A mai Boldogságóra a társas kapcsolatokról szólt. Meditáltunk, majd a Szeretetnyelv teszt kitöltésével kiderült, hogy a Minőségi idő és az Elismerés a legfontosabbak az osztályban. Ezekben a témákban mindenki saját matricát készített.
Társas kapcsolatok ápolása
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
A mai Boldogságóra a társas kapcsolatokról szólt. Meditáltunk, majd a Szeretetnyelv teszt kitöltésével kiderült, hogy a Minőségi idő és az Elismerés a legfontosabbak az osztályban. Ezekben a témákban mindenki saját matricát készített.
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
A mai Boldogságóra a társas kapcsolatokról szólt. Meditáltunk, majd a Szeretetnyelv teszt kitöltésével kiderült, hogy a Minőségi idő és az Elismerés a legfontosabbak az osztályban. Ezekben a témákban mindenki saját matricát készített.
A” BOLDOG ÓVODA PROGRAM” keretén belül a szülőkkel közösen emlékeztünk meg a Kedvesség Világnapjáról, nyílt családi nap keretén belül. Játékos feladatok által közösen bővítettük ismereteinket az önzetlenségről, a szeretetről, az udvariasságról, az elfogadásról. Lehetőség volt különböző szituációs, dramatikus játékokon keresztül eljátszani, hogyan lehetünk kedvesek, hogyan emelkedhetünk fel ellenszenves érzelmeinken. A szülők a „Fejezd be a mondatot…”játékon belül elmondhatták érzéseiket, legbensőbb kívánságaikat. A „Csomagolom a bőröndömet” játékban üzenhettek képletesen a gyerekeiknek, mely üzenetek felolvasása után sírásba tört érzelmek kerültek felszínre. A szülőkkel, illetve a kollégákkal közösen hangulatos, érzelmekben gazdag, tanulságos délelőttünk volt. Bebizonyosodott ismét számunkra, hogy mennyire fontos ez a program, illetve eme útmutatás közvetítése a közvetlen környezetünk számára. Hálásak vagyunk a tanítás, illetve a folyamatos taníttatás lehetőségéért a program alkotóinak. Tisztelettel, szeretettel üdvözli önöket a Zengő Erdő Óvoda minden dolgozója és Szülői közössége.
Csoportomban fontosnak tartom a társas kapcsolatok építését, ezért a közösség formálására nagy hangsúlyt fektetünk.
A tevékenységet egy közös beszélgetéssel kezdtük, hogy ki miért tartja fontosnak, hogy legyen barátja, mire jó a barátság, miben tud segíteni egy barát stb. Megbeszéltük azt is, hogy olykor előfordul, hogy a barátok összevesznek. Megbeszéltük az érzéseinket, amiket egy barát mellett átérezhetünk.
Ezután megpróbáltunk halrajként mozogni. Mivel a szoros egymás melletti haladás nem igazán ment első körben, így az egységet köralakítással biztosítottuk, a kicsiket a nagyobbakkal körbevéve. Megtapasztalhatták az együttmozgás, az összetartozás élményét.
Mivel a beszélgetés során szóba került, hogy a barátok össze tudnak veszni is, ezért a következő gyakorlatunk a barátságjavító varázsgép lett. Kicsit nehézkesen indult a közös munka, az egység kialakulása időbe telt, de végül kis segítségnyújtással elkészült a gép, melyhez frappáns magyarázó használati utasítást is kaptam. Arra a kérdésre, hogy hogyan működik, azt válaszolta 2 ügyes nagycsoportosom: „ez a gép felrepül a levegőbe és ott megtisztítja a haragot”.
Megtanultuk Sarkadi Sándor: Édes ősz c. versét, ami után beszélgetést kezdtünk, hogy milyen az ősz, milyen ismereteket gyűjtöttünk róla az elmúlt hetekben. Ezzel segítséget kívántam nyújtani a következő feladathoz, melyben 3 csoportot alkottunk és arra kértem őket, hogy közösen rajzoljanak egy képet az őszről. Érdekes volt látni, hogy milyen meghatározó volt a csoportmunkában a vezető személye. Eltérő volt a kommunikáció, az alkotás szabadsága, valamint a csoporthangulat is a 3 csoportban. Közben hatva az esztétikai érzékükre és az alkotási készségükre, kreativitásukra, meghallgattuk Gryllus: Őszi falevél c. dalát, valamint Vivaldi: Négy évszakának Ősz tételét.
A nap lezárásaként, mivel a nevelési év óvodai hetének tematikájában a testrészek szerepelnek, meghallgattuk Bagdi bella: Ellazulni jaj, de jó… című dalát.
Második alkalommal a hónapban meghallgattuk a hónap dalát, melyet nagyon élveztek a gyerekek. Pörgős, mozgással kisérhető, feszültséglevezető dal, mellyel felpörgettem a reggeli órákban őket.
