A Pozitivity Szupererő kártyákból választottam ki 12-őt, amire tudtak licitálni a gyerekek, mint egy aukción, hogy kimelyiket venné meg, ha lenne egy valóságos piac, ahol meg lehetne vásárolni ezeket az fogalmakat,értékeket. Használt műanyag kupakok voltak a pénzek, mindenki 10-et kapott és abból gazdálkodtak. Volt aki csak egyet vett és rá rakta mind a 10-et,az általa fontosnak tartott szóra, de volt aki kettőt vett kevesebb pénzért. A táblai képen látszik, mi mennyiért kelt el.
Megküzdési stratégiák
A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan lehet a bennük lévő feszültségeket levezetni. Ezzel megküzdeni, félelmeinket leküzdeni miként tudjuk. A gyerekeknek is sok jó ötletük támadt, néhányat ki is próbáltunk. Relaxációs gyakorlatokat végeztünk, úgy hogy gondoltunk valami szép helyre. Volt aki virágos rétre, volt aki tengeren, volt aki folyópartra képzelte el magát. Elmesélték mit látott ott a szemük, mit hallott a fülük ami megnyugtató volt (pl.: homok, kagyló bugás, madárcsicsergés, pillangók, a hullámok hangja…).
Ezután feszültségoldó tornagyakorlatokat is végeztünk. Begyűjtöttük a „napfényt” és „eldobtuk” magunktól a negatív energiákat. A heti témánk is kapcsolódott hiszen éppen az érzékszervekről tanulunk játékos formában. Beszélgetőkört alakítottunk és megbeszéltük, hogy melyik érzékszervünkkel tudjuk az érzelmeinket kifejezni. A fej részeit elsoroltuk és annak segítségével játszottuk el az érzelmeket. Beszélgettünk arról is, hogy tudjuk leküzdeni a félelmeinket, egymást bátorították saját tapasztalataik megosztásával. Ezután elolvastam a gyerekeknek Mester Györgyi A türelmetlen nyulacska című meséjét, majd el is báboztam, a gyerekek pedig lerajzolták a meseszereplőket.
A gyerekek megismerkedtek az öt alap ízzel is, amit aztán együtt felragaszthattak a nyelv megfelelő részeire, a témában még feladatlapot is megoldottak.
A múlt héten meghívást kaptunk a helyi Idősek Otthonába is, ahol kis farsangi műsorral kedveskedtünk a néniknek, bácsiknak, akik ragyogó szemekkel figyelték a gyerekeket. Jó érzés volt őket így együtt látni, sok érzelmi tapasztalásban volt részünk.
Visszaérve az oviba beszélgettünk arról, milyen lehet az ha valakinek nem működik valamelyik érzékszervek már teljesen, hiszen az idősek között is volt egy látás sérült bácsi. Megbeszélgettük mi mindennel kell az ilyen embereknek megküzdeniük, mi hogy a segítetünk neki. Ilyen formában érzékenyítésben is részesültek a gyerekek.
Amikor óvodába kerül egy kisgyerek, különböző szokások, készségek, képességek birtokában érkezik hozzánk.
A beilleszkedés, a szocializáció mindannyiunk számára komoly feladat. Ahhoz, hogy egy óvodai csoport megfelelően működjön, szükség van néhány szabály betartására.
A napi programunk, keretén belül megbeszéltük a gyerekekkel a csoportszabályok fontosságát
A gyerekek játékos módon sajátítják el pl. a rendrakást (amivel nem játszunk, eltesszük, a leesett játékokat felvesszük).
Előszeretettel énekeljük játékszedés közben a következő dalt:
Dudás Eszter: Rendrakó dal
Egy-kettőre rendet teszünk,
Gyere, tartsál te is velünk!
Csiribú, csiribá!
Így kerül a polcra rá!
Szanaszét van mindenfele,
Játékkal a szoba tele.
Egy-két-hár’, egy-két-hár’,
Nem sokára, rend lesz már!
