A mai különösen furcsa világban talán az egyik legfontosabb jelentősége a társas kapcsolataink ápolásának van. Igyekeztünk nagyon alaposan ám semmi félelmet nem táplálva körbejárni ezt a témát.
A boldogság-falunkra egy képekből készült összeállítást tettem fel. A képeket elemezve megállapítottuk, hogy az ember napjai, cselekedetei legnagyobb részét társaságban tölti. Megbeszéltük, hogy miért jó emberekkel körülvenni magunkat. Értelmeztük azt is, hogy mit jelent az a mondat, hogy az ember társas lény.
Elkészítettük az én köreinket. Itt megfigyeltük, hogy mennyi emberrel lépünk kapcsolatba egy nap, egy héten, illetve általában az eddigi életünkben. Itt egy kis nevelési célzattal megfigyeltük azt is, hogy ahogy az egyéntől távolodik az én kör, hogyan kell az egyes emberekkel viselkedni. A kis ábránkat kielemezve a kapcsolattartási módokat és azok gyakoriságát is megvizsgáltuk. Szinte megdöbbentek a gyerekek, hogy számszerűsítve hány emberrel állnak kapcsolatban. Igyekeztem azt sugallni, hogy bármilyen gondjuk-bajuk is akad, az őket körülvevő emberek között biztosan találnak egyet, aki segíteni tud nekik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy sosem vagyunk egyedül, ugyanakkor nekünk is minden segítséget meg kall adni a társainknak, ha hozzánk fordulnak. Örömünket és bánatunkat is megoszthatjuk másokkal.
Az egyik délután mozidélutánt tartottunk a napköziben. A Luca című animációs filmet néztük meg. Lehetett volna ez egy könnyed kis mozizás, ám a film előtt kérdéseket tettem fel a gyerekeknek, s a film után ezeket meg is válaszoltuk. Például: Ki az igaz barát? Az ember felvállalhatja-e azt, ha egy picit másabb a többieknél? Lehetséges-e az, hogy nemcsak mi vagyunk mások, hanem mindenkiben rejlik egy kis egyedi vonás? Kik azok, akik mellettünk állnak a nehéz helyzetekben? Hogyan vesszük észre őket? Nagyon jó kis mély beszélgetés alakult ki.
A hónap utolsó boldogságóráján pedig megtartottuk a hagyományossá vált lélekmelengető teadélutánunkat. Míg a tea a testünket melegítette, addig a jó beszélgetés a lelkünkre volt jó hatással.
Úgy gondolom, ebben a hónapban is több oldalról és változatosan közelítettük meg a társas kapcsolatok ápolásának témakörét.
Társas kapcsolatok ápolása
Ezt az órát is nagyon élvezték a gyerekek. Meghallgattuk a hónap dalát, beszélgettünk a kapcsolatok fontosságáról, az összetartozásról.
Ebben a hónapban beszélgettünk a társas kapcsolatokról. Elolvastuk A hűséges sólyom című indiai mesét, amin keresztül megbeszéltük a társas kapcsolatok lényegét. Rajzot készítettünk, a terv az volt, hogy a társaink a barátaink – az állatok projectet csináljuk, de elmaradt a képek hozása, ezért a rajzot a társas kapcsolataim feladatot készítette el az osztály. A rajzokon is látható, az állatok jelentős szerepet töltenek be a gyerekek életében.
A 21. század digitális világában egyre fontosabb, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a személyes kapcsolatok kialakításának és fenntartásának fontosságára. A 4. a osztály tanulói Héninger Ildikó osztályfőnök vezetésével a Társas kapcsolatok szerepe az életünkben címmel dolgozták fel a témát a következő kérdések alapján: Milyen közösség(ek) tagja vagy? Miért fontos, hogy tartozzál valahova? Mit jelent számodra a közösség? Mivel és hogyan segítik a lelki , fizikai békédet? Mivel járulsz hozzá a csapat/csoport életéhez, munkájához, sikeréhez? A tanórán sok érdekes és tanulságos történetet osztottak meg a tanulók egymással. A téma feldolgozása után, az elhangzottakat összegezve, közösen készítettek egy ötletes plakátot.
