II.foglalkozás
2024.11.28.péntek
1.osztály 6 fő (3 fiú + 3 lány)
Téma: Támogató kapcsolatok
Felvezetés, köszöntés:
-Szeptemberben kigondolt köszöntő kézfogás-kombó felidézése, így köszöntöttük egymást, kedves mondatok mellett: De jó, hogy újra itt együtt! Örülök, hogy együtt vagyunk! Szuper, hogy veled játszhatok! Örülök, hogy látlak! De jó itt veled! Kellemes, vidám Boldogság órát kívánok!
Fő téma kifejtése:
– Körbeszélgetés. Társas intelligencia felvezetése. Azt jelenti, hogy képes vagy/leszel könnyen beilleszkedni különböző társasági helyzetekbe. Tisztában vagy saját és mások érzelmeivel és szándékaival. Ahhoz, hogy a társas intelligencia szuperáljon, meg kell ismernünk önmagunkat, és másokat is, főleg a környezetünkben élőket, akikkel minden nap interakcióba lépünk.
– Távíróoszlop játék – diákok egymás mögött állnak, jel-forma-jel rajzolása hát közepére, továbbítva, utolsó diáknak le kell rajzolni táblára, mit is rajzolhattak eddig diáktársai.
– Szeretet pókháló – fonalgombolyagot dobjuk tovább kedves szavak/észrevételek/gondolatok közepette, befejezve megkezdett mondatokat: Örülök, hogy megismerhettelek, mert… Azt szeretem benned…..Kedvelem benned….Szeretek veled egy padban ülni, mert….Örülök, hogy osztálytársam vagy, mert…..Jó veled, mert…..
– Szupererő – Kiben miféle szupererő rejlik, ami az erőssége, amivel erősebbé teheti a közösségünket?! Bemutatjuk, elmutogatjuk, közlünk.
Zárószó:
– Mesélj magadról! társasjáték.
Társas kapcsolatok ápolása
„A társas kapcsolatok egyik legfontosabb szerepe a támasznyújtás feszült, szenvedéssel teli időben.” /Sonja Lyubomirsky”
Csoportunk életében a november több személyes, csoportos nehézséggel indult /betegségek, kórházi kivizsgálás, költözés, áthelyezés, családtag elvesztése, konfliktushelyzetek…/, amelyek folyamatos szorongást, testi-lelki fájdalmat okoztak kicsikben és nagyokban egyaránt. Próbáltunk közös céljainkra, egyéni feladatainkra összpontosítani, támogatni egymást érzelmileg. Sokat beszélgettünk, játékos tevékenységekkel, zenehallgatásokkal, érzékenyítő mesével, pozitív megerősítésekkel gyógyítottuk magunkat /”Kis barátom, hogy vagy?, Szomorú Szilárd-Boldog Blanka – szituációs játék/, közben készültünk közös óvodai rendezvényünkre, melynek én voltam a szervezője. A szülők támogatásában is érződött a feszültség, de a Márton – napi program mindezek ellenére jól sikerült. Gyermekeink élvezték a közös tűzgyújtást, mondókás-énekes-zenés mozgást, udvari libakeresést, liba-lakomát és lámpásaik fényénél mosolyogva tértek otthonukba. Hiányzó társainknak is készítettünk lámpásokat és a csendes pihenő meséjénél beszélgettünk róluk. Nagy örömünkre hamar visszatértek betegeink a csoportba és újra kezdtük építeni átalakult közösségünket.
Advent közeledtével Barátság koszorút készítettünk papír kézfejekből és barátság sütiket adtunk át egymásnak szeretetünk jeléül. Szent Márton legendáját követve harcaink lecsendesedtek, értékrendünk átalakult.
November
I.foglalkozás 2025.11.26.szerda
1.osztály, 5 fő (2 fiú + 3 lány)
Téma: Támogató kapcsolatok
Felvezetés, köszöntés:
-Szeptemberben kigondolt köszöntő kézfogás-kombó felidézése, így köszöntöttük egymást, kedves mondatok mellett: De jó, hogy újra itt együtt! Örülök, hogy együtt vagyunk! Szuper, hogy veled játszhatok! Örülök, hogy látlak! De jó itt veled! Kellemes, vidám Boldogság órát kívánok!
Fő téma kifejtése:
– Körbeszélgetés: társas kapcsolatok, család, iskolai közösség, osztályközösség (ők a felelős szereplők, folyamatos törődés, ápolás, problémák közös akarattal-kedvességgel megoldhatóak).
