A nyolcadikosok többsége óvodába lépéstől kezdve egy közösség tagja. Jól ismerik egymást, néha bosszantják, néha ugratják, de a legtöbbször támogatják egymást a hétköznapokban.
Visszatekintve felelevenítették, hogyan változtak a kapcsolataik az elmúlt évek alatt, milyen csínytevések és emlékezetes pillanatok kovácsolták őket össze.

Osztályfőnöki és etika órán is foglalkoztunk a társas kapcsolatokkal. Megbeszéltük, hogy mennyire fontos a társas/érzelmi intelligencia és az empátia. Továbbá, hogy ezeket használni kell a mindennapokban és figyelni is kell mások érzéseire, érzelmeire, mert ezáltal tudunk jobb emberré válni. A társas kapcsolatok témában nagyon sok jó hozzászólás érkezett az órákon, illetve óra végén a „Letye-petye-lepetye” nevű játékot játszottuk, ami a régi „süket-telefon” nevű játékhoz hasonló. A lényeg, hogy a diákok körbe állnak és valaki bele súg a mellette álló fülébe valamilyen mondatot és így az utolsó diákig, aki pedig felmondja, hogy mi volt, amit hallott. A játék lényege, hogy az információ gyorsan tud változni, mint a pletyka és nem lehetünk arról meggyőződve, hogy igaz volt-e, ezért célszerű nem pletykálni másokról és meggyőződni egy állítás igazságértékéről.

A témát egy bingójátékkal indítottuk. Kaptak egy lapot, amin különböző tulajdonságok, tevékenységek voltak felsorolva, és akivel volt közös egyezés, annak a neve felkerült. A végén össze kellett számolni a személyeket, és így rájöttek a gyerekek arra, hogy kivel milyen dolgokban egyeznek.
Egy másik alkalommal A kis herceg című mesét néztük meg, ugyanis a művet irodalom órán is tanulják. Ehhez alkalomhoz illően öltöztem fel. (Lásd: képek között) A gyerekek illusztrációt is készítettek, s az idézet lényegét is megértették a magyarázatom alapján: ,,Jól csak a szívével lát az ember: ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Nagyon lelkesen gyűjtöttük, préseltük a faleveleket, várták a falevélképek készítését, így még elkészítettük a mi „sólymainkat” a Sólyomszemmel feladathoz. A következő boldogságórát relaxálással kezdtük. Ezután megbeszéltük, hogy milyen társas kapcsolatok alkotják, alakítják az ő kicsi életüket. Az őket körülvevő, szerető emberekkel kialakított kapcsolataik: barátság, családi kapcsolatok, iskolai életükben jelenlévő kötödéseik fontosságáról beszélgettünk. Különböző szívecskés színezőket vittem nekik, az volt a feladatuk, hogy annak a személynek színezzék ki és adják oda, aki a számukra a legfontosabb. Többnyire apukáknak, anyukáknak készültek a szívek, de volt testvér, barát, nagyszülő is. A következő alkalommal a barátságról beszélgettünk. Összegyűjtöttük közösen, hogy mitől működik jól egy barátság, mit adhatnak egymásnak a barátok. Nagyon ügyesen összegyűjtötték a barátság legfontosabb ismérveit: védjük meg a barátunkat, ne legyünk vele irigyek, ne verekedjünk, veszekedjünk vele, szeressük egymást, ne csúfoljuk a másikat, ne bántsuk szavakkal sem, játsszunk, tanuljunk együtt, okosan vigyázzunk rá, segítsük egymást a bajban, mondjuk el neki a titkainkat. Körbe rajzoltuk a kezünket és olyan rajzokkal díszítettük, ami a barátságról eszükbe jutott. Ezekkel a kezekkel dekoráltuk a „Jó hírem van!” dobozt. Nagyon jól a mindennapjaink részévé vált a jó hírek mesélése, néhány hét után már ők kérték, hogy mesélhessenek. Le is rajzoltuk a jó híreket és a dobozba kerültek. Aranyosak voltak, ahogy örültek a másik örömének, jó híreinek. Figyeltek egymásra, bátorították egymást. Remélem, hogy ráéreztek arra, hogy mennyire szükségünk van egymásra.