November hónapjában a társas kapcsolatok ápolása témával foglalkoztunk. Gyakorlatunkat a foglalkozást kezdő relaxációs gyakorlattal kezdtük el: malomkörzés, cicanyújtózás. Ezek után meghallgattuk a foglalkozást kezdő éneket „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek!” és közben elmutogattuk, amit hallottunk: tapsoltunk, dobbantottunk, nyújtózkodtunk magasra, kiáltottunk jó nagyot, mondtuk, hogy szép napot, mondtuk, hogy szeretlek. A gyerekek nagyon könnyen megtanulták a fülbemászó dallamot és szöveget és nagyon élvezték a dalt. Ezt követően leültünk a szőnyegre és megkérdezte mindenki sorban a mellette jobbra ülőt, hogy „Kis barátom hogy vagy?” A gyerekek kedvesen válaszoltak a kérdésre majd ők kérdeztek. Nagyon jó játék volt! Mindenki örömmel nyugtázta, hogy kíváncsiak a többiek arra, hogy mi van vele, hogy érzi magát. Megszólalt a kis csengettyű és Boldog Dóri elmondta a mondókát: „Kerek erdő…” Elmeséltem a hónap egyik meséjét: „Bartos Erika: Bogyó és babóca: Barátság” amit a gyerekek nagy kíváncsisággal hallgattak. A mese után beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a barátság, kinek ki a barátja. Ezek után több lehetőség, több feladat közül is választhattak: Az egyik asztalnál színes gyöngyökből barátságkarkötőt készíthettek társaiknak, amelyet nagyon elmélyülten fűztek, és aminek nagyon örültek, amikor felkerült a kezükre. A másik asztalnál kiszínezték a kislány és kisfiú képeket és fölé rajzolták barátaik jelét. A harmadik asztalnál ülők ujjlenyomat képet készíthettek a munkafüzetből fénymásolt lapokra. A gyerekek elmélyülten dolgoztak és volt, aki több feladatot is megoldott a felkínált lehetőségek közül. Bagdi Bella „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek!” című dalát többször meghallgattuk a hónap során mivel a gyerekek nagyon megszerették.
Társas kapcsolatok ápolása
Az elmúlt napok tevékenységei sok -sok élménnyel tették gazdagabbá csoportunk tagjait. Együtt készültünk a Márton napra. A társas kapcsolatok alakítását segítette, hogy megfeleztük a Márton napi pogácsát, azzal, akit szeretünk a csoportban. Először mi felnőttek mutattuk a gyerekeknek hogyan felezünk pogácsát, majd a gyerekek választhattak. A sünis lámpásokkal társakat kereshettek maguknak. Igazi őszi hangulatot varázsoltunk a termések válogatásával, versek, dalok meghallgatásával. Táncoltunk Gryllus Vilmos Őszi falevél című dalára, szép színes kendőkkel játszottuk el, hogyan peregnek-forognak a színes falevelek. Eljátszottuk a Répa mesét, vidáman kapcsolódtak be a közös mesélésbe. Fotózás zajlott nálunk, együtt nézegettük a képeket, elmondták ki és miért hiányzik nekik.
2.osztàlyosokkal neveket hùztunk az adott osztàlyon belül. Titokban kellett tartani a kihùzott tàrs nevèt. Jòsàgos manòkkà varàzsoltuk magunkat. Feladatunk az volt, hogy kèszitsünk egy szèp rajzot az àltalunk kihùzott tàrsunknak. A rajzokat ezutàn àtadtuk egymàsnak. Kaptunk is, ès adtunk is ajàndèkot. Àtbeszèltük, hogy kinek melyik volt jobb èrzès. Adni vagy kapni?
A foglalkozàs vègèn visszavàltoztunk gyermekkè ès eljàtszottuk a hònap dalàt.
Mi erre a hónapra a tükörjátékot választottuk a csapatunkkal. Nagyon élvezték a feladatot a kis lurkóink, többször is jót játszottunk az elmúlt időszakban velük. Egyre ügyesebb feladatokat találtak ki egymásnak a tükörképek.
Novemberben, a Társas kapcsolatok ápolásának hónapjában, a Boldogságóránkat relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami a „Tüdőtakarítás” volt. Szerettem volna érzelmileg ráhangolni a gyerekeket a témára, és kitakarítani magunkból a felesleges, negatív érzelmeket és hangulatot.
