Novemberi Boldogságóránk témája a társas kapcsolatok ápolása volt . A foglalkozást úgy állítottam össze, hogy azok a gyermekek számára érdekesek, játékosak, változatosak legyenek.
Tevékenységünket zenés relaxációval kezdtük. Ezt követően Lukács Elvira Barátságmeséjét hallgathatták meg a gyermekek. A mese után beszélgetést kezdeményeztem a mese üzenetéről, az emberi kapcsolatainkról, a családról, a barátok fontosságáról. Az alkalmazott applikációs képek jól segítették a megvalósítást.
A beszélgetés után a Hahó Együttes Barátság dala remekül illeszkedett a páralakító játékunkhoz: a zene alatt a gyermekek szabadon mozoghattak a szőnyegen, majd a Boldogító erősségek személyiségfejlesztő kártya segítségével véletlenszerű párokká alakultak. Az ezt követő percekben egy olyan játék részeseivé váltunk, ahol elsődleges szerep jutott az egymásra való odafigyelésnek – kicsit viccesen, bohókásan , ám annál nagyobb figyelemmel, szeretettel :
1. Kézfogós játék: egymás kezét kellett megtapogatni, megfigyelni.
2.Látlak téged: egymás arcát, szemét, száját, ruházatát vizsgáltuk
3. Húzz, húzz engemet … játék
Boldogságóránknak szokás szerint ismét egy alkotó tevékenység adott keretet. Elkészítettük a gyermekek barátságláncát színezéssel, díszítéssel, közben meghallgattuk a hónap dalát : Bagdi Bella : Ha boldog vagy…
Társas kapcsolatok ápolása
Harmadik témánk a társas kapcsolatokgyakorlása több kollégiumi nevelési feladathoz, azaz KNOAP területhez is tartozhat, én ez alkalommal az önismeret és társas kultúra fejlesztéséhez soroltam.
Az előző témát, a tanulási motivációt – amivel az optimizmus témakörhöz kapcsolódóan foglalkoztunk – azzal fejeztük be, hogy hogyan kell egy jó ppt-t elkészíteni, és kaptak is a diákok egy olyan feladatot, hogy készítsenek prezentációt arról, hogy minek köszönhető, hogy a hálójukban jó a kapcsolat a lakók között, illetve hogy mit tehetnének ők annak érdekében, hogy még jobb legyen ez a kapcsolat. Ez a kis előzetes feladat részben kapcsolódott az előző Boldogságórához, részben fontos része lett ennek a foglalkozásnak is.
Úgy kezdtük az órát, hogy elmondtam, hogy a téma a társas kapcsolatok lesz, és megkérdeztem tőlük, hogy mit értünk társas kapcsolatokon, kivel vannak társas kapcsolataik. Ügyesen fel is sorolták a főbb területeket: barátság, az iskolai osztálytársak, tanárok, illetve az otthon, vagyis a szülők, rokonok.
Ezután arra kértem őket, hogy gondolják át, hogy mikor volt, olyan tapasztalatuk, hogy valaki viselkedésesével megbántotta őket, és ez rosszul esett nekik. Illetve idézzenek fel egy olyan esetet is, amikor valami pozitív gesztust kaptak valakitől, valaki jót tett velük. Kértem, hogy először a negatívat, majd később a pozitív történetet meséljék el egymásnak. Erre kaptak néhány percet, majd azt kértem, hogy ne az eredeti elmesélő, hanem aki hallotta, az mesélje el számunkra. Ezt azért is tettem, hogy egy kicsit érzékeljük azt, hogy mi az, amit a másik megértett, és fontosnak is tartott a hallott történetből. Lehetőséget adtam, hogy az eredeti elmesélő, ha szükségesnek érzi, akkor kiegészítse. Az esetek felében történt is ilyen kiegészítés, pontosítás. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy fontos értően figyelni a másikat, megérteni a mondanivalója lényegét, és néha a részletekben megbúvó fontos információt is észrevenni.
Minden esetben egyébként a pozitív történetet kérték, hogy mesélje el a másik, lehet persze, hogy a végén ez már egyfajta láncreakció is volt: előtte is mindenki a pozitív történeteket mesélt, hát akkor ő is azt kéri a társától, hogy azt mondja el a többieknek. Volt olyan, aki mind a kettőt elmeséltette, mert összefüggtek egymással. Őt megbántotta valaki, később azonban egy kedves gesztussal bocsánatot kért tőle, ami nagyon jól esett neki.
