A november hónap a társas kapcsolatokról, barátságokról szólt. A bevezető relaxációs játék után mesevonattal indultunk el a meseerdőbe, ( Mi vagyunk a kis vonat…) ahova megérkezve horkolást hallottunk a barlangból. Tavaszi ébresztő című mesét bábok segítségével adtam elő, amely a barátságról szólt. Ezt követte a beszélgetőkör, melynek során felidéztük a mese cselekményét, megbeszéltük a szereplők tulajdonságait, beszélgettünk a barátságról. Kit nevezhetünk barátnak? stb.
Elkészítették a gyerekek a barátságkarkötőt, melyet átadtak egymásnak és elmondták, hogy ki, miért tartja barátjának a másikat. Fogadd tőlem! A barátom vagy, mert….. . kezdetben nehezebben, később már ügyesen megfogalmazták gondolataikat. A barátságláncot közösen készítettük el a gyermekek által kiszínezett , kivágott emberfigurákkal. A csoportösszetartozást jelképező barátságkört alkottunk egymás mutatóujját megfogva, a kézfejen mosolygós smile-val, óvónéni kézfején szívvel. befejezésként Bagdi Bella Ha boldog vagy….kezdetű dalt hallgattuk meg. A következő alkalommal a Süni irígy lesz című mesét játszottuk el a gyermekeknek, majd megbeszéltük a mese cselekményét, mondanivalóját
Társas kapcsolatok ápolása
2024 november
TÁMOGATÓ KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
I. Bevezetés:
“A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat.” Svéd közmondás
Mi jut eszetekbe erről a közmondásról? Rövid megbeszélés: Kinek mit jelent ez a közmondás?
II. Nézzétek meg a One Human Family, Food for All című animációs kisfilmet!
• Mi a probléma a történetben?
• Mi váltotta ki a konfliktust a mesében?
• Hogyan oldották meg a problémát a szereplők?
• Hányan vettek részt a megoldásban?
• Mi a történet üzenete?
• Vajon miért lehet fontos egy családnak, csoportnak, csapatnak, hogy együtt oldja meg a nehéz helyzeteket?
III. Vajon mennyit változott a világ? Jó irányba halad, vagy nem?
Képeket láttok a földön, válasszon mindenki egyet, ami számodra leginkább szimbolizálja a közmondás tartalmát.
(Képek a földön gyerekekről, felnőttekről, akik mobiloznak, játszanak együtt, beszélgetnek stb.)
Várható válaszok a megbeszélés, a képeken látottak következtetés során:
A telefonjaink, a velünk lévő technológia, az összes alkalmazás, amit használunk, csökkentik a társas kapcsolódásainkat. Ezek adják a mankót, amihez nyúlhatunk, ha épp nincs kedvünk beszélgetni valakivel. Továbbá a speciális alkalmazásokat, amelyeket használunk, sok esetben kifejezetten arra tervezték, hogy emberek nélkül végezzünk el dolgokat.
Alkossatok csapatokat, a választott képek hátán egy kis jelet láttok, akik azonos jelű képet látnak, ők kerülnek egy csapatba. A feladatotok az lesz, hogy a csapat tagjai által választott képekhez közösen szőjetek egy történetet. STORRY CUBE
A történet alkotásához a következő kérdések segítenek:
• Támogatja vagy akadályozza a telefon a szereplők kapcsolódását?
• Mit üzen nektek a kép?
• Ha te lennél a képen látható figurák egyike, melyiket választanád és miért?
• Milyen címet adnátok a képnek?
JÓ, DE… VAGY JÓ, ÉS…?
Kapcsolatok:
Most keressünk közös pontokat a csoportunk tagjai között! Teszteljétek társismereti készségeiteket!
4 karika (piros, sárga, kék, zöld) a terem 4 sarkában. Egy-egy állítást fogok mondani, tegyetek az utasítás szerint.
pl.: Menjen a kék karikához az, akinek vannak félelmei.
Menjen a piros karikához az, aki fél a matektól
stb. A karikában állók beszéljék meg mit gondolnak a hallott, állításról. Miért álltak ebbe a karikába, mit éreznek?
A feladat megbeszélése:
Hányan álltok most a karikában? Milyen érzés, hogy látod más is áll veled együtt? Gondoltad volna, hogy másnak is vannak hasonló problémái?
pl.: piros sárga kék zöld karika
félek a matektól szeretnék pihenni vannak félelmeim vannak nehézségeim
van barátom szeretek táncolni miskolci vagyok félek az emberektől
busszal járok van nyelvvizsgám szeretek olvasni van kutyám
macskám van sok barátom van egy barátom van magányos vagyok
Gyakorlatok csapatmunkára!
