Minden alkalommal arra ösztönözzük a gyerekeket hogy együtt tevékenykedjenek,hiszen a csoportban így alakulnak a kapcsolataik. Szeretnek együtt alkotni és örömmel tölti el őket a közös alkotás.
Társas kapcsolatok ápolása
Kőbányai Széchenyi István Magyar-Német Két Tan. Nyelvű Általános Iskola
„Az élet barátok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül.”
A gyerekekkel megnéztünk egy animációs filmet és utána sokat beszélgettünk a kapcsolatokról.
Miután összegyűjtöttünk sok-sok lehetséges viszonyt: le is rajzoltuk őket filmkockákra, amiket a fényképezőgépeinkkel készítettünk. Nagyon tetszett nekik a feladat. 🙂
Beszélgettünk arról is, hogy mi a különbség a pajtásság, haverság, cimboraság és a barátság között.
Szóba került,hogy kinek az anyukája kinek az anyukájával barátkozik. A szülők közül kik barátkoznak a szomszédokkal. Volt aki határozottan kijelentette,hogy nekik nincs is szomszédjuk,mert nem kertes házban laknak és sosem találkozik szomszédokkal. ( a kisfiú 1 lakóparkban lakik 🙁 )
Nem hagyhattuk ki állatbarátainkat se– boldogan meséltek kis házi kedvenceikről.
Van aki ápolja ovis barátságait és új barátságok is köttettek a suliban, az osztályban.Időt vesz igénybe egy jó baráti kapcsolat kialakítása, de megéri az erőfeszítéseket, mert biztos támaszai lesznek egymásnak. Egy jó barátság jóleső érzést kelt és javítja az önértékelést is.
„A tartalmas és mély kapcsolatok alapköve a közös élmény. „……………ezt elősegítik az együtt töltött idők a Boldogságórákon.
Novemberben a társas kapcsolatok témakörét dolgoztuk fel. Két osztályfőnöki órán beszélgettünk a témáról.
Megbeszéltük mennyire fontos az emberek számára a közösség. Az ember társas lény, társaságban érzi magát a legjobban. A gyerekek megfogalmazták a család és a barátságok fontosságát és azt is, mennyire fontos, hogy a bizalmi kapcsolat során megoszthatjuk másokkal örömünket, bánatunkat.
Végül elkészítettük a tenyérlenyomatunkat és mindenki megfogalmazta mi szükséges ahhoz, hogy a barátságok jól működjenek.
Novemberben a társas kapcsolatok témakörét dolgoztuk fel. Két osztályfőnöki órán beszélgettünk a témáról.
Megbeszéltük mennyire fontos az emberek számára a közösség. Az ember társas lény, társaságban érzi magát a legjobban. A gyerekek megfogalmazták a család és a barátságok fontosságát és azt is, mennyire fontos, hogy a bizalmi kapcsolat során megoszthatjuk másokkal örömünket, bánatunkat.
Végül elkészítettük a tenyérlenyomatunkat és mindenki megfogalmazta mi szükséges ahhoz, hogy a barátságok jól működjenek.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
Osztályommal lapozható fotóalbumot készítettünk a gyerekek rajzaiból. Az alkotásokon a társas kapcsolatok egy-egy vidám, segítő pillanatát jelenítették meg. A hónap témájához kapcsolódóan meghívott előadókkal társasjáték órát szerveztünk az osztálynak. A foglakozáson – ami igen nagy sikert aratott és nagyon jó hangulatú volt – véletlenszerűen kialakított csoportokban számos társasjátékot próbálhattak ki. Az óra után kérték a gyerekek, hogy legyen máskor is ilyen…
Lepke csoport
Amikor a torony ledőlt…
Pár hete Ati és Zalán épített egy akkora tornyot, hogy, magasabb volt a Zalánnál is. Nagyon örültek, az óvónéni le is fényképezte őket a toronnyal. Akkor a Zsombi véletlenül nekitolta az autót a toronynak, és az összedőlt. Az Ati dühöngött, a Zalán sírt, a Zsombor ordított, hogy nem akarta, a csoport meg döbbent csendben nézett. Az óvónéni megnyugtatta a 3 fiút és megkérte a Zalánékat, hogy építsék újra. „De egyedül már nem tudjuk megint felépíteni”- kiabálta a Zalán. „Majd segítek és lehet, hogy a többiek is, ugye gyerekek? -kérdezte az óvónéni.Erre hatan is odamentek segíteni és együtt egy sokkal szélesebb és magasabb várat építettünk. A Zalán és az Ati irányította az építést, nagyon boldogok voltak, mikor kész lett. Az egész csoport körültáncolta, énekeltünk, nagyon jó volt ez a délelőtt.
Tudjuk, hogy azok az emberek, akiknek legalább egy vagy több közeli barátjuk van, sokkal boldogabbak a felületes ismerősökkel rendelkezőkhöz képest. Fontos hogyan és milyen gyakran veszünk részt közös tevékenységekben a barátainkkal, megosztunk-e egymással mély gondolatokat és személyes érzéseket, valamint nyújtunk-e érzelmi-lelki támogatást barátainknak vagy rokonainknak. Ennek elsődleges színtere az óvoda, ahol már szoros barátságok kötődnek.
Herman Ottó Tudásközpont Általános Iskola
Elkészítettük a barátságötöst. Arról beszélgettünk, ki miért fontos a számukra, miért szeretnek vele lenni, mik az értékes tulajdonságaik.
