November hónapban a társas kapcsolatok fontosságát jártuk körbe a gyerekekkel játékos feladatokon és beszélgetéseken keresztül. Elkészítettük a barátságfüzért, melyre az osztály minden tagja felkerült, és az osztályteremben egy olyan helyre tettük ki, ahol egész nap láthatjuk és erőt meríthetünk belőle a mindennapok során. 🙂 A feladat elkészítése jó hangulatban, sok-sok nevetéssel telt.
Társas kapcsolatok ápolása
Társas kapcsolatok témakör alkalmával Barátság -pókhálót készítettünk, megfogalmaztuk egymás pozitív tulajdonságait, Boldogsagóránkat a Boldog dal meghallgatásával zártuk.
A 2.b osztály novemberi alkotása a „Társas kapcsolatok” címet kapta.
A novemberi boldogságórát elkészítette: Brezsnyákné Baksi Ildikó
A nyolcadik osztály novemberi alkotása a „Társas kapcsolataink” címet kapta.
A novemberi boldogságórát elkészítette: Szőllősi István
Novemberben a Boldogságóra Program keretén belül a társas kapcsolatok ápolásáról, barátságról beszélgettünk. A kedvesség világnapját azzal ünnepeltük, hogy próbáltunk mindenkiben valami jót, értékeset keresni és mint egy jó meleg nyári zápor, megöntöztük az osztály tagjainak lelkét. Mivel a Globális Nevelés Hetére is novemberben került sor, ezért mégjobban boncolgattuk a tolerancia, a másság elfogadásának témakörét és olyan helyzetekről beszélgettünk, ahol úgy érezték, hogy mások vagy egyedül vannak. Célunk az elfogadás és a közös tapasztalatok erősítése volt. Ez egy nagyon jó gyakorlat volt arra, hogy a diákok rájöjjenek, hogy nincsenek egyedül, sokan ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mindannyian lehetnek néha bizonytalanok, lehet mindenkinek rossz napja, de minden nehézségen felülkerekedhetnek, ha ott vannak társaik, családjuk, barátaik.
A második A osztály novemberi alkotása a „Társas kapcsolatok 2.a” 😊 címet kapta.
A novemberi boldogságórát elkészítette: Búzás Béla Attiláné Erika
Novemberi hónap a barátságról és a bátorságról szólt. 6-7 éves korosztályban már egyre jobban kialakultak a baráti kapcsolatok. Lettek új barátok és a meglévők erősödtek. Segítettük a barátságok erősödését különféle játékos feladatokkal, közös programokkal.
Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő mese után megbeszéltem a gyermekekkel, hogy ki milyennek képzeli el ezt a medve barlangot: Közösen összerakva sötét lehetett, de beszűrődött a fény, gyémántokból és kövekből ált a belseje, meleg volt és kényelmes. Majd ezután kipróbáltuk, kinek milyen érzés ha a hangyóca végig szalad a talpán, amit újabb kacagás követett. Ezt követően érkezett meg a mi kis harkályunk. Harkály játék során kiválasztottunk egy harkályt aki az egyik gyermek mögé állva „kopogtatta” a kiválasztott gyermek képzeletbeli fáját. Ha az a gyermek csukott szemmel észrevette jelentkezett és helyet cseréltek. Ezt a játékot mindenki ügyesen játszotta. Játék végén a szelő sok különféle színű szívet sodor a szőnyegre. A gyermekek egyesével kiválasztottak két azonos színű szívet az egyiket megtartották a másikat pedig egyik barátuknak átadták megköszönve, azt, hogy barátok lehetnek. Minden szív gazdára talált. Következő alkalommal önbizalom erősítő mesével készültem a gyermekeknek: „Szellő Szelli csizmácskái, avagy miben sántikálnak a meseszövő manók?” mesével. Ez a mese egy interaktív mese. Mese közben már együtt gondolkoztunk, hogy vajon mi kell a bátorsághoz. Válaszok alapján: társak, családtagok, erő, pajzs. Majd egy bátorság mozdulattal el is űztük a félelmet. Mindenki elképzelt magának egy bűvös csizmát, ami segített a képzeletbeli félelmeink legyőzésében. Ezt a csizmát képzeletben mindenki egy olyan dobozba rejtett, amit csak ő tudod kinyitni. Valakinek ehhez egy gyémánt kellett valakinek a szuper nagy ereje, de volt olyan is akinek a ládáját unikornisok, sárkányok, cápák védték. Jó érzés volt együtt gondolkodni a gyermekekkel és elképzelni azt, hogy sokszor a félelmeinket mi magunk tudjuk legyőzni fejben. Gyakran visszajött az a konklúzió, hogy a bátorság megtalálásához és akadályok félelmek leküzdéséhez, mennyire fontos szerepe van a társaknak akik lehetnek családtagok, barátok. A mese után elénk gurult egy fonal. A fonal barátról barátra járt. És a végén egy gyönyörű szép pókháló rajzolódott ki. Mindenki elmondhatta, hogy kinek szeretné tovább adni a fonalát és mit szeret abban a barátjában. Miután mindenkihez eljutott a fonal vissza kellett adni a gyermekeknek a fonalat akitől kapták. Így a pókhálónk újra összeált egy gomolyaggá. Külön ügyességi játék volt úgy visszaadni a fonalat, hogy ne akadjanak bele a pókhálóba és ne szakítsák el. Voltak olyanok akik a pókháló alatt kúsztak végig de voltak olyanok is akik óvatosan lépkettek át rajta. Játék végén újra emlékeztünk arra, hogy kinek miben van az erőssége. És az Erősség falunkhoz felkerült a gyermekek által készült csoport kép is.