Az első kapcsolatteremtő játékunk a „Kis barátom, hogy vagy?” volt, amit oda, és vissza is eljátszottunk. Ez igazán fellelkesítette őket. Ettől felbátorodva bevontunk a játékunkba egy üres széket, majd azt a játékot játszottuk, hogy „Jobb oldalamon nem ül senki, üljön ide XY”. A gyerekek nagyon élvezték. Volt, akit többször is maguk mellé hívtak. Szerencsére senki nem került perifériára, mindenkinek akadt olyan társa, aki mellett jól érzi magát. A játék hangulatára alapozva feltettem nekik néhány kérdést. „Hogy érezték magukat, és miért azt a társukat hívták maguk mellé? A beszélgetésből kikerekedett a barátság fogalma.
Meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella- Ha boldog vagy című dalát, amit egész hónapban igényeltek a gyerekek, majd a tevékenység zárásaként mindenki kiszínezhette az előre kivágott gyerek figuráját, és barátságláncot alkottunk. A figurákat ugyan olyan sorrendben ragasztottuk fel egy papírra, ahogyan ők kapcsolódtak egymáshoz. Azóta a csoportszobánkat díszíti a mi „Barátságláncunk”!
A család után a legfontosabb kapcsolatok a közösségekben alakulnak, ezért nagyon fontosak a kortársi csoportok, kapcsolatok. A 3.a. osztályosok a novemberi Boldogságóra témáját dolgozták fel,melynek témája ‘a társas kapcsolatok’ voltak.
A foglalkozást egy tükörjátékkal kezdték, ahol,nagyon szorosan, együttműködve kellett egymással viselkedniük a pároknak, hogy a lehető legjobban leutánozzák a mozgásformákat egymástól. Általában mindenki valamilyen táncmozdulatot mutatott a másiknak, hiszen közben a hónap boldogságdala ment a háttérben.
Ezután beszélgetéssel folytattuk, ahol a csoportokon belül a gyerekek egymásról elmondhatták pozitív tulajdonságaikat. 🥰
Majd mindenki elmondhatta, befejezhette magáról az „Azért vagyok szerethető,mert….” kezdetű mondatot. Sok szép, jó, megható gondolatot fogalmaztak meg önmagukról és társaikról is.
A projektmunka lényege pedig, hogy terveztünk Varázsgépeket csoportokban, amely megjavítja az elromlott barátságokat.
A gyerekek nagyon kreatívan rajzolták meg ezeket is.
A foglalkozás jó hangulatban telt és más oldalukról is megismerhették egymást a gyerekek Edina tanítónéni vezetésével.
Köröstarcsai Arany Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Barátság! Milyen különös is ez a szó. Ha jobban elmélyültünk benne a gyerekekkel, rájöttünk hogy sok-sok összetevője van. Nemcsak az együtt játszás, hanem a megtartás is fontos. Nagyon élveztük a tükörjátékot is. Hangos kacagással volt tele a terem. A varázsgép ami megjavítja a barátságot közös munka eredménye.
A hónap során elvégzett feladatok:
A november a társas kapcsolatok, a barátság hónapja. Az ember alapvetően társas lény, szüksége van a megfelelő, igényeit kielégítő kapcsolatokra. Ennek legfőbb és elsődleges színtere a család, a rokonság, bővebb fórumai pedig a barátok, az osztálytársak, munkatársak és távolabbi ismerősök. Minden igaz barátság drága kincs, hiszen alapja a feltétel nélküli szeretet, az őszinteség, a nyitottság, a megbízhatóság. Egy osztályközösségben nem lehet mindenki mindenkivel igaz barátságban, de a csoport szabályait betartva, kölcsönösen tisztelve egymás érdekeit jó kapcsolatot lehet kialakítani a társakkal. Éppen ezért nagy gondot fordítok a csapatépítésre, ennek érdekében rengeteget beszélgetünk, játszunk, éneklünk, alkotunk. Ennek jegyében született meg közös ajtódekorációnk, az „Összetartozunk, mint a borsó, meg a héj-a”, ezt választottam saját kitalációként a hónap fő feladatának. Mindenki kapott egy sablont, amin zöld színnel kiszínezte a növényt, a borsószemek pedig krepp-papírból készült „gyurmicok” (=összegöngyölt papírgolyócskák) lettek. Az elkészült egyedi növénykéket az ajtóra ragasztottuk, a sok kicsiből így egy óriási nagy növény lett, ami az összetartozásunkat szimbolizálja. A cím önmagáért beszél, az osztályba járó gyerekek együttlétére, a közös elvekre, célokra és szabályokra utal, amiket rendszeresen ápolunk. Egyik kis tanítványom jegyezte meg boldogan és okosan, hogy én vagyok a héj, ők pedig a borsószemek – hát igen, ez volt a cél és a lényeg! (Ha valakit érdekel ez a feladat, a következőt kell beírni a Google keresőbe: „peas in a pod krokotak”.)
