A megküzdés minden egyes nap jelen van az életünkben. A gyerekek még annyira nem küzdenek meg a mindennapi kenyerükért, de az óvodai életben is sok csúfolással, problémával, barátkozási nehézséggel, beilleszkedési problémával kell megküzdeni néhány visszahúzódó természetű gyermeknek. Ezért is csináltunk olyan feladatokat, amelyekkel egyre közelebb, szorosabb viszonyba kerülhetnek egymással. A nagyobbak vigyázzanak a kicsikre, óvják őket a veszélyes helyzetektől.
Megküzdési stratégiák
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
Megjelenítettünk néhány állapotot, ami nem is volt olyan egyszerű feladat.
Onnan tudom, hogy veszélyérzétem van, hogy gyorsabban ver szívem.
Onnan tudom, hogy feszült vagyok, hogy Összeszorul a gyomrom.
Onnan tudom, hogy izgulok, hogy izzadok.
Onnan tudom, hogy éber vagyok, hogy tudok figyelni.
Onnan tudom, hogy óvatos vagyok, hogy gyakran hátrafordulok.
Onnan tudom, hogy összpontosítok, hogy gyorsan reagálok.
Onnan tudom, hogy bizakodó vagyok, hogy reménykedek.
Onnan tudom, hogy ellazult vagyok, hogy kizártam a külvilágot.
Onnan tudom, hogy kíváncsi vagyok, hogy mindig leselkedek.
Onnan tudom, hogy nyitott vagyok, hogy meghallgatom a többieket.
Onnan tudom, hogy nyugodt vagyok, hogy nem tud senki felbosszantani.
Onnan tudom, hogy pihenek, hogy zenét hallgatok.
Onnan tudom, hogy megküzdöttem egy nehézséggel, hogy örülök, boldogságérzetem van.
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
Megjelenítettünk néhány állapotot, ami nem is volt olyan egyszerű feladat.
Onnan tudom, hogy veszélyérzétem van, hogy gyorsabban ver szívem.
Onnan tudom, hogy feszült vagyok, hogy Összeszorul a gyomrom.
Onnan tudom, hogy izgulok, hogy izzadok.
Onnan tudom, hogy éber vagyok, hogy tudok figyelni.
Onnan tudom, hogy óvatos vagyok, hogy gyakran hátrafordulok.
Onnan tudom, hogy összpontosítok, hogy gyorsan reagálok.
Onnan tudom, hogy bizakodó vagyok, hogy reménykedek.
Onnan tudom, hogy ellazult vagyok, hogy kizártam a külvilágot.
Onnan tudom, hogy kíváncsi vagyok, hogy mindig leselkedek.
Onnan tudom, hogy nyitott vagyok, hogy meghallgatom a többieket.
Onnan tudom, hogy nyugodt vagyok, hogy nem tud senki felbosszantani.
Onnan tudom, hogy pihenek, hogy zenét hallgatok.
Onnan tudom, hogy megküzdöttem egy nehézséggel, hogy örülök, boldogságérzetem van.
Hatodikos osztályommal, lévén, hogy serdülőkorba értek, rendkívül fontosnak tartom, hogy beszéljünk a megküzdési stratégiákról. Letisztáztuk a fogalmat, és gyakorlati példákat néztünk arra, hogy hogyan tudnak életük aktuális problémáival megküzdeni. Azt is megnéztük, hogyan tudnak hatékonyan saját megküzdési stratégiákat kidolgozni.
A Boldogságóra témája: Megküzdési stratégiák
Korcsoport: Nagycsoport
Az óvodapedagógus neve: Márkus Gyöngyi
A tevékenység időpontja: 2024. február21.
Felhasznált irodalom:
– Bagdi Bella- Prof. Dr. Bagdy Emőke-Tabajdi Éva: Boldogságóra /kézikönyv
– Lukács Elvira: Örömvár
– Lukács Elvira: Örömnapok
A TEVÉKENYSÉG KIDOLGOZÁSA
1: Szervezési feladatok:
A foglalkozáshoz szükséges eszközök kihelyezése mindenki számára jól látható helyre, hogy érzékeltessen a gyerekekkel, hogy most Boldogságóra következik.
2: Előzmények:
Ebben a hónapban a kihívásokkal való hatékony megküzdési stratégiát szerettem volna jobban megerősíteni a gyermekekben.
