A téma bevezetéséhez meghallgattuk Bagdy Bella: Jobb veled a világ című dalát. Megbeszéltük milyen fontosak a társas kapcsolatok az egészségünk és a lelki jóllétünk szempontjából. Minél boldogabb az ember, annál valószínűbb, hogy elégedett a családi életével és a társas tevékenységeivel, érzelmi és valódi segítséget kap a barátaitól. Szókratész idézetének „Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.”, elemzésével megerősítettük az eddig elhangzottakat. Társas kapcsolataink jelentősen meghatározzák, hogy mennyire vagyunk boldogok és elégedettek.
Ezek a kapcsolatok nagyon sokfélék lehetnek. Ebből készítettünk ízelítőt fényképalbumunk segítségével. Megörökítettük, milyen a kapcsolatunk a családdal, anyával, apával, a tesóval, a barátainkkal.
Társas kapcsolatok ápolása
November 4-én ellátogattak hozzánk a Hollandiában élő barátaink. Ők egy református gyülekezet tagjai, és már többször találkoztunk velük. Most egy kellemes kreatív délelőttöt töltöttünk el az egymás társaságában. Nagy Zsuzsa mandalafestő művésznő irányításával két falvédőt készítettünk. Tenyérlenyomatokkal öltöztettünk fel 1-1 életfát. Az egyiket elvitték a vendégek, a másik a folyosó falát díszíti, és ha ránézünk mindig melegség tölti el a szívünket, mert ezáltal felidézhetjük a szeretetteljes együttlét örömét.
„A magány az soha nem pozitív. A magány azt jelenti, hogy egyedül vagyok minden gondommal, bajommal, nincs társam, nincs egy megértő szív, akihez forduljak, nincs a közelben egy együtt érző lélek.”
Társas kapcsolatok ápolása
A mai világban az egyik legfontosabb teendő a társas kapcsolatok kiépítése és megtartása. A gyerekek egyre jobban elszigeteltek, sokszor álomvilágban élnek a telefonjaikkal. A csevegő oldalakon beszélgetnek „újmagyarul”, teljesen személytelenül. Sokszor olyanok is értesülnek az érzéseikről, akik nem is ismerik őket, ezért nem is értik meg őket. Törekedni kell arra, hogy olyan emberekkel legyenek kapcsolatban a közösségi oldalakon, akik egyébként is sokat jelentenek számukra, és ne hagyjuk, hogy a felületes online csevegés vegye át az értelmes beszélgetések helyét a való életben. társas kapcsolatok ápolásával, szerintem minden órán találkoznak. Barátságról, a felszínes érzelmekről sokat beszélgetünk. Erről szól a szociometriai mérés, amit minden évben megcsinálunk. Innen is látom, hogyan alakulnak a baráti viszonyok és ki kerül ki a perifériára. Kértem, hogy írják le, hol látják a helyüket az osztályban. Volt egy-két meglepő válasz, kiderült olyan tanulóról, akiről azt hittem a társaság ereje, mozgatója, valójában nagyon magányos.
A társas kapcsolatok létrehozása, ápolása mindennapi feladat, mivel:
Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeressen és szeressék.
Szükségünk van másokra, és másoknak is szükségük van ránk.
Ennek az órának a keretében több feladatot is csináltunk. Az egyik az volt, hogy egy lakatlan szigetre kivel vagy mivel mennél el egy hónapra. Három választási lehetőség volt: ember, háziállat, mobiltelefon. Azért ilyen esetekben derül ki, hogy igazán társas lények vagyunk, mivel csak páran választották a mobilt.
A másik feladat volt, hogy egyik gyereknek bekötöttük a szemét és így látatlanba válasszon ki egy osztálytársát, utána levettük a kötést és el kellett mondania, hogy lehetne-e a barátja: igen vagy nem, ezt meg kellet indokolni.
A magányos törpe
„Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe birtokát, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett.” Üres és színtelen volt a világa.
