A gyerekek már több, mint 2 hónapja ismerik egymást, így elhatároztuk, hogy közösen kidíszítjük a termünket. Szalmából csavarással és fonással teremdíszeket készítettünk.
Társas kapcsolatok ápolása
Testi érintéssel és dicsérő szavakkal jutalmazzuk meg azt, aki vállalta, hogy bekötött szemmel halad végig a hídon. Elmesélhette, hogyan érezte magát útközben?
A tanév során nagyon sok csapatjátékot, páros munkát használtunk a témák feldolgozásánál. Volt, hogy kissé döcögött a munka, de a végeredmény mindig pozitív volt.
A téma konkrét feldolgozása során elsősorban a családi kapcsolatokat emeltük ki, készítettünk családfát, azon belül. ki mit örökölt a családtagjaitól.
Majd a baráti kapcsolatok fontosságát próbáltuk több oldalról is megvilágítani.
„A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.” idézet értelmében minden tanuló kapott egy-egy A5-ös lapot. A lap tetejére mindenki felírta a saját nevét. A lapokat elindítottuk körbe és mindenki írt vagy rajzot a másiknak egy-egy kedves dolgot. Amikor a lapok visszaértek eredeti tulajdonosukhoz, beragasztottuk azokat az osztályfőnöki füzetbe.
Megbeszéltük, hogy mindenkinek vannak jó tulajdonságai és a többiek ezt észre is veszik, erről tanúskodnak a lapokra írt/rajzolt kedves szavak. A következő kérdéseket is megválaszoltuk: Mi az, ami a lapodra került és nagyon meglepett téged? Mi az, amivel nem értettél egyet? Miért írhatták azt neked a többiek? Van valami, ami szerinted még felkerülhetett volna a lapodra?
Az óra végén mindenki kapott egy-egy színes ceruzát. A feladat az volt, hogy a füzet nem mozdulhat el a padról és így kellett 5 perc alatt elkészíteni egy legalább 4 színt tartalmazó rajzot. Egy talpraesett kislány (neki direkt a sárga színt adtam) az osztályból, azonnal körbefordult és a körülötte levőknek rajzolt egy-egy napot. Majd felállt és elindult a többiek padjához. Természetesen ezután, már mindenki útra kelt és elkészültek a rajzok. A rajzok elkészítése után megállapítottuk, hogy szükségünk van igazi társas kapcsolatokra, amelyekben jó érzés segítséget adni és kapni.
A boldogság óra témája nagyon jól illeszkedett a heti témához ami a Márton napi fényünnep volt. Az első rész kötetlenségében két összeérő papírkézre ragasztottunk olyan képeket, ami a szép emberi kapcsolatokról szól. Beszélgettünk a háború és béke, békesség és viszály közötti különbségekről. Beszélgettünk arról, hogy hogyan alakulhat ez egy óvodai csoporton belül? Képesek vagyunk-e vigaszt nyújtani egymásnak, az elesettnek és ezt hogyan tesszük? Ezzel kapcsolatos gondolatokat majdnem mindenki képes megfogalmazni. Zárókörként barátságláncot készítettünk, ahol mindenki saját magát rajzolta bele egy kivágott emberformába.
Ebben a témában a közös kiscsoportos tevékenységekre fektettük a hangsúlyt, hogy a gyermekeknek lehetősége legyen a társaikkal kooperálni. Közösen kellett karácsonyi puzzle-t kirakniuk.
Ezenkívül a fenyőfa díszítésében együtt vettek részt. Közös karácsonyi képet készítettünk tenyérlenyomatból, melyet a falújságra helyeztek.
Eddig is játszottunk a gyermekekkel olyan játékokat, amelynél a barátjukat kellett kiválasztani. (Pl. Hivogató ) Volt olyan gyermek, aki nem akart leülni ovis társa mellé, ha nem volt szimpatikus neki. A Boldogságórák hatására ez megszűnt. Például az ölelőkörben bárkinek tovább adják az ölelést, simogatást, vagy a kincseket, egyre elfogadóbbak egymással szemben. Játék közben is befogadják társaikat, együtt épitenek, kirándulnak, alkotnak… Már a kisebbek is rájönnek, hogy együtt könnyebb! Az igaz barátságok pedig elmélyülnek.
A Tavaszi ébresztő című mese nagyon tetszett nekik, mert egy kis óvodás barátjuk szülinapját előző nap ünnepeltük.