Már az elsős gyerekeknek is van elképzelése arról, hogy milyen lehet az igazi barátság. A róka és a farkas a lakodalomban című mese meghallgatása után a gyerekek gyorsan megfogalmazták észrevételeiket. Bábok segítségével el is játszottuk, majd körbeszélgetést folytattunk, ahol megosztották személyes tapasztalataikat. A mai generáció rendkívül szókimondó, így nagy beszélgetés kerekedett, sőt néhány konfliktus még meg is oldódott. 🙄
Társas kapcsolatok ápolása
November a társas kapcsolatok hónapja. Ebben a hónapban 2 hét különbséggel két kisgyermek is érkezett az osztályunkba. Korábbi bejegyzéseimben már írtam, milyen fontos a problémamentes beilleszkedés megkönnyítésére a boldogságórákon tanultak alkalmazása. Drámajátékokat, egyszerű társasjátékokat, együttműködést igénylő tanulási technikákat választottam. Emellett minden élethelyzetet felhasználunk a közösség építésére. A szülinapok megünneplésétől az egymás segítésén át a környezet rendben tartását… Még az út elején járunk, de bizakodók vagyunk. Sok-sok játékra, értő figyelemre, időre lesz még szükség.
Beszámoló
Boldogságóra: 3. Társas kapcsolatok ápolása
Az óra időpontja: 2024. november
Résztvevők: 4. osztály
A negyedikesekkel már rutinból megy a társaskapcsolatok téma, hiszen velük már sokszor beszélgettünk erről. Nagyon szeretik, szinte ez az a téma, ami legjobban megnyitja tanítványaimat. Az ember életében talán az egyik legfontosabb a társas kapcsolatok minősége. Ezzel a témával szinte folyamatosan foglalkozunk nem csak a november hónapjában. Fontos, hogy társas kapcsolataink minőségiek legyenek, s ezért bizony tenni kell. Mozgás alapú relaxációt is többször alkalmaztuk, hiszen sokszor ez is célravezető lehetőség egy-egy konfliktushelyzetben az indulatok kezelésére. Új játékként kipróbáltuk a Cápaveszélyt és a Sziget játékot. Nagyon élvezték a gyerekek. A széktámogatóban is egymásra tudtak hangolódni, s ritmusban együtt haladva két lábon maradtak a székek. Barátságfüzért is készítettünk, mellyel az iskolaudvarán körjátékot is játszottunk, s a tanteremben dekorációként ki is raktuk. A hónap témája még jobban erősítette az egymásra figyelést és az egymáshoz való alkalmazkodást.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
A novemberi hónapot igyekeztünk a támogató kapcsolatok ápolására fordítani intézményünkben, melyet a kedvesség világnapja köré építettünk.
A hónap első hétkezdő áhítatján a Boldogságórás Diáknagyköveteink kihirdették az új projektünket, mely a következő volt:
„Vegyél részt a „Titkos Jótevők” kihívásban és terjeszd a kedvességet! A cél, hogy gyakorold a titkos jótevő szerepét, tegyél minden nap valami apróságot, ami kedveskedés és örömet szerez másoknak!
Csempéssz mosolyt diáktársaid és tanáraid arcára anélkül, hogy felfednéd magad!
Szabályok:
A játékban részt vevő osztályokban kiválasztásra kerül két titkos ügynök, melyhez szeretnénk az osztályfőnökök segítségét kérni.
Minden hétre kapni fogtok egy-egy kihívást, hogy ötleteket adjunk (például: „Írj egy kedves üzenetet valakinek, kérdezd meg valakitől hogy van, engedj előre valakit az ajtónál!”).
A cél, hogy titokban maradj!
Jegyezd le, mit csináltál, hogy a végén visszanézhessük a kedves cselekedetek listáját!
A projekt végén beszélgetünk arról, milyen érzés volt jótevőnek lenni és
értékeljük, melyik osztály volt az, aki a legtöbb figyelmességgel, kreativitással és kedvességgel vett részt a kihívásban. ”
A Diáknagykövetek ismertették a diáksággal és a tanárokkal a Kedvesség világnapjának fontosságát és ösztönözték társaikat, hogy vegyenek részt a kihívásban.