A gyerekek a kisfilm készítését választották. Csoportokban gyűjtötték össze, mi esett nekik a legrosszabbul, amikor összevesztek a barátjukkal. Megszavazták a film témáját (a titok elárulása), majd a megoldáson törtük a fejünket. Hogyan bizonyíthatja be a barát, hogy már átérzi tettének súlyát, ezentúl megbízhatnak benne? Kiválasztották a legjobb ötleteket. A szoborpark feladata segített, hogy a szereplők testbeszédükkel fejezzék ki gondolataikat a filmen.
Boldogító erősségek kártyákat választottak egymásnak.
A program megvalósításához kapcsolódó tevékenységek 1 héten keresztül zajlanak.Sőt előfordul hogy korábbi vagy az adott hónap témájából kiragadva ismételnek spontán a gyerekek.Pl.: Készítettek már újra varázsszemüveget,általuk rajzolt, színezett virágot társuknak átnyujtva elmondták azért készítettem neked mert hálás vagyok hogy játszottál velem.
Nos, hagyománnyá vált csoportunkban hogy ha meghallják a Boldogságórára hívó dalt , kezdik mondani ” A mai napon, a mai napon „kezdetű mondókát és a mondóka végén megölelik barátjukat, majd közösen a szőnyegre gyülekeznek egy jó beszélgetésre.
Most is ez történt .Beszélgettünk a barátságról, az igaz barátokról.Érdekes volt látni és nagy örömmel tölt el az a tapasztalat hogy ilyenkor az eleven, magatartászavaros, túlmozgékony csemetéim is figyelnek, hozzászólnak.
Meghallgatták a mesét és elhatároztuk hogy holnap fonálból barátságkarkötőt fonunk.Másnap reggel egy anyuka keresett meg kezében egy fonott karkötőt tartva. Azt kérte nézzem már meg legyek szíves jó lesz e ez mert mondta a gyerek hogy az anyukáknak otthon kell fonni és el kell vinni az oviba.Nagyot derültünk, ám én örültem hiszen így spontán de bekerült a családokba a Boldogságórák hangulata.
Az oviban is elkészültek a barátságkarkötők.Volt aki többet is készített.Hangulatos dallamokat hallgatva dolgoztak.A harmadik napon a barátság virágát rajzolták és színezték ki.A negyedik napon sokáig szinte egész nap játszották a ” Hogy vagy?” játékot. Megfigyeltem hogy játék közben ha elmentek egymás mellett is feltették egymásnak ezt a kérdést.Társuk pedig válaszolt.
Az utolsó napon zárásként mindenki lerajzolta kik fontosak a számára. Majd el is mesélték rajzaikat megmutatva.Volt aki még a társak jelét is a fejük fölé rajzolta.
Meghallgatuk , énekeltük a dalokat, átbeszéltük mi mindent csináltunk a héten. Örömmel mondta egyik gyermekem:” Óvónéni most elmúlt a hét! De a Barátságunk megmaradt!”
A program megvalósításához kapcsolódó tevékenységek 1 héten keresztül zajlanak.Sőt előfordul hogy korábbi vagy az adott hónap témájából kiragadva ismételnek spontán a gyerekek.Pl.: Készítettek már újra varázsszemüveget,általuk rajzolt, színezett virágot társuknak átnyujtva elmondták azért készítettem neked mert hálás vagyok hogy játszottál velem.
Nos, hagyománnyá vált csoportunkban hogy ha meghallják a Boldogságórára hívó dalt , kezdik mondani ” A mai napon, a mai napon „kezdetű mondókát és a mondóka végén megölelik barátjukat, majd közösen a szőnyegre gyülekeznek egy jó beszélgetésre.
Most is ez történt .Beszélgettünk a barátságról, az igaz barátokról.Érdekes volt látni és nagy örömmel tölt el az a tapasztalat hogy ilyenkor az eleven, magatartászavaros, túlmozgékony csemetéim is figyelnek, hozzászólnak.
Meghallgatták a mesét és elhatároztuk hogy holnap fonálból barátságkarkötőt fonunk.Másnap reggel egy anyuka keresett meg kezében egy fonott karkötőt tartva. Azt kérte nézzem már meg legyek szíves jó lesz e ez mert mondta a gyerek hogy az anyukáknak otthon kell fonni és el kell vinni az oviba.Nagyot derültünk, ám én örültem hiszen így spontán de bekerült a családokba a Boldogságórák hangulata.
Az oviban is elkészültek a barátságkarkötők.Volt aki többet is készített.Hangulatos dallamokat hallgatva dolgoztak.A harmadik napon a barátság virágát rajzolták és színezték ki.A negyedik napon sokáig szinte egész nap játszották a ” Hogy vagy?” játékot. Megfigyeltem hogy játék közben ha elmentek egymás mellett is feltették egymásnak ezt a kérdést.Társuk pedig válaszolt.
Az utolsó napon zárásként mindenki lerajzolta kik fontosak a számára. Majd el is mesélték rajzaikat megmutatva.Volt aki még a társak jelét is a fejük fölé rajzolta.
Meghallgatuk , énekeltük a dalokat, átbeszéltük mi mindent csináltunk a héten. Örömmel mondta egyik gyermekem:” Óvónéni most elmúlt a hét! De a Barátságunk megmaradt!”