Lupsánné Kovács Eta Barátság című versét is feldolgoztuk, elkészítettük a szereplőket. Manót, mákgubót, cukorborsót és diót készítettünk sablon alapján több példányban is, hiszen minden gyerek dolgozott az alkotáson. A figurákat a táblára rajzolt óriási diófán lévő nagy odúház elé és köré helyeztük fel, így egy meseillusztráció sikeredett belőle. Négy kismanó már a másik táblára került, ők a gyerekek fantáziája alapján látogatóba érkeznek éppen az odúban lakó manóbarátjukhoz. A vers olvasása és hallgatása közben boldogan hangoztattuk a refrént: „Szó, szó, kopogó, a barátság csudajó/ragyogó!”.
A csoportokban nagyon fontos a megfelelő együttműködés, együtt mozgás. Ennek bizonyítására először eljátszottuk a „tükörjáték” címűt, ahol a párok és a csapatok szemben állva egymás mozdulatait utánozták, mintha tükröt tartottak volna. A halrajok mozgását is tanulmányoztuk természetfilmek segítségével, majd leutánoztuk őket, tehát az élenjáró „vezérhal” mögött haladt mindenki csoportosan, ugyanúgy mozogva, „hömpölyögve” a teremben, ahogy irányító társuk tette azt. Ennek megörökítésére papírból készítettünk színes halacskákat, amiket a faliújság kék színű hátterére azonos irányba haladóan felragasztottunk, így emlékeztetve magunkat közös céljainkra. A kreatív alkotó tevékenységek tehát nagyon jó közösségformáló hatásúak. A rajz és technika órákon készített papírrókák, a tölgyfa lombkoronájában párosan üldögélő makkfigurák, a tölgyfa alatt üldögélő, piros kalapú gombák és a Márton-nap alkalmából készített libák csapata is bizonyítja a jó együttműködést és a segítő, egymást támogató csapatmunkát, az osztályban működő baráti kapcsolatok dinamikáját. Ezek az alkotások emlékeztetnek minket az összetartozásra, az egymásra utaltságra, az összefogásra.
A 3-4. osztályosokkal miután felolvastuk és megbeszéltük a „Kicsi esőcsepp” című mesét, elkészítettük az „Oázis” című képünket is. Szorgalmasan nyírtuk színes papírból és magazinokból a felhőt, a mosolygó esőcseppeket, az oázisunkat benövő rengeteg virágot, ragasztottuk a burjánzó növényzetet. Közben a mese kapcsán sokat beszélgettünk a baráti kapcsolatok őszinteségéről, az összetartás, az egymás mellett történő kiállás fontosságáról, az összefogás hatalmas erejéről. A kicsi esőcseppecske egyedül nem lett volna képes létrehozni azt, ami a testvéreivel együtt sikerült.
Kedvenc játékunk volt, amikor egy tanuló a kör közepére ült és a többiek az illetőről csak pozitív dolgokat, jó tulajdonságokat mondhattak. A végén mindenki arról számolt be, hogy milyen jó volt hallgatni a sok dicséretet és megerősítést.
Relaxációs feladatként Bagdi Bella: Ellazulni, jaj, de jó című dalát hallgattuk több alkalommal is, ami segített minket megpihenni egy-egy nehéz nap után. A „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dal mozgásos játékával pedig jó hangulatot, kellemes légkört varázsoltunk magunknak foglalkozásainkon.
A boldogságfoglalkozást Sarkadi Sándor: Édes ősz című versének mondogatásával kezdtük, majd a gyerekekkel süniket készítettünk kartonból és színes papírból.