Ezt követően először elmeséltem, majd youtube-on megnéztük Bartos Erika: Bogyó és Babóca történetét a barátságról. Több kisgyermek felismerte a történetet már a meséléskor, hiszen a Bogyó és Babóca mesék nagyon közkedveletek az óvodások körében.
Ezt követően megpróbáltunk állást foglalni, hogy kinek volt igaza a mesében, kivel értettek egyet. A legtöbben Babócát választották, mert ő találta a cseresznyét. Aztán átbeszélve a dolgot, belátták, hogy Bogyónak is igaza volt, hiszen a segítségért hálásnak kell lennünk, „jó tett helyébe, jót várj” alapon.
Nehezebb feladatnak bizonyult az erdő állataiként, miként tudnának hasznosak lenni az erdő számára. Ügyesen megneveztek erdei állatokat, de a hasznosság kitalálásához segítenem kellett. Próbáltuk az adott állat tulajdonsága szerint kitalálni, miben tud segíteni a többieknek pl. aggancs, jó szimatolóképesség stb. Ezt szóban beszéltem át velük, így születtek olyan nevek, mint róka, a segítség; szarvas, a szállító; hal, a megtaláló; medve, az útkereső; őzike, a gyógyító; kutya, az élelemkereső; ló, az erő; nyuszi, a hangulatjavító.
Végül felkerült a következő lépcsőfokra a társas kapcsolatok jelképe is a Boldogság várába vezető úton.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást beszélgetéssel indítottuk. A gyerekek elmesélték, kiket választottak barátjuknak és miért. Történeteket mondtak el a baráti kapcsolatuk örömeiről, bánatairól. Ezután mozgásos játék következett. A tükörjátékban egy társuk mozgását utánozták. Aki eltévesztette, kiesett a játékból. Majd egy kis lazítás, relaxáció jött. Bagdi Bella Ellazulni jó c. dalára végeztek relaxációs gyakorlatokat. Az önzetlen szeretet, segítőkészség példáját az Öreg néne őzikéje c. mesén keresztül ismerték meg. Párokban rajzokat készítettek társaiknak. Ezeken keresztül mutatták meg, mit jelentett számukra a szereplők viselkedése. Ezzel a mese tanulságát is megfigyelhették.
Társas kapcsolatok ápolása november
A 24 fős osztályból a november 8-i keddi napon 10 fő volt jelen, mert iskolánkban Nyílt napok vannak. A 14 tanuló ünnepi öltözetben fogadta és segítette a leendő kilencedikesek érkezését.
Így most 10 fővel jött létre ez az óra!
1.Labdát dobáltuk egymásnak: Mit jelent számodra a társas kapcsolat? Az alábbi válaszok születtek: mit jelent ez a szó? Ez mi?- kérdezte ijedten egy fiú labdával a kezében.
További megoldások: Párkapcsolat, baráti kapcsolat, magány, több ember, osztályközösség, közös lónak túrós a háta, társasjáték, gyülekezés, csapatjáték, közös dohányzás, esetleg kocsmázás, veszekedés, randevú, együttes élmény, jókedv.
2. Lerajzolták a tenyerüket és az ujjakba beleírták, hogy milyen fontos kapcsolataik vannak: baráti, barátnőm, tesóim, nagyszüleim és anya, vitorlás tábori srácok, osztálytársak, családom minden tagja.
Volt, aki a kapcsolatokat csoportosította: párkapcsolat, baráti kapcsolat, ismerősi kapcsolat, hozamkapcsolat. Na, ez a hozamkapcsolat érdekes szó volt, erről percekig beszélgettünk. Új szó ez, és a mai világban kezd elterjedni, érdekkapcsolat címen.
Volt, aki az ujjakba tulajdonságokat írt: megértés, közös nevetés, őszinteség, programok, jófejség. Vagy egy másik tanulónál: segítés, nyitottság, lazaság, kedvesség, őszinteség jelent meg.
3.Megalkottuk közösen a jó kapcsolat szabályait, pontjait is:
Az őszinteség és a hűség a kapcsolat alapja. Ház sincs alap nélkül!
Lehetsz más véleményen, de járjon egyformán az agyunk bizonyos területeken!
Beszélgessünk sokat! Fontos a kommunikáció!
Légy megértő!
Fontos a közös nyelv (Google fodító is segíthet)
Legyen közös valóság! Légy segítőkész!
Bízol-e? Mennyire tudsz bízni? BIZALOM! BIZALOM!
A problémamegoldó képességed milyen?
Félreértéseket kezeld!
Légy empátiás!
Rendelkezzél érzelmi intelligenciával!
Légy tudatos!
Lélegezz!
4. A bátor kis papagáj mesét kapták meg tőlem és erről beszélgettünk:
„Csak ennyit tudok tenni, de ennyit megteszek!
