A nagycsoportosok a mese meghallgatása után nyuszis álarcot készítettek.
Megküzdési stratégiák
A kiscsoportosoknak elmeséltük a mesét és megbeszéltük a tanulságot.
Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? – beszélgettünk a mese alapján. Majd Lelkes Lóri szorult helyzeteit is megvitattuk.
Sokat beszélgettünk, “megküzdöttünk”, megértettünk, elfogadtunk, segítettünk! Bizony nem is gondoltuk, milyen nehéz lehet nap mint nap megküzdeni valamivel, ami hátráltat, visszahúz, gátol bennünket!
Mivel küzdünk meg nap mint nap? Tettük fel egymásnak a kérdést, beszélgettünk kinek mi okoz gondot és hogyan birkózik meg a problémáival.
Az e havi foglalkozásunk középpontjába a megküzdési stratégiák kerültek. Igyekeztünk pontos „testjeleket” adni, ill. olvasni mások jeleiből. Az utánozós játék után igazi beszélgetős, empatikus légkör alakult ki.
Jeles napok:
február 29.,Szökőév,
Feladat : szökőnap megszemélyesítése rajzban
“Nem számít, hogy jelenleg milyen képességgel rendelkezel, az erőfeszítés az, ami ezt a képességet beindítja és teljesítménnyé változtatja.” Carol Dweck
A hónap témája a megküzdés volt. A gyerekekkel sorba vettük, hogy ki, mikor, milyen nehézségekkel találta már szembe magát. Ezután sorra vettük, hogy ezekben a nehéz helyzetekben kire tudtak számítani. Kiemeltük azokat a helyzeteket, ahol ügyesen megfogalmazták, hogy sok esetben a nehéz helyzet amivel meg kell küzdeni, az saját magunk döntése. Ilyen pl.. nem készítenek házi feladatot, nem tanulják meg a verset, nem pakolnak össze a szobában, elhagyja a játékot, nem fogadnak szót. Az idézet is segítségével megbeszéltük: előfordul, hogy nem jól döntünk, nehéz helyzetbe kerülünk, de ha ebből tanulunk (ez az erőfeszítésünk), akkor ezáltal változunk, sikeresen megküzdünk az előttünk álló akadályokkal. Megbeszéltük, hogy a nehéz helyzetek elkerülésére ott vannak azok a stratégiák, ami alapján el tudjuk dönteni, hogy valami jó vagy rossz. Magunktól függetlenül is kerülhetünk problémával szembe. Az se baj, ha ezekkel egyedül nem tudunk megküzdeni, hiszen nem mindig elég az Én és Én, ilyenkor bátran kérjünk segítséget.
Szerettük volna valahogy megjeleníteni, hogy saját magunk mindig ott vagyunk, amikor dönteni kell, meg kell küzdeni valamivel. Az ötleteléssel arra jutottunk, hogy a saját árnyékunk lesz a másik én, aminek mindenki krétával rajzol arcot, ahogy elképzeli, amint megküzd valamivel. A gyerekek nagyon élvezték, hogy kint a szabadban végeztük el a feladatot. Nagyon ötletesen ábrázolták a másik én arcát. Megnézhették egymás rajzait is.
Melyik hős a példaképem? Erről beszélgettünk az órán, különös figyelemmel a szuperhősök és hétköznapi hősök közti különbségre.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet ezt a témakört feldolgozni, hogy „kézzelfogható” legyen az 5-6 éves gyermekek számára. Beszélgetőkörünk bevezető témája: „Attól vagyok/lehetek boldog …”. Gyermekek tárgyakhoz mérik a boldogságot (ha ezt vagy azt megkapom), érettebb lelkű gyermekek már meg tudják fogalmazni, hogy attól is lehetünk boldogok, ha szeretnek minket, ha sikerül valami, ami eddig nehézséget okozott (pl. öltözés, biciklizés…). Szituációs játékokkal érzékeltettem, hogy milyen az, ha nehéz helyzetbe kerülök (pl. nem tudok kiúszni a partra, lápos területen kell átmennem), vagy csapattagként versenyhelyzetbe kerülve együtt kell megoldani egy feladatot. Beszélgetőkör lezárásaként lerajzolták mi az, ami számukra nehéz (pl. fára mászni, főzni, biciklizni pótkerék nélkül …).
Zárógondolatot együtt mondtuk ki: „Sose adjuk fel, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen!” 😊