A társas kapcsolatok boldogságóránk Bagdi Emőke: „Az én hangom” relaxációs gyakorlatával kezdődött. A gyerekek átélhették zengés közben az együtt hangzás élményét, mely nemcsak feszültségoldó, hanem kohéziós erőt is adott számunkra. Aztán körben ültünk a szőnyegen és a „Nyuszipajtás hogy vagy” c. drámajátékot játszottuk. A gyerekek nagyon hamar ráhangolódnak a pozitív gondolatokra, a kör végére már mindenki mosolygott. A foglalkozást V.Szutyejev klasszikus meséjével folytattam: „Az okoska botocska” c. történetet választva. Ezt találtam olyan példaértékűnek számukra, mely jól tükrözi a barátság, segítségadás, bizalom, jó szív jelzőket. A mesét eztán el is játszottuk, két gyereket kiválasztva a szerepre – bár mindenki süni szeretett volna lenni-, a végén mégis sikerült megegyeznünk. Nagyon tetszett nekik a szerepjáték, egyikük még a fészekből kiesett madárfióka szerepét is vállalta. Mivel advent időszaka van, hát készítettünk együtt egy adventi koszorút, oly módon, hogy mindenki lerajzolta magát és azt kivágva ragasztottunk körbe egy zöld kartont- így készült el a barátságkoszorúnk. A csoportszoba papírfájára pedig fehér papírgalambokat ragasztottunk az ágakra, mindenki megmutatta, melyik ágra szeretne „felrepülni”, melyik barátja mellé, és ezáltal lett egy barátságfánk. A rajzolás közben bekapcsoltam nekik hallgatni Zalatnay Sarolta: „Mindig kell egy barát” c. dalát, melyet érdekes módon hamar el is kezdtek énekelgetni…

Novemberben a társas kapcsolatok elmélyítése a boldogságóra témája.Ennek érdekében nagyon sok kapcsolatteremtő,csoportépítő jellegű játékot játszottunk.A gyerekeket a „Ha jó a kedved,üsd a tenyered” című dalosjátékkal hívtam ,amit már nagyon jól ismernek és kedvelnek.A témát a „Kis barátom,hogy vagy” című játékkal vezettem be.Körben ülve mindenki a szomszédjának tette fel a kérdést.Majd elmeséltem az „Egy barátság története ” című mesét,ami nagyon tetszett a gyerekeknek.Egy medvéről szól,aki a mese elején el akarta rabolni a méhek mézét,majd különböző kalandok árán végül a barátjuk lesz.Megbeszéltük,hogy mi is történt a mesében,hogyan lettek végül barátok,kivel történt már hasonló.Végül mindenki odament az óvodai barátjához és megölelgették egymást.

A témát egész hónapban bontogattuk. A cél az volt, hogy építsünk egy falut, ami csak a miénk.
Szerteágazó feladatok és kihívások voltak benne:
– kis karton házikóra válassz „vakolatot”, tetőt, ablakot, ajtót, ragassz!
– helyezd el a házikódat a faluban, aki mellé gondolod
– sikerült a barátod mellé?
– ha nem, nézd meg vezet-e hozzá út
– nem? akkor építs hozzá utat, nézd meg melyik meglévő útra kell rácsatlakoznod
– kihez tudsz még eljutni?
– ültess fát a kertedbe!
– mi legyen a neve az utcáknak?
Több délelőttön keresztül folyt a munka, gyönyörködtünk, alkottunk, s a végén kiderült mindenki mindenkihez el tud jutni, ha akar. A barátságnak nincs akadálya.
Karácsony előtt felkerültek a csillogó díszek a házakra és a fenyőfákra is. Nemcsak a saját házaikra, hanem a hiányzókéra is, hiszen ők is a mi barátságfalunkban élnek, hozzájuk is hadd érkezzen el a karácsony!
A falu LED világítást kapott és az öltöző legszebb díszévé vált.

Boldogságdalt nagyon kedvelik a gyerekek, ezért több alkalommal szervezünk mozgásos párválasztós játékot a gyermekek számára. A csoportban kialakult baráti kapcsolatok vannak nagycsoportos koruk miatt, de azért új barátságok is szövődnek a játékok során.
A gyerekekkel gyerek babákat színeztünk vágtunk, és mindenki elhelyezte a barátja mellet.

A barátságról szóló beszélgetések során minden gyerek megnevezhette saját barátait, és azt is elmondták, hogy miért fontos a barátság, miért jó, és hogyan lehet ápolni egy jó baráti kapcsolatot. A gyerekek örömmel rajzoltak le egy olyan eseményt, amelyet legjobb barátaikkal tölthettek el.