Szerintük egy kis segítség is jó. De a szándék is jó. Jó, h lehet valakire számítani és nem vagyunk egyedül.
szép kis papagáj a szereplő
jó a segítség
kismadár kitartása példás
5. Egy fiú, aki a 9. b osztályba jár, ezzel a mesével lepett meg:
Egy kisfiú és a vadludak!
Nyugovóra tért a nap, utoljára bepillantott az erdőbe. hol a vadak léptei, mint zeneszó lepték el a tájat. Sápadt köd ivódott a lomha, elnyúlt fák ágai közé. Esőverte vadludak gágogását hozta felém az őszi szél. Én, mint apró gyermek kellő áhítattal hallgattam e csodás zeneszót, melyet azóta sem feledek.
Szüleimtől sokat hallottam a ludak vándorlásáról, édesapám sokat mesélt, mikor az ezer színben pompázó öregtölgyes oltalmában puskájával, és hűséges társával, Bodri kutyával sétálgatott. Jómagam is részese lehettem e csodás látványnak, így hát haza szaladván a szegről leakasztottam a csodatarisznyám, és úgy döntöttem, hogy magam is velük tartok a következő lihogóig. El is indultam vállamon a csodatarisznyával, és kezemben, míg nagyapám által faragott vándorbottal. Jó anyám lágy hangjával utánam szólt.
– Hová ilyen sietősen édes fiam?
– Csak a következő nádasig!
Édesanyám hamvas arcán a mosoly, elhúzódott, mint őszi reggelen az első napsugár. Gyöngéden csak ennyit szólt: az úr kísérje utadat. Visszatartani, á dehogy tartott hisz ő tudta csak igazán hogy, mennyit ér nekem ez az utazás. Elindultam hát a szülői ház oltalma alól. Rohantam hát vissza a vadludakhoz, hol roskadó, öreg fahídon megálltam egy pillanatra, megcsodálni a patakban fodrozódó őszi leveleket. De tudtam, hogy, nem sokáig gyönyörködhetek az ősz varázslatában, hisz a vadludak már indulóban voltak.
Odaérve ijedten látom, hogy a vadludak már a szárnyukat bontogatják, nem telt bele pár pillanat, s már az öreg Mátra felett újra kialakult az a bizonyos V-alak, hisz tudtam, hogy ők Délre tartanak, meleg szívvel búcsút vettem tőlük, reménykedven abban, hogy, tavasszal mikor kikericstől virul a határ, újra láthatom majd őket. Tarisznyámat vállamra csapva, hátat fordítottam a vén Mátrának, s elindultam az apám által gondosan kijelölt ösvényen. Elég későre járt már mikor, valami apró neszre lettem figyelmes a galagonya bokor tövében, félve, de annál nagyobb kíváncsisággal félrehajtottam az avart a botommal. S láss csodát egy törött szárnyú lúd hevert a száraz fűben. Csodatarisznyám előkaptam és gondosan beleigazítottam a vándormadarat, sietve futottam át az öregtölgyesen felverve az éjszakai csöndet! Hogy minél előbb haza vigyem, s jó kezekbe adjam a madarat. Édesanyám intőszava egész úton fülembe csengett, kisházunk elé érvén, reccsen a kapu és azon nyomban nyílik az ajtó. Lámpafénye szűrődik ki a küszöbre s hallom anyám hívó szavát.
– Hát megjöttél lelkem,
– itt vagyok édesanyám de, nem egyedül jöttem, törött szárnyú lúd van az én csodatarisznyámban.
Édesanyám gondoskodó kezei közé fogván óvatosan, mint egy törékeny kisdedet. Rögvest előkerült a kredenc fiókból a fásli és a nagyolló is. Ennek bizony szárnya törött! Jegyezte meg jó apám, s gyöngéd mozdulattal kötözte át a lúd szárnyát.
Én szótlanul álltam anyám mellett gondosan figyelve az esemény részleteit. Lelkem mélyen tudtam, hogy, sokáig nem marad, hisz szabadnak született s szabad is marad.
Teltek múltak a napok s lekerült a kötés ragyogó nap sugara borította be a tájat, az öreg tölgyes újra a régi színében pompázott, bodzavirágtól fehérlett a határ s puskadörrenése verte fel a kora tavaszi tájat. Aranyló nap sugarán, megérkeztek a vadludak, melynek hangjától melegség töltötte el minden ember szívét. De ez a Baromfi udvarban sem volt kivétel, erőteljes gágogás lepte el a berek, minden zegét – zugát. Az én libám is érezte, hogy itt a búcsú ideje, szárnyait egymás után bontogatni kezdte mintha csak álom lett volna az egész.
Én fájó szívvel könnyes búcsút vettem tőle, és tovaillant a sűrű nádas oltalma közé.
