Társas kapcsolatok ápolása.

1. Foglalkozást kezdő relaxáció. ( kb 3 perc )
” Összehangoló 3 ”
2. Foglalkozást kezdő éneklés. ( kb 4,5 perc )
Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek…
3. Téma bevezetése: ( kb 6 perc )
” Kis barátom, hogy vagy?”
4. Téma feldolgozása. ( kb 10 perc )
Szituációs játékokkal – Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
” Te hogyan vidítanád fel a barátodat, ha szomorkodna?”
5. Barátság tabló készítése. ( kb 6 perc )
Mindenki lerajzolja magát és a legjobb barátját.
6. Foglalkozás lezárása. ( kb 4 perc )
” MIndenkinek van barátja. ”
7. Foglalkozást záró éneklés. ( kb 5 perc )
Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem…
8. Téma továbbadása és az óvodánk bevonása:
Közös sütikészítés sz ovisokkal és a szülőkkel. Linzer gyúrás, szaggatás majd sütés. A sütemények és a meleg tea közös elfogyasztása.

A szeretetkörben a baráti kapcsolatokról, azok pozitív hatásairól sokat beszélgettünk. Számos cselekedettel bebizonyítottuk milyen jó barátnak lenni ,és barátokra lelni. A társas kapcsolatok erősítése érdekében játszódtuk a „Szervusz kisbarátom” játékot, amikor a gyermekek kezet fogtak , egymás szemébe néztek és megkérdezték a barátjukat, hogy van. Papagáj bemutatón vettünk részt, ahol rájöttünk, hogy a madaraknak is vannak barátaik, társaik.
Kézműves foglalkozáson elkészítettük ” önmagunkat” és a legjobb barátunk munkája mellé tettük az alkotásunkat és elmondtuk miért jó vele lenni.
A hónap végére már mindenki-mindenkinek a barátja volt, ami jelentős mértékben növelte a közösség erejét, összetartozását.

Novemberi tevékenységeink:

Ebben a hónapban sok tevékenységet végeztünk, amit a Boldogságóra program keretében terveztünk. Nem egy nap, hanem a hónap során több alkalommal szerveztük meg. Mi ezeket valósítottuk meg a novemberi ajánlások közül:
A nemzetközi dominónap alkalmából tartottunk egy napot, amikor sokat dominóztunk. Mi magunk is készítettünk közösen saját dominót.
A kedvesség világnapja alkalmából megfogadtuk, hogy aznap különösen fogunk figyelni egymásra, és célunk, hogy aznap ha valakinek szüksége van segítségre, azonnal megkapja valakitől. Óvodánk kiemelt programja is ez, hiszen nagyon vegyes összetételű a csoportunk, sajátos nevelési igényű is van kettő, középső-nagy csoportosok, fiúk-lányok aránya fele-fele. Mindenkinek más formában van szüksége segítségre. Igyekszünk ezt biztosítani is a számukra.
Kis barátom, hogy vagy? játék nagyon tetszett a gyerekeknek. Mivel gyerekjógázunk, sokszor kezdjük a gyerekjógát is azzal, hogy a gyerekek megölelik sorban a mellettük lévőket, és azt mondják: Örülök, hogy itt vagy! Most kiegészítettük azzal, hogy: kis barátom, hogy vagy?
Márton nap az Óvodában: Mentsük meg közösen mártont, rejtsük el!
Márton nap alkalmából lámpásokat készítettünk, és megszerveztük a közös lámpás felvonulást, melyet a családokkal este meg is ismételtünk. Nagyon jó érzés volt együtt lenni, vonulni, táncolni. Nagyon sokan ott voltak velünk. Boldogsággal töltött el mindenkit ez a közös élmény.
A Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot két mókussal báboztuk el! Az egyik mókus szorgalmasan gyűjtögetett, a másik nagyon lusta volt. Így amikor megérkezett a hideg, az egyik békésen pihent, eszegetett az odújába, a másik viszont kétségbeesett, mert nem volt ennivalója és nagyon éhes volt. Elment a barátjához, aki nem vette észre, és ezért nem engedte be. De miután meghallotta a sírását, és elmondta miért szomorú, enni adott neki, majd közösen elmentek eleséget gyűjteni neki is. Így segített, vígasztalt és szeretettel fordult társához a jószívű mókus.
Közös bennünk! játékot nagyon jó volt megvalósítani a csoportba. A gyerekek nagyon figyeltek, nagyon sokat tudtunk meg a gyerekekről, miközben vidáman játszottak, és nagyon örültek, ha a barátaik is egy csoportba kerültek velük.
Csapatjátéknak nagyon jó volt az Add tovább játék! Jó volt látni, ahogy figyeltek egymásra, és ahogy segítettek egymásnak a játék során. A másik a közös pakolás volt. Nagytakarítás volt az Óvodában, készülünk már az ünnepekre. Közösen raktunk rendet a polcokon, a játékok között, és az elkóborolt játékokat is a helyére tettük.
Bátorító Bíborka játék: Egy szívecskét adtunk körbe, majd akinek adta, annak sorolta fel, mik a jó tulajdonságai.
Utolsó játékunk a Barátságos tekintet volt. Úgy kellett a kiválasztott tárásra nézni a gyerekeknek, hogy ő is érezze a kedvességet, barátságot a tekintetében. Figyeltünk arra, senki ne maradjon ki belőle.
A közös játékok, programok mindegyike boldogásgot okozott nemcsak a gyerekeknek, az Óvoda dolgozóinak és a családoknak is!