Úgy vettem észre az előző órán, hogy szerették a történetmesélést, úgyhogy most hoztam több olyan történetet is, amiket egymással összefüggésbe is hoztam. Az első történet a királyról szólt, aki arra kéri a szolgáját, hogy a legértékesebb, legfontosabb szerveket hozza el neki. Ezt úgy, ahogy az instrukcióban volt, részenként meséltem el nekik. Voltak, akik az első körben félreértették a feladatot, nem figyeltek arra, hogy filozófiai szempontból kell kiválasztani a szervet, s a tüdőt, agyat mondták. Végül ezt tisztáztuk, és gyakorlatilag megfejtették előre a mese által is megjelölt szerveket, mert a szívet és a szájat/nyelvet választották a második esetben is, amikor a legrosszabb, legszörnyűbb szervet kellett kiválasztani. Egy kis bizonytalanságot csak az okozott, hogy úgy érezték, hogy itt valami mást kellene mondani. Meghányták-vetették a dolgot, s csak arra jutottak, hogy ugyanazok lesznek. Már közben el is mondták az indokot is, hasonlót mint, amit a szolga mondott.
Ezek után az igaztalan nyelv következett, Szókratész története, aki mikor valaki a barátjátról egy rosszindulatú pletykát akart elmesélni neki, akkor azt racionális érvekkel leállította. Itt is részenként beszéltük meg az érveket. Egy-egy csoportnak az volt a feladata, hogy megindokolja, miért fontos, hogy a hír igaz legyen, pozitív üzenete legyen, és fontos legyen annak, akinek elmesélik a történetet. Ki is fejtették szépen az elveket, különösen sokat beszélgettünk arról, hogy egy barátban az ember nyilván megbízik, és nem ad hitelt rögtön a rosszindulatú pletykáknak. Továbbá, hogy mindig meg kell adni az esélyt annak, akiről valami rosszat mesélnek, hogy tisztázza magát.
A harmadik történet az igaz szívről szólt. Két barát a sivatagban megy, és amikor összevesznek, az egyik pofont ad a másiknak, akkor azt a sértett fél a homokba írja föl. Amikor pedig ugyanez a barát megmenti az életét, tudniillik egy tóban fuldoklik, azt pedig kőbe vési. Itt egy vitát folytattunk le. Az egyik csapat amellett érvelt, hogy azt a pofont nem kellett volna adni, és hogy azt nem lehet könnyen elfelejteni. A másik csoport pedig azt bizonygatta, hogy igenis ezt meg kell bocsátani, főleg egy olyan esetben, ha olyan barátról van szó, akitől egyébként már valószínűleg nagyon sok pozitívumot tapasztaltunk, hisz az életét is megmentette a másiknak, amikor kellett.
Ezután a hálókon belüli társas kapcsolatokra tértünk át. Itt kerültek sorra az előre elkészített ppt diapárok. Itt gyakorolhatták, amit előző foglakozáson megbeszéltünk, hogy a prezentációban kevés szöveg kell, és inkább a kép az, ami a mondanivalónkra irányítja a figyelmet. Volt humoros megoldás is, vagyis, ha több konnektor lenne a hálóban, akkor nem kellene azon vitázni, hogy mikor ki töltse a telefonját. Az egyik háló igen konkrét javaslataira is kitértünk, ők nyilván azért írtak ilyeneket, mert a hálóban problémák voltak hangoskodással és a rendrakással.
Ebben a hónapban a barátságról, társas kapcsolatokról, egymás elfogadásáról és azokról a tulajdonságokról beszélgettünk, amik pozitívak a másik személyben.
Ezt a témát egy meditációval kezdtük, hogy ráhangolódjunk egymásra, majd az ezt követő mesére. Ebben a hónapban a mesénk a következő volt: Mese a sündisznóról, aki arra vágyott, hogy megsimogassák … Ebben a történetben a kis sünt mogorvának és durvának tartották az erdei állatok, de egy kislánynak sikerült őt megsimogatnia, sőt meg is ölelnie, így a kicsi sün boldoggá és kedvessé vált és ezt mindenki észre is vette.