10 osztály csatlakozott a játékunkhoz, így 20 titkos ügynök állt szolgálatába a Kedvességnek az iskolában. A hónap során 2-szer megbeszélésre hívtuk össze az ügynököket, hogy lássuk hogyan haladnak a küldetésükkel. A 2. megbeszélés alkalmával beszámoltak tapasztalataikról: milyen érzés volt titkos jótevőnek lenni, nehéz vagy könnyű feladat.
A beszámolók alapján meg volt az igyekezet, a törekvés a jóra és ezt értékeljük. Néhány gondolatot idéznék a beszámolókból:
„Elrejtettünk kis nyomtatott figurákat azoknak akiknek tudtunk és dicsértük a többieket. Idézeteket nyomtattam / készítettem a terembe és felraktam őket a parafa táblára.”
„reggelente sok diáknak köszöntünk, beszélgettünk egy olyan emberrel, akivel eddig még csak nagyon keveset beszéltünk.Egy diák az ebédlőben hagyta a cuccát és szóltunk neki, majd leadtuk a portára, hogy meglegyen. Segítettünk egy osztálytársunknak, hogy megértse a házit. Hétfőnként utolsó óra után visszahoztuk az összes lány tornazsákját a tanterembe.”
„Érdeklődtünk a tanárok hogyléte iránt.”
„Észrevettem, hogy mindig bosszankodás tárgya, hogy nincs kréta a teremben. Odacsempésztem egy krétafogót is a táblához. Meglepődtek és örültek neki.”
„Őszintén nem gondoltam volna hogy ilyen jó lehet örömet szerezni másoknak ilyen kisebb dolgokkal is, és a közösségre nézve szerintem jó hatással van, mivel ha esetleg valakinek rosszabb volt a napja, akkor ezzel fel lehet vidítani.”
„Igen látom a pozitív visszajelzést, mivel ha megdicsértem valakit, ő egyből megköszönte és mosolyogni kezdett, egyből boldogabbnak tűnt, ha pedig segítettem valamiben, akkor pedig halásnak láttam őket.”
„Nem erősségem a kedvesség, de most igyekeztem gyakorolni.”
„Jó tapasztalás volt. Kicsit nyíltam az emberek felé.”
A Kedvesség világnapján nyílt nap volt az iskolánkban . A Diáknagykövetek kedves, bátorító üzeneteket osztogattak a folyosón társaiknak, tanáraiknak és az iskolánkba ellátogató vendégeknek.
Míg az iskolát ellepték a kedvesség terjesztői, addig osztályommal a tücsökavatós műsorra készültünk. A műsor összeállításánál központi elem volt az erősségek felfedezése, majd erre alapozva kerestük, mik a kapcsolódási pontjaink, mi az, ami KÖZÖS BENNÜNK. Ezen a hosszú felfedező úton sikerült közelebb kerülni egymáshoz a gyerekeknek. Jól érezték magukat a próbák során, hiszen meglátták, hogy mindenki más, mindenki másban jó és így alkotunk egy nagy egészet!
Havi Boldogságóránk alkalmával a Barátságról és legfontosabb alapköveiről beszélgettünk.A gyerekek választhattak, hogy Barátság-házukat tervezik meg vagy Barátság-főzetet készítenek. Nagyon kreatív és érett munkák születtek! Az ajtó sokaknál: a humor és az elfogadás volt, az ablak: a szavak nélküli megértés, és az egyik kedvencem: a kéményből kiszálló füst a rossz dolgokat jelképezte!
Élvezettel hajtották végre a feladatot.
A kapcsolatok ápolása jegyében nagy örömünkre ellátogattunk a Diáknagykövetekkel a Református Óvodába, a Halacska csoportba is egy vidám, játékos együttlétre. Az óvodások megismerkedhettek „Boldog Kamillával”, aki bemutatta kis csapatunkat, majd a gyerekek is bemutatkoztak jàtèkosan. Volt „Közös bennünk az ,hogy…”- Jàtèk ès Bagdi Bella Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dala segítsègèvel eltáncoltuk együtt a gyerekekkel, milyen az, amikor boldogok vagyunk..🙂A gyerekek visszajelzései szívmelengetőek voltak.
