November 11.-én volt a Nemzetközi dominó nap, mely alkalomból játszottunk egy kicsit a 3. osztályos tanulókkal. Kezdetben minél magasabb tornyot próbáltunk építeni, ami félig meddig sikerült is! Ha ledőlt a torony, nevettünk egyet majd újra próbálkoztunk. Ezt követően megpróbáltuk úgy elhelyezni a dominókat, hogy ha egyet eldöntünk, akkor azzal együtt a többi is elboruljon. Ügyeskedtek a gyerekek és nem adták fel, míg nem sikerült.
Ebben a hónapban a Támogató kapcsolatok témakörrel foglalkoztunk. Kedves kis üzeneteket küldtünk egymás hátára rajzolva. Szituációs gyakorlaton keresztül beszélgettünk egymással, hogy hogyan érezzük magunkat. Majd a végén barátság ujjlenyomatokat készítettünk. A gyerekek mindenki lapján készítettek egy-egy ujjlenyomatot, így mindenkié rajta van mindenki lapján. Ezt követően pedig különböző ábrákat igyekeztünk készíteni belőlük. Lettek kalapos kis emberek, állatok, napocska és még sok más.
Társas kapcsolatok ápolása
November hónapban sok szép élménnyel gazdagodtunk, és öröm látni hogy gyermekeink – akik mini-kiscsoportosok és akiknek a társas kapcsolatok kialakítása fontos a mindennapokban, de néhány gyermek még nem boldogul könnyen, mert a kommunikáció sokszor nehézséget okoz – boldogulnak, nyitnak társaik felé. November hónap témája átöleli az egész évünket, nagyon fontos a kapcsolatok ápolása, építése, gyakorlása sok-sok szeretettel, elfogadással.
A foglalkozást egy sünis mesével kezdtem, aki nem osztja meg a játékát a barátaival, majd belátja, hogy egyedül nem is olyan jó játszani.
Képek alapján megbeszéltük, hogy milyen varázsszavak színesíthetik mindennapjainkat pl. Szeretlek! , Játszhatok veled? Megkérdezhetem mi a baj? Ezután elmondhatták saját szavaikkal, hogy miért jó, ha barátkozunk. Kis barátjukat meg is nevezték a gyermekek, nagy mosollyal karöltve és jó volt hallani, hogy eszükbe jutott milyen jó amikor a kis barátunk vár reggelente az oviban. Egyik ovisunk hozott egyik reggel az Anyukájával 26 db kivágott szívecskét, ezeket a szívecskéket a gyermekekkel zsírkrétával kiszíneztük és a foglalkozás végén odaadhatták kis barátjuknak akit kiválasztottak, hogy szeretnek vele játszani a csoportban. Figyelmesek voltak, mindenkinek adtak, akinél nem volt szívecske. Ezután táncoltunk a hónap dalára: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek. Ezt követően a boldogságvárunkban elhelyeztük a barátságjelünket.
Köszönöm, hogy vagytok nekünk piCinkék:)
Mészárosné Ádám Andrea, óvodapedagógus
óvodaigazgató-helyettes
November a „Társas kapcsolatok ápolásának” hónapja, ezért ezt a témát dolgoztuk fel a diákjaimmal. Az óra elején megbeszéltük, miért fontosak az életünkben a társas kapcsolatok. Szóba kerültek a társas kapcsolataink életünkre gyakorolt pozitív hatásai, a barátság, a szerelem és a család. Ezután elkészítettük a már szokásos szófelhőnket a WordArt program segítségével. Zárófeladatként mindenki készített egy digitális üdvözlőkártyát annak a személynek, aki a legfontosabb számára. Előzetes feladatként azt kértem, hozzanak egy olyan fotót, amin ők láthatók a megajándékozandó személlyel együtt, majd ezt a képet a mesterséges intelligencia segítségével átalakítottuk kifesthető képpé, de a diákok választhattak bármilyen más, nekik tetsző témát is, így születtek pl. Disney-stílusú képek is. Ezután terveztek egy üdvözlőkártyát, amire németül írtak néhány mondatot arról, hogy mit szeretnek legjobban a megajándékozandó személyben, milyen közös emlékeik vannak és hozzászerkesztették a mesterséges intelligenciával készült képet is. Néhány pozitív jelzőt, rövid üzenetet egy-egy csipeszre is ráírtunk, ezeket is átadhatják a nekik kedves személynek. És egy jó hír: néhány nappal a novemberi boldogságóra előtt tudtuk meg, hogy mi lettünk október hónap csoportja!!!