Fontosnak tartom, hogy mindenkivel felfedeztessen az önmagában szunnyadó erősségeiket, hiszen akkor tudják kihozni magukból a legtöbbet, ha tisztában vannak a bennük rejlő erőségekkel is.
A FOGLALKOZÁST KEZDŐ RELAXÁCIÓ:
Bagdi Bella: Megengedem magamnak c. dalát egész hónapban sokat hallgattuk elalvás előtt, vagy csak lecsendesítésként napközben, így halkan most is ezt a dalt kapcsoltam be egy kis ráhangolódásként.
A relaxációt megelőző gyakorlataink:
– Tüdőtakarítás
– Az én hangom
– Medve vagyok és cammogok
A FOGLALKOZÁST KEZDŐ ÉNEKLÉS:
Bagdi Bella: Jól érzem magam c. dalára közös örömtánccal köszöntjük az e havi Boldogságóra megkezdését.
A TÉMA FELDOLGOZÁSA MESÉVEL:
Megmutatom a gyermekeknek Boldog Dórát, aki ebben a hónapban új ruhát kapott, mert az idők folyamán kicsit megviselt lett a külseje, így fel kellett újítanom. A kicsik örömmel nyugtázták, hogy Dóra is „megújult” hiszen közeledik már a tavasz.
Mesére hívogató:
„Kerekerdő kalandra hív téged, hallgasd, mit súgnak a tündérek..”
Bezzeg Andrea: Aranykulcs c. meséje
Mese után kérdésekkel tudom megállapítani, hogy megértették-e a mondanivalót..
Beszélgetünk a kívánságokról, a nehéz feladatokról, példákkal alátámasztva mindegyiket.
FELADAT A TÉMAKÖRHÖZ:
„Biztató hóvirágmező”
Mindenki megtekintheti a kihelyezett cserépben található hóvirágokat.
Beszélgetünk a tavasz első hírnökéről, majd megfestjük a kisvirágot.
Zenei aláfestésként tavaszváró dalok szólnak halkan a munkálatok alatt.
A FOGLALKOZÁS LEZÁRÁSA
-Boldogságóra ehavi jelképének kihelyezése a Boldogvárunk következő lépcsőfokára
– Kiállítás rendezése az elkészült munkáinkból a folyósónk Boldogságóra falára
A TÉMA TOVÁBBADÁSA:
– Vond be az óvodát
A Kisze égetést közösen tartjuk, ahol elégetjük a sok rossz tulajdonságainkat, hogy igazi szuperhősök tudjuk maradni a jövőben
– Vond be a családot
Megbízom a gyerekeket, hogy minden hétvégén segítsenek anyának, apának az otthoni és a házkörüli feladatokban, melyről szívesen látunk képeket is, melyeket mindig feltöltünk a csoportunk Facebook oldalára
REFLEXIÓ
A februári hónapban a kihívásokkal való hatékony megküzdéseket tűztük ki célunkul.
Mivel az időjárás még nem igazán kedvező, így nem sokszor tudtunk kint lenni a levegőn, ami azt eredményezte, hogy elég harsányak lettek a gyerekeink, hiszen a nagy mozgásigényüket néha csak egy kis tornatermi mozgással tudtuk csillapítani. A relaxációs gyakorlatokat minden nap alkalmaztam, hiszen ez is egyfajta lecsillapítást tudott nyújtani.
A tavalyi évben elkészített „Nyugalom szigete” sem volt mindig üres, szívesen tartózkodtak itt is a kicsik, és nemcsak azért, mert odaküldtük őket „pihenni”
Relaxációs zenéinket kibővítettem, hiszen hallgattunk madárcsicsergést, tengermorajlást, esőcsepegést is.
Az ajánlások közül Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című mesét is megismertettem a gyerekekkel, majd az állati állapotok című játékot is játszottuk, sokat utánozva az állatok mozgását.
Alkotó jellegű tevékenységeink is voltak, kipróbáltuk, hogy ki tud magasabb tornyot építeni, versenyeztünk abban is, hogy kinek lett szebb a tornya, és átbeszéltük azt is, hogy milyen kudarc érhet bennünket, ha valaki lerombolja az építményünket. Nagyon határozott válaszokat kaptam a nem megfelelő viselkedésre, de a valóságban sajnos nem mindenki tud még azonosulni a helyes viselkedéssel.
Nyugalompaplant is találtunk, ahol lepihenhettek a gyerkőcök, amikor kedvet éreztek hozzá, és itt is volt „állandó lakó”
Játszottunk még „Gumiember”t is, ami nagyon közkedvelt lett a gyerekek körében, hiszen többször ők maguk javasoltál a játékot.