– Fagyott babzsák játék – mozgás közben fejükön babzsák, mindenki mindenkivel interakcióba lép, beszélgetés, kérdés-válasz felvetés, pozitív szavak-gondolatok. Ha leesik babzsák, jéggé dermed, osztálytárs kiolvaszthatja, felveszi, felhelyezi babzsákot. Játék vége: ha mindenki mindenkivel interakcióba lépett, vagy ha mindenki jéggé dermed.
-Tükörjáték – egy diák mozdulatokat mutogat – tükörképek ugyanúgy mozognak.
– Távíróoszlop játék – diákok egymás mögött állnak, jel-forma-jel rajzolása hát közepére, továbbítva, utolsó diáknak le kell rajzolni táblára, mit is rajzolhattak eddig diáktársai.
– Székfoglaló játék – szétszórtan széken ülnek, egy plusz szék, egy valaki a robot, aki visszaszámlálásra megindul, helyet szeretne foglalni, hogy felrobbanhasson, szomorúságot sugározhasson. Diákoknak meg kell akadályozniuk, hogy helyet foglalhasson a robot, össze kell dolgozniuk, együtt kommunikálva megmenteni a helyzetet. Szabály: ahonnan felkeltél, ugyanoda abban a helyzetben vissza nem ülhetsz, következő szék után már igen. Játék vége pl. 60-ig számol a robot vagy amíg fel nem robban.
Zárószó: Játékosan elköszönünk, mindenki jót kíván egymásnak, megállunk, behunyjuk szemünket, az aznapi pozitív – kedves percekre gondolunk, elraktározzuk azokat.
A novemberi hónapunkat teljesen átszőtte a boldogság, hiszen több alkalommal is foglalkoztunk a boldogság óra tematikájával, hiszen szívügyünk a zaklatás és bántalmazás ellen fellépni. Fontosnak tartom, hogy a tanulók is megértsék, hogy a szavak is pontosan olyan súlyos sebeket tudnak ejteni, mint a testi bántás, és jól gondolják át mondandójukat, mielőtt kimondják, mert már nem lehet visszafordítani, ha már egyszer megbántottunk valakit vele. Így november 6-án beszélgettünk a mellékletben található példakártyák segítségével.
13-án a kedvesség napján az Ölelős- pozitív jellemzős játékkal kezdtük a napot, így mindenki vidáman, lelkesen vett részt a további tanórákon is. Tetszett nekik a kedvességzuhany is, amit a szülinaposaink is élvezhetnek minden alkalommal, amikor felköszöntjük őket. Jó érzés látni, hogy amióta bevezettük a boldogságórás foglalkozásokat sokkal jobban figyelnek egymásra, kevesebb a veszekedés.
A tolerancia napján szívpuzzle-ket készítettek az erősségeik szerint. A tanulóim megállapították, hogy mennyire színesek vagyunk, más-más erősségünk van, mégis nagyon jól együtt tudunk működni, amikor szükséges. Elkészítettük a boldogság üveget is, ami tele van pozitív gondolatokkal.
Szinte naponta hallgatjuk a Bagdi Bella dalokat, mert feltöltenek, jobb kedvünk kerekedik, és jobban tudunk tanulni- mondták a tanulóim.
Utolsó foglalkozásunk során a társas intelligencia témáját jártuk körbe, amelyet egy-egy pozitív gondolatsorral indítottunk.Beszélgettünk a különbőző szituációkhoz tartozó helyes viselkedés formákról. Kiderült, hogy a gyerekek nagyon is jól tudják, hogy hogyan illik viselkedni bizonyos helyeken, csak nem mindig sikerül mindenkinek megfelelően viselkedni.
Reméljük, hogy a boldogság órák segítségével ebben is megerősödünk és nemsokára egyik erősségünk lesz az is, hogy helyesen tudunk viselkedni midnen helyzetben.
A jővő hónapban is izgalmas boldogságórink lesznek hiszen az adventi időszak is tele lesz varázslatos pillanatokkal, amelyeket együtt élhetünk át.
Ebben a hónapban a társas kapcsoltok ápolása állt a középpontban. Mi a barátságra fókuszáltunk. Áttekintettük, hogyan változtak első óta a barátságok az osztályunkban. Összehasonlítottuk az ovis és az iskolai barátságokat. Összegyűjtöttük, hogy mi jellemez egy jó vagy igaz barátságot. Beszélgettünk arról is, hogy milyen veszélyekkel járhat a gyerekek számára az online térben kötött kétes barátság. Gyűjtöttünk a barátságról szóló közmondásokat, szólásokat, idézeteket. A gyerekek kedvence a barátságteszt kitöltése volt.