A hónap zárásaként igazán jó élmény volt ez a szeretetteli kapcsolódás.
Szilvia Kerekes.Zsomborné Hargitai
A novemberi boldogságóránkon a társas kapcsolatokra irányítottuk a figyelmet.
Kihangsúlyoztuk, hogy az osztályba járó gyerekek a közösség felelős szereplői. Mindenképpen
tudatosítani szerettem volna, hogy a társas kapcsolatok folyamatos törődéssel, odafigyeléssel
karban tarthatók. Ők a barátságaik alakítói és felelősei.
A témához javasolt ötleteket használtuk fel.
Első lépésként elhelyeztünk az ajtón 5 szimbólumot: integetés, pacsizás, kézfogás,
ölelés, tánc. A gyerekek reggel egyenként választhattak, hogy mit szeretnének, hogyan
köszöntsem őket. Megbeszéltük, hogy a társas intelligencia része egymás köszöntése, ami a
kommunikáció egy formája, mely során a közösség tagjai szándékosan egymás tudtára hozzák
jelenlétüket, figyelmet mutatnak, és egyben valamilyen emberközi viszonyt fejeznek ki.
Bevezetésként a Toll-módszer alkalmazásával körbejártuk és beszélgettünk arról, hogy
az ő életükben jelen vannak a rokoni, baráti, iskolai kapcsolataik.
A kisiskoláskorban nagyon fontos a barátság, ezért a feldolgozásnál ez került előtérbe.
Elkészítettük a Barát-sálat. Kedves gondolatok hangzottak el egymásról. Ezután elkészült a 2.b
barátságfüzére. Jó volt hallani, ahogyan a tanulók elmondták mi köti őket össze az osztályon
belül. Mindenkinek van barátja az osztályban, aki segíti, támogatja, vigasztalja, meghallgatja,
ha kell. Amilyen az elkészült füzér, olyan sokszínű a csapat.
Az óra lezárásaként meghallgattuk Bagdy Bella: Ha boldog vagy mutasd meg című
dalát.
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap témájaként megbeszéltük mit jelent számukra a társ szó.Kit értenek a társuk szó alatt. Beszélgettünk a társainkról, a családról, a rokonságról, a barátokról az osztálytársakról. Beszélgettünk arról, hogy miért jó, hogy ennyi társunk lehet. Majd a barát-sál segítségével mindenki bemutatta a barátját, mondott róla egy-két kedves szót. Próbálták a sálat megtartani, érzékelve mennyire fontos a barátság, és mennyire kell óvn, ápolni azt, hogy megmaradjon ez a kapcsolat. zárásként a barát-sál mintájára készítettek egymásnak egy barát-tálat. Szempont volt, hogy egészséges ételekkel próbáljanak kedveskedni egymásnak, így kapcsolódtunk az iskolánkban zajló egészséges táplálkozás programhoz is.