Miért is van egyedül? Miért mogorva? Pedig régen látogatta családja, voltak barátai, a nagy birtoka állandóan vidámsággal, nevetéssel volt tele. Mi történt? Talán senki nem tudja a választ, az biztos, hogy mindenkit elmart maga mellől. Falat épített maga köré, nem jár hozzásenki.
Egyszer, amikor sétált mogorván a nagy birtokán, egy labda repült be az udvarába, a mérges Naftalin láb elé. Már pont arra készült, hogy tönkreteszi a játékot, amikor sírásra lett figyelmes. Egy kicsi törpfiú állt megszeppenve a kapuja előtt és potyogtak a könnyei. Remegve nézett az öreg törpére, mivel hallotta Naftalin mogorvaságát.
-Ühüm, ühüm- csak ennyit tudott kinyögni Picur, a törpfiú.
-Mi van, nem tudsz beszélni? A labdádat most kilyukasztom és a fejedre húzom, mivel megzavartad magányomat! – zsémbeskedett Naftalin.
-Kérlek, ne! Add vissza, nincs más játékom, ha elveszed édesapám egyetlen ajándéka is elveszik.- könyörgött a kis törpe.
-Vegyen másikat! –
– Nem tud másikat venni, mivel élelemre kell a pénz. – mondta Picur.
Lassan a kis törpe kibújik a bokor mögül és szembekerül a méregzsákkal. Mikor Naftalin meglátta, meghökkent, mivel nagyon emlékeztette a sajátfiára, akivel már nagyon régóta nem találkozott.
-Hogy hívnak- kérdezte megenyhülve.
Pi-pi-picurnak- dadogta félelmében. A mogorva belenézett a fényes könnyes szemekbe, eszébe jutott milyen egyedül is van és hogy hiányzik neki a családja.
–Visszaadom, ha bejössz és velem is játszol. – Picur minden bátorságát összeszedte és belépett a nagy udvarra, ahol már hosszú ideje csend volt. Nagyon félt, először félénken dobálta a labdát, később belemelegedtek a játékba, hangos kacagással lett tele a csupasz udvar.
-Holnap is, gyere el!- utasította Naftalin. A kicsi törpfiú minden nap eljött, majd hozta a barátait és szüleit is. Kiderült, hogy az édesapja, Naftalin rég nem látott fia.
Naftalin élete megváltozott, vidámsággal, kacagással lett tele a háza.
-Nem is tudom, hogy élhettem ilyen színtelen világban? – kérdezte magától.
– Milyen jó, hogy megoszthatom az örömömet és a bánatomat másokkal is. – mondta a családjának.
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI
A csodálatos Kerekerdő lakói, az optimista mesében megismert szereplők segítettek nekünk eligazodni a társas kapcsolatokban. Az Ölelésnap című mesén keresztül megértettük, hogy milyen jó érzés, ha szeretnek minket, milyen melegséggel tölti el szívünket, ha törődnek velünk, hogy nehézségek idején kitartani és segíteni az az igazi erőfeszítés. Bölcs Manóanyó megtanította, hogy a szeretet oltalmaz a félelemtől, és hogy a barátság olyan szent kapocs, ami oltalmaz a magánytól, mert mindig van kihez fordulni baj esetén.
Kihangosítottuk a szereplők gondolatát, húztunk a Pozitív gyerek vagyok kártyákból és meséltünk olyan történeteket egymásnak, ami velünk megtörtént, amikor mi is a kártyán szereplőt éreztük, gondoltuk. Elmentünk közösen a Tulajdonságboltba, ahol akciót hirdettek a jó barátra jellemző tulajdonságokból, így gyorsan mindet megvettük. Ezeknek a tulajdonságoknak a segítségével ÖTSOROST készítettünk a barátról. Elhatároztuk, hogy a mese mintájára mi is tartunk minden héten egy ölelésnapot, hiszen az ölelés a legszebb és legcsendesebb módja annak, hogy kifejezzük azt, hogy szükségünk van egymásra.