• Segítsük át egymást a túlpartra!
Guruljatok úgy, hogy szivacs alatt feküdjetek egymás mellé, mintha kerekek lennétek, a szivacs tetején fekvő társatokat így juttassátok át a túlpartra.
• Állatmentők
• kecske-káposzta-farkas
• ceruzával vonulni a terem másik végébe
• labda a hát és a has között kígyózzatok át a másik terembe
• vakvezetés
• jussatok át a túloldalra, de nem engedhetitek el egymás kezét, és nem érhettek a kötélhez hozzá
FAGYVESZÉLY
Vajon mit tesz majd a csapat, ha a túlélésük forog kockán? Oszd fel a csapatot 4-5 fős csoportokra. A szituáció a következő: minden csoport elveszett valahol a sarkvidéken és építeniük kell valamilyen menedéket, hogy túléljék a kegyetlen körülményeket. Minden csapatnak választania kell egy vezetőt, akinek megfagytak a lábai, ezért nem mozoghat. A többi csoporttag eközben a hótól semmit sem lát, ezért be kell kötni a szemeiket. A vezető lesz az, akinek utasításokat kell adnia a többi tagnak, hogy hogyan építsenek menedéket. A lényeg az, hogy a vezető nem mozoghat, a többi csoporttag pedig nem lát semmit.
TAPOGATÓZÓ:
El kell jutnia a csapatnak egy megszabott pontra csukott szemmel, úgy, hogy közben nem engedhetik el egymást. Az út mentén meg kell érinteni több kihelyezett papírlapot. (ezt előzetesen feltérképezheti a csapat, és valamilyen módszert dolgoznak ki a feladat megoldására). A távolság akár 300-500 m is lehet, amit meg kell tenni a csapatnak
FARKAS, KECSKE, KÁPOSZTA
Mozgassátok meg a szürkeállományokat egy kis tervezgetéssel – a „farkas, kecske, káposzta” kreatív problémamegoldásra ösztönzi a csapatokat. A feladata, hogy a három dologgal térjetek haza ehhez pedig át kell kelnie egy folyón egy csónakban. Egyszerre azonban csak egy dolgot vihettek át magatokkal ezek közül. Nem hagyhatja egyedül a kecskét és a farkast, mert a farkas egyből megeszi a kecskét, de a káposzta sincs biztonságban a kecskével. Mi tehát a megoldás? Egy kis kreatív gondolkodással, és összehangolt problémamegoldással nem lesz nehéz kitalálni!
Eszközök: Farkas, kecske, káposzta feliratik 3 gyereknek. Kék anyag, ami a tavat jelképezi.
Megoldás:
1. Áthozom a kecskét, marad a túlparton a farkas + a káposzta
2. Visszamegyek üres csónakkal
3. Áthozom a farkast, marad a túlparton a káposzta
4. Visszamegyek, de viszem a kecskét magammal
5. Kirakom egyedül a kecskét, és áthozom a káposztát
6. Így már átjutott a farkas, meg a káposzta, visszamehetek a kecskéért
7. Áthozom végül a kecskét is
A december közeledtével a barátságmanók nemcsak a Télapó segítségére voltak, hanem számunkra is. A segítségnyújtás, jószívűség az erősségük. Próbáljuk mi is az ők példájukat követni, másoknak sok örömet szerezni.
1. osztály óta, a Fügécskéinket reggelente egy kiválasztott pacsival köszöntjük, ami megalapozza az egész nap hangulatát. November elején megbeszéltük a svéd közmondás értelmét: „A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat.” Majd elgondolkodtunk rajta, hogy minket mi kapcsol össze, amit a Barátságfüzérünk hátuljára írtak a gyerekek. Nagyon érdekes dolgokat írtak pl.: szeretet, béke, optimizmus. Ezt egyértelmű visszajelzésnek tekintem arra vonatkozóan, hogy a Boldogságórák tényleg segítenek az osztályunk összekovácsolásában. Többféle feladatot kipróbáltunk, ám a Széktámogató nagyon elgondolkodtatott bennünket. Rögtön elsőre majdnem sikerült végigcsinálni. Aztán a végefelé hibáztunk. Másodszori nekifutásra is hasonlóan jártunk. Aztán már a legelején eldőlt a szék, többször a legelején buktunk el. Ekkor leültünk megbeszélni, vajon mi változott az első próbálkozás óta. Közösen rájöttünk, hogy akár egy ember negatív hozzállása is befolyással lehet a csoportra. Különösen, ha a két legmeghatározóbb egyéniség mondja magában: „Ez nem fog menni.” Amikor mindenki optimistán állt hozzá, sikerült végigcsinálni. Döbbenet volt megtapasztalni, hogy akár egy/két ember is mekkora hatással tud lenni egy csoportra, illetve, ha valamit mindannyian meg akarunk csinálni, és még hiszünk is benne, az szárnyakat ad. Remélem, ezeket a tanulságokat felnőttként is tudják majd alkalmazni.