Lelkem mélyén tudtam, hogy nem látjuk már egymást! De bizakodóan álltam a dolgok elé, s reménykedtem benne, hogy sosem felejti el ezt a szerény zsindelytetős házat, mely, ha néha szerény is, de annál nagyobb szeretet lakozik benne.
Párszor még kisétáltam a tóhoz, de gágogás helyett csak a békák szerenádja hallatszott. s hogy ez mind igaz e? Talán majd ősszel, ha útra kelnek kiderül.
Írta: Horváth Péter
Péter kérte tőlem, hogy nyugdíjas klubnak szeretne felolvasni. Tegnap november 8-án elvittem egy klubba és közel 30 embernek különleges verseket olvasott fel. További meghívásokat is kapott felolvasás céljából. Jó látni, hogy tiszteli az időseket és sikere volt.
A boldogságórát az osztályomban, a 13. c osztályomban tartok, de többi osztályba is viszek be feladatokat. Jó látni a diákok kapcsolódását a témához. Öröm csinálni.
Például egyik osztályban eljátszottuk a tavalyi novemberi részből a padosat:
Kivel ülnél most le egy padra?
Hol van ez a pad?
Miről beszélgetnétek?
Mit tanácsolna neked?
Milyen az időjárásotok?
Sok elhunyt nagypapa és nagymama is jelen voltak a beszélgetésekben.
Az előkészület során „A kolbász, a béka és az egér” című magyar népmese állt a foglalkozás középpontjában, amely kapcsolódott a társas kapcsolatokhoz, a barátsághoz és megfelelt a korosztályi követelményeknek. Ehhez kerestem játékokat az internetről.
A tervben leírtakat hajtottam végre. Motivációként „Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek…kezdetű dalát hallgattuk meg. Ez a zeneszám már tavalyról ismert és kedvelt száma volt a gyerekeknek. A játékok kiválasztásánál a cselekvésbe ágyazott ismeretszerzésre és a játékosságra törekedtem. „Kisbarátom, hogy vagy?” – játékkal kezdtünk, ami a Boldogságórák ajánlott anyagában található meg. Az volt a célom, hogy a szerepjáték által megtanulják a találkozási formulát. Ezt követte egy saját ötlet alapján kitalált játék, miszerint ajándékot vittek egymásnak a párok. A következő feladat egy hallásérzék fejlesztés volt. A mese elhangzása után megtanultuk a „Szervusz kedves barátom…” kezdetű dalt. Végezetül egy közös csoportképet készítettek a csoportom tagjai és a Harangvirág csoport nevet adták neki.
A gyermekek a tevékenység egész ideje alatt aktívak voltak. Az erkölcsi nevelés az egész tanulási folyamatot áthatotta, amelyben a barátság kommunikációs formuláival, közös cselekvéssel és az egymásra figyeléssel találkoztak. A játékokban megjelent az érzelmi viszony alakítása, az egymáshoz tartozás és az egymásért cselekvés érzése. A tevékenység egész folyamán törekedtem a közösségformálásra. A foglalkozás légköre oldott hangulatú és jókedvű volt.
Katalin Andrea dr. Balogné Dévai
A mai foglalkozást a tornateremben szerveztük, mert több nagymozgásos játékot is terveztem. A gyermekek jókedvűen érkeztek, körbeálltunk és röviden megbeszéltük, miért fontos, hogy jó kapcsolatot építsünk ki az osztályban és az élet más területein is. Bele tudjuk-e érezni magunkat a társaink helyzetébe, érezzük-e, hogy minek örül vagy mi bántja a mindennapokban. Mivel tudjuk segíteni társainkat és miért fontos ugyanez nekünk is.
Meghallgattuk a hónap dalát egy közös körtánccal, majd párokba rendeződtünk és tükörkép gyakorlattal igyekeztünk egymás mozgását utánozni. Nagyokat kacagtak a tanulók egymás mozdulatain, grimaszain.
A következő feladat előtt megbeszéltük, milyen szomorú, ha elromlik egy barátság például egy félreértés miatt, ezért elkészítettük a csoportunk „barátság megjavító gépét”. Óriási építőelemekből hordták és építették, mérnöki pontossággal a gyermekek a gépezetet. Mindenki megpróbált belebújni, rámászni a szerkezetre.
A megjavított barátság hangulatában, boldog, összetartó, erős halrajként úszott tovább a csoport a teremben.
A hónap dalára páros tánccal, vidáman zártuk a boldogság óra foglalkozásunkat.
Elérkeztünk a társas kapcsolatokhoz, a bemelegítés után tanultuk Bella dalát. Meghallgatták a mesét a gyerekek és megfogalmazták, hogy nekik miért is az a barátja, akit választott. Elkészítettük a mi kis barátságszívünket, miközben énekeltük Bella dalát.