Ebben a hónapban Boldogságóra keretein belül a társaskapcsolatokról beszélgettünk. Hiszen a család mellett az egyik legfontosabb kapcsolat a barátok. A mesém a Pöttömke piros kis vitorlása volt, ahol a kisfiú irigy és önző volt, ezért a többi gyerek nem játszott vele, elkerülték. A mese befejezésében Pöttömke mégiscsak barátokra lelt, boldog volt, hogy mostmár van kivel játszania. A gyerekekkel átbeszéltük a barátság fontosságát, a jó barát tulajdonságait. Micimackósok nagy örömmel kezdték sorolni a barátaik nevét, azt hogy milyen jó érzés nekik, amikor a barátaikkal tölthetik az idejüket itt az óvodában. Elkészítette mindenki saját barátjának a barátság kavicsát festés technikával, amit száradás után a barátjának adhatott. A kavics festések jó hangulatban teltek. Megbeszéltük, hogy ki melyik barátjának készíti az adott művet, és azt is hogy mit ábrázol. A legtöbb gyermek igyekezett a barátja kedvenc színét, motivumát lefesteni. A kavics festés mellé ajánlottam fel a gyerekeknek baráti színezőket is. Összességében nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a témát fekdolgozzuk a nagycsoportos gyerekekkel, hiszen a legtöbb barátság ebben az életkorban kötődik.

A barátságlánc készítését vegyes életkorú csoportban végezve jól megfigyelhető volt, hogy a tevékenység hatékonyan támogatta a szociális kompetenciák fejlődését. A különböző életkorú gyermekek együttműködése természetes módon alakult ki: a nagyobbak spontán segítették a kisebbeket a vágás és ragasztás során, ami erősítette felelősségérzetüket és modellnyújtó szerepüket. A saját figura megalkotása támogatta az énkép fejlődését.
A lánc összeállítása során a gyermekek megtapasztalták az összekapcsolódás jelentőségét, ami hozzájárult az empátia és az együttműködés mélyebb megértéséhez. A közös alkotás folyamata lehetőséget adott a kommunikációs készségek gyakorlására, különösen a sorba rendeződés és közös döntéshozatal során. A tevékenység végére egyértelműen érzékelhető volt a pozitív érzelmi töltet, a közös sikerélmény, valamint a csoporton belüli kapcsolatok megerősödése. Összességében a feladat pedagógiailag rendkívül hatékonyan szolgálta a közösségépítést, a társas készségek fejlesztését és a befogadó csoportlégkör erősítését.

Sok kisgyermeknek a család után az óvoda az első szociális színtere, ahol megtanul más gyerekekkel, felnőttekkel együtt élni, játszani, együttműködni. A társas kapcsolatok hatására fejlődnek érzelmi, erkölcsi, értelmi képességeik.
A foglalkozást szokásos módon hívó képekkel, majd relaxációval kezdtük. Utána színes papírból őszi erdőt készítettünk. Az alkotás során megbeszéltük, hogy az erdő akkor szép és teljes, ha minden fa a helyén van – ahogyan a csoportunk is akkor működik jól, ha mindenki része a közösségnek.
Beszélgettünk arról, hogy az erdőben a fák gyökerei összekapcsolódnak, üzennek egymásnak, segítik egymást, úgy, ahogy mi is összetartozunk a csoportban.
A tevékenységet párkereséssel folytattuk, ahová a csoportban dolgozó felnőttek is bekapcsolódtak. A gyerekek vidám, nyugodt zenére mozogtak a teremben. Amikor a zene megállt, mindenkinek párt kellett keresnie a kiosztott képek alapján.
Zárásként pozitív üzeneteket mondtunk egymásnak, hogy szebbé tegyük a napunkat.