A sünik tüskéi a gyerekek tenyérnyomata. Ezután „Varázsgép” játékot játszottunk, majd a gyerekek meghallgatták Bartos Erika: Bogyó és Babóca-Barátság című történetét.
Zárásképpen meghallgattuk a hónap dalát és beszélgettünk a barátságról.
A havi témánk a társas kapcsolatok volt.
Nagyon fontosnak tartom a baráti kapcsolatokat, mivel társas lények vagyunk.
A havi témát csoportosan dolgoztuk fel.
A gyerekekkel elutaztunk meseországba hajóval, választottam hajós kapitányt , aki mondta a feladatok, „improvizáltuk” a hajó mozgását, balra-jobbra dőltünk, ha veszélyt észlelt a kapitány, akkor gyorsan összehúztuk magunkat.
Mondta a kapitány:
– Jön egy bálna dőljünk előre!
– Jön egy cápa húzzuk le a fejünket.
Az egyik kislány azt mondta vizes lett, ezért gyorsan, átveszi a ruhát. Volt , aki lesöpörte magáról a vizet. Majd kikötöttünk.
Az első játék, amit meseországban játszottunk, megmasszíroztuk egymás hátát, majd jobb kézzel rajzoltunk az előttünk ülő gyerek hátára-napocskát, csigát és rajzolás közben elénekeltük a Süss fel nap.., és a Csiga-biga told ki a szarvadat.. című tanult dalokat.
Mozgással folytattuk tovább. Leterítettem egy „varázs takarót” a csengő hangjára mindenki a takaróra állt úgy, hogy senki se essen le a takaróról. Mindig kisebbre hajtottam a takarót, nagyon jó érzés volt, hogy egyre jobban egymáshoz bújtak és figyelt mindenki arra, hogy egy társuk se maradjon le.
Majd tovább folytattuk a „barátság vonattal”. A szekrényre ragasztott vonatra beragasztottuk a vonat kocsijába a legjobb barátjuknak a jelét. Nagy örömmel töltött el, hogy volt, ahol többen is ültek, egy kocsiban.
Aztán beszálltunk a „barátság vonatba” a Megy a vonat című mondókával utaztunk egy kicsit és mindenki a legjobb barátja vállát foghatta.
Megérkezésünk után leültünk , és egy „postás” játékkal folytattuk tovább. Az egyik gyerek választott egy postást, aki elvitte az ő üzenetét a barátjának. – Volt aki, simogatás, ölelést, szívecskét küldött…
Aztán szőttem egy „varázsfonalat”, amit gurítottunk a legjobb barátunknak és elmondták a gyerekek, miért ő a legjobb barátja Pl.:- szeretek vele fogócskázni, jólesik, ha rossz kedvem van és megsimogat, szeretek vele legózni stb.
Aztán egy „Hogy vagy pajtást” című játékkal folytattuk tovább, ahol körbe ültünk és úgy kérdeztük meg egymást.
Majd felajánlottam nekik egy mesét. Ők előcsalták a mese csalogatós mondókánkkal. A mesetarisznyámból előbújt Bogyó és Babóca síkbábok.
A gyerekek bemutatkoztak a két barátnak, aztán elmeséltem nekik a mesét, nagyon tetszett nekik ez a mese.
Aztán a „barátsághőmérőhöz” mentünk. Mindenki a sajátján beállította, hogy ma volt e barátja. Bátran mondhatom nagyon jó érzés töltött el, mikor láttam a szemükben a csillogást, hogy mindegyik gyereknek van barátja, baráti kapcsolata. Majd visszautaztunk meseországból. Felajánlottam a gyerekeknek, hogy készítsünk barátság virágot. Középre mindenki a saját jelét rajzolta, majd a szirmokra a barátai jelét.
Folytatásként a szőnyegen választottunk 3 csapatot, ahol megbeszélhették a gyerekek ki lesz a csapatkapitány és kaptak egy kosár építőkockát, amit saját elképzelésük szerint használhattak fel. Nagyon szép építmények készültek .
A lezáráshoz felajánlottam nekik, hogy mi lenne ha megmozgatnánk magunkat,-Bagdi Bella a hónap dalára.
A végén azt kérdezték: máskor is beszállhatunk a barátság vonatba, és beállítjuk a barátság hőmérőt?