Az előző csoporthoz képest más a csoportdinamika a jelen Tulipán csoportban. A gyermekek többsége viselkedése erősen egocentrikus. Ez életkori sajátosság is, de az évek során megfigyelhető, hogy a gyermekek akarati élete változott. Kiscsoportban megfigyeltem, hogy sokkal önállótlanabbak a gyermekek, nincs szülői elvárás. A családok nagy részében a gyermek irányít. Már nemcsak a gyermekek érzelmi nevelésére, de a szülők tájékoztatására, tanácsadására is szükség van. Egyre több az elvált szülő is, amely érzelmi terhet vet ki az egész családra. Kiemelten odafigyelek ezekre a gyermekekre, hiszen tudjuk, hogy az emocionális biztonság megingása lelki és testi tünetek következményei lehetnek. Azért, hogy hitelesebben segítsem a családokat szeptembertől a Nyíregyházi Egyetemre járok Mentálhigiénés közösség és kapcsolatépítő mester szakra. Nagyon érdekes társadalomtudományi, jogi, szociológiai pszichológiai, illetve mentálhigiénés ismeretekkel gazdagodtam az előző hónapokban, amelyet beépítek a munkámba. Azt gondolom, hogy képezni magamat azért jó, mert szélesebb látókörrel sokkal jobban tágul nézőpontom és magasabb szinten fejlődik empátiám. A szülőket bevonom a havi témákba, zárt csoportban beszámolok az eseményekről és javaslatokat nyújtok a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztéséhez. A tevékenységek bevezetéseként meditációnak arcizomlazítás játékosan feladatot választottam. Összeszorított száj mellett felfújták az arcukat, és jó erősen fújták, mint egy lufi, pukkanó hangot adtunk ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Folytattuk a relaxációt zenével. Ellazulok, laza vagyok című dalt hallgattuk meg, és követtük az instrukciókat. Az előző nap elkészített mikulás virágokat megfogtuk és a rajta lévő jelek nem sajátjuk volt. A feladat az volt, hogy a jelen szereplő társaikról, jó tulajdonságokat kellett felsorolni. Szeretném, ha a gyermekek a jóra koncentrálnának, mindig az jut eszükbe, hogy ki, milyen negatív cselekedetet vitt végbe. Szeretném, ha nem csak külső tulajdonságokat fogalmazzák meg, hanem figyeljenek fejlődő személyiségük belső értékeire. Általánosságban elmondható a csoportomba járó gyermekekre, hogy többségük nagy önbizalommal rendelkezik. Ez nagyon fontos az életben való boldoguláshoz, nem szeretném, ha csalódások érnék Őket és éppen ezért fontos a biztatás, a támogatás a kihívást jelentő feladatoknál. Elsődleges feladat kialakítani a pozitív, reális énképet. A gyermekek legyenek tisztában korlátaikkal, alakuljon ki a frusztrációs tolerancia és a szabálytudat. Szeretném, ha mindig a jószándék vezérelne minket és közösen dolgozhassunk önmagunk fejlődéséért. Ebben az évben kiemelten koncentrálok erősségeikre. Következő feladat az erősség munkafüzetből csapatmunka erősség mondókát elmondtuk többször is gyakoroltuk. A hozzá tartozó képet kiszíneztük a gyerekekkel. A következő kezdeményezés a mese volt Tavaszi ébresztő címmel. A mese szereplőjének tulajdonságait beszéltük meg. A csapat munkáról és a csoportunknak az összetartozásáról folytattuk az eszmecserét. Elkészítettük a barátság láncot mindenki ki színezte a nemének megfelelő fiút vagy lányt. Az ember figurákat kivágtuk és felragasztottuk egy lila kartonra, mintha körben állnánk, mint egy igazi lánc. Mindenki kapott három jelet és választott három barátokat ahová szeretnénk a jeleket felragasztani. Így a játékkal egy bekötött szociometriai vizsgálat is lezajlott. Szerencsére mindenki itt volt csoportban, nem volt hiányzó. 2 gyermek nem kapott jelet, ezért peremhelyzetűek. Az egyik BTMN spektrumzavaros kisfiú, a viselkedését nehezen tudják a gyermekek tolerálni, mert sokszor kiszámíthatatlan. Előfordul, hogy hirtelen meglöki a gyermekeket, kommunikálni nehezen tud velük, hátránykompenzáció összetett, szociális területen érintett. Fejlesztőpedagógusként is foglalkozom vele szakértői javaslat szerint heti 11 órában. A másik egy „csúnya” válás közepén lévő kislány, nagyon bátortalan, nem eszik az óvodában. Kis lépésekben haladunk, már elértük, hogy már iszik folyadékot és már csatlakozik, sodródik a tevékenységekbe, mára már nem különül el, de kölcsönös kötődése a gyermekekhez még nem alakult ki. Az ő választásai jelzik, hogy Ő kit szeretne barátnak, ez jó jelzés nekünk, hogy közösségi motivációkat próbáljuk úgy rendezni, hogy kielégítő legyen a kislány vágyainak. Boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalt játszottuk el a gyerekeknek, amely már hagyomány, ezzel a fejezzük be a boldogóra foglalkozást. A játékok végén pedig felraktuk a vár harmadik lépcsőfok ára a szimbólumot jelző kiszínezett emblémákat. A boldog óra foglalkozás nagyon sok tapasztalatot ad a gyerekeknek segít megismerni újabb fogalmakat és tudatosítani saját és társaik által jelzett érzelmeket. Segít előtérbe helyezni a pozitív gondolatokat. Nagyobb hangsúlyt kap a társas kapcsolat és társakhoz való kötődés emocionális kifejezése. Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak szükségünk van a fejlődésre, akár gyerekek vagy felnőttek vagyunk. A társas kapcsolatok alakításában határozottan érzem, hogy kiemelt feladatom van.
