Havi foglalkozásunk bevezetéseként a héten megismerkedtek a gyerekek Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjével. Megkérdeztük a gyerekeket hogy ha lenne nekik is egy Aranykulcs a birtokukban, ők mit csinálnának vele.
Beszélgettünk arról, hogy néha nehéz feladatokat kell megoldanunk, hogy célba érhessünk, hogy megvalósíthassuk elképzeléseinket, hogy ügyesen teljesíthessünk.
A megküzdéshez kapcsolódóan megtartottuk hagyományos Farsangi mulatságunkat is, ahol csapatokban versenyezve különböző ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk a gyerekeknek, hogy ők lehessenek a feladatokban az elsők. A versenyt minden gyermek nagyon élvezte, jókat nevettünk, és vidám csatakiáltásokkal motiváltuk a csapatokat.
Lezárásként közösen táncoltunk, mozogtunk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj, de jó című dalára, hiszen a sok izgalmas feladat teljesítése után valóban jól esett az ellazulás.

Számomra egyik legtöbb gondolkodást igénylő témakör a megküzdési stratégia – hogyan is lehet szemléltetni az óvodás korú gyermekekkel, akik nagyban függenek a felnőttektől. Ebben az életkorban miért is kell küzdeniük a Maci csoportosaimnak?
Olyan játékokat játszottunk, amiben segíthettünk egy gyermeknek a küzdésében (meg kellett találni az eldugott kincset), illetve együtt kellett az egyre kisebbedő hajónkon fent maradni a háborgó tengeren – egy közös cél vezérelt minket, mindenki ugyanazért küzdött (le ne essünk) és fontos volt, hogy segítsük egymást, mert csak úgy jutunk ki a szárazföldre.

Korcsoport: 3-4 évesek

Motiváció: Kerestem egy királylány bábot és elváltoztatott hangon énekelni kezdtem a könyv által kínált Aranykulcs c. mese dalszövegét. A gyerekek felfigyeltek rám és érdeklődve figyelték az előadásomat. A dal végén jeleztem, hogy ismerek egy királylányos – sárkányos mesét, ha van kedvük tartsanak velem a szőnyegen és hallgassák meg.
Tevékenység: A mesét bábok és a mesében szereplő főbb eszközök bevonásával tettem érdekessé (királylány, sárkány, kulcs, vár…)

A mese végeztével beszélgetést kezdeményeztem szintén a bábok bevonásával, valamint válaszoltam a gyerekek által felmerülő kérdésekre. Példákkal erősítettem a gyerekekben azt, hogy nincs lehetetlen, ha valami nem sikerül újra kell próbálkozni, hiszem mindenre képesek vagyunk ha igazán szeretnénk. Fontos, hogy ne azonnal akarjunk mindent, hanem lassan, lépésenként haladjunk és nem baj, ha segítséget kérünk, hiszen mi itt vagyunk egymásnak.

Megmutattam a gyerekeknek az előre kinyomtatott, kivágott papírkulcsokat és felajánlottam, hogy a rajzasztalnál mindenki megfestheti saját aranykulcsát, mely a vár óriás kapuját nyitja.

MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK

A foglalkozást a nyugtató csillaglégzés relaxációval indítottuk.
A témát úgy vezettem be, hogy 3 kis szörnyike belopakodott és elbújt itt a teremben. A gyerekek segítségét kértem, hogy megkeressük őket. A gyerekek izgatottan kezdték el keresni a szörnyikéket. Miután mindegyiket megtaláltuk, megnéztük kik lehetnek ők… Rávezetésre, segítségre nem is volt szükség, a gyerekek felismerék hogy ők a szomorúság, a harag és a félelem.
Mézes Judit: Alvós nyuszi c. meséjét választottam a témához, melyben a kisfiúnak plüss nyuszija nyújt megnyugvást és biztonságot félelmeivel szemben.
Ezt követően mindenki megkapta a saját szörnyikéit, melyet kiszínezhettek. Közben alkalmunk nyílt beszélgetni arról is, ki mikor érzett ilyet, mi az, ami félelmet, haragot, szomorúságot váltott ki belőle és a különböző megküzdési stratégiákat ábrázoló kis képek kapcsán arról is beszélgettünk, hogyan tudunk ezektől a rossz érzésektől megszabadulni, hogyan tudjuk leküzdeni őket.
Miután megbeszéltük, hogyan tudunk megbirkózni nehézségeinkkel, a 3 kis szörnyikét jelképesen egy befőttesüvegbe ragasztottuk fel, bezárva, megszabadulva negatív érzelmeinktől.
Most már, hogy megbeszéltük, hogyan küzdhetünk meg rossz érzéseinkkel, szorongásunkkal, a gyerekek is lehetőséget kaptak, hogy egy akadálypályán végigküzdve magukat, ők is megszabadulhassanak saját kis szörnyeiktől. Három alkalommal, a három szörnyikével végighaladva az akadályokon, a pálya végén várt rájuk egy befőttesüveg, melybe saját kis szörnyikéjét mindenki bezárhatta, így szabadulva meg a félelemtől, haragtól és szomorúságtól. Nagyon élvezték a közös játékot, nagy boldogság volt számukra a pályát teljesítve üvegbe zárni szörnyeiket.
A foglalkozás lezárásaként szobros játékot játszottunk. Dobókockával dobtunk, majd különböző érzelmeket ábrázoló szörnyikéket jelenítettük meg. Leküzdve minden nehézséget a foglalkozás végén rátaláltunk a boldogság sárga szörnyikéjére, melyet a gyerekek haza is vihettek magukkal.