A mai foglalkozás középpontjában az emberi kapcsolatok minősége és a közösségen belüli elfogadás állt. Ennek hangsúlya különösen indokolt ebben az életkorban, amikor egyre gyakoribbá válnak a verbális és fizikai bántások, illetve a „piszkálódás” álcája mögé bújt bántó megjegyzések. A József Attila és Arisztotelész idézetekre épülő bevezető beszélgetés meglepően mély érzelmi bevonódást váltott ki a tanulókból, őszintén fogalmazták meg, mit jelent számukra egy megtartó, elfogadó közösség, és milyen negatív hatásai vannak a bántó viselkedésformáknak. Már ekkor érződött, hogy képesek reálisan reflektálni saját és társaik viselkedésére. A „Nagyra becsüllek azért, mert…” páros feladat különösen emelkedett hangulatot teremtett. A gyerekek szokatlan nyitottsággal, egymás szemébe nézve fogalmaztak meg megerősítő, bátorító mondatokat, ami érezhetően erősítette az empátiát, az érzelmi tudatosságot és a társas kapcsolatok iránti felelősségérzetet. A „hasonlóságkör” játékban rácsodálkoztak, mennyi közös dolog kapcsolja össze őket, többek között olyan egyszerű, mégis személyes kijelentések mentén, mint: „Szeretek a természetben sétálni” vagy „Szeretek hason fekve aludni.” Ez a gyakorlat oldotta a feszültséget, és erősítette a közösségi élményt. A barátság-szobrok megalkotása látványos kreativitást hozott felszínre. A lányok és fiúk először külön-külön formálták meg a barátság számukra legfontosabb értékeit testük segítségével, majd közösen is készítettek egy összetett osztályszobrot. Érdekes volt megfigyelni, hogyan jelennek meg a nemi különbségekből fakadó eltérő hangsúlyok a mozdulatlan kompozíciókban. A barátságvers írása tovább mélyítette az értékalapú gondolkodást, miközben fejlesztette a tanulók kreatív nyelvi önkifejezését. A zárókörben megfogalmazott személyes vállalások „kevesebbet piszkálok”, „védem a másikat”, „több bizalmat adok” azt mutatták, hogy a tanulók megértették, a közösség hangulata és biztonsága jelentős részben az ő viselkedésükön múlik. A foglalkozás érezhetően erősítette a csoport szociális érzékenységét, együttműködését és empátiáját, és hozzájárult a biztonságosabb, elfogadóbb osztályközösség kialakulásához. Pedagógusként megerősítést kaptam abban, hogy a tanulók fogékonyak a pozitív változásra, és hogy az ilyen típusú közösségfejlesztő alkalmak kulcsszerepet játszanak a bántalmazásmentes, bizalomra épülő iskolai környezet megteremtésében.
Beszélgetőkör: Szent Márton jócselekedetei. Márton napi szokások.
Mi hogyan tudunk jót tenni másokkal, ápolni társas kapcsolatainkat?
Mese: Szent Márton legendája.
Vizuális tevékenység: libás fejdíszek, libák készítése vegyes technikával.
Zene, tánc, mulatság ovis társainkkal, testvér óvodánk gyerekeivel.
A hónap Boldogságóra foglalkozása a támogató kapcsolatok fontosságára épült, hogy kinek mennyit jelent egy figyelmes szó, egy segítő gesztus vagy egy szeretetteljes jelenlét a mindennapokban. A tanulók közösen gondolkodtak arról, kikre támaszkodhatnak, kik azok, akik megértik, felemelik őket, és erőt adnak, amikor szükségük van rá. A beszélgetés során kiderült, hogy a kapaszkodók sokfélék: család, testvér, barát, gyülekezet, sőt egy-egy társ is lehet szilárd pont a mindennapokban.
A foglalkozás három gyakorlatot is magába foglalt.
1. Mindenki leírta „szupererejét”, azt a tulajdonságot, amellyel másokat támogatni tud. Szerepelt többek között: meghallgatás, pozitivitás, felvidítás, megnyugtatás, empátia.
2. Érzelmi térkép készült: a nap jelölte azt, aki bearanyozza a napot, a villám az erőteljes energiát, a smile ikon pedig az állandó derűt és pozitív kisugárzást, de volt is szivecske és sok minden más. A készített térképek mélyebb önreflexióra ösztönözték a tanulókat, megjelenítve, hogy ki jelent számára igazi kapaszkodót.
