Ebben a hónapban 3 alkalommal találkoztunk boldogságórán. 1-2. órán a témát beszéltük meg, 3. órán pedig elkészítettük a tablót.
A foglalkozásokat üdvözléssel, Bella dalának éneklésével és légzőgyakorlattal kezdtük.
A téma bevezetéseként beszéltünk arról kik tartoznak a „társas” kapcsolatainkhoz. /Barát, rokon, stb./ Mindennapi életünk nagy részét társas közegben töltjük.
Elméleti háttérként beszéltem arról, miért fontosak ezek az életünkben. /Döntő hatással van a személyiségfejlődésünkre, a társadalmi beilleszkedésünkre, az egészségünk és lelki jólétünk megőrzésében, „életmeghosszabbító hatása is van./
Beszélgetésben a gyerekek elmondták, hogy miért fontosak és kik a legfontosabb társak az ő életükben és miért.
Összegyűjtöttük és felírtuk a táblára, milyen a jó barát. Megfejtettük, hogy a „szív szava”, a szeretet, ami összetartja, motiválja ezeket a kapcsolatokat.
Megállapítottuk, hogy a „társas lét előnye”, hogy legyen támaszunk, megoszthassuk a gondjainkat, örömünket, segítséget adjunk és kapjunk. Valamint azt is, hogy a boldogtalanság legnagyobb forrása a magány.
Meghallgatták A róka és a farkas lakdalomban című mesét, majd elemeztük.
Elmondhatták, mi a közös a barátjukkal, mi tartja őket össze.
Kedvenc játékaik voltak ezeken az órákon a „felül, alul csapós barát”, az ölelős fogó, a távíróoszlop, a szoborpark és a sziámi.
Természetesen a meditáció sem maradhatott el. Végül elkészítettem a rajzaikból a fotóalbumot.

A gyerekekkel először megbeszéltük, mit is jelent, hogy társas kapcsolat. Mit jelent a számukra. Miért fontos, hogy legyenek barátaink, és olyan hozzánk közel álló emberek, akikben megbízunk, elmondjuk neki minden titkunkat. „Szituációs játékokat játszottunk.: pl.: Az iskolában az egyik osztálytársunk rosszul érzi magát. Fáj a feje, sír. Miben, és hogyan tudunk neki segíteni, hogy jobban legyen. Ezután a gyerekek lerajzolták, hogy ki az a személy, aki a legfontosabb az ő életében.

Már kis elsősként is fantasztikusan ráéreztek arra, hogy milyen jó érzés a másik támogatása,
ha szüksége van rá. s, hogy milyen fontos, hogy kapcsolataink, barátaink stb. legyenek.

A „Társas kapcsolatok ápolása” jegyében novemberben több olyan tevékenységet is szerveztünk, amelynek legfőbb célja az volt, hogy tudatosítsuk a jó társas kapcsolatok „hozadékát” saját, illetve közösségünk életében. Ráhangolódásként többször játszottunk olyan, a drámapedagógiából ismert játékokat, amelyek egymás megismerésére irányultak, illetve testi-lelki kapcsolódások létrejöttét segítették (pl. Pacsi-barát, Sziámi ikrek, Tükörjáték, Ismerem-felismerem? Pókháló stb). A meseszereplők (farkas, róka) jellemzése alkalmat adott bizonyos tulajdonságok jellemzőinek megismerésére, majd a tulajdonságlisták bővítésére, csoportosítására. Csoportokban elkészítették a „jó barát” profilját, majd a barátság „hozadékáról”, szükségességéről beszélgettünk. Önbizalom-erősítőként ki-ki elmondhatta, hogy ő milyen jó tulajdonságokkal járul hozzá ahhoz, hogy kapcsolatai, barátságai tartósak legyenek, hogy ne okozzon csalódást a társainak, barátainak. A következő órákon tágítottuk a kapcsolatok körét, számba vettük, hogy a családi, baráti kapcsolatokon túl kikkel teremthetünk még kapcsolatot (ebben segítségünkre volt a munkafüzet „A kör közepén” feladata). Szituációs játékok keretében eljátszottunk egy-egy olyan helyzetet, amikor a társak udvariasan/udvariatlanul, figyelmesen/figyelmetlenül viselkedtek.
Közös munkánk „termékeként”elkészítettük a pókhálós játék „papírnyomatos” változatát, amikor osztályközösségünk tagjainak tenyérlenyomatait szőttük hálóba. Majd még jobban kitágítottuk a kört, és az elemi osztályaink tanulóit jelképező papírfigurákból alkottunk egy „szív-közösséget”.

A Boldogságóra 3. foglalkozásán motivációként elolvastam „A róka és a farkas a lakodalomban”. A mesét követően beszélgettünk a barátságról, kinek ki a barátja, miért őt választotta. Barátságkarkötőt készítettünk, s megajándékoztuk egymást a karkötővel. Zárásként a Lola meséi sorozatból megnéztük a „Legeslegjobb barátok” című rajzfilmet.