Novemberben , mivel kiscsoportos gyerekek vagyunk, még mindig a barátság és összetartozást gyakoroljuk. A boldogságóra keretén belül az Add tovább, a Barátsál és a Barátságfűzér játékokat választottuk. Köszönjük, hogy a játékok által is kovácsolódhatott közösségünk.

Novemberben Szent Márton legendáját választottam, mert több szempontból is illik az aktuális témánkhoz.
Az első napon bábokkal mutattam be a gyerekeknek a legendát. A történet ismerős volt nekik, de néhány kifejezést pontosítani kellett: püspök, koldus, didereg, szerénység.
Következő napon drámajátékokat játszottunk. Érzelmeket, érzéseket (sajnálat, együttérzés, hála) jelenítettünk meg, majd a történethez ragaszkodva, de a szöveget spontán alakítva játszották el a gyerekek a legendát. Az egész délelőtti játékidőt kitöltötte ez a játék a folyamatos szerepcserékkel, így következő napra maradt a beszélgetés, ami valóban nagy élmény volt.
Arról beszélgettünk, hogy milyen tulajdonságai voltak Mártonnak, ami miatt nagyon szerették az emberek. (segítőkészség, figyelem, együttérzés, kedvesség, szerénység) Szóba került, hogy vajon a koldus mit érzett, amikor megkapta a félköpenyt (hála, boldogság, már nem fázott,)
Kérdésre, hogy a gyerekek hol, miben, kinek tudnak segíteni, visszaköszöntek azok a válaszok, amiket szeptemberben a hála témakörénél szóba kerültek. Érdekes, hogy nehezen jött felszínre, hogy egymásnak hogyan tudnak segíteni a gyerekek az óvodában, végül sikerült: megkeresni az elveszett macit, segíteni felhúzni a kabát zipzárját, felvenni az elhagyott kesztyűt. Jó volt látni, hogy a gyakorlatban is megjeletek ezek a segítségek.
A novemberi téma feldolgozásának következő lépcsőjénél, a gyerekek által kivágott szivecskék fontos szerepet kaptak. Azt kértem a gyerekektől, hogy akkor, amikor valamelyik társuk segít nekik, válasszanak egy szívet, tegyék fel a táblára, és mondják el, ki mit segített nekik. Természetesen én is bekapcsolódtam a játékba, így gyorsabban érthetővé és vonzóbbá vált a „játék”. Körülbelül egy héten keresztük folyamatosan gyűltek a szívek a táblán, majd a számuk stagnált. A segítségek azonban nem csökkentek, a gyerekek gyakran mondták el, hogy ki mit segített nekik.
A téma zárásaként arra voltam kíváncsi, hogy a gyerekek közötti kapcsolatok hogyan alakultak. Ezért egy színezőt választottam, amin három különböző manó-ház volt. Arra kértem a gyerekeket, hogy válasszák ki azt a házat, amiben szívesen laknának, majd két barátjukat is „költöztessék” be egy-egy házba. A gyerekek jeleit a tetők fölé rajzoltam, majd színezés után értékeltem a szociometriát.

A hónap témáját több alkalommal dolgoztuk fel. Vegyes csoport vagyunk, vannak már kialakult barátságok, és alakulóban levők. Dóri és Vili elhozták nekünk a történetüket, hogyan játszanak együtt a barátaikkal, és milyen érzés, ha összevesznek, és nincs, akivel megoszthatják a bánatukat, vagy örömüket. Van néhány nagycsoportos gyermek, akik már harmadik éve részesei a Boldogságóráknak, így értik, érzik a témák lényegét. Megbeszéltük, mi a jelentése a „Minden bánat felesőzik, ha megosztjuk másokkal, minden öröm megkétszereződik, ha megosztjuk másokkal.” A miért jó, ha vannak társaink, társas kapcsolataink: hogy ne legyünk egyedül, ha szomorúak vagyunk, segíthet a barátunk megvigasztalni…
A hónap dalát többször is eltáncoltuk, a gyerekek kérték, hogy máskor is táncoljuk, már szinte meg is tanultuk.
Az egyik heti témánk a Téli madáretetés, madárvédelem volt, amire készítettem egy játékot, kétféle madárral. Nagy körbe álltunk, minden gyermek hátratette a kezét, abba beletettem egy madarat, egyszerre vették elő, majd az ellentétes madár párjukat megkeresték, és párba álltak. Volt, aki a barátját találta meg, lettek esetleges párok is. itt is megfigyeltem, hogy először a barátjuk madarát nézték meg, hogy lehetnek- e párok.
A csoportba elhozta Dóri és Vili a Barát-sálat, mi is összekapaszkodtunk, és próbáltuk megfogalmazni, milyen kedveset tudunk mondani a mellettünk álló társunkról. Többször elhangzott az, hogy szeretlek, ez örömteli számomra, hogy nem a külső tulajdonságok kerültek megfogalmazásra. Ez egy olyan visszajelzés számomra, hogy érdemes a témákkal foglalkozni.
A hónapban a nevelőtestülettel tartottunk belső továbbképzést, ahol bemutattam a Boldogság Integrált Programot a kolléganőknek, akik nagy érdeklődést mutattak , ki is próbáltuk a Boldog-sál játékot, a relaxációs játékok közül néhányat.

