November havi témánk a társas kapcsolatok erősítése. Köszöntést követően felolvasásra került a kivetített idézet.
„Szerezz örömet a mai napra, és meglátod a te napod is sokkal szebb lesz.”
Megnéztük az idei tanévre kapott Boldog Iskola oklevelünket. Megbeszéltük, hogy azért jöttek el a gyerekek erre a foglalkozásra, hogy jobb emberekké váljanak. Meghallgattuk a Jobb veled a világ című dalt. Ritmusosan, keresztmozgással hangzott el, hogy kedvességgel, figyelemmel, szeretettel jobb emberré válhatok. Előkerült a szívecskés párnánk is. Mi köt bennünket össze játék következett fonallal. Elindult a fonal keresztbe-kasul, közben elmondhatták a gyerekek, hogy mi köt össze bennünket. Ötleteléssel körben kerestük, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy társas kapcsolataink pozitív irányba fejlődjenek. Remekül összeszedték a gondolataikat a gyerekek. Tudják ők, hogy mit kell, mit kellene tenni, bár az is igaz, hogy nem mindig sikerül. Ezen dolgozunk többek között itt a boldogságórákon is. Körbejárt a taps. Ezt követően elhangzott egy vers a boldogságról, majd kártyákat kereshettek, melyeken megerősítéseket olvashattak egymásnak a tanulók. Csoportban összeölelkezve háttal együttműködést segítő játékot próbálhattak ki. A szituációs játékban egy barátságpadon magányosan ücsörgő gyerek bánatának okát kellett kideríteni, a lelkének szomorúságát enyhíteni. Végül sikerült még a többieket is megnevettetni. Többen elmondták, hogy mit visznek magukkal. Én mindenképp feltöltődést, örömet, energiát, amit a gyerekektől kaptam. A szeretet érzése megsokszorozódott ezen a foglalkozáson is.
Jobb veletek a világ! Jobb általatok a világ!
Társas kapcsolatok ápolása
6. osztályos diákokkal beszélgettünk emberi kapcsolatokról, barátságról. Olyan kulcsszavak kerültek elő, mint kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, együttérzés…
Az óra végén elolvasgattuk az aulába elhelyezett szívhez szóló idézeteket, amelyeket boldogságos kolléganőm készített alsós gyerekekkel – törődve mindenki lelkével.
„Társas kapcsolatok ápolása”
A foglalkozást relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, „Domborítok , mint a cica…” és „Fújja a szél a
fákat”. Tovább folytattuk Bagdi Bella „Ha boldog vagy mutasd meg… „című dalával.
Körben ültek a gyerekek és a mellette ülőtől megkérdezte, „Kis barátom ,hogy vagy” ,sokkan azt válaszolták ,jól vannak, volt aki álmos volt, volt aki szomorú, mert hiányzott az anyukája.
Szomorú Peti és Boldog Dóra szituációs játéka nagyon tetszett a gyerekeknek, Szomorú Peti sírt , Boldog Dóra próbálta vigasztalni, majd megkérdeztem a gyerekeket ti ,hogyan vigasztalnátok Szomorú Petit. Végül barátság ujjlenyomatokat gyűjtöttek társaiktól.
A Boldogságóra program keretében megtartott „Társas intelligencia” foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók felismerjék és tudatosítsák a társas kapcsolatok jelentőségét mindennapi életükben. A fejlesztés középpontjában az empátia, az együttműködés és a megértő kommunikáció állt, hiszen ezek a készségek alapvetően meghatározzák azt, hogyan boldogulunk másokkal való interakcióink során. A foglalkozás arra törekedett, hogy a gyerekeket olyan élményekhez és tapasztalatokhoz juttassa, amelyek révén fejlődik társas érzékenységük és magabiztosabban mozognak különféle közösségi helyzetekben.
Az óra egy ráhangoló beszélgetőkörrel kezdődött, amely során a tanulók egy-egy friss pozitív élményt osztottak meg, amely valaki másnak volt köszönhető. Ez a nyitó gyakorlat kellemes és bizalmi légkört teremtett, miközben ráirányította a figyelmet arra, milyen fontos szerepe van az emberi kapcsolatoknak örömeinkben és mindennapi jóllétünkben. A hangulat oldásához és a csoportkohézió erősítéséhez egy mozgásos jégtörő játék is hozzájárult, amelyben a gyerekek különböző hasonlóságok alapján keresték egymást. Ez nem csupán jókedvet teremtett, hanem elősegítette az egymásra hangolódást is.
