A havi természetismereti témánkhoz kapcsoltam napi szinten a boldogság foglalkozás témáját is. Megtapasztalhatták milyen jó is közösségben élni, mennyi mindenben segíthetünk, hathatunk egymásra. A kiemelt tevékenységünk pedig a sütemény készítése és annak előkészítése volt. Megvásároltunk a zöldségesnél és a közeli boltban az almáspite hozzávalóit, majd másnap nekifogtunk a várva várt nagy munkának.
Nagy kíváncsisággal és lelkesedéssel kezdtünk neki az almás sütemény elkészítéséhez. A gyerekeket minden tevékenységbe bevontam:: szórták a lisztet, kanalazták a tejfölt, keverték a fahéjat a cukorral, de a legnagyobb élményt számukra az alma reszelése jelentette. Kitartóan segítettek mindenben, és legalább ilyen kitartóan ették is az elkészült sütit.
Vidám, tartalmas délelőttünk volt, melyben mindenki tevőlegesen részt vett.

A Társas kapcsolatok ápolásának hónapját az állatok téma felől közelítettük meg, hiszen 3-4 éves gyermekek lévén, még nagyon kezdetlegesek ismereteik. Az őszi időjárás és az állatok óvodai projektünkből beemeltük Boldogságóráinkba azt, hogy milyen jó, ahogy a hideg beálltával az ember gondoskodik az állatokról. Az állatok is szeretik, ha tartoznak valakihez és boldogok, ha az emberek szeretik őket. Ezért közösen megépítettük a „BOLDOG ÁLLATOK KERTJÉT”, ahová a gyerekek olyan állatokat helyeztek egymás közelébe, akik békében élnek egymás mellett.
„KEDVENC JÁTSZÓHELYEM, LEGJOBB BARÁTOM”: Egy nagy csomagolópapírra felrajzoltuk csoportszobánkat a különböző játszóhelyekkel, ahová a gyerekek felrakhatták a jelüket aszerint, ki hol és kivel szeret leginkább játszani. Ezt naponta megváltoztathatták, átrendezhették, miközben beszélgettünk arról, milyen jó együtt játszani.
A napi beszélgető körünk és meséink állandó vendége lett „BOLDOG DÓRA” névre hallgató bábunk, akit körbe adunk, megölelünk és elmondjuk neki gondolatainkat (azért ő a barátom, mert kedves…). Naponta meghallgattuk és táncoltunk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek dalára. Ezeket a dalokat a szülőknek elküldjük, hogy otthon is tudják hallgatni a gyerekekkel.
Októberben Mosolygós fejecskékkel zártuk a témát, ebben a hónapban pedig „MOSOLYGÓS KEZECSKÉK” -kel, amikor is a gyerekek tenyerére felrajzoltuk a mosolyt, majd megbeszéltük, hogy a mosolygós kezecskék, ha összefognak, társak lesznek, összetartoznak és ettől boldogok.
„A TÉMA TOVÁBBADÁSA” érdekében minden csoportba vittünk egy általunk lepréselt színes falevelet, melyre a társas kapcsolatok jelképét ragasztottuk fel. A szülőknek pedig a gyerekek az óvodába érkezéskor felrajzolhatták a mosolyt a tenyerükre és kézen fogva sétáltak haza. Nagy öröm számunkra, hogy a szülők partnerek a Boldogság órákkal kapcsolatban, szívesen vesznek át ötleteket, otthon is mélyítve az adott témát.
KÖSZÖNET: Boldogság óráink által a gyerekek felszabadultan, örömmel jönnek az óvodába és társas kapcsolataikban nyitottak, bizalommal fordulnak egymás és a felnőttek felé is.
KÖSZÖNJÜK, HOGY A BOLDOGSÁGÓRA PROGRAM CSAPATÁNAK TAGJAI LEHETÜNK!

A barátság témakörét dolgoztuk föl a héten.
Reggeli körben a „Kis barátom hogy vagy?” játékkal kezdtük a napot. Aztán menetirányba fordulunk és megmasszíroztuk az előttünk ülő pajtásunk hátát a „Mit csinál a kis kezem ?” versikével. Megbeszéltük, kinek ki a barátja és miért őt választotta? A legtöbben azért barátkoztak, mert együtt szoktak játszani, de volt aki azt mondta, mert segít, vagy mert jó vele lenni.
Kedden labdagurítással mondtuk: „Én úgy szeretem a Rékát, mint a maci a mézet, én úgy szeretem a Mátét, mint a fiúk az autókat…” Beszélgettük arról, mire jók a barátok? (segítenek, játszanak, megvédenek, megszeretnek, sose vagy egyedül)
Játszottunk társkereső játékokat: Fogják meg egymás kezét a kék szeműek, fogják meg egymás kezét a hosszú hajúak, rövid hajúak, akik szandálban vannak, hosszú ujjúban, rövid ujjúban vannak…. A gyerekeknek nagyon tetszett, hogy ilyen sok csoportba tudnak tartozni. Aztán végeztünk egy kísérletet: Színes szíveket osztottunk nekik, majd azt kértük, színek szerint alkossanak csoportokat. Egyikük semelyik csoporthoz sem tartozott, megkértem, mondja el, milyen érzés ez. Azt felelte, nagyon szomorú, hogy egyedül van és senki kezét nem foghatja meg. A gyerekek azt felelték, gyorsan vigasztaljuk meg és valamennyien megöleltük.
Szerdán alig győzték mesélni az élményeiket, mert előző nap cirkuszban voltak többen is és hatalmas élményt jelentett nekik. Volt lovas szám is és szerettek volna lovagolni. Behoztam a raktárból pár tavalyról maradt bambusz lovat, de persze, nem volt annyi, ahányan rá szerettek volna ülni. Nagyon hamar kitalálták hogy ketten ülnek egy lóra. Ez a megoldás mindenkinek megfelelt és vígan ügettek kettesével a csoportszoba szőnyegén.
Csütörtökön Boldog Dóra új mesét hozott: Hogyan barátkozott össze a kiskacsa és a kiscica? A mese után zseníliából emberfigurákat hajtogattunk, mindenkiére ráírtam a jelét és a barátokat összefűztük, kitűztük a szülők falára. Később le is rajzolták magukat a barátjukkal együtt.
Pénteken kooperációra törekvő játékokat játszottunk: ölelős fogót, (akit a fogó megfog, az megáll és aki arra fut, egy öleléssel felszabadíthatja), székfoglalót, (de úgy, hogy akinek nem jut szék, azt valaki hívhatja az ölébe, így nem esik ki senki). Ének foglalkozáson párkereső és páros dalokat, játékokat játszottunk. A padlóra ragasztott színes vonalakon párosával kellett átkelni. Nagyon jól éreztük magunkat!