A JÓ PÉLDA SOKKAL TÖBBET ÉR A SZAVAKNÁL!
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Boldog Dóra zaklatottan érkezett a gyermekek közé: reggeli közben kiborult a teája, útlezárás miatt eltévedtek, és a legkedvesebb barátja megbetegedett. A gyerekekkel közösen igyekeztünk megnyugtatni, és arra kértük, hogy végezze el velünk az „Égig érő fa vagyok…” relaxációs gyakorlatot, melytől olyannyira megnyugodott, hogy még egy kedves mese meghallgatásába is beleegyezett. És hogy Dóra megértse azt, hogy bizony vannak az életben akadályok, küzdelmek, az Égig érő fa mesével bizonyítottam mindezt. A mese nem csak Dórának, a gyerekeknek is nagyon tetszett, meghallgatása után megbeszéltük a benne rejlő küzdelmek sorozatát, és a vele együtt járó érzelmeket. A gyermekek saját izgalmaikról, „küzdelmeikről” is meséltek, mennyire izgultak pl. egy fellépés előtt, vagy hogy félnek a sötét szobába bemenni. A beszélgetés után Bagdi Bella lazító-feszítő zenéje segített elsajátítani a megküzdés feszültségoldását.
A foglalkozást a Cápatámadás játékkal zártuk, ahol már nemcsak magukért, hanem társaikért is küzdöttek.
Együtt könnyebb!
Ebben a hónapban tovább folytattam a Boldogságórákat a saját napközis csoportomban, a Boldogságklubban és az 5. osztályban.
Sor került egy rendhagyó órára is, ugyanis a KEVE /Közlekedjünk Együtt Vigyázzunk Egymásra!/ program keretében ellenőrzésre érkeztek hozzánk a rendőrség munkatársai. Arra voltak kíváncsiak, hogy milyen módon illesztjük be a tanítási órákba a KEVE programot. Mivel hozzánk pont Boldogságórára érkeztek, megterveztem egy olyan foglalkozást, amelyben összefésültem a Megküzdési stratégiákat a kerékpár kötelező és ajánlott felszerelésével.
Az órát a következő módon építettem fel:
Ráhangolódás: Milyen érzésekkel érkeztél? „Pillangóölelés”
A téma feldolgozása: „Ha nem érzed jól magad, mitől derülsz jobb kedvre?”/szóforgóval/
Itt a sok elhangzott ötlet közül a testmozgásra helyeztem a hangsúlyt. Mindenki mozgással eljátszott egy sportot majd az utána lévő elismételte és hozzátette a sajátját. /Tegyél hozzá egy mozdulatot játék alapján./
Majd egy képrejtvény következett, aminek a megfejtése a kerékpár volt. Érdekességek is elhangoztak: Mi a monocikli, tricikli és tandem?
Kiscsoportokat alkottunk ahol az első csoportnak az volt a feladata, hogy gyűjtse össze a kerékpár szinonimáit, a második csoport beszélje meg, hogy mi a kontrafék, a harmadik pedig magyarázza el, hogy mi a macskaszem! Miért kapta a nevét a macskáról?
Célkitűzés után Beszélgető körben szóba került, hogy mit kell ellenőriznünk indulás előtt. Kártyák közül kellett kiválasztaniuk a gyerekeknek.
Wordwall játékokkal folytattuk az órát az interaktív tábla segítségével. Kötelező és ajánlott felszerelés a kerékpáron.
Az óra végén egy rövid meditáció volt, amit én találtam ki. Röviden a lényege: Kerékpárral mentünk a Tisza partra, ahol leültünk egy fa alá, ellazultunk, majd pozitív megerősítések következtek, ami után visszatértünk a tanterembe.
A beszámolómban ezt az órát emeltem ki, de a többi foglalkozást is igyekeztem élményekkel megtölteni. Sok gyakorlatot megvalósítottam a kiküldött anyagból. Legszívesebben a vázlatfüzetemet küldtem volna el Nektek! Abban benne van, hogy mennyi lehetőséget teremtettem ahhoz, hogy boldog perceket éljünk meg a gyerekekkel a különböző játékokon keresztül!
