A mindennapjaink kiemelt feladata a társas kapcsolatok ápolása. Novemberi feladat/játék lehetőségeink segítségével még nagyobb hangsúlyt fektethettünk erre. A Barát-sál igen nagy sikert aratott a gyermekek körében. Az Amilyen az „adjonisten” játékot igen komolyan vették, ügyesen játszottak a hangsúllyal, hangerővel, érzelmi töltéssel. A Ki enged ki? által megtapasztalhattuk, mi a különbség a felszínes nézegetés és a valódi figyelem között. A Széktámogatóval gyakoroltuk a figyelmünk megosztását a székek megtartásával és egymásnak adogatásával. A feladatot érdemes máskor is kipróbálnunk, mert nem egyszerű. Évek óta testnevelés óráink kedvencei közé tartozik a Szigetjáték és a Körbe-körbe karikába, mellyel szépen kirajzolódik a gyermekek együttműködése, segítőkészsége. Szívesen játszom velük ezekben a játékokban is. Célom megértetni a gyermekekkel, hogy a konfliktusok feloldhatók közös akarattal és kedvességgel.
Társas kapcsolatok ápolása
Amióta átlépték a „gyerekeim” az iskola kapuját, az egyik legfontosabb feladatomnak éreztem, hogy az osztályközösséget a lehető legjobban építsem. Mindig, minden erőmmel azon voltam, hogy szeressék, tiszteljék, segítsék egymást. Nagyon vártam a novembert, kíváncsi voltam, milyen lesz velük feldolgozni ezt a témát. Légzőgyakorlat és zenehallgatás után körbe ültünk és beszélgettünk a társas kapcsolatokról. Mit jelent, milyen érzést kelt bennük, milyen gondolataik támadnak a téma kapcsán. Körbeadtuk az optimista dinoszauruszunkat, és akinek a kezébe került elmondott a mellette ülő társáról egy pozitív gondolatot. Ezután Ki enged ki? játékot játszottunk. Az elején nehezen ment, nem tudták, hogyan kell a szemükkel beszélni, de nagyon hamar belejöttek. Az utolsó gyerek 3másodperc alatt kitalálta, hol juthat ki a körből. Az órát barátságfüzér készítésével folytattuk. Kinyomtattam az oldalon talált sablonokat és a gyerekek kedvükre díszíthették. Nagyon élvezték, hogy beleadhatták a saját stílusukat. Dallal zártuk az órát. A hónapban többször is ápoltuk a társas kapcsolatainkat. Csapatokban kaptak egy nagy lapot, melyre rajzolniuk kellett egy képet, de nem mondhatták el egymásnak mi legyen a képen, nem kommunikálhattak és mindenki csak egy vonalat rajzolhatott egyszerre, aztán tovább kellett adniuk a filctollat. Mókás rajzok születtek, nagyon tetszett nekik a végeredmény. Szoborjátékot is játszottunk párban. Kihúzták a kifejezést egy kalapból, melyet szoborként kellett megformázniuk. Mivel páratlanul vagyunk, volt egy hármas csapat, nekik sikerült a legjobban a formáció. Azonnal kitalálta mindenki a „segítség nyújtás” kifejezést. Volt páros tánc papírlapon. Ha elnémult a zene, félbe kellett hajtani a papírt. Ha az egyikük lelépett a papírról, kívülről még támogathatta társát, hogy az le ne lépjen. Nagyon élvezték a játékot, sokat nevettünk. Játékok közben többször elmondtuk a Csapatmunka erősségmondókát. Beszélgettünk az erősségekről, mind a 24-et megbeszéltük. Választhattak, kihez melyik áll a legközelebb és kis papírlapra kidíszítve felírták erősségüket, ami felkerült a boldogságóra táblánkra. A novemberi első havazásnál csapatmunkában óriáshógolyót építettek. A Ne vásárolj semmit! napon megnéztünk egy dokumentumfilmet a pazarló vásárlásról és, hogy mennyi hulladék keletkezik a sok feleslegesen vásárolt dolgokból. Márton napon pedig mint minden évben, libazsíros kenyeret készítettem nekik. Izgatottan várjuk, hogy decemberben milyen boldogító jócselekedeteket hajtunk majd végre.