A foglalkozás fő részében először közösen gondolkodtunk a társas intelligencia fogalmáról. A gyerekek saját példákat hoztak fel családi, iskolai és baráti helyzetekből, így könnyebben megértették, milyen élethelyzetekben mutatkozik meg a társas intelligencia működése, illetve milyen nehézségekkel jár annak hiánya. A mellékletben található segítőkártyák további irányított kérdésekkel támogatták a beszélgetést, elősegítve a mélyebb megértést.
Ezt követően szituációs gyakorlatokra került sor. A tanulók kisebb csoportokban különböző hétköznapi helyzeteket jelenítettek meg, például baráti vita, új társ érkezése az osztályba, vagy olyan szituáció, amikor valaki szomorúnak érzi magát. A dramatikus játékok lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek belehelyezkedjenek mások nézőpontjába, így fejlődött empátiájuk, és gyakorolhatták a megfelelő kommunikációs stratégiákat is. A jelenetek közös megbeszélése során többen is ráéreztek arra, milyen sokat jelent, ha figyelmesen és együttérzően fordulunk egymáshoz.
A foglalkozás következő elemeként az „én-üzenetek” használatát gyakoroltuk. A gyerekek megtanulták, hogyan fejezhetik ki érzéseiket és igényeiket úgy, hogy közben ne bántsák meg a másikat. Saját példáik alapján fogalmaztak meg én-üzeneteket, majd párokban gyakorolták azok alkalmazását. Ez a rész sokak számára különösen hasznosnak bizonyult, hiszen a hétköznapi kommunikációban gyakran éppen az okozza a konfliktusokat, hogy nehézséget okoz megfelelően kifejezni az érzelmeket.
A foglalkozás lezárásaként egyéni reflexióra került sor: minden tanuló leírta egy kártyára, mit tanult az órán, mit szeretne fejlődni társas kapcsolatai terén, és mely helyzetben szeretné már másnap hasznosítani a tanultakat. A legtöbben azt emelték ki, hogy türelmesebben szeretnék meghallgatni társaikat, jobban szeretnének figyelni mások érzéseire, valamint bátrabban szeretnének kommunikálni saját élményeikről és gondolataikról.
Összességében a foglalkozás hangulata végig pozitív és együttműködő volt. A tanulók aktívan és nyitottan vettek részt a feladatokban, a szituációs gyakorlatokat különösen lelkesedéssel fogadták. A foglalkozás jelentősen hozzájárult a csoport kohéziójának erősítéséhez, az empátia és a hatékony kommunikáció fejlesztéséhez. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy a társas intelligencia témája nemcsak hasznos, hanem a gyerekek számára élményszerűen is megközelíthető, és a tanultak várhatóan hosszú távon is beépülnek mindennapi kapcsolataikba.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Bojti Tagóvoda
Havi Boldogságóránk bevezetéseként arról beszélgettünk, hogy mit jelent a gyerekek számára a barátság, ki az, akit a barátjuknak tekintenek.
Arról is beszélgettünk, hogy mi jellemző a barátokra, hogyan, miben, hogyan segítik egymást, és hogy a barátok sosem irigyek egymásra.
Megismerhették a “Tanmese a barátságról” című mesét, mely a nyuszi és a mókus igaz barátságáról szól, mely a bajban is kitart.
“Kis barátom hogy vagy?” játékot játszottunk, majd Szomorú Szilárd és Boldog Blanka bőrébe bújva próbáltuk egymást felvidítani, megvigasztalni.
A záró részben megbeszéltük, hogy mik azok a jellemző cselekedetek, melyek az igazi barátokra jellemzőek, majd kiszíneztük az ehhez kapcsolódó színezőnket is.
