Nagy kíváncsisággal vágtam bele a felkészülésbe.
Nagycsoportosaink között igazi szoros barátságok alakultak már ki, de sokszor bizony összevesznek.
Akkor jön a mindenki által ismert árulkodás-akkor ki is kezdte-oldjuk meg végeláthatatlan folyamata.
Már egyből megakadt a szemem a barátsághőmérőn a könyvben.
A második héten készítettük el. Ahogy felkerült reggel, és megbeszéltük mire is való, csodálkozva vettem észre, hogy nincs árulkodás. Figyeltem: valami nézeteltérés volt, az egyik ajánlotta menjenek a hőmérőhőz, odamentek, megbeszélték, majd kibékülve, túljutva a problémán, játszottak tovább. Köszönjük! És persze, minden mást is! 🙂 <3 🙂

Ebben a témakörben a gyerekek társas kapcsolatait próbáltuk alakítani, különböző kapcsolatteremtő játékokkal. Pl: Barátság pókhálót szőttünk közösen.

November hónapban a gyermekek társas kapcsolatait ápoltuk, nemcsak a gyermekekét, hanem a felnőttekét is. Egy-egy kedves szóval, mosollyal, odafigyeléssel, beszélgetéssel. Ezzel is hangsúlyozni akartuk, hogy mennyire fontos minden embernek a társas kapcsolatok, hiszen egészségünkre és lelkiállapotunkra is kihat. Legtöbb emberi kapcsolatainkban érezzük
át a szeretet érzését és ez az egyik legfontosabb boldogságforrásunk!

A gyermekekkel énekeltünk, eltáncoltunk a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalt. Nagyon hamar megszerették a fülbemászó dallamot, szívesen énekelgették, táncoltak rá. A „kis barátom, hogy vagy? ” játékot többször is eljátszottuk, nagyon aranyos válaszok születtek alatta, jókat nevetgéltünk közben.

Elkészítettük közösen csoportunk barátságláncát is, ami a folyosónkat díszíti, mutatva ezzel is az összetartozást, hogy mi egy kis csapat „család” vagyunk!