November-Társas kapcsolatok
Szívesen fogadtam az e havi feladatokat, annál is inkább, mert nagyon fontosnak tartom a társas kapcsolatok jelenlétét az életünkben. Alapvetően társas lénynek születünk , mindannyiunknak szüksége van a szeretetre, másokkal való kötődésre, és szociális életre. Sokat számít kapcsolataink minősége. Legyen, akivel meg tudjuk osztani örömünket, bánatunkat, szükség szerint segítséget kaphatunk. Ezért fontosak a barátok!
Az óvodai élet során igyekszem megteremteni annak lehetőségét, hogy a gyerekek tudják megtapasztalni az együtt lenni jó érzését, hogy szükségünk van egymásra, egymás segítségére. Fontos, hogy tanulják meg értékelni társaikat, legyenek hálásak.
Bagdi Bella Jól érzem magam boogie című dalával indítottam a boldogságórát. Mindannyian vidáman mozogtak a dalra. Az elcsendesedés után elmeséltem Bogyó és Babóca történetét, amit nagy figyelemmel hallgattak gyermekeim. A feltett kérdésekre / kivel értesz egyet, te mit tettél volna? /elmondták véleményeiket, ami nem volt egységes. A gyerekek többsége Bogyót támogatta, mint azt a képek is mutatják. Először a veszekedés jelenetét dramatizáltuk, majd lehetőséget biztosítottam a helyes magatartás eljátszására is. Ők maguk fogalmazták meg a helyes viselkedést. Megfogalmaztuk a mese üzenetét. Segítő társakra szükség van, hiszen együtt többre vagyunk képesek. Légy hálás, ha segítenek neked!
Az állatok az erdőben című feladatot kedvelték. A kis állatok rajzolgatása közben volt alkalmunk hatékonyan beszélgetni az állatok egymásra utaltságáról, hiszen ők is segítik egymást. Páran a gyenge finommotorikai készség miatt kimaradtak, nem rajzoltak, de szemlélők voltak. Az állatok utánzásában már ők is részt vettek.
Csoportomban szépen alakulnak a baráti kapcsolatok. Ragaszkodnak egymáshoz, talán ezért is járnak szívesen óvodába. Egymásnak barátságkarkötőt fontak. /Persze konfliktus is akad bőven, főként a fiúk körében./ Napi szinten igyekszem társas érzelmi intelligenciájukat fejleszteni. A munkafüzet kínálta, témához kapcsolódó színező feladatot is megkapták a gyerekek. Általa a csoport ”szociometriája” is elkészült. A tevékenységek végén újra zenét hallgattunk, a hónap dalát. A téma folytatásaként a havi naptárt elküldtem a szülőknek. Folyamatosan jönnek a pozitív visszajelzések.
Nagyon bízom gyermekeim formálhatóságában, ami által pozitív életszemléletük, boldogságra való képességük fejlődik.
Úgy érzem a témával kapcsolatos kitűzött céljaimat sikerült általuk, velük megvalósítanom.

A gyerekek meghallgatták Lukács Elvíra : A barátság útja című mesét, majd beszélgettünk a meséről a barátaikról, kapcsolataikról. Közösen elmondtuk Sarkady Sándor Édes ősz jött című vesét, harmonikus mozgással kísérve, majd mindenki a barátjával párban is elmondhatta. Barátaink a madarak is ,,madárlakomát” készítettünk. Kerek tányérformát gyurmáztunk majd magvakkal díszítettük : kukoricával, napraforgó maggal, lecsével és félborsóval stb… Amikor mindenki elkészült megtekintették egymás munkáját és értékelték. Befejezésképpen meghallgattuk és elénekeltük Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek.. című dalát.