Ráhangolódás: pizzás játék
Ráhangolódás a mesére:beszélgetés, bábbal
Cél,feladatrendszer: Egymás iránti tisztelet, kölcsönös bizalom erősítése
Tevékenység: Vers,mese Mese feldolgozása: Bezzeg Anna: Tavaszi ébresztő
Téma lezárása: Barátság lánc készítése
A harmadik Boldogságóra foglalkozás középpontjában a csapatmunka állt. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent együtt dolgozni, hogyan tudjuk egymást segíteni, és miért lesz könnyebb vagy örömtelibb a feladat, ha összefogunk. A beszélgetések során a gyerekek örömmel osztották meg saját élményeiket arról, amikor társaik segítettek nekik, illetve amikor ők támogatták egymást. A csapatfeladatok során a gyermekek megtapasztalták, hogy mindenki hozzájárulhat a közös sikerhez, még akkor is, ha más- más képességekkel rendelkezik. Látható volt, hogy a közös cél motiválta őket, és egyre jobban figyeltek egymásra: helyet adtak, meghallgatták társukat, és bátorították egymást. Megtanultuk a ,,Csapatmunka erősség mondókát”, amit minden olyan tevékenységnél elmondtuk, ahol a csapatmunka megjelent. A havi téma rendszeres használatának köszönhetően a csoport hangulata nyugodtabb és együttműködőbb lett. Több gyermek is megfogalmazta, hogy ,,együtt minden könnyebb”, illetve jó érzés segíteni egymásnak. A csapatmunka erősítő játékok és beszélgetések hozzájárultak a csoportkohézió fejlődéséhez, valamint a pozitív érzelmek, megéléséhez.
A társas kapcsolatok kialakítása, ápolása nagyon fontos a csoport életében. Nagyon sok beszélgetéssel, egymásra való odafigyeléssel, olyan szituációs játékokkal, melyekben helyzeteket oldunk meg lehet jó kapcsolatokat kialakítani. Ezért is választottam olyan játékokat, mint Kis barátom, hogy vagy?, Vígasztald meg a társad!, és a Közös bennünk!.
A jó orvosság című mesével a gyerekek felfedezhetik, hogy a megoldás, a gyógyszer körülöttünk van, csak észre kell venni. Az apró örömök felfedezése, megélése, a pozitív gondolkodás, a hála érzése mind gyógyító hatással vannak. A szerető család, egy kedves kis barát támogatása milyen jótékony hatású tud lenni a mindennapjainkban.
A közös zenehallgatás és éneklés oldja az esetleges feszültséget. Bagdi Bella gyerekdalait hallgattuk és énekeltük, míg elkészítették a gyerekek a barátságláncot.
A foglalkozást egy különleges bizalom-erősítő gyakorlattal kezdtük: a gyerekek 30 másodpercig egymás szemébe néztek, miközben kimondták: „Jó, hogy itt vagy.” Ez az élmény sokakban örömöt és meghatottságot váltott ki, és segítette a bizalmi kapcsolatok elmélyítését.
Ezután körjátékban folytattuk, ahol a gyerekek egymás felé fordulva megkérdezték: „Kisbarátom, hogy vagy?” A válaszok egyszerűek voltak, de őszinték – a gyerekek örömmel hallgatták meg egymást, és megtapasztalták az egymásra figyelés fontosságát.
A foglalkozás részeként felolvastam nekik a „Jó orvosság” című mesét, amely a kedvesség, a figyelmesség és a másokról való gondoskodás erejéről szól. A mese mélyen kapcsolódott a témához, és segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék a szeretetteljes viselkedés hatását.
A tevékenységek lezárásaként megbeszéltük, hogy milyen érzés volt egymás szemébe nézni, kedves szavakat hallani, valamint azt is, hogy milyen jó dolog, ha valaki őszintén megkérdezi: „Hogy vagy?”
A foglalkozást egy különleges bizalom-erősítő gyakorlattal kezdtük: a gyerekek 30 másodpercig egymás szemébe néztek, miközben kimondták: „Jó, hogy itt vagy.” Ez az élmény sokakban örömöt és meghatottságot váltott ki, és segítette a bizalmi kapcsolatok elmélyítését.
Ezután körjátékban folytattuk, ahol a gyerekek egymás felé fordulva megkérdezték: „Kisbarátom, hogy vagy?” A válaszok egyszerűek voltak, de őszinték – a gyerekek örömmel hallgatták meg egymást, és megtapasztalták az egymásra figyelés fontosságát.
A foglalkozás részeként felolvastam nekik a „Jó orvosság” című mesét, amely a kedvesség, a figyelmesség és a másokról való gondoskodás erejéről szól. A mese mélyen kapcsolódott a témához, és segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék a szeretetteljes viselkedés hatását.
A tevékenységek lezárásaként megbeszéltük, hogy milyen érzés volt egymás szemébe nézni, kedves szavakat hallani, valamint azt is, hogy milyen jó dolog, ha valaki őszintén megkérdezi: „Hogy vagy?”