A társas kapcsolatok témáját idén a közlekedés hetén dolgoztuk fel. Egyre bővülő körben, fokozatosan szélesítve a kapcsolatok körét, szépen feltérképeztük, kik állnak hozzánk legközelebb, kik kissé távolabb. Nagyon hamar azt is észrevették a gyerekek, hogy vannak, akikkel egyáltalán nincs kapcsolatunk – őket nem ismerjük. Szóba kerültek az utazási szokások (bár ide nem terveztem). Kiválóan tudják, hogy szükséges, és használják is a személyautóban a gyerekülést, a szülők a biztonsági övet. Kevesen utaznak a közösségi járművekkel.
Óriás-térképet is színeztünk a fiúk nagy örömére, ahol sokféle jármű, híd és építkezés is volt. Néhányan több napig készítették, amíg teljesen elkészült. Utána bejelölték, hogy ki hol szeretne lakni. Bár nem tudományos igénnyel, de tulajdonképpen egy szociogramm készült. Másnap postásat játszottunk, levelet „írtunk” amit, aztán a postásnak ki is kellett hordania a címzetteknek. Ez a postás nagyon udvarias volt, és a címzettek is szépen megköszönték leveleket. Volt egy vidám lakó, aki még viccelt is. Később, egy beszélgetés alkalmával elmondta, hogy a nagypapája szokott így tréfálkozni, amikor levelet hoz neki a postás.
Nagy örömmel építettek járműveket a kis Lego-ból és a Dupló alapokat és kiegészítőket használva egy egész város épült vonatállomással, kórházzal, vasúti átjáróval. A játékban figyeltek arra, hogy a vonat éppen kinél áll meg, kinek szállít valamit (pl építőanyagot). A 3 fős lánycsapat farmot épített lakóházzal, istállóval, állatokkal. Kicsit távolabb repülőtér is készült.
A szituációs játékokban postán is és a benzinkúton is pontosan tudták, ki hogyan szokott köszönni, (pl. nem tegezzük le azokat, akiket nem ismerünk, vagy akikkel ezt nem beszéltük meg)
Aki elfáradt, karkötőt font a legjobb barátjának. Az elmúlt évben a sodrással próbálkoztunk, idén a hármas fonást próbálgattuk. Nagyon kedves jelenség volt, amikor a barátok megkérdezték egymástól, a kedvenc színeket, vagy segítettek, magyarázták, melyik szál hová kerüljön.
*
Az egyik beszélgetés alkalmával arról volt szó, hogy miért vagyunk együtt a barátainkkal, miért jó velük? Néhányan emlékeztek arra, hogyan ismerkedtek meg a legjobb barátjukkal. Nem sokkal ezután mosolyogva hozott egy elkészült rajzot az egyik kislány. Látszik, hogy gyors munka, de tele van szeretettel: Apa, Anya ül az asztalnál egymással szemben. Az asztal megterítve, rajta a finom ételek, virág, és kék szófelhőben piros szívecskék.
Kommentár hozzá:
Apa és Anya együtt vacsoráznak, mert nagyon szeretik egymást. (kuncogás) Szerelmesek. 🙂

Először meghallgattuk a gyerekekkel „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” dalt. Utána a „Fújj-fújj” relaxációs gyakorlattal folytattuk. Megkérdeztük egymástól, hogy „Kis barátom, hogy vagy?”. Beszélgettünk a barátságról, illetve annak jelentőségéről. Elmeséltem a gyerekeknek Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő című meséjét. Barátság-falat készítettünk virágszirmokból. Végül pedig táncoltunk együtt.

A gyermekek számára fontos volt: Mama, apa, kutya, anya, papa, csoporttárs.