A hónap témája kapcsán igyekeztünk előtérbe helyezni a társas kapcsolatok mélyítését, bővítését a csoportban. Erősítettük a gyerekekben az együttműködési és empatikus képességeket. Közösen beszélgettünk arról, hogy milyen egy igazi jó barát. Megismerkedtünk az irigy sünivel, aki nem akarta megmutatni az új mesekönyvét a barátainak… Játszottunk csoportos és páros játékokat. Elkészítettük a csoport barátságfüzérét, ahol mindenkinek jutott egy jó barát. Végezetül cimborálni indultunk az óvodába a többi csoporthoz.
A társas kapcsolatok téma feldolgozását egy vezetett relaxációval kezdtük, melybe a Mindfulness által használt elemeket is belefűztünk, mint a légzés megfigyelése, a test egyes részeinek tudatosítása, érzékelése, a gondolataink fókuszálása, majd a megengedés. A gyerekeknek nagyon tetszett az ellazulás, könnyen ráhangolódtak, elcsendesedtek. A végén megbeszéltük, kinek, milyen érzései, érzetei voltak közben, miket tapasztalt. Utána egy játékkal folytattuk a foglalkozást. A „Tükör játék” még jobban összekapcsolta őket, megtapasztaltuk, hogy nem is olyan könnyű tükörképet mutatni. A téma bevezetéseként elolvastuk az ajánlott közmondást: “A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat.”, majd megbeszéltük, mit is jelenthet ez a mondat. A gyerekek nagyon jól átérezték a közmondás jelentését. Elmondták, hogy amikor valami jót mesélnek el a barátaiknak vagy családjuknak, még jobban örülnek, mert látják, hogy mások is boldogok az ő örömük miatt. Például: „Ha elmondom a barátomnak, hogy ötöst kaptam, ő is örül velem, és ez még jobbá teszi az érzést.” vagy „Ha egyedül játszom egy új játékkal, az is jó, de ha megosztom valakivel, még jobb.” Megnéztünk egy rövid kisfilmet, amiben kicsik mondták el saját szavaikkal, hogy számukra mit jelent a barátság. Nagyon motiváló volt a gyerekek számára és jó hangulatot teremtett következő feladathoz. A „Tégy egy lépést felém játékot” kombináltam a „Szerethető vagyok” feladattal. Megkértem a gyerekeket, hogy álljanak bárhova a terembe. A folytatásban mindenki egyszerre lépett, de csak egyet, a felé, akit barátjának vél. Így alakultak ki a hármas, négyes csoportok. A feladatuk az volt, hogy, hogy átbeszéljék, leírják, lerajzolják, hogy a következő kérdésekkel kapcsolatban mi jut eszükbe? „ Milyen tulajdonságokat kedvelnek egymásban?”, „Mit gondolnak ők maguk miért szerethetőek?”, „Miért fontosak számukra a barátok?”. A feladat megbeszélését azzal kezdtük, hogy minden kisgyerek felállt, és mondtunk róla néhány pozitív tulajdonságot. Majd a csapatoknak kellett megfogalmazniuk, hogy a kérdésekre milyen válaszokat adtak. Ez után meghallgattuk a hónap dalát, együtt táncolva énekeltük. A foglalkozás kreatív részében „barátság füzért” készítettünk. A gyerekek nagy gonddal választották ki, hogy ki, kinek a kezét fogja, ki, kinek a barátja. Az órát levezető relaxációval zártuk.