Ebben a hónapban a társas kapcsolatokról beszélgettünk, többféle kapcsolatrendszer működését jártuk körbe, de a legtöbbet a családi kapcsolatokkal és a barátsággal foglalkoztunk. Tudatosítottuk, hogy a társas kapcsolatok folyamatos törődéssel, ápolással tarthatók karban. Beszélgettünk arról, hogy a jó kapcsolatok nem magától értetődnek, és hogy a konfliktusok, problémák is közös akarattal , kedvességgel megoldhatók. Barátságkarkötőket, barátságfűzért készítettünk. Elkészítettük a barátságvirágok kertjét, ahol a virágok a barátság legfontosabb tulajdonságait képviselték. Rengeteget beszélgettünk a baráti kapcsolatokban fellépő konfliktusok kezeléséről.
Társas kapcsolatok ápolása
A havi boldogság foglalkozásunkat zenés meditációval kezdtük. Felolvastam a mesét a farkastól és a rókáról , majd irányított beszélgetés során megbeszéltük a mese elemit, a tanulságát, a barátságokat. Mindenki elmesélte neki mi fontos a barátjában.
Ezután két közmondást is megbeszéltünk, megtanultunk. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző, és a Madarat tolláról, embert barátjáról.
Az egyik szülő minden gyereknek ajándékozott egy mókás zoknit, amit mindenki felvett, és így különböző feladatokat hajtottak végre. Nagyon tetszett nekik, és megbeszéltük hogy ez a kicsi kapocs is milyen jelentős tud lenni a társas kapcsolatban. Az foglalkozás végén meghallgattuk Bagdi Bella egyik dalát,amikor a zenét leállítottak meg kellett ölelni a legközelebb álló társukat.
A társas kapcsolatok jegyében levetítettük a motiváló idézeteket (melyeket megbeszéltünk ) meghallgattuk az alsósoknak szóló dalt.
A ,,Hajtogattam Neked!,, Részben egy mozgó fülű kutyát készítettünk,melyet mindenki egy olyan személynek ajándékozott,aki az elmúlt időszakban megnevettette, felvidította,vagy megvigasztalta. Ezzel a jópofa kutyussal fejezték ki hálájukat.
Meghallgatták a Pöttömke vitorlása című kis mesét. Beszélgettünk a résztvevők érzéseiről, tevékenységükről, a helyszínről.
Megnéztük az összetartozásról a videót. Annak ellenére, hogy nem magyarul beszélő kisfilm, nagyon jól megértették a lényegét a nyusziálarcban érkező új kislányról.
A társas kapcsolatok téma kapcsán meghallgattuk A hűséges sólyom című mesét, majd megbeszéltük a tanulságát. Ezután a táblán ábrázoltuk az osztályunkban fellelhető baráti kapcsolatokat egy rögtönzött szociometria formájában. A tanulók megállapították, hogy rengeteg kapcsolódás van a közösségünkön belül, mindenki ápol jó baráti viszonyt legalább kettő osztálytársával. Az osztály egységét próbáltuk szimbolikusan erősíteni egy olyan kép megalkotásával, amit a projekt feladatkiírásában is láttunk. Végül minden tanuló elkészítette az „én-kört”, amelyben 4-5 szinten/rétegben ábrázolták az őket körülvevő emberi kapcsolataikat. A belső kör a közvetlen családtól indult, fokozatosan haladva kifelé.
Fazekas József Általános Iskola
Novemberi boldogságóráinkon igyekeztünk megélni az együttlét örömét, az összetartozást, az egymáshoz kapcsolódást. Minden gyakorlatunk azt erősítette bennünk, hogy egy közösség vagyunk, együtt minden sikerülhet, közösen megoldunk minden elénk kerülő nehézséget.