November hónapjában a társas kapcsolatok ápolása témával foglalkoztunk. Gyakorlatunkat a foglalkozást kezdő relaxációs gyakorlattal kezdtük el: malomkörzés, cicanyújtózás. Ezek után meghallgattuk a foglalkozást kezdő éneket „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek!” és közben elmutogattuk, amit hallottunk: tapsoltunk, dobbantottunk, nyújtózkodtunk magasra, kiáltottunk jó nagyot, mondtuk, hogy szép napot, mondtuk, hogy szeretlek. A gyerekek nagyon könnyen megtanulták a fülbemászó dallamot és szöveget és nagyon élvezték a dalt. Ezt követően leültünk a szőnyegre és megkérdezte mindenki sorban a mellette jobbra ülőt, hogy „Kis barátom hogy vagy?” A gyerekek kedvesen válaszoltak a kérdésre majd ők kérdeztek. Nagyon jó játék volt! Mindenki örömmel nyugtázta, hogy kíváncsiak a többiek arra, hogy mi van vele, hogy érzi magát. Megszólalt a kis csengettyű és Boldog Dóri elmondta a mondókát: „Kerek erdő…” Elmeséltem a hónap egyik meséjét: „Bartos Erika: Bogyó és babóca: Barátság” amit a gyerekek nagy kíváncsisággal hallgattak. A mese után beszélgettünk arról, hogy kinek mit jelent a barátság, kinek ki a barátja. Ezek után több lehetőség, több feladat közül is választhattak: Az egyik asztalnál színes gyöngyökből barátságkarkötőt készíthettek társaiknak, amelyet nagyon elmélyülten fűztek, és aminek nagyon örültek, amikor felkerült a kezükre. A másik asztalnál kiszínezték a kislány és kisfiú képeket és fölé rajzolták barátaik jelét. A harmadik asztalnál ülők ujjlenyomat képet készíthettek a munkafüzetből fénymásolt lapokra. A gyerekek elmélyülten dolgoztak és volt, aki több feladatot is megoldott a felkínált lehetőségek közül. Bagdi Bella „Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek!” című dalát többször meghallgattuk a hónap során mivel a gyerekek nagyon megszerették.

Az elmúlt napok tevékenységei sok -sok élménnyel tették gazdagabbá csoportunk tagjait. Együtt készültünk a Márton napra. A társas kapcsolatok alakítását segítette, hogy megfeleztük a Márton napi pogácsát, azzal, akit szeretünk a csoportban. Először mi felnőttek mutattuk a gyerekeknek hogyan felezünk pogácsát, majd a gyerekek választhattak. A sünis lámpásokkal társakat kereshettek maguknak. Igazi őszi hangulatot varázsoltunk a termések válogatásával, versek, dalok meghallgatásával. Táncoltunk Gryllus Vilmos Őszi falevél című dalára, szép színes kendőkkel játszottuk el, hogyan peregnek-forognak a színes falevelek. Eljátszottuk a Répa mesét, vidáman kapcsolódtak be a közös mesélésbe. Fotózás zajlott nálunk, együtt nézegettük a képeket, elmondták ki és miért hiányzik nekik.

Novemberben, a Társas kapcsolatok ápolásának hónapjában, a Boldogságóránkat relaxációs gyakorlattal kezdtük, ami a „Tüdőtakarítás” volt. Szerettem volna érzelmileg ráhangolni a gyerekeket a témára, és kitakarítani magunkból a felesleges, negatív érzelmeket és hangulatot.
Az első kapcsolatteremtő játékunk a „Kis barátom, hogy vagy?” volt, amit oda, és vissza is eljátszottunk. Ez igazán fellelkesítette őket. Ettől felbátorodva bevontunk a játékunkba egy üres széket, majd azt a játékot játszottuk, hogy „Jobb oldalamon nem ül senki, üljön ide XY”. A gyerekek nagyon élvezték. Volt, akit többször is maguk mellé hívtak. Szerencsére senki nem került perifériára, mindenkinek akadt olyan társa, aki mellett jól érzi magát. A játék hangulatára alapozva feltettem nekik néhány kérdést. „Hogy érezték magukat, és miért azt a társukat hívták maguk mellé? A beszélgetésből kikerekedett a barátság fogalma.
Meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella- Ha boldog vagy című dalát, amit egész hónapban igényeltek a gyerekek, majd a tevékenység zárásaként mindenki kiszínezhette az előre kivágott gyerek figuráját, és barátságláncot alkottunk. A figurákat ugyan olyan sorrendben ragasztottuk fel egy papírra, ahogyan ők kapcsolódtak egymáshoz. Azóta a csoportszobánkat díszíti a mi „Barátságláncunk”!