Boldogságórák az 1.osztályban
A támogató kapcsolatok témájának foglalkozásait közös relaxációval indítottuk, majd Bogyó és Babóca Barátság című meséjével hangolódtunk az órára. A történet kapcsán megbeszéltük, milyen félreértés okozott konfliktust a kis katica és a csigafiú között, hogyan sikerült rendezniük a helyzetet, illetve milyen más megoldási lehetőségek is működhettek volna. Ez jó alapot adott ahhoz, hogy közösen gondolkodjunk arról, mit jelent valójában a barátság, és milyen tulajdonságok tesznek valakit igaz baráttá.
Ezután elkészítettük az osztály „barátságszívét”, amelybe beleírtuk azokat, akiket a közösség részeként fontosnak tartanak a tanulók. A gyerekek nagy örömmel említették tanítóikat és még az igazgatónénit is, ami jól mutatta, milyen széles körben élik meg a támogató kapcsolatokat. Szó esett arról is, hogy még a legjobb barátok között is előfordulnak viták, és többen saját élményeiket is megosztották arról, min szoktak összeveszni, illetve hogyan szoktak kibékülni.
A téma továbbgondolásaként arról beszélgettünk, milyen hasznos lenne egy olyan „varázsrobot”, amely segít megoldani a vitákat. Ehhez kapcsolódva Bagdi Bella Ha boldog vagy… című dalát hallgatva barátság-ujjlenyomatokat készítettünk, amelyeket a gyerekek fantáziadús, színes rajzokká alakítottak. A vidám napocskától a manón és pókocskán át egészen a fagylaltig és virágig sokféle kedves alkotás született.
A foglalkozás második felében csoportmunkában „varázsgépeket” terveztek, amelyek segíthetnének kibékíteni a vitatkozókat. Eközben meghallgattuk a Társas intelligencia erősségdalát is. A gyerekek rendkívül kreatív megoldásokkal álltak elő: volt olyan gép, amely varázsitalt adott volna a feleknek, más robot szeretetteljes öleléssel motiválta volna őket a békülésre, és olyan ötlet is született, amelynél a gépbe bemondott probléma alapján tanácsokat kapnának a gyerekek a konfliktus rendezéséhez.
A foglalkozások végére a gyerekek megtapasztalták, hogy a támogató kapcsolatok alapja az odafigyelés, az empátia és a közös megoldáskeresés. Az élmények, a játékos feladatok és a közös alkotás mind hozzájárultak ahhoz, hogy még összetartóbb, egymást segítő közösséggé váljanak. A kreatív ötletek és a nyitott beszélgetések azt mutatták, hogy az osztály valódi, bátorító és szeretetteljes közeg lesz, ahol jó együtt lenni.
Boldogságórák a 2.osztályban
A téma feldolgozását azzal kezdtük, hogy megnéztük A gomba alatt című videót. A film alkalmat adott arra, hogy elgondolkodjunk, mit jelent másokkal törődni — és milyen érzés, amikor valaki figyelmes, segítőkész társ a mindennapokban. A videó hatására érzékenyebb lett a légkör: sok gyermek szemében láttam, hogy elgondolkodtak azon, mi számít igazán fontosnak a barátságban.
Ezt követően közösen gyűjtöttük össze az osztály közös emlékeit: felidéztük, mik voltak azok a pillanatok, amikor együtt nevettünk, játszottunk, segítettünk egymásnak — mikor voltak ezek, milyenek voltak, és hogyan élte meg mindenki. Ezek az emlékek segítettek tudatosítani, hogy nemcsak az iskola, hanem ők maguk is közösség, amelyben sok közös, értékes élmény van.
Majd beszélgettünk arról, kinek ki a barátja, miért tartják annak, és mitől erős egy jó barátság. A gyerekek elmondták, milyen tulajdonságokat tartanak értéknek egy barátban — kedvességet, megértést, segítőkészséget, együttműködést. Ezt követően a saját nevük kezdőbetűihez kerestek önállóan, majd közösen is pozitív tulajdonságokat, erősségeket — nem csak magukról, hanem egymásról is. Így vált nyilvánvalóvá, mennyi jó tulajdonság él mindenkiben, amit a többiek is észrevesznek.
Ezután arra kértem őket, hogy gondoljanak egy barátjukra, és írják vagy rajzolják le, mit tartanak benne jónak, mi jellemzi őt, és mi jellemzi a barátságukat. A rajzok és leírások szépek voltak: sok gyerek kiemelte a közös örömöt, az együtt töltött időt, a bizalmat és a támogatást.
A legszebb közös munka a barátságháló elkészítése volt. A szívecskék az osztály tagjait jelképezték, a színes vonalak pedig a közöttük lévő baráti kapcsolatokat. Ahogy sorba rajzoltuk a kapcsolatokat, kirajzolódott, ki kivel áll közel, hol alakulnak új barátságok, kik kapcsolódnak többenhez — láthatóvá vált az osztály közösségének szerkezete. Ez a vizuális ábra segített nekik megérteni, hogy mindannyian részesei egy sokszálú kapcsolati hálónak, és hogy minden kapcsolat fontos. Közben Bagdi Bella Ha boldog vagy… című dala szólt, ami még meleg, befogadó hangulatot teremtett.