Boldogságóra
A Társas kapcsolatok ápolása
Zenehallgatás
1. Feladatlap: Miért fontos számodra a barátság, a társas kapcsolatok? Mit szeretsz a barátaidban?
2. Feladat: Eljátszani, hogyan segítesz a barátaidnak, pl. a kabátot ráadod.
3. Pozitivity társasjáték: Hogyan tudod pozitívan megválaszolni az adott kérdéseket.
4. Zenehallgatás: Relax
Csoportban beszélgettünk a telefonok szerepéről… Kaptak egy-egy képet. A képen látható szereplőkről, majd rövid történetet találtak ki.
DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási helye
A novemberi hónap alaptémája a Társas kapcsolatok ápolása volt. A hónap nevezetes napjai közül A magyar tudomány napját és a Kedvesség világnapját emeltük ki. Készítettünk barátság- csináló gépet, majd kifejeztük gesztusokkal egymás iránti szeretetünket. Leírtuk, hogy mire lenne jó egy barát- sál, hogyan működne, kinek adnánk kölcsön, mikor lenne rá szükség. Elkészítették a gyerekek saját sablonjukat és egy barátságfüzért alkottunk belőle. Meghallgattuk a hónap dalát és örömükben kiabáltak, tapsoltak a gyerekek. Megnéztünk egy motivációs videófilmet a társas kapcsolatokról, és megbeszéltük, hogy hogyan lehetünk empatikusak társaink iránt. Végül csapatban dolgozva átélhették a gyerekek a közös munkát, az együttműködést Lego elemek közös képpé alakításával.
November témája a Társas kapcsolatok ápolása, ezért ebben a hónapban a barátságra fókuszáltunk. Megbeszéltük, hogy miért fontosak a barátok, majd idézeteket kaptak tanulóim, amiket felolvastak, és megosztották ezzel kapcsolatos gondolataikat. Ezt követően felolvastam nekik a ‘Görög mese a barátságról’ című történetet. Rendkívül tanulságos volt, mondanivalója jó útravaló a mindennapokhoz! Az óra következő lépésében arra kértem őket, hogy írják le, milyen a jó barát és így egy ‘Barátságláncot’ készítettünk, ami az osztálytermünket díszíti, és folyamatosan emlékezteti a gyerekeket a barátságok fontosságára.
Egy kellemes délutáni közös együttlét keretében iskolánk udvarát igyekeztünk megszépíteni. 100 db árvácskát ültettünk el. Diákjaim nagy lelkesedéssel kertészkedtek, és már várják a következő alkalmat az újabb virágültetésre.
Angolórára családfát kellett készíteniük, így a családtagokat is bevonva a témába.
Ismét remek tevékenységek keretében töltöttük el a Boldogságórákat.
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
A november havi boldogságóránk bevezetéseként meghallgattuk a hónap dalát és megbeszéltük, mennyire fontosak a barátok az életünkben. Megállapítottuk, hogy ha boldogabbá akarunk válni, érdemes a társas kapcsolatainkba fektetni az energiánkat, ami egészségünk és lelki jóllétünk szempontjából is elengedhetetlen. A kapcsolataink tudatos ápolása segíti, hogy mindennapjaink boldogabban és sikeresebben teljenek.
Hogy a társas kapcsolatok segítő erejét megtapasztalhassuk egy fa colstokkal szemléltettük a közösség erejét. Az összecsukott colstokot a gyerekek körbe adták, megállapították, hogy ez könnyű, „akár egy újjal is meg tudják tartani”. Amikor a colstokot kinyitottuk, bizony mindenkinek lefordult a kezéről a 2 méter hosszú, könnyű szerkezet. Amikor a csoport felsorakozott és mindenki egy-egy ujjbeggyel segített a colstok megtartásában, felemelésében, földre helyezésében, már gyakorlatban megtapasztalhattuk a közösségünk erejét.
