoztak a feladatokon a gyerekek. Az egyik csoport Vigyázzunk egymásra! címmel plakátot készített, különböző társas kapcsolatokhoz tartozó, azok ápolásáért végzett cselekedetekre utaló emberi kezek képeinek fölhasználásával.
A másik csoport, az állandó fogalmazók alkotta lelkes kis csapat, szeretettel fűzte össze gondolatait a megadott témában. Vidám történetet írtak egy képről, melynek címe: Anekdota lett.
Az osztály harmadik harmada kisfilm készítéséhez látott. Forgatókönyvet írtak, és három jelenetben mutatták be azt, hogy kik azok az emberek pillanatnyilag az életükben, akik fontosak számukra és miért.
Úgy gondolom, kiemelten fontos, s nem lehet eleget hangsúlyozni az egyéni felelősség kérdését az emberi kapcsolatok alakulásában már gyerekkorban, s különösen így kamaszkor idején.
A legjobb beszélgetések a családról születtek, a legérdekesebbek pedig a barátságról. Újra és újra rájöttünk, milyen fontosak vagyunk egymásnak! És hogy milyen értékesek vagyunk magunk is… A szeretet-zuhanyban boldogan fürödtünk… Persze, nem maradhatott el a relaxáció, a a dal, a tánc sem! Aztán kis szívecskékre rajzoltuk, hogyan vigyázunk egymásra, hogyan segítünk egymásnak; ki a családból, ki a suliból vette a témáját – s a végén összekapcsoltuk rajzainkat. Már alig van helyünk kitenni… de Optimista Miska szívesen fogadta a közös tablónkat:))
A család, a társas kapcsolatok középpontjában.