Beszélgettünk a társas kapcsolat fogalmáról, azokról a közösségekről, amikben élünk: család, iskola, osztály, barátok, a falu közössége, focicsapat, hobbi miatti összetartozások stb. Felsoroltuk, hogy melyik kapcsolat mit adhat nekünk, mit élünk meg az egyes közösségeinkben, milyen értékeket és élményeket adunk és kapunk általuk.
A Boldog Iskola Címátadó rendezvényen megtanult gyakorlattal hangolódtunk egymásra. „Lóval” indultunk felfedezni a körülöttünk található szépségeket, de utunk során néha „gödörbe” léptünk. A közösség erejével egy egyszerű ugrással, „hopp”, túl is jutottunk a nehézségen. Utazás közben „távcső”-vel felfedeztük a világ szépségeit, megéltük apró örömeinket, láttuk, hogy „wow”, milyen csodás a környezetünk! „Akadály”-ba is ütköztünk néha, de egymást bíztattuk, hogy „képes vagy rá!”, így ez sem állított meg minket. Nagyon élvezték a gyerekek a gyakorlatot, megéltük az egy ritmusban való mozgást, a harmóniát.
Szabadidőnk nagy részét novemberben a Mikulás műsor próbái tették ki. Itt is átélhettük, hogy csak együtt, egymásra odafigyelve sikerülhet megtanulnunk egy színdarabot: Társas kapcsolatunkban megtapasztaltuk az öröm érzését, az egymáshoz tartozást, a gondoskodást, az odafigyelést, a kitartást. Összhangban kell dolgoznunk azért, hogy a színpadon egymást segítve, gördülékenyen menjen a szöveg és a mozgás.
Sajnos közben egy vírusos torokgyulladás tartott otthon jópár kisgyereket az osztályból, így a próbákon őket is megpróbáltuk helyettesíteni. Nagyon rugalmasan átvették a gyerekek egymás szerepét, az összetartozás ereje itt is megoldást hozott.
Két feladatban is alkottunk ezzel a témával kapcsolatban. A „MI – EGYÜTT” felirat betűit közösen színeztük ki, két-három kis rész kiszínezése után továbbadtuk a lapot. Így minden betűn az egész osztály dolgozott, minden betűben bent volt mindenki keze nyoma. Osztályunkat díszíti most a felirat, hogy mindig emlékeztessük rá magunkat, hogy az igazi erő a közösségünkben van, aminek mindenki a tagja, mindenki hozzáteszi a maga értékeit, és így lesz kerek egész.
Másik alkotós feladatunkban már a decemberre hangolódtunk. Elképzeltük a most hétvégén kezdődő időszakhoz tartozó adventi vásárokat, ahol a lényeg nem a vásárlás, az ajándékok utáni futkosás, az idegesség, a karácsonyt megelőző stressz, hanem itt is a társas kapcsolatainkra fókuszáltunk. Mennyivel örömtelibb, ha ezeken az eseményeken egy bögre forró csokival vagy teával a kezünkben beszélgetünk, együtt nevetünk, lélekben készülünk legszebb ünnepünkre.
Gyakorlataink megerősítették bennünk, hogy társas kapcsolataink ápolása, az ezekkel együtt járó boldog pillanatok megélése mennyire fontos számunkra. Célunk, hogy igyekszünk tudatosan figyelni kapcsolatainkra, megélni az ezzel járó boldogságot!
Már az elsős gyerekeknek is van elképzelése arról, hogy milyen lehet az igazi barátság. A róka és a farkas a lakodalomban című mese meghallgatása után a gyerekek gyorsan megfogalmazták észrevételeiket. Bábok segítségével el is játszottuk, majd körbeszélgetést folytattunk, ahol megosztották személyes tapasztalataikat. A mai generáció rendkívül szókimondó, így nagy beszélgetés kerekedett, sőt néhány konfliktus még meg is oldódott. 🙄
November a társas kapcsolatok hónapja. Ebben a hónapban 2 hét különbséggel két kisgyermek is érkezett az osztályunkba. Korábbi bejegyzéseimben már írtam, milyen fontos a problémamentes beilleszkedés megkönnyítésére a boldogságórákon tanultak alkalmazása. Drámajátékokat, egyszerű társasjátékokat, együttműködést igénylő tanulási technikákat választottam. Emellett minden élethelyzetet felhasználunk a közösség építésére. A szülinapok megünneplésétől az egymás segítésén át a környezet rendben tartását… Még az út elején járunk, de bizakodók vagyunk. Sok-sok játékra, értő figyelemre, időre lesz még szükség.
