A gyermekek nyitottak, befogadóak voltak a téma feldolgozása során. A konstruktív játékban kérésemre próbáltak együtt közösen építeni. A mesét figyelmesen hallgatták a kérdésekre adekvátan válaszoltak. A zene varázsa lenyűgözte őket és boldogan színezték ki a barátság jelét. Az óra jó hangulatban zajlott.

Bevezetésként a „Kis barátom, hogy vagy?” játékot játszottuk el. A kisebb gyerekeknek még nem megy könnyen az, hogy egymás szemébe nézzenek és feltegyék ezt a kérdést, válaszoljanak. Őket bátorítottuk, segítettük. Szituációs játékon keresztül bemutattuk, hogyan lehet megvigasztalni azt, aki szomorú.
A „Kedves szavak kosara” játékban megnézegettük a képeket, a gyerekek pedig próbálták kitalálni, milyen varázsszavakat jelölnek a képek.
Játszottunk szigetjátékot, a csapatmunka témához kapcsolódva pedig mindenki kiszínezett egy puzzle darabot és a végén közösen kiraktuk. A puzzle szemléltette, hogy összetartozunk, mindenkire szükség van 🙂
Énekléssel, relaxációs gyakorlattal zárult a boldogságóránk.

1.Boldog Dóri csengővel hív
2.Boldogságmondóka közös elmondása
3.Relaxációs gyakorlat 19.”Totyog a liba,nagy a galiba”
4.Kis barátom hogy vagy?
5.Barátság- ujjlenyomatok kèszítèse- Bagdi Bella zenèjère
6.Bátorító Bíborka- „a Te szupererőd….”

A gyerekekkel megbeszéltem, hogy a tenyerüket rajzolják körbe, és rajzoljanak bele valami bátorítót, kedveset. A legtöbben úgy gondolkodtak, azt rajzolják le ami számunkra is a legkedvesebb, örömmel készültek az alkotások. Megbeszéltük, hogy mindenki a saját gyűjtő dobozában tárolja, és ha valamelyik társuk szomorú, ezzel kedveskednek nekik. Volt aki nem felejtette el a hetek során és azonnal elővette a rajzát és vitte a szomorú társának, a gyerekek többségét emlékeztetni kellett. Megbeszéltük, hogy egy bátorító öleléssel, kedves, biztató szavakkal is jókedvre deríthetik egymást.
Salánki Erika