November végén tartottam foglalkozást a kis-középső csoportban a társas kapcsolatok témakörében. Napsugárral, a csoport kis kabalájával a szőnyegre invitáltam a gyermekeket. Először megbeszéltük, hogy miért vagyunk fontosak egymás számára, és mennyire meghatározó az, ahogy egymással viselkedünk. Ezután két általam kiválasztott báb segítségével eljátszottam nekik a szituációs játékot (Szomorú Szilárd és Boldog Blanka), amelyben Szilárd amiatt sírt, mert úgy érezte, neki nincsen egy barátja sem. Szerencsére Blanka megvigasztalta, majd a gyermekekkel és a két bábbal együtt meghallgattuk a Ha boldog vagy… című Bagdi Bella dalt a benne elhangzó cselekvéseket utánozva. Ezt követően a kis-középső csoportos gyermekek „nyelvén” átbeszéltük, hogy mit jelent a társas intelligencia és a csapatmunka. Elmagyaráztam nekik, hogy miért szükséges az, hogy közösen oldjuk meg a napi feladatokat. A Közös bennünk játékkal a szőnyeg közepére futottak a gyermekek, amikor a rájuk jellemző tulajdonságot mondtam. A végén együtt pakoltuk el a leüléskor használt párnáinkat, majd még egyszer meghallgattuk a foglalkozás során megismert dalt.
Nagyfügedi Arany János Általános Iskola
Novemberben a Boldogságórák keretében a társas kapcsolatok témájával foglalkoztunk az első osztályosokkal. A gyerekekkel sokat beszélgettünk arról, miért fontosak számunkra a barátok, a család és az iskolai társak, és hogyan tudjuk ezeket a kapcsolatokat ápolni. Kik számítanak nekik fontos személynek. Mitől jó egy barátság. Hogyan lehet egy kapcsolatot ápolni, megőrizni. A tanulók lelkesedéssel meséltek az óvodai barátaikról és az osztályban formálódó új kapcsolataikról. A gyerekek közösen készítettek barátságfát, amelyre szív alakú levelekre rajzolhatták le, hogy mi jut eszükbe a barátság szó hallatán. A barátságfa az osztályteremben maradt, így nap mint nap emlékezteti a gyerekeket a kapcsolatok értékére. Nagyon különleges élmény volt, hogy visszalátogattunk az óvodába, ahol a gyerekek találkozhattak egykori csoporttársaikkal, volt óvónénikkel. Örömmel üdvözölték régi pajtásaikat, megmutatták, mennyit nőttek, meséltek az iskoláról, és egy kis közös játékra is sor került. Ez a program segített nekik megélni, hogy: a barátságok folytatódhatnak akkor is, ha új közösségbe kerülünk, a régi kapcsolatok is fontosak és örömet adnak.
„Teremts szinergiát!
Együtt jobb!”
(Sean Covey)
Ebben a digitalizált világban különösen fontos a személyes kapcsolatok ápolása, fenntartása. Sokan a telefonok, számítógépek társaságában élnek, azon kommunikálnak. Élő beszélgetéseket ritkán folytatnak egymással. Ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy a tanítványaimat rávilágítsam, hogy sokkal fontosabb a személyes kapcsolatteremtés. Így ebben a hónapban arra törekedtem minden foglalkozáson, hogy ezt a szemléletet tudatosítsam és erősítsem a gyerekekben.