A társas kapcsolatokról sokat beszélgettünk szeptember óta, mivel elsősök vagyunk. Olvasás, környezetismeret és etika órák keretében is szóba került már a család fontossága, a testvérek, a rokonok, a baráti körök. Ezt folytattam, amikor a boldogság órát tartottam.
Először olyan társas kapcsolataikat kellett feleleveníteni, akikre igazak a következő állítások:
– ő fogja legtöbbet a kezemet
– ő mosolyog rám a legtöbbször
– sokszor segítek neki
– illik köszönnöm neki
– egy házban / utcában lakunk
Nagyon jól kidomborodott a feladat során, hogy milyen körök vesznek körül minket. Ezután be is írtam egy körbe, hogy ÉN, és a koncentrikus körökbe távolodva, hogy milyen társas kapcsolataink vannak: szűk család, rokonság, barátok, ismerősök.
Ezután arról beszélgettünk, hogy kik lesznek a barátaink, és miért? Azt fogalmaztuk meg, hogy kell a közös érdeklődés, az azonos hullámhossz, az élmény teli játék, az egymásra figyelés, az alkalmazkodás. Meglepően érett és értékes gondolataik voltak.
Ezután állóképbe álltak a barátaikkal, erről töltöttem fel fotókat is. Az állóképben be kellett fejeznie mindenkinek azt a kötött mondatkezdést, hogy „A barátokra azért van szükség, mert… ” Ezután összegyűjtöttük, hogyan tudom ápolni a barátságaimat, mit kell nekem tennem azért, hogy a barátság ne legyen gyorsan múlandó.
Végül rajzot készítettek a legjobb barátjukról. Nem volt muszáj az osztályból. Kb. 2/3-a a gyerekeknek egy osztálytársát rajzolta, de volt aki bölcsis/ovis/vagy egyéb családi barátok által megismert gyereket rajzolt. Az erről készült rajzokat is lefotóztam.
Szerintem jó arány egy elsős osztályban, hogy novemberre vannak jó barátaik, a fotók is erről tanúskodnak.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
Beszélgettünk a gyerekekkel a barátságról, miért jó közösségben élni. Megbeszéltünk, hogy szükségünk van egymásra, szükségünk van egymás szeretetére. Hallgattuk „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalt. Elmesélem a gyerekeknek a ” Tavaszi ébresztő” című mesét. Elbáboztuk a ” Süni irigy lesz” című darabot, beszélgettünk a szereplők viselkedéséről. Mindenki lerajzolt valakit, aki fontos neki, akit nagyon szeret.
Ezen a héten ellátogattunk a városunkban felállított hatalmas Cirkuszba.
Nagyon izgatottak voltunk és alig vártuk a napot, amikor busszal elutazhatunk és megnézhetjük az előadást. Számolgattuk mennyit alszunk még, aztán eljött az a nap… az esős idő ellenére, nekünk nagyon jó volt a kedvünk, semmi sem tántoríthatott el minket, hogy elinduljunk.
Kis idő múlva megérkeztünk és izgatottan vártuk, hogy mi fog történni.
Láttuk a mókás bohócot, aki sokszor megtréfált minket. Ott volt elefánt hölgy Jumbó, aki táncolt. Ott voltak a dromedárok és a Jégvarázs hercegnői csodálatos pónilovaikon. Megnézhettük a világ legkisebb kiskutyáit is. Később pedig a zsonglőr, a tűzmanó, a légtornászok és az akrobaták ejtettek ámulatba minket. Mi pedig mindent ki szerettünk volna próbálni, de sajnos nem volt rá lehetőségünk… pedig olyan jó lett volna felülni az elefánt hátára, a kiskutyákat tanítgatni, a levegőben mutatványokat bemutatni. Talán majd egyszer, ha megalapítjuk a közös cirkuszunkat Szellő és paripa néven, hiszen mi egy mutatványtól sem félünk, bátran állatidomárkodnánk mindenféle állattal és örömmel mutatnánk be, hogy mit tudnunk. Meghívnánk az óvodásokat, iskolásokat és a felnőtteket is, hogy ők is olyan jól érezhessék magukat, mint mi azon a szép napon!
