A hónap Boldogságóráinak fő témája a társas kapcsolatok megismerése, megerősítése és tudatos ápolása volt. A foglalkozások elején arról beszélgettünk, miért olyan fontosak számunkra más emberek, és miért van természetes igényünk arra, hogy közösségben legyünk. A gyerekek több saját példát is említettek arról, mikor érzik magukat igazán jól társaságban: például amikor együtt játszanak a barátaikkal, amikor valaki meghallgatja őket, vagy amikor sikerül megbeszélniük egy vitát. Megfogalmaztuk, hogy az emberi kapcsolatok akkor tudnak erősek maradni, ha időt és energiát fektetünk beléjük, és folyamatosan gondozzuk őket. Hangsúlyoztuk, hogy a jó kapcsolat nem magától értetődő, hanem törődést, figyelmet és sokszor türelmet igényel. Szó esett arról is, hogy minden kapcsolatban előfordulhatnak konfliktusok. A gyerekekkel közösen megbeszéltük, hogy a vitákat kedvességgel, őszinteséggel és közös szándékkal meg lehet oldani. Hétköznapi példákat is hoztunk: amikor valaki véletlenül megbánt egy barátot, de egy bocsánatkérés vagy egy kedves gesztus helyrehozza a helyzetet. Beszéltünk arról is, hogyan segíti a társas intelligencia azt, hogy jobban megértsük mások érzéseit, és empatikusabban reagáljunk egymás dolgaira. Elolvastuk a csapatmunka és a társas intelligencia erősségmondókáit. Ezek kapcsán beszélgettünk arról, hogyan működik a csapatmunka a mindennapokban: például amikor az osztály együtt készül egy műsorra, vagy amikor egy sportcsapat tagjai egymást bátorítják a versenyeken. A gyerekek több saját élményt is megosztottak arról, mikor segítette őket egy társuk. Alkotófeladatként tenyérlenyomatokat készítettünk, amelyeket kinyírtunk, és egymásnak írtunk rá bátorító, személyre szóló üzeneteket. Szívhez szóló mondatok születtek, például: „Bízom benned, meg tudod csinálni!”, „Szerintem ügyesebb vagy, mint gondolod!”, vagy „Nagyon örülök, hogy a barátom vagy!”. A gyerekek láthatóan büszkék voltak a nekik szóló üzenetekre, és örömmel olvasták őket. Ezután mondat befejezős feladatot végeztünk, amely segítette az érzések megfogalmazását és az egymással való őszinte kommunikációt. Olyan mondatokat fejeztek be, mint „Annak örülök…”, „Attól tartok…”, „Arra vágyom…”, „Az bosszant…”. A gyerekek nyitottan beszéltek arról, mi teszi őket boldoggá, mi okoz bennük félelmet, vagy éppen mi esik rosszul nekik. Ez sok megértést és együttérzést hozott az osztályban. Készítettünk egy erősség-fát is. Egy kopasz fát nyomtattam, melyet a gyerekek az ősz színeiben készült levelekkel ragasztottak tele. A levelekre olyan tulajdonságokat írtunk, amelyek szerintük valakinek az erősségei lehetnek; például: kedves, türelmes, szavahihető, kitartó, játékos, illemtudó, titoktartó, érdeklődő, bátorító vagy megnyugtató. A feladat során nagyon sok pozitív tulajdonság gyűlt össze, és a gyerekek ráébredtek arra, hogy mindannyiuknak vannak értékes, mások számára is fontos erősségei. Felolvastam az Önbizalom hely és a pozitív kapcsolatok című szöveget is, amelyek rávilágítottak arra, hogyan hat a magabiztosság és az odafigyelő viselkedés a kapcsolatainkra. A gyerekek sok saját példát is megfogalmaztak arról, mikor érezték azt, hogy valaki támogatása vagy elismerése erőt adott nekik. Nagy lelkesedéssel hallgatták a Pillanatkapitány és a három próbatétel című történetet. A mese tanulságait közösen elemeztük, és megbeszéltük, hogyan segít a szeretet, a segítőkészség és a kitartás a nehéz helyzetekben. A történet annyira megfogta őket, hogy felvetették: jó lenne az iskola udvarán egy barátságpad, ahová bárki leülhetne, ha társaságra vagy egy jó szóra vágyik. Egy másik alkalommal elolvastuk a Görög mese a barátságról című történetet is. A mese tanulsága az, hogy csak olyan dolgokat osszunk meg másokról, ami hasznos információ, jó dolog és biztosak vagyunk abban, hogy igaz is. A gyerekekkel együtt összefoglaltuk, hogy a barát nemcsak az, akivel jó játszani, hanem az is, aki meghallgat, aki megért, aki vigasztal, és aki jóban-rosszban mellettünk áll. A Boldogságóra munkafüzetben megoldottuk a „Kik vesznek téged körül?” című feladatot is. A gyerekek felsorolták, kik gondoskodnak róluk, kikre számíthatnak, kik azok, akiktől tanulnak, vagy éppen, akik segítik őket. Megnevezték szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket, tanáraikat, edzőiket és barátaikat. Többen személyes történetet is megosztottak arról, amikor valaki melléjük állt, vagy amikor egy barátjuk támogatása, kedves szavai nagyon sokat jelentett nekik. A három alkalom nagyon tartalmasan és jó hangulatban telt. A gyerekek aktívan, őszintén és lelkesedéssel vettek részt minden feladatban. A foglalkozások végére sokan megfogalmazták, hogy mostantól jobban szeretnének odafigyelni egymásra, több kedvességet adni, és tudatosabban ápolni a barátságaikat. A téma mindannyiuknak sok felismerést hozott arról, hogy a társas kapcsolatok kincsek, és rajtunk is múlik, mennyire lesznek szépek, tartósak és szeretettel teliek.