A gyerekekkel megbeszélgettük, hogy milyen jó és rossz tulajdonságok hangzanak el a mesében. Ezután el is játszottuk a történet azon részét, ahol a kicsi sünt megsimogatja a kislány. Először a fiúk voltak a sünik, mjad a gyerekek szerepet cseréltek. A sok simogatás után, a gyerekek meg is ölelték egymást. Ezt sokan boldogan, mosolyogva fogadták. Van néhány gyermek, aki nem szereti annyira ezt a fajta közelséget, de ők is örömmel fogadták, ha megsimogatták, megfogták társaik a kezüket.
A hét folyamán a gyerekek kiszíneztek 1-1 őket szimbolizáló figurát, majd körbeülve a szőnyegen pozitív tulajdonságokat soroltak a gyerekek egymásról. Minden gyermek arcán boldog mosoly jelent meg, amikor sorra került, alig várták, hogy mit mondanak róluk a többiek. A felsorolt tulajdonságokat ráírtuk a kiszínezett figurákra és barátságláncot készítettünk közösen belőle.
Beszélgettünk arról is, hogy miért jó, ha vannak barátaink. A gyerekek a következőket válaszolták erre a kérdésre: „Lehet vele játszani.”, „Lehet őt szeretni és puszit adni neki.” „Megosztjuk a játékunkat egymással.” ” Ha szomorúak vagyunk megölel és megvigasztal.”…
A hónap témáját Bagdi Bella dalával zártuk le (Ha boldog vagy mutasd meg…).
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
A 15 fős fiúcsapatom, sokat küzd azzal, hogy szerethetőek, alkalmazkodóak, türelmesek legyenek egymással, elfogadják egymást. Ezért is veszünk részt már több éve a Boldogság programban. közösen megbeszéltük, de egyénileg dolgozták ki rajzaikat. Sok a konfliktus, verekedés, veszekedés köztük, mindig megy a versengés, a másik megbántása. A feladat kapcsán sokat beszélgettünk és ezen a napon sokat jelenthetett, mert kevesebb volt a probléma velük. Mindig hangsúlyozzuk a jó és szerethető tulajdonságaikat, nemcsak ezen feladat kapcsán, nem lehet mindig eleget, úgy érzem.
Visontai Szent-Györgyi Albert Általános Iskola
A 15 fős fiúcsapatom, sokat küzd azzal, hogy szerethetőek, alkalmazkodóak, türelmesek legyenek egymással, elfogadják egymást. Ezért is veszünk részt már több éve a Boldogság programban. közösen megbeszéltük, de egyénileg dolgozták ki rajzaikat. Sok a konfliktus, verekedés, veszekedés köztük, mindig megy a versengés, a másik megbántása. A feladat kapcsán sokat beszélgettünk és ezen a napon sokat jelenthetett, mert kevesebb volt a probléma velük. Mindig hangsúlyozzuk a jó és szerethető tulajdonságaikat, nemcsak ezen feladat kapcsán, nem lehet mindig eleget, úgy érzem.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Közös játékkal kezdtük a boldogságóránkat. Körbe álltunk, hogy lássuk egymást, majd meghallgattuk Bagdi Bella Jól érzem magam boogie című dalát. Táncoltunk és a dal közben próbáltuk követni az elhangzott „utasításokat”. Ezt követte „Az őszi hangulat” c. feladat, ahol megtanultuk Sarkadi Sándor: Édes ősz című versét. Majd a csoportoknak különféle eszközöket, zsírkréta, színes, rajzlap, őszi termények adtunk és a gyerekek közösen készítettek olyan rajzot, alkotást, ami eszükbe jutott az őszről. Közben hallgatuk Gryllus Vilmos: Őszi falevél című dalát. Elmeséltük Bartos Erika: Bogyó és Babóca – Barátság című történetét , a végén,megkérdeztük, hogy tetszett nekik a mese. Kinyomtattuk Bogyó és Babóca képét és kitettük egyiket egyik, másikat másik oldalra és válaszok alapján egy véleményvonalat alakítottunk ki. Nagyon kedveltük a „Hogy vagy?”játékot. Zárásképpen a hónap dala szólt, a gyerekek, körbe álltak és egyenként mutogatták el,hogyan érezték magukat a Boldogságórán. Nyugodtan grimaszolhattak, ugrálhattak.