Szituációs játékokkal kezdtük az e havi témára a ráhangolódást. Olyan helyzeteket hoztunk létre, melyekben adódott valamilyen bonyodalom, amit meg kellett oldani. Körben ülve mindenki elmondhatta,hogy ő milyen nehézségekkel találta szemben magát az életben,hogyan küzdött meg velük. Mindenki segített hozzászólással,hogy mit lehetne tenni azokban az adott szituációkban.
Mindenki felírta egy cetlire,hogy mi a legnagyobb félelme, összegyűjtöttük, aki jött, valaki másét kihúzta,felolvasta, közösen próbáltunk rá megoldást találni,majd összetéptük a papírt,és egy képzeletbeli máglyára vetettük.
A legvégén pedig mindenki a saját képzelőerejét és eddigi tapasztalatát használva megalkotta a saját kis képregényét, ami egy történet, egy konfliktushelyzettel és annak megoldásával.
A megküzdési stratégiák tárgyalását osztályunk a felmerülő problémák összegyűjtésével kezdte. A feladatot tableten hajtották végre a tanulók a modern technika vívmányait bevetve: interaktív szófelhő keletkezett az összegyűjtött kifejezésekből. A jelenlévők szabadon nyilatkozhattak az általuk beküldött kifejezésekről, tanácsot adhattak a többieknek. Kiemeltük a leggyakrabban felírt szavakat és az osztályban visszatérő eseteket. Beszélgetésünkben felvetettük a modern kor problémáit, amilyen a „cancel culture” vagy a „ghosting” jelensége. Mivel erről sokan nem hallottak, vállalkozó tanulók gyűjtést végeztek, ismeretterjesztő plakátsorozat készült a faliújságra munkájukból. Egy „olvasójuk” illusztrációt is készített ehhez, hogy az ismertető színesebb legyen. A soron következő osztályfőnöki órán áttárgyaltuk az immár alaposan magyarázott fogalmakat. Visszatértünk az eredeti szófelhőre, majd két csoportban versenyezve érzelemkezelő és problémamegoldó megküzdési módokat kerestünk. Így igazán modern eszköztárra tettünk szert!
Először az állati állapotok szerepjáték alkalmával többféle állatbőrbe bújtak a gyerekek. Ezután beszámoltak arról, ki hogyan érezte közben magát. Nagyon beleélték magukat a játékba és jó élményt jelentett nekik. Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? című történet felolvasását követően elképzeltük, hogyan folytatódhat a történet. Levezetésképpen meghallgattuk a hónap dalát.
A megküzdési stratégiák gyakorlására a mindennapi élethelyzeteket használtuk fel. Volt részünk mindenben, mintha hullámvasúton száguldottunk volna.
Betegségek, ellenszere a vidámság: farsangi vicces jelmezeink.
Küzdelmek a tanulásban, kiváló tanulást segítő eszközök:
– „szorzóbigyók”- a tanult szorzók eredményeiből kirakott számsorok összefűzve. Jó játék, bármikor elővehető.
– Lapbook a magyar tananyaghoz kivehető tanulókártyákkal- szintén szórakoztató.
Végül szorongásaink, félelmeink leküzdése kiváló énerősítő, önbizalom növelő: mindenki részt vett az iskolai szavalóversenyen. akkor is kiállt, ha remegett a lába, elcsuklott a hangja. Az ő döntése, az ő győzelme! Akciódús február szuperhősöket terem!
Megküzdési stratégiák feldolgozása a Katica csoportban
A hónap boldogságóráinak témája a MEGKÜZDÉS. Személy szerint úgy érzem, hogy a Boldogságórák 10 témája közül ezt a legnehezebb az óvodáskorú gyermekekkel megértetni, érzékeltetni, átadni.