Boldogságóránkat most is relaxációs gyakorlattal kezdtük (Meleg fészek relaxáció), majd hogy minden gondtól megszabaduljunk repülőket hajtogattunk és a bántó gondolatainkat ráírtuk majd elröptettük mindet, hogy megszabaduljunk ezektől a gondolatoktól. Ezt követően csoportokra osztottam a gyerekeket és távíróoszlopos játékot játszottunk. Bagdi Bella „Ha boldog vagy tapsolj a kezeddel” című dalára mozogtunk. Az órán tanulságos mesénket Sean Covey „A vidám gyerekek 7 szokása” c. könyvéből választottam. A mese Covey hatodik szokása, mely szerint: Fogj össze másokkal, hogy többet tudj elérni! A mesében a héttölgyesi gyerekek gyakran összejönnek focizni és bárkivel játszanak. Egyik nap a szomszédos falubeli Böhöm borzok bukkantak fel a réten. Közös játékba kezdenek, de sajnos úgy nem lehet eredményt elérni, hogy mindenki mást csinál a pályán: Ugrifutinak nem passzoltak labdát, Eszti megállt virágot szedni, Tüskeszuri lefeküdt szundítani, Talpas elővette nagyítóját. Az első félidő végére a borzok vezettek négy nullra. Ekkor Marcsi azt mondta a többieknek, „ha csapatként játszanak és számba veszik, ki miben erős talán még nyerhetnek is”. Így is lett! Igazi csapatként játszottak, hiszen „Csapatban Akárki Pompásan Alkot, Teljesít”. Végül megnyerték a játékot. Ezt a kis tanmesét nyitott fülekkel hallgatták kis másodikosaim. Ezután mi is számba vettük erősségeinket és a szívek puzzle darabjaira mindenki ráírhatta azt.
Nemcsak a mesében szereplő héttölgyesi gyerekek szeretik a focit, hanem az osztályomba járó gyerekek is. November 25-e a Magyar Labdarúgás Napja, ezért úgy gondoltuk pedagógus társammal, hogy a november utolsó hetét a focinak szenteljük. Minden órán a foci volt a téma. Matematika órán a műveletek gyakorlása kapcsolódott a labdajátékhoz. Etika órán megtekintettük a 6:3-as legendás győzelem összefoglalóját. Technika órán gombfocit készítettünk: kupakokra a legendás Aranycsapat tagjainak fényképe, az ellenfél kupakjaira pedig a gyerekek fényképei kerültek. Irodalom órán megismerkedtünk a gombfoci játékszabályával, így szünetekben, szabadidős tevékenységekben csoportokba verődve játszottak. Vizuális kultúra órán páros munkában olyan szabadban végzett tevékenységeket kellett rajzolni, amely a focihoz, vagy olyan tevékenységhez kapcsolódik, amelyet társaságban kell végezni. A tanóra szüneteiben a terem közepén álló csocsóval is játszhattak. A pénteken, a hétzáró napon a tanítványaim nagy örömére, szülő – gyerek focimeccset hirdettünk. Nagy örömünkre szinte minden gyereknek érkezett hozzátartozója a játékos délutánra. Jó volt látni a szülőket, miként gyerekek lehettek egy kis időre. A mérkőzés után baráti beszélgetés vette kezdetét. Olyan jól sikerült a közös játék, hogy gondolkozunk a folytatáson…
A 4.a osztály számára a hónap különösen emlékezetes volt, hiszen több alkalommal is kiléphettek az iskola falai közül, hogy közösen fedezzenek fel új élményeket. Szegeden a színház varázslatos világa tárult fel előttük, Budapesten pedig három különleges program gazdagította napjaikat: a Parlament, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Csodák Palotája. Az utazások során mindig más-más osztálytárs mellett töltötték az időt, figyelmet fordítva a türelemre, odafigyelésre és együttműködésre. Az iskolában közös tablót készítettek, saját portréikon keresztül járulva hozzá az alkotáshoz, mely az összetartozást jelképezte. Számukra a legfontosabb üzenet az volt, hogy nagyszerű érzés, ha van mellettük valaki, akivel megoszthatják örömüket és bánatukat, hiszen az igazi kapcsolatok odafigyeléssel, közös élményekkel és kölcsönös támogatással épülnek.