Csoportkohéziónk erőssége az egymásra figyelés, egymás segítése, valamint a kooperációs játék, mind-mind azt a célt szolgálja, hogy kapcsolatrendszerünk egy boldog egyéni jólétet eredményezzen. A boldogság program harmadik témáját – a társas kapcsolatok – fontosságát ebben a hónapban fokozott hangsúllyal éltük meg. Sokat beszélgettünk a barátság fogalmáról, egymás elfogadásáról, az összetartozás erejéről.
Óvodánk Őszi-hét rendezvénysorozatán együtt szurkoltunk a fellépő „Dalos pacsirtáknak”,
a verselőknek és a mozgásversenyen ügyeskedő társak sikerének. Csoportkohéziónkat erősítve saját „csasztuskát” találtunk ki:
Százszorszép a mi nevünk,
együtt lenni szeretünk.
Boldogok csak úgy leszünk,
ha egymásra mindig figyelünk.
A közös játékok segítettek abban, hogy megértsék a gyerekek a társas kapcsolatok, a barátság lényegét. A „Baráti-kézfogás” játék során mindenki mondhatott egy-egy kedves gondolatot arról a társáról, akinek csukott szemmel megfogta a kezét a körben. A nem baráti kapcsolatban lévő gyerekek olyan pozitív jellemvonásokat is kiemeltek társaikról, melyek eddig még nem fogalmazódtak meg a közösségben.
Az egymás iránti bizalom szerepét hangsúlyozva „Vakvezető” játékot játszottuk, melyet nagyon élveztek a gyerekek.
Az együttműködés és egymásra figyelés erejének megtapasztalására igazi csapatmunkát kívánt a „Sas és a kígyó” mozgásos játék, mely közkedveltté vált a gyerekek körében.
A csapatmunkát a mindennapi tevékenységek során nagyon sokszor megtapasztalhatják
a gyerekek. Napi szinten, már berögzült gyakorlat a közös rendrakás, amiben már sokat fejlődtünk, hiszen nemcsak az elővett játék helyére pakolásának teljesítése, hanem egymás segítése is fontos feladat lett.
Társas kapcsolatok ápolása
1. Relaxációs gyakorlat: „Napra forgó a Napraforgó”
2. Megbeszélés
Milyen társas kapcsolatokat ismertek? Miért vágyunk mások társaságára? Miért fontosak a kapcsolataink a boldogságunk szempontjából? Mit jelent a barátság? Mit jelent valakinek a barátjának lenni? Ki az, akire bármikor számíthatok? Ki az, akit felhívhatok, ha baj van?
Társas kapcsolatok pozitív hatásai Tk.56.
Az ölelés fontosságának megbeszélése (napi 4-8-12).
3. Színeket megérinteni egymáson
Valaki mond egy színt és azt a színt meg kell érinteni a másik ruháján, cipőjén…
4. Képek
A tanulók párokat alkotnak, majd megnézik a képeket, amelyeken telefonok is szerepelnek. A képek közül kiválasztanak egyet, majd elmondják, hogy szerintük mit üzen a kép, milyen szerepet játszik a telefon az adott szituációban és az ő életükben, milyen esetben segíti és milyen esetben hátráltatja a telefon a társas kapcsolatot.
5. Körkérdések
A tanulók két körben állnak. A külső kör a belső körrel szemben áll úgy, hogy mindenkinek legyen párja. A következő kérdéseket beszélik meg a tanulók: Hová utaznál el a legszívesebben? Kivel utaznál?, Kivel a legszorosabb a kapcsolatod? Ki az, akit most a legszívesebben megölelnél?….30 mp után a külső körben állók arrébb lépnek egyet, az új párok ismét kérdéseket tesznek fel egymásnak.
6. Barátságfüzér
Minden tanuló kivág színes papírból egy szívet, amire ráírnak egy vagy több pozitív szót, gondolatot a barátságról, majd gondolataikat megosztva egy füzért alkotva felragasztják a táblára.
7. Zenehallgatás
Bagdi Bella: Jobb veled a világ c. dalának meghallgatása, éneklése
TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
1. óra 2024. nov.12.
– Beszélgetést indító idézet: „A boldogtalanság egyik legfőbb forrása a magány.”
A társas kapcsolatokat itt most leszűkítettük a barátságra. Mindenki felidézhette, hogyan barátkozott össze jelenlegi legjobb barátjával.
– Kinek mi a legfontosabb a barátságban?