Nagyon élveztük az e havi téma feldolgozását is.
„Piacos játék” és képek segítségével megbeszéltük, milyen alapanyagok szükségesek egy-egy finom étel elkészítéséhez. Ebből kiindulva egy képzeletbeli „csodapiacra” mentünk el, ahol olyan „termékeket” (jócselekedeteket) lehetett beszerezni, ami a boldogsághoz szükséges. Közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy, ahhoz, hogy jól érezhessük magunkat, társakra van szükségünk.
Együtt elkészítettük a barátságfüzért, illetve „Udvarias vagyok” címmel plakátot keszítettünk.
„A kör közepén” című feladat megoldása a szülők bevonásával, otthon készült el.
Külön öröm számomra, amikor pozitív visszajelzés érkezik a szülőktől a boldogságórával kapcsolatosan.
Délben, elbúcsúzás előtt, megbeszéltünk egy-egy olyan jócselekedetet, amit az adott délután meg kellett valósítani (megölelni egy társat, segíteni valakinek, mosolyt csalni valaki arcára…)
A közösségünk kötelékének erősítése céljából igyekszünk a tananyag követelményeitől eltérő tevékenységeket is szervezni, pl Márton napján közös „lakmározást” tartottunk; közösen pudingot keszítettünk; együtt teáztunk/kakaót fogyasztottunk.
Köszönjük a sok-sok ötletet, az útmutatást!
A mindennapjaink kiemelt feladata a társas kapcsolatok ápolása. Novemberi feladat/játék lehetőségeink segítségével még nagyobb hangsúlyt fektethettünk erre. A Barát-sál igen nagy sikert aratott a gyermekek körében. Az Amilyen az „adjonisten” játékot igen komolyan vették, ügyesen játszottak a hangsúllyal, hangerővel, érzelmi töltéssel. A Ki enged ki? által megtapasztalhattuk, mi a különbség a felszínes nézegetés és a valódi figyelem között. A Széktámogatóval gyakoroltuk a figyelmünk megosztását a székek megtartásával és egymásnak adogatásával. A feladatot érdemes máskor is kipróbálnunk, mert nem egyszerű. Évek óta testnevelés óráink kedvencei közé tartozik a Szigetjáték és a Körbe-körbe karikába, mellyel szépen kirajzolódik a gyermekek együttműködése, segítőkészsége. Szívesen játszom velük ezekben a játékokban is. Célom megértetni a gyermekekkel, hogy a konfliktusok feloldhatók közös akarattal és kedvességgel.
Amióta átlépték a „gyerekeim” az iskola kapuját, az egyik legfontosabb feladatomnak éreztem, hogy az osztályközösséget a lehető legjobban építsem. Mindig, minden erőmmel azon voltam, hogy szeressék, tiszteljék, segítsék egymást. Nagyon vártam a novembert, kíváncsi voltam, milyen lesz velük feldolgozni ezt a témát. Légzőgyakorlat és zenehallgatás után körbe ültünk és beszélgettünk a társas kapcsolatokról. Mit jelent, milyen érzést kelt bennük, milyen gondolataik támadnak a téma kapcsán. Körbeadtuk az optimista dinoszauruszunkat, és akinek a kezébe került elmondott a mellette ülő társáról egy pozitív gondolatot. Ezután Ki enged ki? játékot játszottunk. Az elején nehezen ment, nem tudták, hogyan kell a szemükkel beszélni, de nagyon hamar belejöttek. Az utolsó gyerek 3másodperc alatt kitalálta, hol juthat ki a körből. Az órát barátságfüzér készítésével folytattuk. Kinyomtattam az oldalon talált sablonokat és a gyerekek kedvükre díszíthették. Nagyon élvezték, hogy beleadhatták a saját stílusukat. Dallal zártuk az órát. A hónapban többször is ápoltuk a társas kapcsolatainkat. Csapatokban kaptak egy nagy lapot, melyre rajzolniuk kellett egy képet, de nem mondhatták el egymásnak mi legyen a képen, nem kommunikálhattak és mindenki csak egy vonalat rajzolhatott egyszerre, aztán tovább kellett adniuk a filctollat. Mókás rajzok születtek, nagyon tetszett nekik a végeredmény. Szoborjátékot is játszottunk párban. Kihúzták a kifejezést egy kalapból, melyet szoborként kellett megformázniuk. Mivel páratlanul vagyunk, volt egy hármas csapat, nekik sikerült a legjobban a formáció. Azonnal kitalálta mindenki a „segítség nyújtás” kifejezést. Volt páros tánc papírlapon. Ha elnémult a zene, félbe kellett hajtani a papírt. Ha az egyikük lelépett a papírról, kívülről még támogathatta társát, hogy az le ne lépjen. Nagyon élvezték a játékot, sokat nevettünk. Játékok közben többször elmondtuk a Csapatmunka erősségmondókát. Beszélgettünk az erősségekről, mind a 24-et megbeszéltük. Választhattak, kihez melyik áll a legközelebb és kis papírlapra kidíszítve felírták erősségüket, ami felkerült a boldogságóra táblánkra. A novemberi első havazásnál csapatmunkában óriáshógolyót építettek. A Ne vásárolj semmit! napon megnéztünk egy dokumentumfilmet a pazarló vásárlásról és, hogy mennyi hulladék keletkezik a sok feleslegesen vásárolt dolgokból. Márton napon pedig mint minden évben, libazsíros kenyeret készítettem nekik. Izgatottan várjuk, hogy decemberben milyen boldogító jócselekedeteket hajtunk majd végre.