Fogadd el hálám !
Társas kapcsolatok ápolása
A kincses fánk kapcsán felmerült a kérdés: mi történik, ha valakinek sokáig nem kerül vagy nincs a fáján ujjnyomat, amit a boldogító jócselekedetekkel szerzett?
Először is: szerintem szinte kizárt, hogy ez előfordulhasson, legfeljebb több idő kell ahhoz, hogy egy gyerek kinyilvánítsa belső értékeit. Mi mindenképp arra törekszünk, hogy amint felbukkan egy értékes belső kincs a társakkal (vagy felnőttekkel) való kapcsolatok során, azt azon nyomban kitörő örömmel, pozitívan értékeljük és mindenképpen megmagyarázzuk lelkesedésünk okát. Tapasztalatunk szerint ez már magába véve inspiráló.
Másodsorban: nem „mindenáron megváltoztatni!” szeretnénk a gyerekeket – sokkal inkább felhívni a figyelmüket, megmutatni nekik és észrevetetni velük, hogy mindig van választási lehetőségünk, miként viszonyulhatunk a körülöttünk lévő világhoz, hogy reagálhatunk a minket érő ingerekre, történésekre. Ha egy gyerek (mondjuk makacsságból, vagy bátortalanságból) nem, vagy nehezen kapcsolódik ezekhez a tevékenységekhez, az nem jelenti azt, hogy nem raktározza el magában a hallottakat, látottakat (még akkor is, ha lázad!) – hiszen passzív módon ő is részese annak, ami velünk történik. Meggyőződésem, hogy az élet úgyis gondoskodik arról, hogy a megfelelő időben a „lappangó” tapasztalatok felszínre kerüljenek és megélje őket még az a gyerek is, akinek korábban korlátai voltak… mert így működünk. És ha erre csak felnőtt korban kerülne sor – hát sebaj! Akkor valószínű akkor lesz ott az idő, hogy ez a gyerek érezze: jobb vele a világ!
Mindenkinek kell egy (vagy több ) jó barát 🙂
-kezdő relaxáció: „Domborítok, mint a cica, házba bújok mint a csiga …”
-zenehallgatás: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek
-mondóka: Kerekerdő kalandra hív téged …
-mese: Tavaszi ébresztő
-zárás: Barátságlánc készítése
3, Társas kapcsolatok ápolása
Ehhez a témához kapcsolódóan bábjátékkal adtuk elő az irigy sünről szóló mesét, majd olyan játékokat játszani,a melyek segítségével minél jobban megismerjük egymást.
– Szeretem, ha…… Nem szeretem, ha……
– Egymást behunyt szemmel vezettük, …
– Relaxáló pillanatokkal ajándékoztunk meg egymást; párban oly módon, hogy az egyik feküdt a földön míg a párja olyan finoman, mint ha a szellő simogatná, végigsimítja az arcát, karját….. aztán cseréltünk. ( Ezzel egyfajta csendesítést, belső odafordulást is támogattunk. )
Ezek a játékok kedvelt tevékenységeikké váltak.
Készítettünk egy barátságláncot is mintázott, színezett kis karton „gyöngyökből”.
Arról beszélgettünk, milyen jó, hogy sokan vannak körülöttünk, akik megszépítik mindennapjainkat, segítenek, ha baj van. Az egymással töltött idő fontosságát szinte minden gyerek kiemelte. Az iskolánkban hagyományosan megrendezett őszi suli-buli bevezetéseként tartott első apák napján játékos feladatokkal, vetélkedőkkel és apró meglepetésekkel erősítettük a gyerek-szülő kapcsolatokat, örömet szerezve, könnyet csalva több apuka szemébe.
A téma bevezetéseként azt játszottuk, hogy a TÁRSAK betűihez pozitív tulajdonságokat, szavakat gyűjtöttünk, amik a barátaikat, osztály-, sporttársaikat jellemzik. Nagyon elcsodálkoztak, hogy mennyivel könnyebb a többieket jellemezni, mint magukat.
Ezek után csoportokat alakítottunk úgy, hogy egy csoportba kerültek, akik azonos sportkörre járnak, akik ugyanabból az óvodából jöttek, akik felnőtt korukban ugyanolyan, vagy hasonló munkát szeretnének végezni, akiknek közös a hobbijuk. Nehéz feladatnak bizonyult, hiszen volt, aki a másik csoporthoz is tartozhatott volna. Minden csoport kapott egy doboznyi képet, melyen emberek láthatók. Ki kellet válogatni, amelyiken olyan emberek vannak, mint amilyen csoportba ők tartoznak (többit pedig csoportosítani, hogy milyen társak vannak rajta). A saját csoportjuknak megfelelő képekből tablót készítettek úgy, hogy annak ki kellett fejezni, miért jó egy ilyen társasághoz tartozni, mi a csoportban a fő összetartó erő.