Gyerekekkel közösen megbeszéltük, hogy életünk során sok emberrel találkozunk, de nem mindenki válik a barátunkká.
Megkérdeztem őket, hogy számukra mit jelent az, hogy barát valaki.
A két hét alatt a projektemmel összhangban olyan játékokat játszottunk, melyek a társas kapcsolatokat ápolta és mélyítette.
A hónap elején meghívtuk a nagyszülőket, hogy egy délutánt töltsenek velünk. Versekkel, táncokkal és ajándékkal kedveskedtünk nekik.
Az óvodánkan hagyomány, hogy mind a 6 csoportot minden hónapban egy közös Boldogságórán veszt részt. Így volt ez most is, ahol minden csoport vàladztott magának egy zenét és arra táncoltunk.
A tánc utàn pedig boldogórás kolléganőmmel közösen egy szituációs játékot adtunk elő.

Most már a negyedik nevelési évünket kezdtük el közösen szeptemberben és biztosan állítom, hogy a közös tevékenységek, játékok hatására meghittebbé váltak a társas kapcsolatok. Tudatosan olyan dalokat és játékokat választok, amihez mozdulatokat végezhettünk, mert a mozgás maga is boldogságfokozó technika. Ez nagyon motiváló a gyerekek számára is és nekem is, hiszen én is részese vagyok a játékaiknak, az élményeiknek. A tevékenységek által is jobban megismerik egymást azok a gyerekek is, akik egyébként napközben nem játszanak együtt. Mivel a játék a gyermekek elsődleges tevékenysége, ezért tartom fontosnak, hogy a mentális jólét fenntartásához is ehhez az eszközhöz nyúljak.

A gyerekeket az egyik asztal köré gyűjtöttem, egy letakart kis kosárral, amiben dekorgumi arcokat helyeztem. Ügyeltem rá, hogy minden érzelemből elég sok különböző színű legyen. Lelepleztük a kosarat, megnéztük, hogy mit találunk benne. A gyerekekkel megbeszéltük az arcokat, megneveztük, hogy melyiken milyen érzelem látható. Az érzelmeket mi is megmutattuk, mi magunk is felöltöttük, a különböző érzelmeket, megnéztük egymás arcán az adott érzelemhez társuló arckifejezést. Nagyjából egyformán fejezték ki a gyerekek az adott érzelmet, kis eltérések előfordultak. A nagy grimaszolások, széles skáláját láttam, az érzelmeket erőteljes, túlzó arckifejezéssel mutatták be.
Érdekes volt számomra, hogy a gyerekek a mosolygós archoz, a pozitív érzelemhez az általuk kedvelt színeket társították, míg a mérges, haragos, negatív érzelemhez az általuk kevésbé kedvelt színt kapcsolták. Oly sokszor láttuk a mosolygós arcot citromsárgának, hogy azt gondoltam ez számukra egyértelmű, azt fogják választani. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a színek és érzelmek közötti kapcsolat már kisgyermekkorban kialakul. Az érzelmek megfigyelése és bemutatása közben a gyerekek egymás arckifejezéseire is figyeltek, ami segítette az empátia fejlődését.
Nagyon ügyesen elmondták, hogy ki az akivel megosztják az érzéseiket, kivel beszélik meg, ha boldogok, valami jó történt velük. Kinek mondják el, ha valami rossz történt, ki segít ennek megoldásában. Néhány példát a csoport életéből is említettem, próbáltam más példákat mondani, aztán már a gyerekek is tudtak olyan eseteket hozni, amelyek során egymás segítségére voltak a pozitív, negatív esetekben is.
A foglalkozást kezdő relaxációt a heti tematikához igazítottam, a totyog a liba, nagy a galiba és az összehangoló gyakorlatokat végeztük. Ezeket a relaxációs gyakorlatokat nagyon szeretik a gyerekek, mint általában a mozgásos tevékenységeket. Ekkor spontán, a gyermekek kérésére a száz liba egy sorban c. dalosjátékot is eljátszottunk.
Ezután Boldog Dóra is elmesélt egy történetet a gyerekeknek Mókus születésnapjáról, melyben a libák siettek Dóra segítségére, ők mentették meg a születésnapot, az ajándékot. A gyerekek ügyesen fogalmazták meg egymás után a barátság fontos ismertető jegyeit, bár számukra még mindenki, akivel aznap játszottak, vagy beszélgettek máris a barátjuk.
Az egymás mellett ülő gyerekek már el tudják mondani egymás nevét, sőt jelét is, ami kiscsoport lévén nagy teljesítmény. Kedvesen fordultak egymás felé, azonban a jó tulajdonságokat még nem sikerült megnevezni, helyette egy-egy jó cselekedetet mondtak, mellyel egymást segítették, ezáltal erősítve az önbizalmat, mélyítve a társas kapcsolatokat. A mese és a példák kapcsán a gyerekek megtanulták, felismerték, hogy milyen fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben a barátság és a segítőkészség.
A mese után daloltunk egyet, megmozgattuk a barátainkkal együtt a karokat, lábakat.
A foglalkozást az egymásnak készített karkötők ajándékozásával zártuk, ezzel az egyszerű, ám mégis kreatív tevékenység mindenki számára sikerélményt nyújtott, annak aki készítette az alkotás és az ajándékozás, aki kapta az ajándék, a barátság örömét.