A hónap témáját több alkalommal dolgoztuk fel. Vegyes csoport vagyunk, vannak már kialakult barátságok, és alakulóban levők. Dóri és Vili elhozták nekünk a történetüket, hogyan játszanak együtt a barátaikkal, és milyen érzés, ha összevesznek, és nincs, akivel megoszthatják a bánatukat, vagy örömüket. Van néhány nagycsoportos gyermek, akik már harmadik éve részesei a Boldogságóráknak, így értik, érzik a témák lényegét. Megbeszéltük, mi a jelentése a „Minden bánat felesőzik, ha megosztjuk másokkal, minden öröm megkétszereződik, ha megosztjuk másokkal.” A miért jó, ha vannak társaink, társas kapcsolataink: hogy ne legyünk egyedül, ha szomorúak vagyunk, segíthet a barátunk megvigasztalni…
A hónap dalát többször is eltáncoltuk, a gyerekek kérték, hogy máskor is táncoljuk, már szinte meg is tanultuk.
Az egyik heti témánk a Téli madáretetés, madárvédelem volt, amire készítettem egy játékot, kétféle madárral. Nagy körbe álltunk, minden gyermek hátratette a kezét, abba beletettem egy madarat, egyszerre vették elő, majd az ellentétes madár párjukat megkeresték, és párba álltak. Volt, aki a barátját találta meg, lettek esetleges párok is. itt is megfigyeltem, hogy először a barátjuk madarát nézték meg, hogy lehetnek- e párok.
A csoportba elhozta Dóri és Vili a Barát-sálat, mi is összekapaszkodtunk, és próbáltuk megfogalmazni, milyen kedveset tudunk mondani a mellettünk álló társunkról. Többször elhangzott az, hogy szeretlek, ez örömteli számomra, hogy nem a külső tulajdonságok kerültek megfogalmazásra. Ez egy olyan visszajelzés számomra, hogy érdemes a témákkal foglalkozni.
A hónapban a nevelőtestülettel tartottunk belső továbbképzést, ahol bemutattam a Boldogság Integrált Programot a kolléganőknek, akik nagy érdeklődést mutattak , ki is próbáltuk a Boldog-sál játékot, a relaxációs játékok közül néhányat.

Eddig ez a téma fogta meg a gyerekeket a legjobban.
Rövid ráhangolódás után, táncoltunk Bagdi Bella „Ha boldog vagy” című dalára, majd amikor megállt a zene, mindenki a párjának a következő mondókát mondta: Szervusz pajtás kukorica hajtás, Aki fogja kezemet, öleljen meg engemet!
Beszélgettünk a barátságról és elmeséltem az Irigy sün történetét plüss figurákkal.
A foglalkozás végén elkészült a barátságláncunk is.

Ebben a hónapban kicsi csoportomban az együtt játszást, az egymással való foglalkozást gyakoroltuk. Kicsi értelmileg akadályozott gyermekek még nem játszanak együtt, legtöbbjük csak az önálló játékra képes. Sálforgató gyakorlattal próbáltunk közelebb kerülni a feladatunk megoldásához