A közelgő télre hangolódva, a foglalkozást közös boldog hóemberdíszítéssel folytattuk, mindenki elkészítette a saját mosolygós hóember figuráját és a gyerekek párokban felragasztották a „Boldog Hómező Fotóalbumunkra”. Volt nagy izgalom, hogy ki mellé ki kerüljön.
A november havi boldogságóra program után, megbeszéltük a közös élményeket, és kitűztük a hóemberes képünket a faliújságra.
A társas kapcsolatok hónapja számtalan lehetőséget rejt a csapatépítéshez a Boldogságórákon belül és ezt igyekeztem a legintenzívebben kihasználni novemberben. A 6. osztállyal szinte rekord mennyiségű feladatot hajtottunk végre a heti egy óránk ellenére úgy, hogy két alkalommal meditációt is beillesztettünk a programunkba. Ehhez a gyerekek is ragaszkodnak, kifejezetten kérik, hogy az általam vezetett relaxáló-meditáló gyakorlatokat a „Relax-teremben” matracon, zenével hajtsuk végre. Fantasztikus érzés, ahogy „jönnek velem” és aztán elmesélik az átélt tapasztalataikat! Rendkívül ügyesek a légzésfigyelésben, elengedik a feszültséget és élményszerűen számolnak be arról, amit a képzeletük elé festek. Számomra is igazán felemelő érzés!
A feladatok közül tehát rengeteget csináltunk szóban, mozgással és írásban is. Beszélgettünk családról, barátokról, az osztályról, arról, hogy kinek ki a fontos az életében és miért, illetve megkérdeztem őket: ezt hogyan érzékeltetik azokkal, akiket felsoroltak fontos személyként. Igyekeztem arra irányítani a figyelmüket a beszélgetések során: mutassák ki azt, hogy fontos számukra a másik, és ezt napi szinten erősítsék! Némi stresszkezelést is becsempésztem a beszélgetésbe: többször kértem őket a „..Nekem ez rosszul esik, ezért kérlek…” típusú, egyes szám első személyben történő mondatkezdés használatára, melyre a tanórák és szünetek során is visszatértünk. Egyre többször került elő a megfogalmazás a figyelmeztetésem nélkül és számtalan konfliktushelyzetet oldottunk fel ezzel a módszerrel. Kipróbáltuk a „Letye-petye-lepetye” játékot is: elindítottam egy mondatot, melyet egymás fülébe kellett súgni. A kör végén igazán jót derültünk azon, hogy semmi köze nem volt a végeredménynek az eredeti mondathoz. Így végre elhitték: nem szabad felülni a pletykáknak…
A mozgásos játékokat mindig nagyon élvezik, ezért igyekeztem minél többet bevinni a foglalkozásokra. Játszottunk „Százlábút”, melyet nagy nevetések követtek. A „Tégy egy lépést felém” játékot kissé megformáltam, nekik kellett magukról állításokat feltenni. A „Képösszerakót” az asztal körül járva raktuk ki, de előtte a csapat kirakta ülve is, és memorizálta. Nagy nevetések kísérték a „Csak tekintettel” játékot is, és nem bizonyultak könnyűnek a feladványok! Legnehezebbnek és leginkább elgondolkodtatónak a „4 perc” gyakorlat bizonyult, hosszasan kutattuk az utána következő beszélgetés során a feladat hatását közösen is.
Írásban a „Társas kapcsolataim” feladat kapcsán egy rajzban mutatták be a „köreiket”, melyet utána az osztálynak is prezentáltak. Bevittem a „Háttal rajzolós feladatot”, mert az nagyon népszerű minden csoportnál. Igazán vicces rajzok születtek és le is vonták a konzekvenciát: ahhoz, hogy a társunkkal jól tudjunk együttműködni, szükség van jó közös kifejezésrendszerre, ügyességre és a „háttérzaj” kizárására is.
Bár a programnak nem része, mesterprogramomban ez a hónap a tolerancia világnapjához kötődött. Mivel az osztályban szükségét éreztem a csoportnormák megszilárdításának elsőként kisebb csoportokban, majd az így készült munkák összefésülésével megalkottuk az osztály szabályzatát. Már a csoportok beosztásánál is igyekeztem közelíteni egymáshoz a gyerkőcöket, a közös véghajrában igazán szuper csapatmunka alakult ki. Ráadásul a hónap során új tanuló is érkezett az osztályba, akinek beilleszkedését nagyban elősegítette a hónap témája, a közös feladatvégzés és kiválóan érezte magát a Boldogságórákon is.
Köszönjük ezt a remek programot!