Azt is átbeszéltük, hogy még a legjobb barátok is néha össze szoktak veszni – miért történik ez, hogyan oldják meg. Többen saját élményeiket is megosztották: beszéltek arról, mi váltotta ki a vitát, hogyan érezték magukat közben, és mi segített abban, hogy kibéküljenek. Ez a rész is fontos volt, mert megmutatta, hogy a barátság nem mindig tökéletes – de a konfliktus is lehet a kapcsolat megerősödésének esélye, ha empátiával, nyíltsággal és bátor beszélgetéssel kezelik.
Végül csapatmunkában készítettek a gyerekek „varázsgépeket”: olyan képzeletbeli szerkezeteket, amelyek azonnali megoldást adnak egy barátok közötti konfliktusra. A tervek között szerepelt például gép, amely szeretetenergiát sugároz, másik, ami kedves üzenetet küld a veszekedőknek, vagy olyan, amely segít megbeszélni a problémát és megoldást találni. A gyerekek ötletgazdagok voltak és lelkesen alkották ezeket, közben együtt gondolkodva arról, mitől működhetne egy valódi kibékülés.
A foglalkozások során újra megerősödött bennük az a gondolat, hogy a barátság nemcsak közös játék és jókedv, hanem figyelem, elfogadás és támogatás is – különösen akkor, ha valaki nehézséggel küzd, vagy más, mint a többiek. A közös emlékek, a barátságháló vizualizálása, a személyes visszajelzések és a kreatív játékok mind olyan élmények voltak, amelyek segítettek abban, hogy tudatosabban tekintsenek barátaikra és egymásra. Úgy érzem, a gyerekek gazdagabbá váltak együttérzésben, empátiában és közösségi tudatban – olyan értékekben, amelyek segítenek számukra abban, hogy támogató, figyelmes társai legyenek osztályuknak.
Boldogságórák a 3. osztályban
A téma feldolgozását beszélgetéssel kezdtük: közösen gyűjtöttük össze, mit jelent számukra a barátság, és milyen tulajdonságok jellemzik a jó barátot. A gyerekek gondolatait gondolattérképen rögzítettük, így már az óra elején láthatóvá vált, mennyire fontos számukra az együttérzés, a segítségnyújtás és az elfogadás.
Ezután megnéztük a témához kapcsolódó videót, amelyben egy tolószékes kisfiú története elevenedik meg. A gyerekek láthatóan nagyon átélték a jeleneteket, több arcukon meghatottságot is láttam. A film után megbeszéltük, milyen nehézségekkel kellett a kisfiúnak szembenéznie, és azt is, hogy a körülötte lévő gyerekek számára is kihívást jelenthetett ez a helyzet. Meglepően érett gondolatokat fogalmaztak meg az empátiáról, a félelmekről és arról, milyen fontos szerepe van a kitartásnak és a támogató barátoknak az ilyen élethelyzetekben.
A beszélgetést követően mindenki összegyűjtötte a saját erősségeit, majd ezeket közösen tovább bővítettük: a gyerekek lelkesen sorolták, miben jók a társaik. Így készült el az osztály erősségfája: a fa ágaira pirossal felkerült minden gyermek neve, mellé pedig öt-öt olyan erősség, amelyet a többiek mondtak róluk. Ez az élmény szemmel láthatóan erősítette az önbizalmukat és azt az érzést, hogy értékes tagjai a közösségnek.
A következő feladat a barátságkártya-készítés volt. Minden gyermek megfogalmazta néhány mondatban, miért örül annak, hogy egy másik gyerek a barátja. Csak a saját nevüket írták rá, a barátjukét nem, mert a kártyákat véletlenszerűen húzták ki. Közben Bagdi Bella Ha boldog vagy… című dala szólt, ami még bensőségesebb hangulatot teremtett. Megható volt látni, mennyire örülnek egy-egy kedves mondatnak, és az is, milyen büszkeséggel töltötte el őket az érzés, hogy örömet okoztak valakinek.
Végül a munkafüzet Az igaz barátság című feladatát oldották meg, ahol már meg is nevezhették valamelyik jó barátjukat, ezzel is elmélyítve a témát.
A foglalkozások végére a gyerekek megtapasztalták, hogy a barátság nemcsak közös játékot és vidám pillanatokat jelent, hanem figyelmet, empátiát és támogatást is. Az órák hozzájárultak ahhoz, hogy tudatosítsák: egy támogató kapcsolat igazi érték, amelyben a másik elfogadása, megértése és bátorítása legalább olyan fontos, mint az együtt töltött idő öröme. Úgy érzem, ezek az órák erősítették bennük az összetartozás élményét, és még inkább támogató, érzékeny közösséggé formálta az osztályt.