Beszámoló
Boldogságóra: 3. Társas kapcsolatok ápolása
Az óra időpontja: 2024. november
Résztvevők: 4. osztály
A negyedikesekkel már rutinból megy a társaskapcsolatok téma, hiszen velük már sokszor beszélgettünk erről. Nagyon szeretik, szinte ez az a téma, ami legjobban megnyitja tanítványaimat. Az ember életében talán az egyik legfontosabb a társas kapcsolatok minősége. Ezzel a témával szinte folyamatosan foglalkozunk nem csak a november hónapjában. Fontos, hogy társas kapcsolataink minőségiek legyenek, s ezért bizony tenni kell. Mozgás alapú relaxációt is többször alkalmaztuk, hiszen sokszor ez is célravezető lehetőség egy-egy konfliktushelyzetben az indulatok kezelésére. Új játékként kipróbáltuk a Cápaveszélyt és a Sziget játékot. Nagyon élvezték a gyerekek. A széktámogatóban is egymásra tudtak hangolódni, s ritmusban együtt haladva két lábon maradtak a székek. Barátságfüzért is készítettünk, mellyel az iskolaudvarán körjátékot is játszottunk, s a tanteremben dekorációként ki is raktuk. A hónap témája még jobban erősítette az egymásra figyelést és az egymáshoz való alkalmazkodást.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
A novemberi hónapot igyekeztünk a támogató kapcsolatok ápolására fordítani intézményünkben, melyet a kedvesség világnapja köré építettünk.
A hónap első hétkezdő áhítatján a Boldogságórás Diáknagyköveteink kihirdették az új projektünket, mely a következő volt:
„Vegyél részt a „Titkos Jótevők” kihívásban és terjeszd a kedvességet! A cél, hogy gyakorold a titkos jótevő szerepét, tegyél minden nap valami apróságot, ami kedveskedés és örömet szerez másoknak!
Csempéssz mosolyt diáktársaid és tanáraid arcára anélkül, hogy felfednéd magad!
Szabályok:
A játékban részt vevő osztályokban kiválasztásra kerül két titkos ügynök, melyhez szeretnénk az osztályfőnökök segítségét kérni.
Minden hétre kapni fogtok egy-egy kihívást, hogy ötleteket adjunk (például: „Írj egy kedves üzenetet valakinek, kérdezd meg valakitől hogy van, engedj előre valakit az ajtónál!”).
A cél, hogy titokban maradj!
Jegyezd le, mit csináltál, hogy a végén visszanézhessük a kedves cselekedetek listáját!
A projekt végén beszélgetünk arról, milyen érzés volt jótevőnek lenni és
értékeljük, melyik osztály volt az, aki a legtöbb figyelmességgel, kreativitással és kedvességgel vett részt a kihívásban. ”
A Diáknagykövetek ismertették a diáksággal és a tanárokkal a Kedvesség világnapjának fontosságát és ösztönözték társaikat, hogy vegyenek részt a kihívásban.
10 osztály csatlakozott a játékunkhoz, így 20 titkos ügynök állt szolgálatába a Kedvességnek az iskolában. A hónap során 2-szer megbeszélésre hívtuk össze az ügynököket, hogy lássuk hogyan haladnak a küldetésükkel. A 2. megbeszélés alkalmával beszámoltak tapasztalataikról: milyen érzés volt titkos jótevőnek lenni, nehéz vagy könnyű feladat.