Több óvodából érkeztek tanítványaim 3 évvel ezelőtt az osztályba. Még most is vannak ovis barátságok, de alakulóban vannak új kapcsolatok is. Kezdetektől arra törekedtem, hogy egymást tiszteljék, elfogadják, segítőkészek legyenek társuk felé.
Kíváncsian vártam, hogyan nyilatkoznak majd a barátságról, és hogy mit tartanak fontosnak a baráti kapcsolatokban.
Az órát légzőgyakorlattal, majd a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. Az osztályban körben ülve helyezkedtünk el. Arról beszélgettünk, hogy ki fontos nekik, és miért. Voltak, akik a családi szálakat, voltak, akik a baráti kapcsolatokat említették. A családnál az érzelmi biztonság kapott hangsúlyt.
Milyen egy jó barát? Megértés, kedvesség, hasonló érdeklődés, gondolkodás, hangzott el leginkább. Igen, valóban, most ezek mentén szövődnek a barátságok. A szavakat a táblára is felírtam. Ezután mindenki választhatott egy párt (a barátját ), és mondhatott neki egy jó tulajdonságot. Mindet meghallgattuk. Felemelő érzés volt, milyen jó dolgokat látnak meg a társukban, akit választottak. A párok kölcsönösen egymást választották.
A Pozitív gyerek vagyok kártyákkal párokat alkottunk, és egy rejtvényt oldottak megy a gyerekek. A véletlenszerűen kialakult párok jól tudtak együttműködni.
A mese meghallgatása után megbeszéltük, majd közmondásokkal alátámasztottuk, hogy milyen egy jó barát. A szív puzzle kirakásával azt emeltük ki, hogy sokfélék vagyunk, mégis tudunk közös cél érdekében együtt dolgozni.
Örömteli pillanatokat éltünk meg, miközben az örömtáncot tanultuk, melyet a november 11-i címátadó ünnepségen is eltáncoltunk.
Az osztályban célunk, hogy pontosan és jól kommunikáljunk, mindig tudassuk gondolatainkat, érzéseinket másokkal.
Most a barátjuknak kellett egy üzenetet küldeni, amit egy kis papírhajó vitt el.
Izgatottan várjuk tanítványaimmal a decembert, a boldogító jócselekedetek hónapját.