Összességében mozgalmasan telt el a hónapunk és remélem sikerült minél több jó képességet kibontakoztatni a gyerekekben.
A farsangi időszak közelében és kicsit még a farsang bűvöletében tartottuk óránkat. Egy unikornis álarcba öltözve kezdtem az órát azért, mert az unikornis olyan mitikus lénynek tekintették, amely varázserővel bír. Beszélgetőkör segítségével tisztáztuk a megküzdés fogalmát. Aztán Micimackó barátunkat hívtuk segítségül. (A farsangon a csapat egyik része Micimackó és barátai jelmezét öltötte magára.) Megküzdési stratégiákat tanultunk Micimackótól. „Hűbele , bumm bele, mindig van ötlete!” Mit tanít nekünk Micimackó a megküzdésről? Olyan értékeket és tanulságot közvetít, melyekből erőt és példát meríthetünk a mindennapi nehézségek során. Saját megküzdésünk hatékonyságát nagyban növelheti annak tudatosítása, hogy milyen stratégiák működnek nálunk leginkább. Eszközökkel, módszerekkel bővítettük megküzdési ötlettárunkat. Szituációs játékokat játszottunk, lazító gyakorlatokat végeztünk Tanulságos történeteket elevenítettünk fel. Rövid kisfilmben felvettük legvidámabb pillanatainkat. Rajzokat készítettünk lehetséges megküzdési taktikáinkról. Ráébredtünk, hogy varázserővel nem rendelkezünk, mint az unikornisok, azonban sikerült Micimackó barátunk példájából tanulnunk. „Minden álmunk valóra vállhat, ha van bátorságunk a nyomokba eredni!” Jelmondatot is megfogalmaztunk: Csak kitartóan és kreatívan!
A tevékenységet a Hervad a virágom relaxaciós gyakorlattal kezdtük. Ezután a varázspálca segítségével az egész csoportot elvarázsoltam Meseország közelébe. A drámajátékok lehetőségét kihasználva elvándoroltunk Meseországba (gyalogoltunk az Üveghegyig, majd megmásztuk, a túl oldalán lecsúsztunk eljutva az Óperenciás tengerig, amit természetesen átúsztunk, ott a kerekerdőben eljutottunk az óriás mesekapuig, amit közös erővel kinyitottunk és beléptünk a mesék birodalmába.) Itt kiderült, hogy a gonosz varázsló örökre be akarja zárni Meseország kapuját és úgy győzhetjük csak le, ha kiálljuk a hét próbát. Persze a varázsló ezt nem szeretné, ezért eldugta a kedvenc nasinkat, a banánt.
Minket ez nem tántorított el semmitől. Sorra vettük a hét próbát: elénekeltük a kedvenc dalainkat, mert a varázsló nem szereti a csengő gyerekhangot, mondókáztunk, hogy elkergessük, palotát építzettünk a szegény meseszereplőknek, kifogtuk az halacskákat Meseország tavából, mert a varázsló megmérgezte, örömünkben úgy ugráltunk , mint a labda, átkúsztunk a sötét alagúton és végül örömtáncot jártunk az Ennek a kislánynak nem jutott párja, című dalra. A varázsló nagyon megijedt látva a kitartásunkat és azt, hogy mi bizony megküzdünk Meseországért és elszaladt. Még a banánunkat is elejtette. A tevékenység végén lakomát csaptunk a banánból és Bagdi Bella dalára Ellazulni jaj de jó, ellazultunk elégedetten.
A tevékenység végén a gyerekek kérték, hogy kezdjük előről, mert nagyon jó volt és akadt olyan is aki a nagy legókat messzelátóként használva leste , nehogy visszatérjen a gonosz varázsló. Sikeres tevékenység volt, melyet gyerek és óvodapedagógus egyaránt élvezett.
Ezen a héten az érzelmeinkkel ismerkedtünk meg egy kicsit részletesebben. Reggeli körben érzelemkendőket rejtő kosarat adogattunk körbe, amiből mindenki kiválaszthatta a pillanatnyi hangulatának megfelelőt és elmondhatta azt is, miért érzi így magát. A gyerekek nagyon szeretik ezeket a kendőket, még az a kislány is beszélni kezdett akit amúgy nehéz szóra bírni. Ha valaki a szomorúságot, vagy a mérges kendőt választotta, megkérdeztük, mit tehetünk, hogy jobb kedvük legyen. Választhattak, hogy simogatást, ölelést, verset, vagy éneket szeretnének. Játék közben a kockákat tartó ládákon is jelölhették hangulatváltozásaikat úgy, hogy az érzelemmanók mellé föl tudták rakni a jelüket, így mindig látszott, kinek milyen a hangulata.