A heti tevékenységeket és játékokat az indián témakörben terveztük.
A kicsi indiánok az erdei élet során nagyon sok apró nehézséggel küzdöttek meg a mindennapok során. Az erdőben sokféle állattal találkoznak, akiket nagy tisztelet és védelem övez. Az erdőben az indiánok az élelemgyűjtéshez bejárják az erdő minden zegzugát. Közben gyakorolnak kúszni-mászni, nesztelenül átbújni, bokrokon keresztül áthaladni, öreg hídon egyensúlyozni. Ilyenkor néha beleeshetnek a patakba, vagy eltévedhetnek, de jókedvüket ez sem szegi soha, mert mindig lehet újrapróbálkozni és ügyesedni.
A kicsi indiánok híresek éles eszükről, főleg a ,,róka törzs” tagjai, így őket a logikai játékokkal sem lehet megfogni. A térképet ők olvassák a legjobban, és ők vezetik haza az eltévedt indiánokat a törzsek között.
A legbátrabbak felmásznak a legmagasabb hegyekre is, ahonnan kémlelik az eget és figyelik a várható időjárást. Ezt a feladatot a „farkas törzs” tagjai vállalják leginkább. Ők figyelmeztetik a kenuzni vágyó indiánokat, hogy vihar közeleg és óvatosan a veszélyes vizeken.
A „szarvas törzsben” élők híresen jó zenészek, akik saját készítésű hangszerekkel szórakoztatják a többieket.
A „sas törzs” a legjobb megfigyelő, azonnal jelez, ha betolakodót észlel a tábor körül.
A kicsi indiánok tudják, hogy együtt megoldani a kihívásokat sokkal könnyebb, mint egyedül, így mindig szívesen segítenek egymásnak és próbálják ki egymás feladatát. Amikor útnak indulnak, mindig többen mennek, hogy az akadályokat leküzdjék.
Megküzdési stratégiák elsajátítása a téma segítségével:
– A gyermekek a közös tevékenységekkel, páros játékokkal, csapatfeladatokkal gyakorolhatták a kooperációt, a segítségnyújtást, az együtt gondolkodást, egymás buzdítását (szurkolást).
– ,,Veszélyhelyzetben” figyelmeztethették egymást, és közösen kerestek megoldást a problémára.
– Az erdei élettel való megismerkedés során, az apró részletekre való odafigyelés kulcsfontosságú volt az indiánoknak. A gyerekek a közös úton haladva, felhívhatták egymás figyelmét az esetleges hibákra, tévedésekre. Tanulva saját és mások hibáiból. (pl. erdei gyümölcsszedés, kenuzás, halsütés).
– Az élelem megszerzése nem könnyű az indián faluban, így ezt is közösen érdemes végezni. A halászat is jobban megy, ha többen végzik. A halsütés akkor lesz sikeres, ha a megfelelő sorrendben rakják a halsütő keretre. Ebben a játékban nagyon fontos a szabálytudat és szabálytartás, hogy végül minden kicsi indián jóllakjon.
– A mozgásos akadálypálya erősíti a gyermekek kitartását, fejleszti az erőnlétet, és az indiánok koordinációs és egyensúlyozó képességét.
– A játékok által megtapasztalhatják, hogy vannak dolgok, amikért meg kell küzdeni, van, ami nem sikerül elsőre, és mindig érdemes próbálkozni. A kudarctűrő képesség fejlesztése nagyon nagy feladat a gyermekek körben manapság. Ezeken a játékokon keresztül láthatták, hogy tévedni lehet, de képesek a hibákat kijavítani, akár maguktól, akár társaik segítségével. A „megdolgozni valamiért” érzete jóleső és sokkal értékesebb, mint, amikor könnyen kapunk valamit. Ezt a gyermekek felé is érdemes közvetíteni.
– A kicsi indiánok elsajátítják azokat a megoldási stratégiákat, amikkel a feladatok sikeresek lesznek, így örömmel vetik bele magukat az újabb és nehezebb tevékenységekbe. Fontos, hogy a játékok nehézségi szintje is alkalmazkodjon a gyermekek életkorához, képességeihez. Azok számukra tartogassanak nehézséget és sikerélményt egyaránt. Megoldani egy olyan problémát, megvalósítani valamit, amit előtte még nem tudtunk, nagyon pozitív érzelmeket váltanak ki gyermekből és felnőttből egyaránt.