Novemberi boldogságóránkat a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, a dalra mozogtak is a gyerekek. Eztán csoportokban dolgoztunk. A „Távíróoszlop” feladatot így végeztük. A tanulók egymás mögött ültek. Az oszlop végén ülő az előtte lévő hátára rajzolt egy kedves jelet (szív, nap… stb.), vagy rövid üzenetet írt. Mindenki előre „adta” az üzenetet. Végül a legelső tanulónak kellett kimondani mit rajzoltak a hátára.

A táblán három megkezdett mondatot kellett folytatni a gyerkőcöknek:
– A barátaim segítenek, amikor…
– Jó nekem, amikor mások…
– Én úgy tudok támogatni, hogy…

Csoportos kreatív feladat következett ezután. „Támogató láncot” készítettek. Mindenki kapott egy színes papírcsíkot, ráírta, hogy mivel tud segíteni másoknak. A papírcsíkokat lánccá fűzték össze, amely az osztályunkban kapott helyet.

Az utolsó feladatban le kellett rajzolniuk a barátjukat, vagy egy számukra fontos személyt. A rajz mellé 2-3 tulajdonságukat, tettüket kellett írni. Ezeket a rajzokat szintén elhelyeztük az osztályban.

A támogató kapcsolatok és az összetartó közösség ereje vezérli hajónkat immár 3. éve. Hála hajónk vízre bocsátásával a közös evezők elkészítését is bevállaltuk. A kartonból készített lapátokra hívószavakat írtunk, melyek közösségépítés kulcs szavai. De természetesen rajzokkal is feldíszítettük a hajókázás kellékét. A mekkora szíve van egy babszemnek mese elolvasásával a kapcsolatok fontosságát ismertük meg. Történjen bármi is velünk, mi összetartozunk és kiállunk egymásért. A köszönés világnapját is megpecsételtük. A köszönés a másik iránti tisztelet kifejezésének egyik legalapvetőbb formája. A köszönés és megszólítás az egymás közti kapcsolatteremtésnek egyik fontos eszköze, a közösséghez való tartozást is kifejezi. Kék színbe öltözve a gyerekekkel együtt, a közösséghez való tartozást most kicsit színesebben fejeztük ki és a leggyakrabban használt Hello köszönést a testünkkel is megformáztuk.

A november havi boldogságóráink témája: a támogató kapcsolatok és a kedvesség volt. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Kezdésként elmerültünk a „Mekkora szíve van egy babszemnek?” című történetben, ami a testvéri szeretetről és az egymás iránti ragaszkodásról szólt.
A mese után, a kedvesség által inspirált képeket színeztünk, ezzel a pozitív gondolatokat erősítve. A színezés oldotta a hangulatot és felkészített minket a játékra.
A következő foglalkozás egyik fénypontja az Erősségzuhany volt. A játék lényege, hogy egy gyerek az osztálynak háttal ül, a többiek pedig sorolnak róla jó tulajdonságokat, ami mindenkit feltöltött önbizalommal. Ez a gyakorlat érezhetően erősítette az osztályközösséget, sokkal nyitottabbá váltak a gyerekek egymás felé.
Végül egy nagy feladat elé néztünk: egy szétszedett puzzle-ből kellett közösen egy hatalmas, piros szívet építenünk. A szív sikeres kirakása megmutatta, hogy a közös cél eléréséhez elengedhetetlen az együttműködés és a türelem.
Az órák megerősítették bennünk, hogy a barátság, a támogató jelenlét és a kedves gesztusok teszik gazdagabbá az életünket. Az élmények által közelebb kerültünk egymáshoz és a téma mélyebb megértéséhez.

Ebben a hónapban a tàrsas kapcsolatok àpolàsa volt a témánk. Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogyan segíthetik egymást az emberek a mindennapokban, ők osztàlyközösségen belül. Miért fontos a jó kapcsolat kialakítàsa, fenntartàsa. Mi ennek a módja, alapja. Színeztünk egy képet, amin a gyerekek egymás kezét fogjàk, középen pedig nagy szív làtható, hiszen mindennek az alapja a szeretet!