„A barátok olyanok, mint a csillagok! Nem mindig látod őket, de tudod, hogy vannak!”
Ez a hónap a társas kapcsolatok köré épült fel. Különlegessé tette számunkra a kialakult világjárvány is, hiszen még inkább szükségünk van a szeretetteljes mosolyra, ölelésre, kedves szavakra.
Mit is jelent ez az idézet? Tettem fel ezt a nehéz kérdést az én kis bagolyfiókáimnak. S láss csodát, záporoztak a válaszok: A barátokra szükség van, segítenek, ha bajban vagyok, megvigasztal, játszik velem…
Apró kis kobakukból ilyen okos gondolatok sorakoztak fel pár másodperc alatt.
Egyik nap mesebeli útlevéllel útnak indultunk közösen egy vándorútra, ahol csak egymásra számíthattak, segíthették egymást, s tették meg a virtuális próbatételeket. Visszarepültünk a múlt diafilmjei közé, hogy mesézhessünk, majd a mese kanapén mindenki elújságolta, elmesélte jó hírét, amelynek az osztály közösen örült, tapsolt, ujjongott. S talán ezek között a legtöbbször elhangzott és kiemelt jó hír volt a gyerekeknek, hogy jöhetnek iskolába, hogy együtt lehetünk, hogy velük vagyok, s szeretem őket. A barátság háló felállítása után megbeszéltük, hogy a szeretetünket öleléssel tudjuk a leginkább kimutatni, de a mai világjárvány most nem igazán kedvez nekünk, így újabb biztonságos köszönési formákat találtunk ki: pusziküldés, kacsintás, minden oké, könyök érintés, tánc, láb érintés… etc. Nagyon élvezték minden percét. A reggeli relaxációban piciny magocskák voltak a puha, vigyázó földben, de a kíváncsiság és a napocska cirógató napsugara felébresztette őket, s kikelve a magasba nyújtózkodtak. Közösen elénekeltük a Repülj velem dalt, ami már három hónapja örök kedvenc a csapatban. Sokat nevettünk, játszottunk. Kis filmek (Értékes vagy, szív szava) megnézésével értettük meg, mennyire szükségünk van a szeretetre, barátságra, társaságra. A hónap dalának éneklése közben a boldogságfüzetbe elkészültek a színezők, amelyen megjelenítették a lufikban a barátaik nevét, jelét, szeretteiket. Csillagokat gyűjtöttünk, mint a barátokat, párosan oldottunk meg mesebeli feladatokat. A Manó feladatuk ezután az volt, hogy a saját kezük körberajzolása után keressék meg barátjukat és rajzolják mellé az ő kezüket is. Ezzel is szimbolizálva az egységet, az összetartozást. Végül a barátságmanó hozott a gyerekeknek egy titkos szelencét, amelybe el lehetett bújtatni a jó hírekről készült rajzaikat. Nagyon élvezték minden percét a boldogságóráknak, s közösen örültünk, hogy még együtt lehetünk, segíthetjük, támogathatjuk egymást ebben a nehéz időben is. Együtt minden sikerülhet, közösen minden cél közelebb van, s így soha nem adjuk fel, mert jobb velük a világ.
Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem ezt hívják szeretetnek.”

Megtartott óráink nagyon vidáman teltek. A hónap elején boldogan vették a gyerekek a kezükbe az oklevelet. Megpróbálkoztunk egy videó készítésével. Néhány év videó szünet után ez az első, ami vágott videó, ezért kezdetleges, az elején pici üresjárattal. A kicsik élvezték a feladatot, bár nehezen jöttek rá az ízére. A hónap vége sajnos karanténnal telt, de szerencsére mindenki egészséges. Mire jön a Mikulás mindenki iskolában lesz. Jó egészséget minden társunknak!

Lehetünk-e boldogok barátok nélkül?
Miért fontos, hogy legyenek barátaid?
Gondold végig, miért fontos neked a barátság!
Készítsünk egy ajándék szívecskét és add át a barátodnak, és mondd el neki miért szereted!

Ebben a hónapban osztályunk a társas kapcsolatok megélésének jótékony hatásait tapasztalta meg. Több alkalommal került sor az együttes osztályjátékra /Pozitivity/ aminek nagy sikere volt. Az önfeledt játék, öröm, kacagás, együttlét jellemezte ezeket a perceket. Nagy-nagy izgalommal írták a leveleket, díszítették, színesítették a rajzórákon. S ki hogyan adja át az elkészült leveleket? Kiderül, ha elmesélik a következő hetekben. Ez már kapcsolódik a decemberi hónap témájához – Boldogító jócselekedetek.

A társas kapcsolatok ápolása a hosszúra sikeredett tavaszi szünet után különösen fontos lett a számunkra. Tanulóinkkal minden lehetőséget igyekszünk megragadni, hogy egymással és a barátokkal töltsük el a szabad időnket. Szerencsére erre mindenkinek van igénye. A tartalmas időtöltés egyre fontosabb tanulóinknak. Az összecsiszolódás, az egymás megismerése folyamatosan jelen van a mindennapi letünkben.
Elolvastuk és feldolgoztuk A róka és a farkas a lakodalomban című mesét, majd levontuk a következtetéseket. Volt aki rajzot is készített a meséhez.
Készítettünk egy barátságtáblát is. Ezt a feladatot nagyon élvezték. Egy lapra mindenki összegyűjtötte az anyukája, a barátja és a saját maga értékes tulajdonságait.
Minden napra igyekeztünk egy kedves gesztussal, apró figyelmességgel a másikra figyelni. A titok manó minden nap az általa kihúzott gyerekre figyel és a háttérből segíti (ad neki egy papírzsebkendőt, letörli helyette a táblát…) .
Nem tervezetten, de egy cicát is befogadtunk képletesen az osztályba, aki minden lehetőséget megragad, hogy a gyerekek közelében legyen. Hihetetlenül megnyugtatja őket. Garfieldnak neveztük el. Minden gyerek arcára mosolyt csal.
A szokásos dalos napunkon meghallgattuk a Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek kezdetű dalt.

rajz