A következő lehetőségeket pontozzák 1-től 4-ig, fontosság szerint:
SEGÍTSÉG MEGHALLGATÁS VIGASZTALÁS, TANÁCS KÖZÖS IDŐTÖLTÉS
A legmagasabb pontszámot a segítség kapta, csak utána jött a közös időtöltés és a a meghallgatás.
4. helyre a vigasztalás, tanács került – az egyik gyermek ki is mondta, hogy ezt a szülőktől várják.
– Véleményvonal: Ki mennyire könnyen teremt kapcsolatokat?
– Jó tanácsok gyűjtése, mi kell a barátkozáshoz!
A jó tanácsokat a táblára írják, én papírra is feljegyzem.
– Görög mese a barátságról mf.44. Feldolgozás jósló olvasással.
„Szókratész, akarod tudni…” mondat után a kérdés: Te mit mondanál ebben a helyzetben?
Egy kivételével mindenki azt mondta: Akarom.
„…szeretném, ha megfelelnél három kérdésre.” Mi lehetett a három kérdés?
Változatos kérdések születtek: -Jó vagy rossz ez a dolog? Honnan tudod? Kitől hallottad? stb.
„…vonta le a következtetést Szókratész” Mi lehetett a következtetés?
Erre nem jött igazán jó válasz.
-. Hf.: Érdeklődj otthon a szüleidtől, hogy van-e barátjuk, mióta tart a barátság, hogyan kezdődött!
2. óra 2024. nov.19.
– A házi feladat megbeszélése: csak három gyermek érdeklődött, ők elmondták, amit hallottak. Én is meséltem a legjobb barátnőmmel való kapcsolatomról.
– A barátkozási tanácsok felidézése, a Barátságötös elkészítése.
Mivel a kézműves munkákban lassúak, és az órán még mást is meg kellett beszélni, ezért csak idáig jutottunk.
3. óra 2024. nov. 26.
– Szituációk párban a támogató kommunikáció gyakorlására: (A kettő közül lehet választani.)
1. Egy rajzpályázat eredményhirdetésén szeretnél megismerkedni egy másik gyerekkel.
2. Szüleiddel nyaralsz, s egy nagy játszótéren szeretnél kapcsolatot teremteni valakivel.
Először egy olyan párbeszédet kell kitalálni, amelyben a megszólított elfogadja a barátkozást,
majd egy olyat, amelyben nem durván, de elutasítja.
Utána értékeljük az elhangzottakat, majd megbeszéljük, hogy a barátsághoz nem kell mindig mindenben egyetérteni, de ezt úgy kell megmondani, hogy a másik felet ne bántsuk meg.
– Mennyire ismeritek egymást?
Tisztázzuk, hogy a tartós társas kapcsolatokhoz fontos egymás ismerete, majd próbálják kitölteni a társak ismeretét vizsgáló táblázatot. A gyerekeknek tetszett a játék, és jó arányban eltalálták társaik jellemzői.
A november hónap a kapcsolatok elemzése, tanulmányozása keretében zajlott. A hatodik osztályosok átismételték az eddig tanultakat. Örömben, játékban fedezték fel a további jó dolgokat. Barát-sál játék közben rádöbbentek mennyi mindenben meg lehet dicsérni saját társaikat. Erősségfa készítése közben önismeretet gyakoroltak, amely során reális tulajdonságokat mondtak magukról. Barátságfüzér készítése közben vidám színekkel nevettették meg egymást. A tánc és zenehallgatás sem maradhatott ki. Most, hogy átérzik a felsőtagozatos életet, a kapcsolatok lényegét, a fiúk örömmel kérték fel lány osztálytársaikat 1-1 páros tánc erejéig. A hónapot sikeresen zárták, önálló véleményekkel, megfelelő ismeretekkel gazdagodtak.
– Relaxáció: Hervad a virágom,éled a virágom.
-Játék: Kis barátom hogy vagy?
-Mese: Baráti segítség ( Örömvár könyv 21. oldal)
-Színezés: Boldogságóra munkafüzet 18- 19. oldal.
-Zárókör: Azt szeretem benned,hogy…
A társas kapcsolatok jótékony hatásai
Azok az emberek, akiknek legalább egy vagy több közeli barátjuk van, sokkal boldogabbak, mint akik sok felületes ismerőssel rendelkeznek.
