Mivel mi Pillangó csoport vagyunk, így nagyon tetszett a gyerekeknek az ajánlott pillangós játékok,(A pillangóölelés,az, amikor a verdeső pillangót a mellkasukon vitték, majd együtt lélegeztek a fáradt pillangóval). Rajzoltak az ujjukkal egymás hátára finom, apró mozdulatokkal, körbe ülve minden gyerek az előtte ülő hátára rajzolt, majd simogatta, cirógatta, vagy éppen lassan ütögette, mindenki azt adta tovább, amit a saját hátán érzett.
Minden gyerek elmesélte a titkos vágyát, mi szeretne lenni, mit szeretne csinálni, amikor felnőtt lesz. Nagyon sokan , azt is megtudták fogalmazni, hogy mit kell tegyenek, hogy mindez sikerüljön nekik.
A hónap dalát mindig szívesen hallgatják, általában reggel, amikor gyűlnek be a gyerekek, akkor szoktam feltenni.

Megküzdési stratégiák

A 6. Boldogságóránk témája a Megküzdés volt. Ezzel a témával kapcsolatban játékos feladatokat teljesítettek a gyermekek. A relaxációs gyakorlatokon kívül. Bagdi Bella zenéjére táncoltunk. Elbáboztam az Aranykulcs c. mesét. Majd bátorságpróba játékot csináltunk. A boszorkány elvitte magával Boldog Dórát és csak akkor hozta vissza nekünk, ha több feladatot is kiállunk. Hajótörés, Cápatámadás c. játékot is játszottunk. Majd a gyermekek lerajzolták, hogy ki az, aki segít nekik, ha rossz kedvük van. A gyermekek nagyon élvezték ezt a boldogságórát és nagyon ügyesen kiállták a próbatételeket.

A megküzdési stratégiák
A megküzdésről szóló témánkat egy lazító gyakorlattal kezdtük Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó című dalának kíséretében. A relaxált, nyugodt állapotban beszélgetéssel folytattuk, hogy hogyan tudtak elérni, megvalósítani valamit, ami elsőre akadályba ütközött. Erre példákat kerestünk közösen. Pl. zárva volt a bejárati ajtó és ki szeretett volna menni az öltözőbe. Vagy pl. xy nem játszott vele abban a játékban, vagy egyikőjük nem tudott cicát rajzolni……Beszélgetésünk fonalát arra gombolyítottuk, hogy milyen belső erőt, tudást tudunk mozgósítani akadályoztatás során, vagy külső segítséget tudunk-e igénybe venni. Megértették és adekvátan elkalmazzák, hogy az adott probléma nehézségétől függ a mozgósítandó segítség. Olykor kis időre van szükség, hogy eldönthessük, mi magunk is képesek vagyunk legyőzni egy akadályt, társ segítségét, vagy egy felnőtt segítségét kérjük a megoldásban. Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című meséjét elmesélve hallhatták a gyerekek, hogy a nyuszika is a külső, felnőtt segítségét kérte a mesében, mivel saját tapasztalata még nem volt elegendő a válasz megtalálásához. Ezután egy játék segített a pontosabb megértésben. Mézi, a padlórobotunk el szeretett volna menni néhány helyre, amihez a gyerekek segítségét kérte. Ők navigálták a megfelelő úton, hogy eljusson a célokhoz. Bizonyos helyzetekben még volt olyan gyermek, akinek még társuk, olykor a felnőtt segítségére volt szüksége a megfelelő útirány és lépésszám megtalálásához. A technika engedi és támogatja a próbálkozást, így a legfontosabbat, a belső tudás (önmagunkba vetett hit) erősítését is fejleszti. Hagyunk időt és próbálkozást az önálló megküzdésre. Mottónk: „Képes vagyok rá és nem vagyok egyedül!”.

A gyerekeknek bátorságpróbát kellett teljesíteniük. Előző nap elrejtettem a plüssállatokat, majd másnap reggel megérkezett Pók néni levele, melyet felolvastam nekik. A gyerekek izgatottan várták mit rejthet a levél.ó, és hogyan szerezhetjük vissza a plüssjátékokat. Énekeltünk, verseltünk Pók néninek, és végül egy óriás pókhálót készítettünk neki gyurmából, hogy tudjon hol pihenni. Miután visszaszereztük a plüss állatokat, a gyerekek építőkockából tornyokat kezdtek el építeni közösen. Végül a tevékenység lezárásaként megismerkedtünk a megküzdési stratégiák jelével, melyet kiszínezhettek a gyerekek.