A beszámolók alapján meg volt az igyekezet, a törekvés a jóra és ezt értékeljük. Néhány gondolatot idéznék a beszámolókból:
„Elrejtettünk kis nyomtatott figurákat azoknak akiknek tudtunk és dicsértük a többieket. Idézeteket nyomtattam / készítettem a terembe és felraktam őket a parafa táblára.”
„reggelente sok diáknak köszöntünk, beszélgettünk egy olyan emberrel, akivel eddig még csak nagyon keveset beszéltünk.Egy diák az ebédlőben hagyta a cuccát és szóltunk neki, majd leadtuk a portára, hogy meglegyen. Segítettünk egy osztálytársunknak, hogy megértse a házit. Hétfőnként utolsó óra után visszahoztuk az összes lány tornazsákját a tanterembe.”
„Érdeklődtünk a tanárok hogyléte iránt.”
„Észrevettem, hogy mindig bosszankodás tárgya, hogy nincs kréta a teremben. Odacsempésztem egy krétafogót is a táblához. Meglepődtek és örültek neki.”
„Őszintén nem gondoltam volna hogy ilyen jó lehet örömet szerezni másoknak ilyen kisebb dolgokkal is, és a közösségre nézve szerintem jó hatással van, mivel ha esetleg valakinek rosszabb volt a napja, akkor ezzel fel lehet vidítani.”
„Igen látom a pozitív visszajelzést, mivel ha megdicsértem valakit, ő egyből megköszönte és mosolyogni kezdett, egyből boldogabbnak tűnt, ha pedig segítettem valamiben, akkor pedig halásnak láttam őket.”
„Nem erősségem a kedvesség, de most igyekeztem gyakorolni.”
„Jó tapasztalás volt. Kicsit nyíltam az emberek felé.”
A Kedvesség világnapján nyílt nap volt az iskolánkban . A Diáknagykövetek kedves, bátorító üzeneteket osztogattak a folyosón társaiknak, tanáraiknak és az iskolánkba ellátogató vendégeknek.
Míg az iskolát ellepték a kedvesség terjesztői, addig osztályommal a tücsökavatós műsorra készültünk. A műsor összeállításánál központi elem volt az erősségek felfedezése, majd erre alapozva kerestük, mik a kapcsolódási pontjaink, mi az, ami KÖZÖS BENNÜNK. Ezen a hosszú felfedező úton sikerült közelebb kerülni egymáshoz a gyerekeknek. Jól érezték magukat a próbák során, hiszen meglátták, hogy mindenki más, mindenki másban jó és így alkotunk egy nagy egészet!
Havi Boldogságóránk alkalmával a Barátságról és legfontosabb alapköveiről beszélgettünk.A gyerekek választhattak, hogy Barátság-házukat tervezik meg vagy Barátság-főzetet készítenek. Nagyon kreatív és érett munkák születtek! Az ajtó sokaknál: a humor és az elfogadás volt, az ablak: a szavak nélküli megértés, és az egyik kedvencem: a kéményből kiszálló füst a rossz dolgokat jelképezte!
Élvezettel hajtották végre a feladatot.
A kapcsolatok ápolása jegyében nagy örömünkre ellátogattunk a Diáknagykövetekkel a Református Óvodába, a Halacska csoportba is egy vidám, játékos együttlétre. Az óvodások megismerkedhettek „Boldog Kamillával”, aki bemutatta kis csapatunkat, majd a gyerekek is bemutatkoztak jàtèkosan. Volt „Közös bennünk az ,hogy…”- Jàtèk ès Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dala segítsègèvel eltáncoltuk együtt a gyerekekkel, milyen az, amikor boldogok vagyunk..🙂A gyerekek visszajelzései szívmelengetőek voltak.
A hónap zárásaként igazán jó élmény volt ez a szeretetteli kapcsolódás.