3. A foglalkozás végén „titkos angyal” feladat indult, minden diák kihúzott egy nevet, és 24 órán át két kedves cselekedettel lepte meg társát. A cél: örömöt adni, támaszt nyújtani, egymás felé fordulni. A következő alkalommal kiderül, ki ismerte fel saját angyalát.
A foglalkozás láthatóan erősítette az empátiát, az érzelmi tudatosságot és a közösség összetartó erejét. Több tanuló bátrabban beszélt érzéseiről és erősségeiről, ami pozitív változást hozott a csoportlégkörben is. A „titkos angyal” játék különösen mély hatású feladatnak bizonyult, csendes, mégis erőteljes módon indította el a figyelmesség, támogatás és szeretetteljes kapcsolódás folyamatait. A közösség nyitottabb, kíváncsibb és egymásra hangoltabb lett, ez a fejlődés az óra legnagyobb eredménye.
Baráthozó társas kapcsolatok
Az év végén három tanuló elballagott a csoportból, szeptemberben két új tanuló érkezett. Teljesen átalakult a csoport szerkezete, dinamikája. Annak ellenére, hogy az újonnan érkezők fogadása zökkenőmentes volt, egy ideig keresték a helyüket a csoportban. A társas kapcsolatok témakör direkt módon is megkönnyítette a barátkozást, a beilleszkedést. A témakör bevezetésekor egyből szóba került a barátság témaköre. Kiderült, hogy a legtöbb tanuló szeretne barátokat szerezni, barátságokat kötni. Saját élményeik tanulsága, hogy nem mindegy, hogy kikkel kezdünk barátkozni. A nagy integráció ellenére a sajátos nevelési igényű tanulók nehezebben találnak barátokat az épek között, az elfogadás még mindig nehezített. Az óra végére az egyik új tanuló jelezte, hogy szívesen barátkozna osztálytársaival, amit a többiek szívesen fogadtak. Azóta nem csak az iskolában, hanem otthon is tartják egymással a kapcsolatot. Ez a havi téma legnagyszerűbb fejleménye, amiért hálásak vagyunk mindannyian.
„A barátság olyan, mint egy kert: ha gondozzuk, örökké virágozni fog.” – Ismeretlen
Boldogságóra a 3. c1 osztályban
Novemberben a Támogató kapcsolatok témakör köré fonódtak foglalkozásaink. Beszélgetéseink során mindig az egyik legfontosabb és visszatérő téma az egymással való kapcsolatunk. Sokfélék vagyunk, sok-sok erősséggel és különbözőséggel is.
Bevezetésként megismertük Bori és Barni, a két kis babszem történetét, melyhez mindenki hozzáfűzte saját gondolatait. Csoportonként összeülve készítették el saját szív alakú puzzle képüket, melyben színekkel, kifejezésekkel, rajzokkal fejezték ki miért is fontosak egymásnak és mi tartja őket össze. Majd egy-egy tanuló kiült a többieknek háttal és meghallgatta erősségzuhanyként a társai dicséreteit, melyek az Ő erősségeit emelték ki. Nem volt gyermek, aki ne mosolyogva, jóleső érzéssel állt volna föl. Az osztályterem légköre is megváltozott, boldogok voltak, nem csak a dicsért gyermek, hanem a pozitív kifejezések, érzések által mindenki!
A Csapatmunka erősségmondóka belekerült a füzetbe, és mellé gyűjtöttünk erősségeket. Mindenki körül rajzolta a tenyerét és az ujjakra ráírta az erősségeit, melyből egy tabló készült.
Az osztályban nagyon szeretik a sportokat, így november 25-én, a Magyar Labdarúgás napjára fel lehetett készülni egy-egy sportoló életútjából néhány mondattal, képpel, kártyával vagy rajzzal. Nagyon lelkesen vállalkoztak a feladatra és boldogan kutattak a kedvencük után és számoltak be róla társaiknak.
A hónap elején tartottunk egy osztályprogramot, melyre meghívtuk a szülőket is, ahol kötetlenebbül tudtunk együtt lenni, hiszen a gyermek-szülő- pedagógus egymást támogató együttműködése az alapja a közös munkának. A gyermekeknek fontos a megfelelő példaadás és, ha mi, felnőttek szeretettel, elfogadással fordulunk egymáshoz igazi értéket adunk számukra.
A gyerekek fontosnak, valódi értéknek tartják a barátságokat, melyről könnyedén beszélgettek, és szívesen dolgoztak együtt. Köszönjük!
Fülöpné Dombi Ottilia
tanító néni