Ismerve a csoportom összetételét, a gyermekek képességeit a javasolt feldolgozási formától eltértem a csoportunk heti tematikus egységébe építése, illetve a boldogságórák céljainak elérése érdekében. Így aztán készítettem egy új tematikát a csoportom számára, melybe játékos, direkt gyakorlatokkal, önmegvalósításra, önbizalom növelésre alkalmas tevékenységeket terveztem.
A testünk, testrészeink és érzékszervek tematikájába ágyaztam be ezeket a stratégiákat, hogy a játékos tevékenységek sorozatán át a gyermekekben alakulhasson az optimista, pozitív hozzáállás a mindennapi gondok, nehézségek megélése, leküzdése során.
A gyermekek számára a hét minden napja tartogatott valami különleges vagy új tevékenységet, feladatot. Mozgásos tevékenység során pl. nemcsak a maroklabdát kellett az adott testrészhez „ragasztani”, hanem egy-egy társhoz kellett a megadott testrésznél összetapadni. Örömmel tapasztaltam, hogy a nagyobb gyerekek az adott stressz helyzetben is pozitívan, teljesítmény orientáltan, kitartóan és átgondoltan végezték a feladatokat, alkalmazva a „megküzdési eszközöket”, hogy derűsen teljesíthessék a sokszor nehéznek tűnő kihívást. A kisebbek vidáman, a nagyobbakat utánozva mérték fel, illetve teljesítették az adott játékot. A „Megy a bogár, viszi farát…” játék és a Feszítő- lazító gyakorlatok is kedvelt elfoglaltságuk volt a hét folyamán, ami sok derűs pillanatot és sikerélményt adott a gyermekeknek azon felül, hogy kellően mélyítettük a testrészeik nevét, illetve azt, hogy hol is van az a testrész. A Testrészek/érzékszervek Dobble kártyák új játék volt a héten, amit Boldog Dóra hozott ajándékba a csoportnak. A kártyaképek megismertetése után játékidőben 2-3 gyermek is tevékenykedett vele, először egymás után keresve az ugyanolyan képrészt, majd mikor már jól ismerték az ábrákat új szabály szerint; az vitte a lapot, aki hamarabb megtalálta az azonos ábrát. Ebben a játékban igazán szükség volt a megküzdési stratégiák alkalmazására, hiszen nem nyerhetett mindenki. Örömmel tapasztaltam, hogy egymást vigasztalva buzdították a játék végén „Ne bánkódj, a következő menetben ügyesebb leszel!”
A „Szemfüles érzékszervek” (csodakkora.blogspot.hu) című mese megismerése után képes kártyákkal mélyítettük az öt érzékszervünk szerepét, funkcióját a világ megismerésében. A mese után mi is keresős játékot játszottunk, mert „Rosszcsont Peti Manó” eldugta az érzékszerv kártyák lapjait a csoportszobában. A csoport összefogása, a közösség ereje kellett ehhez a kihíváshoz. Így minden gyermek izgatottan keresgélt a legók, gyöngyök, kirakók, babaruhák, … között, mire sikerült minden kártyalapot megtalálni és beilleszteni a pontos helyére.
Az emberábrázolás készségét rajzoltató mondókával (Pont, pont, vesszőcske…) rögzítettük, s míg a kisebbek társuk körbe rajzolt sziluettjét színezték be zsírkrétával, a nagyobbak a családjukat vetették papírra. Ábrázoló tevékenységük közben hallgattuk a hónapdalát, az „Ellazulni jaj, de jó”-t, amit már jól ismerünk és az Erősség Dalok közül a „Kitartás” címűt, ami nagyon tetszett mindenkinek és többször is meghallgattuk. A testünk és érzékszerveink és a megküzdési stratégiák témakör lezárásához igazán érdekes játékot, a TWISTER-t alkalmaztam, amit minden gyermek nagyon élvezett, főleg akkor, amikor egymás karjai, illetve lábai között átdugva kellett megtalálnia a kipörgetett színt az adott testrésszel. Jókat derültek egymáson, saját magukon a sokszor „kicsavart” testhelyzetek kialakítása során.