Novemberben, az embereket kerestük az életünkben, hogy szójátékkal éljek. Matrjoska babát hoztam a gyerekeknek. Két dolog szemléltetésében segített a baba. Végig mentünk az életszakaszainkon csecsemőkortól- öregkorig, valamint beszéltünk azokról a változásokról, személyiség alakulásáról, amelyek törvényszerűek az életkori szakaszokban. Képeslapok, képek segítségével feltérképeztük kapcsolati hálónkat, társas kapcsolatainkat. Majd egy történet olvastam, Ria Lightman: Az élet vonata. Meghallgattuk Koncz Zsuzsa barátságról szóló dalát. Beszélgetőkör formájában a barátságról osztottuk meg egymással gondolatainkat. A társaság apraja és nagyja Gary Chapman szeretetnyelv-tesztjét is kitöltötte , amely abban segített, hogy megállapítsuk, hogy kinek mi a szeretetnyelve (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékok, szívességek, testi érintés).
A következő dolgokat beszéltük meg:
Mennyire volt új ez az információ számukra? • Miben mutatkozik meg ez náluk? • Milyen nehézségeik voltak már ebből kifolyólag nekik? • Van-e olyan dolog, amire rájöttek a tesztből és másként tekintenek majd bizonyos dolgokra? • Miért lehet hasznos ez a teszt?
Majd elkészítettük plakátunkat a szeretetnyelvekről.
Azét jöttél a világra, hogy szeressenek!
Novemberi boldogságóránk témája a társas kapcsolatok ápolása volt. A tevékenység céljának tűztem ki, az emberi kapcsolataink fontosságának megérztetését, valamint a gyermekek figyelmének ráirányítását arra, hogy ők a felelősei saját társas kapcsolataikért. A megvalósítás során feladatom volt az élményszerű tevékenységek biztosítása, mely során a család, a barátok szerepe tükröződik. Meseélmény biztosítása, amely segíti a fogalom megértését. Vizuális tevékenységek biztosítása, amely lehetőséget ad az önkifejezésre, kreativitásra, fantáziára, és egyben a tevékenység lezárására.
A foglalkozás elején Boldog Blanka hívta egy kis táncos, mozgásos játékba a gyermekeket. A hónap dalára ( Bagdi Bella: A ha boldog vagy…) igazán jó hangulat kerekedett a csoportban. Ezt követően Boldog Blanka segítségével a „Kis Barátom, hogy vagy? ” játék ,majd a „Szeretet-láng ” kapcsolatteremtó játékunk következett. A játékok során különösen érvényesült, a „figyelek rád” attitűd. A játékok után applikációs képek segítségével beszélgettünk a család és a barátok fontosságáról. Boldogságóránk zárásaként elkészítettük a barátság-láncunkat mely ismét helyet kapott a folyosónkon a Boldogság-falunkon.
Boldogságóra pedagógusként mindig nagy hangsúlyt fektetek a szülők közvetett-vagy közvetlen bevonására is. Így most is, mint mindig, az ovis csoportunk zárt facebook oldalán tájékoztatom őket a megvalósulás élményeiről.
A novemberi boldogságórán a társas kapcsolatokat próbáltuk erősíteni az osztályban. Bagdi Bella Ellazulni jaj, de jó relaxációs lazító dalát hallgattuk meg, közben az ének feladatait utánoztuk. Tükörkép játékkal folytattuk az órát: párokat alkottunk és a párok tagjai utánozták egymás mozdulatait. A táblánál megfejtettük a tankönyv keresztrejtvényét, aminek megoldása a szeretlek szó lett. Beszélgettünk róla, hogy mit jelent ez a szó, miért fontos mindennapi életünkben, kit szeretünk, miért. Az óvodás munkafüzetben kiszíneztük a barátság jelét, megbeszéltük a rajzok segítségével, mit jelent a barátság, mit várhatunk el a barátunktól, mit kapunk és mit adunk egy barátság során. Játszottunk egy Tégy egy lépést felém játékot, aminek a végén egy szép szoros körben megöleltük egymást. Nagyon megható pillanat volt. Aztán pihenésképpen megnéztük Az öreg néne őzikéje című mesét, majd mindenki elmondhatta, mi fogta meg legjobban a mesében.