A téma feldolgozását a kedvenc játékunk kiszabadításával kezdtük, amit a macis héten valósítottunk meg a gyerekekkel. Mindenki bátran, ügyesen végezte el a feladatot. Majd az „Aranykulcs” című mesét meséltem el nekik, ráhangolódva a témánkra. A vár ötletet adott a csíráztatós hetünkhöz is, ami szintén a megküzdésről szólt, hiszen a babra fölmászva el kellett érni a kastélyt. Fakockákból szintén jó kis verseny alakult ki- Ki tudja hamarabb felfuttatni a babot? A győzelmet, kudarcot, mindenki másképp élte át. Ezeket az érzelmeket megneveztük, majd mindenki lerajzolta az általa húzott mimikát.

A hatodik témakörhöz értünk, a témánk a megküzdési stratégiák. A téma feldolgozását mesével kezdtem. A mese címe az Aranykulcs. A történet egy olyan királylányról szól, aki a mese elején még gonosz, de a történet végére jóságos és szelíd, tetteit megbánó királylánnyá változik. A sárkány, aki elrabolja a palotából, különböző próbák elé állítja, hogy visszatérhessen az otthonába. A próbákat végül kiállja, a szíve vezeti az úton, megküzd az akadályokkal és végül elnyeri megérdemelt jutalmát. Visszatérhet apjához a palotába. Elnyeri a sárkány szívét, amelyhez az út a jóság és a bátorság.

Óvodánkban a február hónapban a farsangolás volt az aktualitás. Fontos volt a szórakozás, egymás megnevettetése, a közösségi érzés erősítése, a társaskapcsolatok ápolása, és hogy jól érezzük magunkat. Az étkezés is másként történt, a gyerekek egymást megetették pudinggal, ami nekik is nagyon tetszett és jókat nevettek azon, ha összekenődött az arcuk, vagy piszkos lett a ruhájuk vagy a padozat. A gyümölcsök kóstolása is csukott szemmel történt, ízlelés útján megkellett nevezniük a gyümölcsöt, amit kivettek a tányérból és majd elfogyasztottak.
Színespapír felhasználásával, bohócot és szemüveget is készítettünk, amely jól fejlesztette a finommotorikát, szem-kéz koordinációt, színérzéket, esztétikai érzéküket, alakította a helyes ollóhasználatot, ragasztó használatot.
Több alkalommal is versenyjátékokat szerveztem a gyerekeknek. Építettünk tornyot, műanyag poharak felhasználásával. A tornyot megbeszélt szabály szerint kellett felépíteni, a poharakat úgy kellett egymásra rakni, hogy fedjék egymást a felborulás elkerülése érdekében. A torony öt egymásra épülő sorból állt. A poharakat lentről felfelé haladva rakták egymásra. Az alsó sor öt, a második sor négy, a harmadik sor három, a negyedik sor kettő, a legfelső sor egy pohárból állt. Egy gyereknek 15 pohárból kellett tornyot építeni úgy, hogy az megálljon, és ne boruljon el. Egyszerre négy vagy öt gyerek vett részt a játékban, egymás ellen versengve. A többiek szurkoltak társaiknak. Az építés nagyfokú koncentrációt, odafigyelést, kitartást, türelmet, szem-kéz koordinációt, ügyességet igényelt.

A következő játék a gyöngyök felfűzése makaróni tésztára. A tészta függőlegesen helyezkedett el, gyurmába volt bele állítva, ez biztosította a stabil helyzetet. Egyszerre több gyerek is részt vehetett a játékban, a versenyt az nyerte, aki a leghamarabb felfűzte a tésztára a gyöngyöket. Fejlesztette a szem-kéz koordinációt, finom motorikus képességet, kitartást, figyelmet. A következő játék a poharak bejuttatása a célba szívószál segítségével. Először egyedül versengtek mag párosával, csapatban. Az lett a győztes, aki előbb juttatta be a poharakat a célba.
A gyerekekkel székfoglaló játékot is játszottunk. A gyerekek a széken elhelyezkedve várták, hogy megszólaljon a zene, a zenére körbe szaladták a székeket. Amikor a zene elhallgatott, a gyerekek elfoglaltak egy-egy széket. De közben a székek folyamatosan fogytak, akinek nem jutott szék kiesett a játékból. A játék a gyerekek mozgásigényét jól kielégítette.
A versenyjátékok során megtapasztalhatták, hogy milyen az egymás elleni küzdelem, a versengés, a győzelem, a siker az elismerés. A játékban résztvevők elismerést, jutalmat, dicséretet, kaptak. Az első helyezettek sikerélményhez jutottak, az utolsó helyezetteknek el kellett fogadniuk, hogy most nem ők győztek. A játék a kudarctűrő képességüket is próbára tette. A játék során különböző érzelmi megnyilvánulások látszottak a gyerekek arcán, gesztusain. Öröm, vidámság, boldogság, felszabadultság feszültség, izgalom, az indulat, szomorúság, düh, bánat.