A harmadik téma a társas kapcsolatok ápolása volt, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Hétfőn a foglalkozást a kezdő relaxációval kezdtük: „az én hangom”. Ez rendkívül vonzó volt a gyermekeknek, a jókedv, a lazító hatás egyértelműen jelentkezett. A relaxáció után a már megismert boldogság mondóka következett. Felelevenítettük az előző hónapok témáit, majd áttértünk a társas kapcsolatok fontosságára. A társas kapcsolatok és a boldogság közötti oksági viszonyra. Arra, hogy minden boldog kapcsolat alapja a szeretet! Miért is vágyunk egymás társaságára? Szükségünk van egymásra! A gyerekek által megfogalmazottak: „Legyen kivel játszani!”, „Ne legyünk magányosak!”, „Barátok vagyunk jóban, rosszban!”, „Segítsük, támogassuk egymást!” , „A barátom megvigasztal engem, ha valami rossz dolog történik velem, és én is megvigasztalom őt, ha szomorú!”, „A barátaimmal, a társaimmal nagyon jó együtt nevetni! A nevetés ragályos!” A beszélgetés után eljátszottuk „Kis barátom, hogy vagy? ” játékot. Ezután a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka szituációs játékot. A szomorú, bánatos társaikat kellett megvigasztalni. Találtam egy nagyon kedves verset a társas kapcsolatok témához. Aranyosi Ervin: Ovis társak, barátok. Ezt mindennap mondogattuk, péntekre megtanulták a gyerekek, és erről videó felvétel is készült. Kedden a Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő verses mesét hallgathatták meg a gyerekek, majd ehhez kapcsolódóan Bagdi Bella: Isten éltessen, boldog Szülinapot! című zenével köszöntöttük mi is a mesében szereplő medvét. Szerdán készítettük a barátságkarkötőt. Színes szívószál darabkákat fűzhettek a gyerekek, amit a kislányok gyönggyel egészítettek ki. Van aki egyet, van aki több karkötőt is ajándékozott a társainak. Kérdeztem a gyerekeket, hogy kinek mit jelent ez a karkötő, milyen érzéseket vált ki belőlük: „Kincsem, szemem fénye, szívem csücske, a boldogságom…stb.” Minden nap magukon hordják, viselik, óvják, védik. Van olyan kislány, aki kipakolta otthon az ékszeres ládikáját, és csak ez a karkötő van benne éjjelente. Több gyermek mondta el, hogy ők ezt csak fürdéskor veszik le. Az összetartozást színezőn is megjelenítették. A délelőtt végén újra zenéltünk: Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. című dalt énekeltük, játszottuk nagy jókedvvel, utánzó mozgással.
Csütörtökön Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát dramatizáltuk. Ezután barátságláncot készítettünk. Minden gyermek lerajzolta magát, kivágtuk, majd felragasztottuk egy piros kartonra. A gyerekek adták a címét: „Összetartozunk”. A gyerekek mondták a sorrendet, hogy kit hova ragasszunk. Természetesen mindenki a barátját választotta maga mellé. Ez a faliújságra is kikerült. Pénteken zárásként pókhálót készítettünk piros fonal segítségével. „Azt szeretem benned, hogy…” Mindenki kedves dolgot fogalmazott meg a társának. Megbeszéltük, hogy ez a színes pókháló is az összetartozásunkat jelképezi. Felragasztottuk a Boldogságvár harmadik lépcsőfokára a társas kapcsolatok jelképét.

A téma feldolgozását relaxációval kezdtük. A székhez történő visszaülésnél az egyik gyermek a szék mellé ült, s leesett a földre. Sírni kezdett. A szituációt kihasználva megkérdeztem a gyermektől, hogy ki a barátja, ki tudná megvigasztalni. Mondott egy nevet. Az a gyermek odajött hozzá, s megsimogatta. Elmondta, hogy miért a barátja. Majd volt több gyermek is , aki barátként jelentkezett. Mindenki elmondta, hogy miért az. Beszélgetést kezdeményeztem a barátságról. Folytatásként elmondtam a témához kapcsolódó mesét úgy, hogy 3 gyermeknek adtam egy-egy bábot melyek a mesében szerepelnek. A mese végén megbeszéltük a szereplők viselkedését. Miért volt helyes, illetve helytelen. A témát barátságlánc fűzésével fejeztem be. A feladat az volt, hogy minél több tésztaszemet fűzzenek fel a damilra,mert akkor annál több barátjuk lesz! 😀 A feladatot lelkesen teljesítették a gyerekek. A fűzés közben hallgattuk a témához kapcsolódó dalt.

A téma feldolgozását relaxációval kezdtük. A székhez történő visszaülésnél az egyik gyermek a szék mellé ült, s leesett a földre. Sírni kezdett. A szituációt kihasználva megkérdeztem a gyermektől, hogy ki a barátja, ki tudná megvigasztalni. Mondott egy nevet. Az a gyermek odajött hozzá, s megsimogatta. Elmondta, hogy miért a barátja. Majd volt több gyermek is , aki barátként jelentkezett. Mindenki elmondta, hogy miért az. Beszélgetést kezdeményeztem a barátságról. Folytatásként elmondtam a témához kapcsolódó mesét úgy, hogy 3 gyermeknek adtam egy-egy bábot melyek a mesében szerepelnek. A mese végén megbeszéltük a szereplők viselkedését. Miért volt helyes, illetve helytelen. A témát barátságlánc fűzésével fejeztem be. A feladat az volt, hogy minél több tésztaszemet fűzzenek fel a damilra,mert akkor annál több barátjuk lesz! 😀 A feladatot lelkesen teljesítették a gyerekek. A fűzés közben hallgattuk a témához kapcsolódó dalt.

A gyerekek szíveket készítettek a barátaiknak. Ehhez a feladathoz egy-egy szív sablont használtak, amit körberajzoltak, kiszíneztek, és rárajzolták barátaiknak az óvodai jelét. Majd körben ülve átadták annak, akit a barátjuknak tekintenek.