A gyerekekkel sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról,arról,hogy miért van szükségük barátokra.
Kreatív,ötletes munkák születtek,ezekből állítottuk össze az osztály “fotóalbumát”.

Egy jó játék igazán fejleszti a társas kapcsolatokat

Boldogságóráinkon rövid bevetetés után játékos feladatokat oldottunk meg írásos formában és szóban is. Keresztrejtvényt fejtettünk, mesét hallgattunk, a barátsággal kapcsolatos közmondásokat tanultunk meg, nyelvtörők minél gyorsabb elmondásával próbálkoztunk. Sokat beszélgettünk a számunkra fontos emberek tulajdonságairól, az udvarias viselkedés fontosságáról és énekeltünk is a boldogságért. Minden kisgyerek nagyon jól érezte magát, bátran és felszabadultan beszélt az ezzel a témával kapcsolatos meglátásairól, tapasztalatairól. Aktívak voltak a feladatok megoldása közben, élvezték a játékokat.

Boldogságórás kis csapatom színes kezei

Naftalin törpe barátsága

Naftalin a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.
– Nem is baj, legalább nem kell a többiek okoskodását hallgatnom! – morcogott magában. Telt- múlt az idő, megszokta, hogy magányosan éldegél, de egy napon nagyon elszomorodott. Már étvágya sem volt, kedve sem volt a kertben sétálgatni, így hát ágyban maradt. Egyre rosszabbul érezte magát, szinte fel sem tudott kelni.
–Mi lesz a gyönyörű kertemmel, ki fogja gondját viselni, míg én ágyban vagyok? Azt gondolta magában, talán a szomszéd mókus segít. De gyorsan elhessegette gondolatát.
– Á, dehogy, miért segítene? Hiszen csúnyán kicsúfoltam! -Talán a gólya, ő biztosan nem mond nemet. Nem, mégsem, hiszen nagyon megbántottam, csúnyán viselkedtem vele. De Mackó mama senkinek sem mond nemet! Szuper ötlet! Fel is hívom.
Mikor tárcsázni kezdte Mackó mama számát, egy pillanatra elgondolkodott… Eszébe jutott, mikor Mackó mama arra kérte, hogy vigyázzon a medvebocsokra, míg ő elszalad orvosságért a szomszédba. Tisztán, világosan leperegtek szeme előtt az események.
–Ne haragudj!Sietnem kell, mert a virágaim már biztosan nagyon szomjasak! És már el is iszkolt, miközben ez járt a fejében: Na persze, ezek a rakoncátlan bocsok biztosan nagyon felidegesítenének, hiszen olyan szófogadatlanok, csintalanok! Nincs az a pénz, amiért akár egy percet is eltöltenék velük!
Miközben ezek a gondolatok jártak a fejében, arra gondolt, hogy talán az erdő lakói közül senkit sem kérhet meg, hiszen senkivel sem viselkedett barátságosan. Nagyon elszomorodott, szíve összeszorult a bánattól, szemében egy könnycsepp jelent meg. Ekkor halk kopogás hallatszott.
-Kopp, kopp- majd ismét. Naftalin bemehetünk?- hangzott kintről a kérdés.
Naftalin nagyon megörült: -Hát persze! Gyertek csak be! Erre már nyitódott is az ajtó. Az erdő lakói álltak a küszöbön, rémült tekintettel. Naftalin elcsodálkozott, mikor meglátta a sok vendéget. Mókus szomszéd megszólalt:
– Naftalin! Te milyen sápadt vagy! Miért nem bújsz gyorsan az ágyba?-Na ugye, megmondtam! -fordult a többiekhez. Mégiscsak baj van! Nézzétek, szegény milyen beteg!
Az állatok mind Naftalin köré gyűltek, sajnálták szegényt. Gyorsan ágyba parancsolták. Hoztak neki gyógyszert, főztek neki teát, mesét olvastak, gondoskodtak róla és a kertjéről, míg betegen feküdt. Egy percre sem hagyták egyedül. Pár nap elteltével a makacs láz is alábbhagyott. Mikor Naftalin kinyitotta szemét, elcsodálkozott.
-Ti meg mit kerestek itt? Hiszen olyan csúnyán viselkedtem veletek!
-Egy beteget nem szabad magára hagyni, mikor ilyen nagyon lázas!- mondta Mackó mama. Csak nem gondoltad, hogy magadra hagyunk!
Naftalin nagyon elszégyellte magát, összeszorult a szíve, mikor arra gondolt, hogy ő valójában mindezt meg sem érdemli. Egy könnycsepp végiggurult az arcán.
-Na ugyan, ne itasd már az egereket!- mondta a gólya. Talán enned kéne, hogy mihamarabb megerősödj, mert már odakinn mi sem győzzük azt a sok temérdek munkát, amit a te kerted igényel!
-És még a kertemről is gondoskodnak!Ezt el sem hiszem! Biztosan álmodom!Vagy talán a láz az oka!- gondolta magában.
Eközben megérkezett a finom gőzölgő húsleves. Már az illata is ínycsiklandozó volt.
–Ezt tessék megenni!- hangzott Mackó mama szigorú parancsa.
Naftalin jóízűen elfogyasztotta a levest, majd megköszönte. Pár nap alatt erőre is kapott. Nagyon örült a szórakoztató vendégeknek egyáltalán nem bánta, hogy zajos a ház, örült a jó társaságnak.
-El sem hiszem, mennyire kedvesek! –mondta Naftalin. Ezt meg kell valahogy hálálnom! Nem is tudom, hogyan élhettem eddig barátok, jó állatok nélkül!- Megvan! Legyen egy meglepetés party! –gondolta Naftalin. Mindenkinek készítek személyre szóló ajándékot.
Neki is látott a sok munkának. Süteményt, ételt rendelt, tortát sütött, feldíszítette a kertet, elkészítette a meghívókat. Elérkezett a nagy nap! Nagyon várta, izgatott volt. Sorra érkeztek az erdő lakói. Mindenkinek tetszett a buli. De a meglepi mindenkit lenyűgözött, hiszen személyre szóló levelet kaptak az állatok, melyben bocsánatot kért tőlük és mindenkinek adott ajándékba közös fotót és 1 beváltható jócselekedetet, cserébe a gondoskodásukért.
Az állatok nagyon meghatódtak, ezentúl Naftalin mindenkinek segített, és soha többé nem volt magányos. Itt a vége, fuss el véle!