Az óra kezdetén meghallgattuk a hónap dalát. A Jobb veled a világ című szerzemény osztatlan sikert aratott az osztályban. Aztán arról beszélgettünk miért olyan fontosak a kapcsolatok boldogságunk szempontjából. A gyerekek egyetértettek abban, hogy jó, ha meg tudjuk osztani másokkal örömeinket és bánatainkat egyaránt. Ezt követően felolvastam a kézikönyvből a Görög mese a barátságról című történetet. Két tanuló vállalta, hogy szituációs játék keretében dramatizálják a történetet. Iskolai szituációt adtak elő. Utána A mi házunk című gyakorlat következett. Az osztálynak el kellett képzelni, hogy egy házban kell együtt élniük. Meg kellett egyezniük az együttélés szabályaiban. Ezeket egy lapra írták fel. A lapot kifüggesztettük a tanteremben és megbeszéltük, hogy bővítik majd a szabálygyűjteményt. Végső feladatként idézeteket írtak a barátságról. A gondolatokat egy kartonlapra ragasztották fel, mely szintén kihelyezésre került a tanteremben. A téma lezárásaként megfogalmaztuk, hogy a társas kapcsolatokban az a legfontosabb, hogy közösségben sokkal többre vagyunk képesek, mint amire egyedül lennénk.

Az ember társas lény, ezért szüksége van kiegyensúlyozott és harmonikus emberi kapcsolatokra. Tevékenységünk során megbeszéltük mire van szükség, hogy jó kapcsolatokat alakítsanak ki egymás között a tanulók.
Ebben a korban a legfontosabb kapcsolatuk a barátság és a családi kapcsolat.
A tevékenység során a tanulók rajzokat készítettek a Dolgozz a házadon és a Barátságötös feladatok keretében.
A tevékenység végén meghallgattuk a Jobb veled a világ című dalt.

Osztályunk kis íródeákja írta az alábbi szép mesét.
Mese a magányos törpéről
Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr éltek a törpék kicsinyke házaikban. Közöttük volt egy még náluknál is kisebb törpe, akit úgy hívtak, hogy Naftalin. Olyan kicsi volt, hogy valósággal elveszett társaik között. A többiek csúfolták is ezért. Senki sem akart vele barátkozni. Naftalin, a törpe ma is magányosan sétálta körbe kis kertecskéjét, hiszen valamiért egy ideje senki feléje sem nézett. Egymagában élt tökházacskájában és egész nap szomorkodott a termete miatt.
– Miért vagyok ilyen kicsi? Senki sem akar velem barátkozni. Mindenki kiközösít. Istenem, add, hogy én is akkora legyek, mint a társaim!
Siránkozását meghallotta egy kismadár és a tökház tetejére repült.
– Mi a baj, kicsi törpe? – kérdezte.
– Nagy az én bajom, legszívesebben elbujdosnék, hogy senki se lásson. Mindenki engem csúfol, mert kicsi vagyok. Mondd csak, kismadár, tehetek róla?
– Természetesen nem tehetsz róla. Nem a te hibát, hogy kicsinek születtél, és a törpék közt is te vagy a legkisebb.
– Akkor most, mit tegyek? – sírta el magát a kicsi törpe. – Nekem sohasem lesz barátom. Mindenki elfordul tőlem.
– Ne búslakodj ez miatt! Segítek egy jó barátot találni.
– Igazán megtennéd?
– Miért ne?
– De ki barátkozna egy kicsi törpével – szomorodott el újból.
– A közeli faluban van egy kisfiú. Szegénykének fáj a lába, nehezen tud járni, ezért neki nincsenek barátai. Reggeltől estig magányosan ül a szobájában. Szülei egészen kétségbe vannak esve gyermekük miatt. Gyere velem, és legyél a barátja ennek a kisfiúnak! Meglásd, nagyon jól kijöttök egymással!
A szegény kicsi törpe elgondolkodott, majd felvidulva mondta:
– Nem bánom menjünk! Kíváncsi vagyok erre a kisfiúra.
A madárka elvezette a törpét a faluba és megmutatta melyik házban lakik a kisfiú. Ő pedig rászállt a ház előtti fa ágára és onnan nézte, mi fog történni.
A szegény kicsi törpe félve surrant be a kisfiú szobájába, aki ült az asztalnál mellette mankói és rajzolt. A nem várt vendég észrevétlenül felugrott az asztalra, mert egy törpe előtt nincs akadály és köszöntötte a rajzolót:
– Szervusz! Látom, szépen tudsz rajzolni. Nekem is rajzolj valamit!
Először a kisfiú nagyon meglepődött. Talán, ha nem fájt volna a lába, ki is szaladt volna. Mivel nehezen mozgott csak annyit tudott tenni, hogy kezeit gyorsan a rajzpapírra tette kiesve belőle a ceruza. Eltakarta a rajzot, ami egy csodálatos táj volt magas hegyekkel és széles folyóval.
– Ki vagy te? – kérdezte riadtan.
– Egy törpe, kicsi törpe és a törpék közt is a legkisebb.
– Mit akarsz? Miért jöttél?
– Barátkozni szeretnék veled. Legyél a barátom!
– Barátkozni akarsz velem? – csodálkozott el a kisfiú. – Hiszen velem senki sem akar barátkozni. Az egészséges fiúk mindig azt mondják, hogy nem barátkoznak egy sántával. Te akkor, miért szeretnéd, hogy barátod legyek?
– Tudod, – kezdte a szegény kicsi törpe – engem sem kedvelnek a társaim, mert nagyon apró termetű vagyok még a törpék között is. Ezért nagyon jól megértem szomorúságodat. Szerintem mi igen jó barátok lehetnénk, ha te is akarod.
– Gondolod? Nagyon örülnék, ha nekem is lenne barátom, akivel tudnék játszani.
– Na, látod? – lelkesedett fel a kicsi szegény törpe. – Te tudsz szépen rajzolni, én meg varázsolni. Rajzolsz egy szép tájat, és amikor elkészülsz vele, elmondom a varázsszót, hogy elrepüljünk oda, mint két jó barát. Abban az új világban nem leszel sánta, én meg ugyanolyan törpe leszek, mint a többiek. Meglásd, nagyon jól fogjuk magunkat érezni.
– Vannak szép, színes ceruzáim is, amit édesapám vett nekem. Ezekkel fogom megrajzolni, ahová elmegyünk – örvendezett a kisfiú csillogó szemmel.
– Nagyszerű, akkor ugye barátok lettünk.
– Naná, hogy azok.
Mindjárt neki is láttak a rajzolásnak. Egy – kettőre csodálatos táj kerekedett ki a ceruza alatt a fehér papíron. Ámulattal nézték, amikor elkészült.
– Kész – mondta a kisfiú. – De hogyan fogunk elutazni ide?
– Ezt csak bízd rám! Elmondom a törpék varázsszavát, és már ott is vagyunk. Felkészültél az utazásra?
– Igen. Már alig várom. Még sohasem hagytam el hosszabb időre szobám négy falát. Remélem, most sikerül!
Ezeket a kicsi törpe meg sem igen hallotta, annyira lekötötte a varázsszó.
– Akkor mondom. Készülj a nagy utazásra! Hipp-hopp!
Ahogy kimondta, már nem is voltak a szobában. Egy szemvillanás alatt a papíron megrajzolt vidéken találták magukat. A kisfiú tudott járni, mint társai, és a kicsi törpe is megnőtt. Megtörtént a csoda. Mint két igaz barát elindultak felfedezni ezt az új világot és útjuk alatt rengetek élményben volt részük. Azóta is jó barátok.

A társas kapcsolatok ápolása