Meixner Ildikó EGYMI Mohács Oldi Tagintézmény
A mi kis csapatunkban a barátság különös helyet foglal el a szívünkben, így ez a téma talán a legkedvesebb számunkra. Értelmileg akadályozott csoportom kamaszokból, kis felnőttekből áll, akik meghatározó korszakukat élik meg. Az iskolai barátságok egy életre szólnak. A barátság, mint fogalom jelentését gyűjtöttük össze, számukra mit jelent. Majd ezekből a közösen gyűjtött szavakból egy szófelhőt készítettünk, melyet mindenki megkapott emlékül. Az egymásra utaltság miatt az önzetlen segítségnyújtás különösen jellemzi ezt az időszakot, ami segíti a mély barátságok kialakulását.
Példákat is gyűjtöttünk igazi barátságokról: pl. Micimackó és Malacka, a Kis herceg és a róka….
Végül pedig barátságkarkötőket készítettünk egymásnak, közben barátságról szóló zenéket hallgattunk.
Novemberben iskolánk 2.a osztálya Somogyvári Róbertné tanító néni vezetésével csatlakozott a Boldogság óra programhoz, melynek havi témája a társas kapcsolatok ápolása volt. Mindannyian boldogságra vágyunk. Ezt kívánjuk szeretteinknek és másoknak is. A gyerekek az iskolában (és az életben is) akkor boldogulnak a legjobban, ha társaikkal, a felnőttekkel kiegyensúlyozott, szeretetteljes a kapcsolatuk. Tehát a társas kapcsolatok eredményeként elért lelkiállapot mindenre kihat. Ilike néni meggyőződése, hogy az eredményes tanulásban, az önfegyelem kialakulásában, az önmagunkká válásban nagy szerepe van ennek. Ezért az órán a baráti, osztálytársi kapcsolatok megerősítése volt a cél. Ismert mesék hőseinek kellett egymást megtalálni, és egy csoportban dolgozni (véletlenszerű csoportalkotás). Ez az eddig távolabbi kapcsolatban lévő gyerekeket is együttműködésre ösztönözte. A közös alkotás (puzzle, színezés, plakát készítése) során egymást jobban megismerték, egymással beszélgettek, meggyőzték egymást, felosztották a feladatokat, tehát figyeltek egymásra. A kooperáció célja az volt, hogy egymás iránt elfogadóbbak legyenek, az előítéleteket lebontsuk. Az alkotások (plakátok) bemutatása jó alkalom volt a barátság, a jó kapcsolatok lényegének megfogalmazására. A pozitív tulajdonságok tudatosítására adott lehetőséget. Dallal fejezték be az órát, amit tréfás (a gyerekek ötletei segítségével kitalált) mozgással kísértek. „Ha jó a kedved…” A boldogság óra végén a gyerekek maguk fogalmazták meg, hogy ezen az órán tetszett a csoportmunka, a csoportalakítás során közeledtek egymáshoz, és jól együtt tudtak dolgozni. Micimackó találóan így fogalmazta meg ezt az érzést: „- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része. – Melyik az a rész? – Amikor te meg én mi leszünk.”
Angol órán tartottam a Boldogságóra novemberi részét is. Először megnéztünk egy videót a leghosszabb Harvardi kísérletről, amelyet szövegértési feladatnak adtam fel, illetve megbeszéltük a társas kapcsolatokkal kapcsolatos gondolatokat.
Kipróbáltuk párokban azt, hogyan lehet egymást figyelmesen meghallgatni.
Végül párokban posztert készítettek a tanulók a társas kapcsolatokról, amelyek védőburokként működnek életünkben.
November: Társas kapcsolatok hónapja
A vírus helyzet miatt a gyerekek szülők nélkül érkeznek reggel a csoportba. Nagyon kell figyelni, hogy főleg hétfőn reggel, ne bizonytalanodjanak el, mert ugye mindent „egyedül” kell csinálniuk. Természetesen figyeljük ki érkezik, és a nagyok, meg án is ugrottunk, hogy köszöntsük a kicsiket. A napot a barátság karkötő készítésével kezdtük, amihez egy nagyon jó pillangós, színezős sablont találtam. Népszerű lett pillanatok alatt, színeztek, vágtak, ragasztottak, próbáltak, és persze készítettek barátnak, anyának, testvérnek is. A rendrakás után táncoltunk egyet Bella ’Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek!’ dalára. Már nagyon ügyesen utánozták a mozdulatokat, énekelték a dalt. Levettem a polcról Dóra dobozát. Persze üdvrivalgás; „Éljen! Boldogságóra! Szeretlek Dóra!” Jó volt hallani, hogy így örülnek neki. Dóra köszöntötte őket, és mondta, hogy a héten a barátságokkal fogunk foglalkozni. Elmondtam saját szavaimmal Bezzeg Andrea meséjét a könyvből. Utána el kezdtünk beszélgetni róla. Miért fontos, hogy barátod legyen, ki a legjobb barátod, hány barátod van, miért ő a barátod,ki az, akire mindig számíthatsz? Nagyon erőltettem a ki az akire mindig, mindenkor, minden körülmények között számíthatsz, és láss csodát, mondták a mi, felnőttek nevét az oviból, és a CSALÁDot is. Itt megálltunk egy kicsit, és bővebben beszélgettünk a családról.
A keddi napon Mikulás bácsit is elővettük vágás, ragasztás formájában, mikor is ki kellett vágni a részeit, és össze kellett illeszteni. Most azoknak készítettünk, akik hiányoztak a mai napon. Reggeli után sokan építettek kiskuckót, ahol természetesen a barátok bújtak el, és játszottak együtt. Elővettem a színezőt a feladatlapból, ahol azt kellett kiszínezni, hogy miért jó, hogy vannak barátaink, és ami számukra a barátságban fontos. Persze mindenki mindent kiszínezett. Erről beszélgettünk akkor is, amikor leültünk a szőnyegre, és Boldog Dóra megkérdezte, ’Mit csináltatok ma? Megmutatjátok?’ A mai mese a Visszajött a répa c mese volt, mert itt is megjelenik a barátság, és egymás segítése. Ráadásul ez olyan szerethető mese, hogy nagy figyelemmel hallgatták is. A mese után beszélgettünk egymás segítéséről, meg, hogy milyen jól esik a másiknak, ha figyelmesek vagyunk velük. Körjátékot játszottunk: „Ennek a kislánynak nem jutott párja…” Természetesen a barátját választotta mindenki. Bekapcsoltam Bella zenéjét, és ma ’Szoborjátékoztunk’ a dalra.
Szerdai napunkat Mikulás készítéssel kezdtük, ez mindig jó alkalom az éneklésre, verselésre. A reggeli után odaadtam a gyerekeknek a barátokat jelképező színezőt a feladatlapból. Egy-két kivétellel olyan gyönyörűen színezték, hogy öröm volt nézni. Miután elkészültek, minden gyerek feje fölé odaírtam, kit színezett ki az illető. Végig sorolták, volt aki a kutyusát, anyukáját, apukáját, testvérét, szomszédját, unokatestvérét mondta. Haza vihették, hogy otthon is megmutassák. Ma megint új dalosjátékot tanultunk, mert annyira ide illik a játéka: „Mély kútba tekintek…” Nagyon helyesen játszották, még a nagyok is nagyon figyeltek. Na ezután a barátoknak feladatokat kellett megoldani közösen: zsákban ugrálást, a másikkal összekötözött lábbal sétálni, és labdát vinni kéz segítsége nélkül, mellkassal nyomva egymáshoz. Volt nevetés, küzdés, összedolgozás, egymás közti kommunikáció. A nap fénypontja az volt, mikor Julcsi elővette a polcáról a becsomagolt sütiket, és mutatta nekem: „Miért hoztad a sütit? –Barátoknak!” …. és megették a barátok a finom, otthon készített süteményt!