A Boldogságóra foglalkozást az „Égig érő fa vagyok,megnövök,mint a nagyok” mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük.
Ezután elénekeltem a gyerekeknek a hónap dalát. (Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek)
Azután együtt énekeltük el.
A téma feldolgozást mesével kezdtem.
Ezután kedves szavak kosara játékot játszottuk el,majd a gyerekek kiszínezték a barátság jelét.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
Ebben a hónapban barátságot kötöttünk más csoportbéli gyerekkel.Beszélgettünk arról ,hogy feladatunk óvodánk születésnapi műsorán szerepelni.Ismerkedős játékot játszhattunk a próba előtt,hogy megismerjük egymás nevét,bemutatkoztunk egymásnak.Egy -kettő-három,négy te kis cica hová mégy?Kipp -kopp kopogok, óvodába indulok .Akihez értem a bábbal ,annak megkérdeztem a nevét.Nyávogva,,Miaú én Cirmi vagyok!Téged ,hogy hívnak ?A választott gyerek mondta a nevét,
majd ő járt körbe tovább a bábbal.Aztán elkezdődtek a próbák.Új kapcsolatok alakultak ki a zene mindenkit összekötött.A közös dolog elősegítette a befogadást.A nem szereplő gyerekekkel kis barátom kirakót játszottunk.A játék segítette a gyerekek közti kapcsolatfelvételt.Szavak nélkül előtérbe helyeztem az odafigyelést egymás felé fordulást. Megfogalmaztuk, hogy egy kapcsolat ,barátság mindig egyre erősebb láncszem ,ha igaz.Beszélgettünk arról,hogy mindenki szeret kirakózni,de azért különbözőek vagyunk .,,Van aki ihat tejet és van aki nem ehet cukrot.Van akinek van testvére és van akinek nincs.”.Olyan dolgokat soroltunk fel amit nem làthatunk.Miben különbözünk és miben vagyunk egyformák.Pl:Az öltözködést láthatjuk.Célom volt,hogy a gyerekek számàra természetes legyen az ember sokféleségének elfogadása.Erre a beszélgető kör jó alkalom volt.Majd meghallgatták a Döbrentey Ildikó meséjét a másság szépségéről.Bagdi Bella;A boldog születésnapot című dalára táncoltunk.Felemelő érzés volt,minden gyerek számára amikor barátságot kötöttek Bolhicirmivel a Táncoló Tappancs Turnén.A mi barátságunk,kapcsolataink sokszínű,éppen ettől szép a világ.Az ünnepségen a szülők nagyon boldogok voltak ,hiszen egy új kis közösség alakult ki akik nagyon ügyesen szerepeltek.
A boldogságórát relaxációval kezdtük, Bagdi Bella „Ellazulni jajj de jó” dala alapján. Majd megnéztük Bogyó és Babóca Barátság c. történetét. Beszélgettük a barátságról, mitől jó egy jó barátság. Képzeletben megsütöttük a Barátság sütinket, amihez összeszedtük a hozzávalókat, és egy muffin formára ragasztottuk a különböző ismérveket, hogy mi minden kell egy barátsághoz. Ezt követően elkészítettük a barátságpókhálót, amit nagyon élveztek a gyerekek. Egy kisgyereknek, akinek aznap nagy szüksége volt a figyelemre, szeretetet adtak a többiek hatalmas ölelés formájában. Az óra végén játszottunk egyet, mindenki a barátjával párba állt/ült és közösen, egymásra figyelve 1 filctoll segítségével kellett rajzolniuk. Megbeszéltük, hogy olykor segítjük, olykor támaszkodunk a barátunkra. Ez a feladat nagyon jól tükrözte ezt.