A boldogságóra program 3. hónapjának témája: társas kapcsolatok ápolása.
A boldogságórán a társas kapcsolatok fontosságát és a helyes viselkedés alapelveit helyeztem középpontba az óvodás kiscsoportomban. Célom az volt, hogy a gyerekek megértsék, mennyire lényeges a barátság, az együttműködés és a tiszteletteljes magatartás egymás iránt.
Különféle játékokat és tevékenységeket alkalmaztam, például csoportos játékokat, ahol a gyerekek megtanulták megosztani egymással a játékokat, és együttműködni a feladatokban. Beszélgetéseket folytattam arról, hogyan érezhetik magukat, amikor valaki kedves velük, vagy amikor segítenek egymásnak. Ezek a beszélgetések segítettek abban, hogy a gyerekek tudatosabban figyeljenek egymás érzéseire és a helyes viselkedésre. Különösen fontosnak tartom, hogy a gyerekek ráébredjenek saját és társaik érzéseire, és megértsék, hogy a kedvesség és az odafigyelés mindannyiunk számára boldogságot hozhat. A pozitív megerősítések és dicséretek révén sikerült ösztönöznöm őket arra, hogy tudatosabban figyeljenek arra, hogyan bánnak egymással. Először barátság nyakláncot készítettek egymásnak. A barátság nyaklánc készítése ebben a korban egy játékos és tanulságos módja annak, hogy a gyerekek megtanulják értékelni a barátságot, az együttműködést és az önkifejezést. Énekeltünk, táncoltunk, eljátszottuk „Kis barátom, hogy vagy? ” játékot. Gyümölcs kosarakat készítettünk nyomathagyással. Több gyermek részvételével készült egy-egy kosár. Ez több szempontból is fontos társas kapcsolatok szempontjából: a közös alkotás során a gyermekek megtanulják, hogyan dolgozzanak együtt, osszák meg az anyagokat, segítsenek egymásnak, és közösen érjenek el egy célt. Ez fejlesztette az együttműködési készségeket és a csapatszellemet. A közös munka során a gyerekek kommunikáltak egymással, kérdeztek, ötleteket osztottak meg, így fejlődött a verbális és nonverbális kommunikációjuk. Amikor segítenek egymásnak vagy figyelembe veszik mások véleményét, alakul a mások iránti empátia és megértés. A közös alkotás során tanulják, miként kell tisztelettel bánni társaikkal, figyelembe venni mások ötleteit, és betartani közös szabályokat. A saját ötletek és kreatív munkák megvalósítása növeli a gyermekek önbizalmát és segíti őket abban, hogy kifejezzék saját személyiségüket. A közös munka eredményeként a gyermekek érezhették, hogy részei egy közösségnek, ami erősíti a csoporthoz tartozás érzését. Összességében, ez a tevékenység nemcsak kreatív és fejlesztő, hanem alapvető társas készségeket is erősít, amelyek a későbbi életben is fontosak lesznek számukra. Játszottunk Szomorú Szilárd és Boldog Blanka szituációs játékot. A szomorú, bánatos társaikat kellett megvigasztalni. Ferenczei Éva: Süni irigy lesz című bábjátékát dramatizáltuk mi felnőttek. Pókhálót készítettünk fonal segítségével. „Azt szeretem benned, hogy…” Mindenki kedves dolgot igyekezett megfogalmazni társának. Ezt még sokat kell gyakorolni, érzéseiket nehezen tudják kifejezni szavakkal. Megbeszéltük, hogy ez a színes pókháló is az összetartozásunkat jelképezi. Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. című dalt énekeltük, játszottuk nagy jókedvvel, utánzó mozgással. Az udvarunkon közösen játszottunk, énekeltünk a diófa körül (Kiszáradt a diófa), bízva abban, hogy tavasszal újra friss rügyeket láthatunk, hiszen termésével mindig hatalmas boldogságot hoz mindannyiunk számára. Mindezek megerősítettek abban, hogy az óvodás gyerekek számára a társas kapcsolatok fejlesztése alapvető fontosságú a boldogságérzet kialakításában és a társadalmi készségek elsajátításában. A játékos, érzelmekre épülő tanulási módszerek hatékonyak, hiszen ebben a korban a gyerekek sokat tanulnak az élmények és a tapasztalatokon keresztül. Fontos értéknek tartom a kulturális sokszínűség elfogadását és azt, hogy a gyermekek is nyitottak legyenek más országok és emberek felé. Ez a kapcsolat, szeretet segít abban, hogy mélyebben megértsék és elfogadják a különböző kultúrákat, ami a gyermekek személyes fejlődését is támogatja. Az ilyen tapasztalatok elősegítik az alkalmazkodóképességet és a nyitottságot, amelyek értékes tulajdonságok a globális környezetben végzett munkámban. Mivel vietnámi kislány is van a csoportunkban, vietnámi zenéket is hallgattunk, melyre nagyon nyitottak és kíváncsiak voltak a gyerekek. Fontos, hogy továbbra is nyitott szemmel járjak, tájékozódjak más kultúrákról, és megpróbáljam megérteni azok értékeit, szokásait. Úgy érzem, hogy mindannyiunknak van tanulnivalója, és a kulturális különbségek gazdagítják az életünket. A nyitottság és a tolerancia kialakítása hosszú távon hozzájárul egy inkluzív és elfogadó közösség építéséhez. Ami különösen fontos számomra, hogy a fiamnak Togói (afrikai) barátnője van, ami hozzájárul az elfogadásomhoz és nyitottságomhoz. Ez a kapcsolat segít nekem abban, hogy nyíltabban álljak hozzá különböző kultúrákhoz és emberekhez, és ez pozitívan hat a munkámra is, mert könnyebben tudok alkalmazkodni különféle helyzetekhez, emberekhez, és ezt igyekszem átadni a mindennapokban is a gyermekeknek.
Összességében elmondhatom, hogy a boldogságóra sikeres volt abban, hogy a gyerekek jobban odafigyeljenek egymásra, tudatosabban viselkedjenek, és megéljék a társas kapcsolatok örömét. Bízom benne, hogy ez a tapasztalat hosszú távon is pozitív hatással lesz a csoport dinamikájára és a gyerekek érzelmi fejlődésére.