Másnap Boldog Dóra a Hisztimanóról hozott egy mesét. A gyerekek nagyon élvezték, kétszer is meghallgatták! Utána arról is beszélgettünk, hogy tudjuk legyőzni a rossz kedvünket, haragunkat. Kipróbáltuk a csillag légzést, a „mérges labdát” amit össze kell szorítani, ha dühösek vagyunk, fújtunk föl „lufiembert” és összegömbölyödtünk „kavics” jógapózba, csináltunk „szivárványlégzést” és kipróbáltuk a „pillangó ölelést” is. Verset is tanultunk mozgással:
Irgum-burgum mérgeskedem, bárcsak ne lenne rossz kedvem! („toporzékolás”)
Jó nagy lufit varázsolok, minden mérget belefújok („lufifújás”)
Elengedem, messze szálljon, felhők között köddé váljon. („felengedjük a lufit”)
Szerdán érzelem kártyákkal ismerkedtünk. Meg kellett találni a párokat elmondani, milyen érzelmet mutat, és hasonló arcot kellett mutatni. Jókat játszottunk, főleg nagyobb gyerekekkel.
Csütörtökön lerajzoltuk „hisztimanót” és szeretet virágmagokat ültettünk. Újrahasznosítva a joghurtos poharakat , megtöltöttük virágfölddel és különféle virág és gyógynövény magokat ültettünk bele, hogy, ha majd kikelnek, akkor elpalántázhassuk a mezítlábas tanösvényünk közepébe, illetve a magaságyásunkba. Megbeszéltük, melyek a növények részei, mire van szükségük a fejlődéshez. Itt felsoroltuk a meleget, a fényt, vizet, tápanyagot és a szeretetet is. A gyerekek együtt öntözik ápolják a növénykéket, alig várják, hogy kikeljenek. A boldog várunk következő lépcsőjére együtt tettük föl a megküzdési stratégiák jelét. Még közelebb kerültünk a vár kapujához!
Meghallgattuk a hónap zenéjét, kis érzékenyítéssel ráhangolódtunk a témára. Megbeszéltük az osztályon belüli konfliktusokat, az otthoniakat és aki tudta a saját konfliktusát is. Majd megoldást kerestünk a problémákra, amit papírra is vetettünk.
A gyerekek a játszószőnyegen szívesen építenek fakockából magas tornyot. Fontos felhívni a figyelmüket ennek veszélyére, mert a dőlő torony balesetveszélyes. Így most különösen örültek a kihívásnak, hogy versenyezhettek, ki épít magasabb tornyot.
Majd elővettem a levelet, amit egy gonosz manó írt, aki elrejtette a csoport kedvenc plüssmackóit. A mackókért 7 próbatételen keresztül kellett megküzdeniük.
1. Futás a székek kerülgetésével – futás a „fák” között.
2. Csúszás az asztal tetején – hason csúszás a „hídon”.
3. Átbújás a bújócsövön – bújás a titkos alagúton.
4. Átlépés a rúdon – átlépés az arany korláton.
5. Tavaszi vers elmondása – Zelk Zoltán: Tavaszi dal.
6. Éneklés – Akkor járja a medve…
7. Bátorságlépcső – Magas hegy megmászása.
A gyerekek nagyon lelkesen végezték az akadályok leküzdését. Nagyon motiváló volt, hogy minden feladatot a levélből olvastam fel, így igazán beleélték magukat a meseszituációba.
Sok biztatással, dicsérettel ösztönöztem és bátorítottam őket. A próbák teljesítése után a manó leírása alapján megtalálták az elveszett macikat.
A „Cápatámadás” játékot örömmel játszották. Mivel kicsik még több magyarázatot igényelt, hogy nem egy gyerek állhat a karikában (mint a már ismert „Mókusok ki a házból…” játékban). A végén azért nagy derültséget keltett, hogy egy-egy karikába egyre többen kellett, hogy beférjenek. Ez jó játék volt a társaskapcsolatok, szociális kompetenciák erősítésére.