Feldolgozva a Boldogságóra Alapprogram havi témáját „Támogató kapcsolatok”, megpróbáltuk megértetni a gyermekekkel, hogy mit is rejt ez a fogalom.
A támogató kapcsolat nem más, mint mikor a gyermekek és a felnőttek is segítik egymást, figyelnek a másik érzéseire és jóleső, biztonságos együttlét alakul ki közöttük. A közös tevékenységek lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek megéljék az elfogadást, a gondoskodást és a közösség erejét.
A „Kis barátom, hogy vagy?” című játék által a gyermekek körben ülve egymáshoz fordulhattak, és megoszthatták, hogyan érkeztek az óvodába, milyen érzéseket hoztak magukkal. A játék segítette az érzelmek felismerését és kifejezését, valamint erősítette a gyermekek közötti kapcsolatot, hiszen megtapasztalták, milyen jó érzés, ha odafigyelnek rájuk és ők is odafigyelhetnek másokra.
Fogjunk össze! Játszunk együtt!
A nap során a gyermekek megtapasztalták, hogy jó érzés együtt játszani, együttműködni, és hogy számíthatnak társaikra. Megosztották egymással játékszereiket, segítettek egymásnak szerepeket találni a közös játékban, vagy támogatták egymást egy-egy építés, feladat, szerep végrehajtása közben. A foglalkozás zárásaként felcsendült a hónap dala, melyet a gyermekek mozgással kísértek.

A novemberi hónap a Boldogságóra keretében igazán kedves és szívhez szóló témát hozott el számunkra: a társas kapcsolatok világát. A közösségben való együttműködés, az egymásra hangolódás, a baráti viszonyok kialakulása ebben az életkorban különösen érzékeny, finom folyamat. Ezért igyekeztem olyan játékokat és helyzeteket teremteni, amelyek segítik a gyermekeket abban, hogy megérezzék: a csoportjuk megtartó, biztonságos, szeretetteljes közeg, ahol számítanak egymásra.

