A november hónap témáját a „Társas kapcsolatokat” két héten keresztül dolgoztam fel a gyerekekkel, az aktuális foglalkozásokba beépítve. Az a tapasztalatom, hogy ha a témákról több alkalommal beszélünk, hallgatjuk illetve vizuálisan is megjelenítjük, egyrészt jobban megértik a gyerekek, tudatukba is jobban beépül, másrészt a délelőtti a szabad játék idejét sem szeretném teljesen elvenni. Ezért inkább többször, de rövidebb boldogságóra foglalkozásokat tartok. Magánóvodába dolgozom, a szülők elvárása jóval magasabb, ezért a kötelező foglalkozásokat mindenképpen meg kell tartanom, hogy a szülők nyomon követhessék gyermekeik fejlődését. A kötelező foglalkozásokhoz (például: környezet megismerésére nevelés vagy mese, vers, szoktam beilleszteni a boldogságóra foglalkozásokat. Az ének foglalkozások előtt pedig meg szoktuk hallgatni és énekelgetni a hónap dalát. A mindennapos torna alatt rendszeresen végezzük a boldogságóra könyvben található relaxációs torna gyakorlatokat. A társas kapcsolatok témakört beszélgetéssel kezdtük, először is tisztáztuk a kapcsolatok szó jelentését, majd beszélgettünk (környezet megismerésére nevelés) a család fontosságáról, támogató erejéről és a barátságról is. Később eljátszottuk a segédanyagban ajánlott „Kis barátom, hogy vagy?” játékot a gyerekekkel, nagyon élvezték. Egy másik foglalkozás alkalmával elmeséltem a boldogságóra könyvből a „Az ébredő mackó és barátainak történetét.” A meséről beszélgettünk is, kíváncsi voltam, hogy megértették-e a mese lényegét a gyerekek. A második héten pedig elkészítettük a hónap témájának vizuális alkotását: „Aki fontos nekem”. Örömmel láttak a gyerekek a feladatnak, a legtöbb gyermeknek az anyukája volt a legfontosabb, sokan édesapjukat és testvérüket is lerajzolták. Mondták, hogy a bárátok is nagyon fontosak, de úgy láttam, hogy szinte mindenki a családját tartotta a leglényegesebb. Megható igyekezettel dolgoztak a rajzaikon, az egyik kis lány, először lerajzolta anyukáját, apukáját, majd telerajzolta a lapot szívekkel.

November a társas kapcsolatok ápolásának a hónapja. Az óvodában ez a téma különösen fontos, hiszen a gyermekeknek itt nyílik először lehetőségük baráti kapcsolatok kialakítására. Megtanulják, hogy jobb csapatban játszani, mint egyedül, de ehhez a játékokon osztozni kell. A téma lehetőséget adott arra, hogy átismételjük az ovis szabályokat, melyekhez rövid mondókákat írtam, hogy könnyebben megjegyezhetővé váljanak. Az egyes szabályokat képekkel szemléltettem, majd kifüggesztettem a falra, hogy mindig láthassák.
A hónapban többször kialakítottuk a barátságkört, megöleltük egymást. Megbeszéltük, hogy az olyan bántó mondat, hogy „Nem vagyok a barátod” mennyire rosszul esik annak, akinek mondják, szomorúvá teszi őt. Ehelyett próbáljanak meg együtt játszani.
A szőnyegen körben ülve egy pamutgombolyagot adtam az egyik gyermek kezébe, és megkértem őt, hogy fogja meg a végét, majd dobja oda egy barátjának, miközben elmondja neki, hogy mit szeret benne. Ezután ő választott ki valakit, és dobta tovább a gombolyagot, és így tovább. A gyermekek mindig annak adták a gombolyagot, aki még addig nem került sorra, pedig erre nem kértem meg őket (ezért nagyon büszke vagyok rájuk). Végül kialakult egy pókháló közöttük, amely mindenkit mindenkivel összekötött.
Egyik reggel elbáboztam a gyermekeknek a Süni irigy lesz című mesét. Beszélgettünk a meséről, és hogy hogyan viselkednek az igazi barátok. Ezután kiszínezték, hogy mi jellemző a barátokra, és megnevezték saját kis barátaikat.
Csoportunk sikeresen teljesítette a következő lépcsőfokot, mely a boldogságvárhoz vezet. Végül táncoltunk egy nagyot Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalára.