Ebben a hónapban a vírus nem kímélte az óvodánkat sem, ezért csak ügyeleti csoport működött. A szülők otthon tartották a gyermekeiket és a boldogságórát a csoport Facebook oldalán tudtam a szülőkkel egyeztetni. Megkértem őket, hogy „A két kicsi bocs meg a róka” népmesét nézzék meg közösen a gyermekükkel, egy Youtube videón. Utána kértem, hogy rajzoljanak a kisfiúknak kisfiú formát, a kislányoknak kislány figurát. Kérjék meg az óvodásokat, hogy színezzék ki magukat. Színezés közben vagy a kész rajzzal készítsenek róluk fotót és azt küldjék el a Facebook csoportba.Így sikerült a szülők közreműködésével a boldogságórát megvalósítani.

Társas kapcsolatok ápolása a Maci csoportban

A társas kapcsolatok az egészségünk és a lelki jólétünk szempontjából igen fontos, hiszen a legtöbb boldogság a szeretettel teli emberi kapcsolatokból fakad.
A gyerekekkel boldogsághőmérőt készítettünk és a szekrény oldalára felragasztottuk, hogy mindenki jól láthassa. Minden gyerek elmondhatta, hogy ki a barátja, és megbeszéltük azt is, most hogy érzik, milyen a hőmérséklet a barátaik és ő közöttük. Szinte mindenki a mosolygós jellel jelölt maximum hőmérsékletet mondta. Használtuk a hőmérőt konfliktushelyzetekben is, majd megbeszéltük, hogy mit kellene tenni azért, hogy jobb, mosolygósabb legyen a kapcsolatuk egymással. Majd boldogságkarkötőt készítettek a gyerekek ötös fonással. Örömmel, odafigyelve, nagyon ügyesen alkottak.
Több csoportalakító, ön- és társismeret-fejlesztő játékot játszottunk ebben a hónapban. Nagyon tanulságos játék volt a „Mindenkinek van egy barátja” című játék, amiben megfogalmazták a gyerekek a másik gyerekről, hogy mit szeretnek benne. Olyan kedves és személyes dolgokról beszéltek, hogy öröm volt hallgatni. Ezáltal én is jobban megismertem őket, hogy mit gondolnak és éreznek egymás iránt.
A gyülekezés alatti játékidőben sokszor hallgattuk Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című cd-jét.
Egyik nap a kolléganőimnek bemutató foglalkozást tartottam a társas kapcsolatok ápolása témakörében. A gyerekeket Boldog Dóra bábbal motiváltam. A báb üdvözölte és játékba hívta őket. Majd leültünk a szőnyegre körben. A körforma segítette, hogy mindenki jól láthassa egymást, és ezáltal mindenkinek egyforma esélye volt a játékra. A játékokat vándorsimogatással és vándoröleléssel kezdtük. A gyerekek a kapott simogatást és ölelést mindig továbbadták a tőlük jobbra ülő társuknak. Jó volt látni az érzelmi megnyilvánulásaikat, hogy milyen kedvesen fordulnak oda egymáshoz. Majd eljátszottuk a „Nyuszi pajtás, hogy vagy?” című játékot. Örültem, hogy a kommunikáció során a szemkontaktust tartották és próbáltak mindig új állatneveket mondani egymásnak. Utána a csoportszobában szabadon sétáltak a gyerekek, és kértem őket, hogy akikkel szembetalálkoznak, mosolyogjanak rá/fogjanak kezet/simogassák meg. A játékokat szoborjátékkal folytattuk. Jelre különböző testhelyzetekben (ülő, álló, fekvő, guggoló) és érzelmeket kifejezve (vidám, szomorú, mérges, ijedt) szobrokká váltak. Ezáltal gyakoroltuk a metakommunikatív érzelmek kifejezését is.
Majd játszottunk egy ön- és társismeret-fejlesztő játékot, ahol az egyik gyerek belső-külső tulajdonságait, társas kapcsolatait felsoroltam, és a többi gyereknek ki kellett találnia, hogy kiről szól a jellemzés. Ezt követően Boldog Blankával és Szomorú Szilárddal játszottunk. A játék célja az volt, hogy a vidám csoport varázsoljon vidámságot a szomorú arcokra. Fontosnak tartottam, hogy éljék át a másik gyereket „vidámmá varázsolni” érzését. Boldog Dóra báb minden játék során megdicsérte konkrét pozitív megerősítéssel a gyerekeket. Utána eltáncoltuk és elénekeltük a hónap dalát (Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek), a dalban elhangzó mozdulatokkal és szavakkal. Majd elmondtuk a „Kerekerdő kalandra hív téged” mesére hívó mondókát. A szőnyegre leülve elmeséltem nekik a „Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák” című mesét. Hangommal, mimikámmal igyekeztem felkelteni a gyerekek érdeklődését, hogy ezáltal is érzékeltessem a mese mondanivalóját. Miután Boldog Dóra elköszönt a gyerekektől, a „Csipp-csepp, aranycsepp” mosdóba hívó dalocskát elénekeltem nekik, és kimentek a mosdóba, majd készülődtek a tízóraihoz.
A játékok segítették többek között az érzelmi megnyilvánulásokat, a szociális érzékenység megalapozását, az egymásra való odafigyelést, az elfogadást, az együttműködést, a gátlások oldását. Reméljük, hogy a társas kapcsolatokban rejlő boldogító erő életük részévé válik.