A hónapot vidám, mozgásos játékokkal indítottuk. Ezek nemcsak jó hangulatot teremtettek, hanem abban is segítettek, hogy a gyerekek felfedezzék, mennyi közös vonás köti őket össze.
A „Ki az, aki…?” játék különösen népszerű volt. A körben álló gyerekek akkor cseréltek helyet, amikor a kérdés rájuk illett:
– „Ki az, aki szereti a fagyit?”
– „Ki az, aki szereti a cicákat vagy a kutyákat?”
– „Kinek van testvére?”
Sok-sok kis felfedezés született: „Te is? Én is!” Ezek az apró felismerések szépen építették az összetartozást, és gyakran észrevettem, hogy a játék után már másképp fordultak egymáshoz – bátrabban, nyitottabban.
Ezután belevágtunk a kedvességi labdás játékba. A körben ülők labdát dobtak egy társuknak, és elmondtak róla egy kedves gondolatot:
– „Szeretek veled autózni.”
– „Mindig megnevetsz.”
– „Olyan szépen építesz.”
Minden gyermek sorra került. Jó volt látni, ahogy a félénkebbek szinte kivirágzottak a hallott szavaktól, a bátrabbak pedig megtapasztalták, milyen öröm másokat felemelni.

A „baráti ölelés” csendes, békés meghittséggel töltötte meg a termet. A gyermekek maguktól alakítottak ki kis baráti köröket, és ölelésben zárták össze egymást. Volt abban valami különös gyermeki tisztaság: egymás biztonságát érezték meg ezekben a pillanatokban.

A gyerekekkel közösen összegyűjtöttük azokat a meséket, amelyekben a barátság témája jelenik meg. Így előkerült például:
A barátságról szóló mesék – Bogyó és Babóca, Micimackó, Mickey egér, Bing nyuszi, Mazsola és Tádé, Mezei nyuszi, sőt még a Mancs őrjárat is –
A mesék összegyűjtése után beszélgettünk arról, mitől barát a barát. A gyerekek így fogalmazták meg érzéseiket:
– „Mert megvigasztal.”
– „Mert játszik velem.”
– „Mert mindig nevetünk együtt.”
– „Mert segít nekem.”

Készítettünk egy közös, nagyméretű csoportképet is. Minden gyermek választott egy fiús vagy lányos figurát, kedve szerint kiszínezte, majd felragasztottuk őket egy nagy lapra, „a barátjuk mellé”. Ahogy sorra kerültek a figurák, lassan összeállt az egész csoport – mintha egy nagy család képe lett volna.
A gyerekek büszkeséggel mutogatták:
– „Ott vagyok én!”
– „Ő az én barátom!”
– „Mi itt ketten vagyunk egymás mellett!”
Ez a közös produktum nemcsak vizuálisan lett szép, hanem érzelmi értelemben is erősítette bennük, hogy ők egy közösség tagjai, akik összetartoznak.

A Boldogságóra részeként meghallgattuk a „Barátság” című zenét is Levendula néni meséi közül. A dallamok és a szöveg szépen rímeltek arra, amiről egész hónapban beszéltünk. A gyerekek hamar ráhangolódtak, és a végén közös tánc kerekedett belőle. Látható volt, hogy milyen örömmel mozognak együtt, mennyire természetes számukra az együttlét.

A hónap egyik legvidámabb és legfinomabb élménye a közös sütisütés volt. Muffint készítettünk, amit a gyerekek nevezték el „Barátság sütinek”.
Mindenki kapott valamilyen apró feladatot – ki keverte a tésztát, ki adagolta a lisztet, más a csokidarabkákat szórta bele, valaki a kapszlikat rendezte a tepsiben.
Ahogyan együtt dolgoztak, úgy oldódtak fel egyre jobban:
– „Én ezt megcsinálom, segítek!”
– „Add ide, tartom neked!”
– „Te is tehetsz bele csokit!”
Amikor elkészült a Barátság süti, mindenki mosollyal az arcán majszolta. A gyerekek azt mondták, „azért ilyen finom, mert együtt csináltuk” – és igazuk volt.

Összegzés
A november minden napja a kapcsolódásról, a közösségi élményekről és a szívtől szívig tartó találkozásokról szólt. A játékok, a mesék, a közös alkotások, a táncos dallamok és a Barátság süti együttese mind-mind azt erősítette, hogy mennyi érték rejlik a barátságban.
Úgy érzem, a gyerekek rengeteget fejlődtek: figyelmesebbé, segítőkészebbé, empatikusabbá váltak. Jó volt látni, mennyire természetes számukra egymás felé fordulni – hiszen a csoportunk ereje éppen ebben rejlik.