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
A csoportszoba játszó lehetőségeit rajzoltam le.Majd megkértem a gyerekeket hogy mindenki rakja oda a jelét ahol a legjobban szeret játszani.Legtöbben a szőnyegen szeretnek épitkezni babázni.A gyermekek elmondták hogy azért szeretnek ott játszani többen mert tudnak épitkezni és megtudjak beszélni majd megvalósitani a közös elképzeléseiket a barátokkal.” Jó emberekkel lehet együtt dolgozni” – mondta az egyik gyermek.
Társas kapcsolatok ápolása
Az e hónapban tartott boldogságóránkon a relaxációs gyakorlat és közös éneklés után egy képzeletbeli utazásra indultunk, ahol egy gyönyörű rétre érve meglátogatott bennünket a Kapcsolat Tündér. Minden gyereknek súgott egy Üzenetet, amit „visszatérve az utazásról” mindenki leírt egy lapra. A lap felső részén lévő színes betűk segítségével némán, mindenki megkereste azt a társaságot, akihez tartozik és kiraktak betűikből egy szót: Boldogság, Szeretet, Élet. Ezeket a Kapcsolat Tündér köré raktuk a táblára, beszélgettünk a kapcsolatok és a táblán lévő szavak összefüggéséről és aki szerette volna, elmondta, hogy mit „súgott” a fülébe a Kapcsolat Tündér. A teljesség igénye nélkül, néhány példa a gyerekek gondolataiból: „A baráti kapcsolatom örökre jó lesz.” „Szeresd akit szeretsz, mondd el az igazat” „Barátkozz másokkal is” „Legyek kedves a testvéremmel” „Teremts kapcsolatokat!” „Barátkozz!!!” „Találkozni fogok a Télapóval” „Mindig szeressem a családomat” „Legyél szerethető, hogy sok barátod legyen!” „Ki a barátod? Leszünk barátok?” „Ne sírj semmiért! Légy boldog! Fogadj el mindenkit!”
Az óra végén még maradt időnk egy szoborjátékra, ahol megformálták egy-egy állóképben a gondoskodást, összetartozást és az összeveszés – kibékülés momentumát.
Az órát lezáró meditáció után mindenki jó érzésekkel folytathatta tovább a napját.
Véleményem szerint a legértékesebbek azok a pillanatok, amikor a gyerekek spontán alkalmazzák a boldogságórán szerzett ismereteket, tapasztalatokat. Ezért is örültem annak, amikor az összefoglaló környezetismeret óra végén, az egyik kislány felháborodottan közölte, hogy az ő csoportmunkájuk azért nem lett tökéletes, mert X.Y. a csoportból már a feladat elkezdése előtt kijelentette, hogy biztosan nem tudják hibátlanul megoldani a feladatot. Erre az osztály spontán módon, elénekelte a kisfiúnak „címezve” a Pozitív gyerek vagyok dal refrénjét. Persze közkívánatra ezzel a dallal kellett kezdenünk a következő órát…
Ez egyértelmű visszaigazolás arra, hogy a program működik (annak ellenére is, hogy a lehetőségeim szűkössége folytán havi egy alkalommal tartunk boldogságórát).
Lövész Utcai Óvoda Malom téri tagóvodája
Minden alkalommal arra ösztönözzük a gyerekeket hogy együtt tevékenykedjenek,hiszen a csoportban így alakulnak a kapcsolataik. Szeretnek együtt alkotni és örömmel tölti el őket a közös alkotás.