A csütörtöki napunk a torna napja. Már reggel tornaruhába öltöznek a gyerekek, és mozgásos játékokat játszunk. A Hahó együttes: Barátság című dalára táncolva melegítettünk be. A torna ma a páros feladatokról szólt, igyekeztem minél több egymást segítő, egymásra figyelő, barátokat kereső, és páros feladatot beilleszteni. Persze voltak benne humoros: biciklizés, egymásnak háttal állva felállni, leülni kellett, vagy a karika foglalót úgy oldottuk meg, hogy senki nem esett ki, hanem befogadták egymás mellé a karikába. A szobai játék során mindenki lerajzolta a kis barátját, óvodai barátját elsősorban, és megcsináltuk a Barátság kört! Kiszínezte aki szerette volna, a barátság jelét. Mikulás verseket, énekeket gyakoroltunk udvari játék előtt.
Pénteken Adventi koszorút készítettünk reggel, hogy otthon is tudjanak díszíteni. Segítettek a nagyobbak a kicsiknek, mert ők hamarabb ráéreztek erre a ragasztásra, amit csináltunk. A rendrakás után Bella zenéjére táncoltunk, és olyan ügyesen csinálták már, hogy felvettem Őket. A kis körasztalunkat körbeálltuk, középre helyeztük a koszorút. Meggyújtottuk az első gyertyát, minden éneket, amit ismertek, vagy tanultunk az ünnepekre, elénekeltük a koszorúnak. Olyan hosszasan nézték a koszorút, és a gyertyát. Végül felraktuk a lépcsőre a barátság jelét, megszámoltuk, hogy még hány fok van hátra, és azt is, hogy hány volt már. Patrik megkérdezte, hogy mikor fogunk segíteni a szegényeknek? Ez a lehetőség a következő hónap feladata, mondtam.
5-6 éves korban a gyerekek már általában kialakult társas pozícióval rendelkeznek a csoportban. Vannak állandó játszótársaik és meghatározott a szerepük egy-egy közös játék során.
Vannak azonban olyan gyerekek, akik nehezen teremtenek kapcsolatot másokkal…
A héten sokat beszélgettünk arról a gyerekekkel, hogyan érzik magukat baráti kapcsolataikban. Kiket tartanak barátnak és miért?
Sajnos sok volt a hiányzónk az elmúlt hetekben, ebből következően az állandó játszótársak hiányzása miatt a gyerekek új kapcsolatokat alakítottak ki egymással. Bízunk benne, hogy új barátságok is szövődtek – hiszen egy gyermeknek sok barátja lehet – és ha már újra teljes lesz csoportunk létszáma, akkor is megmaradnak az újonnan összekovácsolódott barátságok, illetve kibővülnek a játszócsoportok. Ehhez minden segítséget megadunk óvodásaink számára.
A témafeldolgozás során a közös játékokkal alakítottuk, fejlesztettük a gyerekek empátiás készségét. Képesek voltak alkalmazkodni társuk/társaik igényeihez, megtapasztalták, hogyan lehet bekapcsolódni a közös játékba, hogy tudnak együttműködni egymással. Erre nagyon jó példa volt a „Vezesd végig” játék, melynek során babzsákokból kirakott pályán kellett végigvezetnie egyik gyermeknek bekötött szemű társát. Visszafelé szerepcsere történt. Érdekes volt, hogy milyen változatosan instruálták egymást a gyerekek.
Sajnos az alacsony létszám miatt a Barátság-mátrixot (egyfajta szociometria) nem tudtuk megcsinálni, de mindenképpen szeretném bepótolni még az adventi időszakban ennek megvalósítását.
A „Madárka” játék is sok vidám percet adott gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Itt a gyerekek hármasával alkottak csoportokat. Egyikük a madármama, kettő éhes kis madárfióka volt. A játék során csipesszel kellett alma- és ropidarabkákkal megetetni a fiókákat. A kis létszám előnyét kihasználva mindenki kipróbálhatta magát mindkét szerepben.
A boldogság tengerén elúsztattuk a barátság hajókat, telis teli jó kívánságokkal egymásnak!