A kutatások szerint nem a kapcsolati hálónk mérete, hanem az azt alkotó kapcsolataink minősége számít: az, hogyan és milyen gyakran veszünk részt közös tevékenységekben a barátainkkal, megosztunk-e egymással a mély gondolatokat és személyes érzéseinket, valamint nyújtunk-e érzelmi-lelki támogatást a barátainknak vagy rokonainknak.
2002-ben a pozitív pszichológia két úttörője, Ed Diener és Martin Seligman végzett egy kutatást az Illinois Egyetemen, a hallgatók azon 10%-a között, akik a legmagasabb pontszámot érték el a boldogságszintet mérő korábbi vizsgálatokban.
Diener és Seligman azt találta, hogy: a boldog hallgatók legszembetűnőbb közös jellemzői: az erős családi és baráti kötelékek, valamint a barátokkal való rendszeres időtöltés igénye volt.
Egy másik vizsgálatban az embereket véletlenszerűen kérdezték az aktuális hangulatukról. A kutatók azt találták, hogy azok voltak a legboldogabbak, akik éppen a barátaikkal vagy a családtagjaikkal töltötték idejüket, és azok voltak a legboldogtalanabbak, akik egyedül voltak.
Az emberek másokkal való konstruktív együttműködési készsége a boldogságszint előrejelzője.
Bár az továbbra sem világos, hogy azért segítünk-e másoknak, mert alapból boldogok vagyunk, vagy azért vagyunk boldogok, mert hajlandóak vagyunk segíteni másoknak?
A magány elkerüléséhez az embereknek – az esetlegesen laza kapcsolati hálójuk mellett – mindössze egyetlen szoros kapcsolatra van szükségük, ahol lehetőség van az önfeltárásra, az őszinte kitárulkozásra, és hajlandóak beszélni a személyes problémáikról és érzéseikről.
„Van-e olyan személy a környezetedben, akit akár hajnali négykor is felhívhatsz a problémáiddal?”
Minél több lelki-érzelmi támogatást nyújtunk másoknak, annál boldogabbak vagyunk, és annál tovább élünk.
A foglalkozást ismét relaxációs gyakorlatokkal kezdtük („Meglendítem a karom …”, „A haragom kifújom …” és „Kincset rejtek …”). Ezután a jó barátsággal kapcsolatos fogalmakat felírtunk a táblára. Felolvastam a gyerekeknek „A róka és a farkas a lakodalomban” című mesét, erről hosszan beszélgettünk: barátság volt-e ez a kapcsolat, mi volt a legfelháborítóbb a róka viselkedésében, mennyire felelős a farkas a vele történtekért és éltek-e már át hasonló helyzetet? Készítettem egy feladatlapot: az igaz barátsággal kapcsolatban különféle tulajdonságokat gyűjtöttek a gyerekek, amelyek bennük vannak meg csak, csak a barátjukra jellemzőek vagy közös vonások. A második feladatban a különféle társas kapcsolatok mélységéről beszélgettünk és példákat soroltunk fel. Ezután mindenki készített magáról egy kis portrét és megjelenítettük a faliújságon a mi kis közösségünket.
Társas lények vagyunk. Az egyik alapszükségletünk, hogy szeretve érezzük magunkat és tartozzunk valahová, valakihez. Feltérképeztük a társas kapcsolatokat. Virágszirmokra írtuk a társaskapcsolatok neveit. Ezekből készítettük el a virágainkat. Megbeszéltük ezen kapcsolatok mibenlétét, fontosságát. Megállapítottuk, hogy egy virág is csak akkor él sokáig, ha ápoljuk. Így van ez a társas kapcsolatokkal is! Ahhoz, hogy el tudjunk igazodni a társas kapcsolatok labirintusában szükségünk van útjelzőkre, segítőtársakra. Három kisfilmet tekintettünk meg: A családi élet szépségei és nehézségei. A haverok befolyása. Baráti titok? A filmek megbeszélése után meghallgattuk a Labirintus című dalt. Végül közösen elkészítettük a társas kapcsolatok labirintusát. Hívunk és várunk, hogy vándoroljatok velünk ebben a labirintusban a teljesség felé!
„Már megvan minden ami teljessé tehet minket
csak ezek nem tárgyak
hanem emberek
és nevetés és kapcsolatok.”
/Rupi Kaur/