A gyerekekkel sokat beszélgettünk erről a témáról. Több játékot végig játszottunk, melyben megküzdöttek és a kihívásokat teljesítették. Közösen megállapították, hogy a cápatámadás játék volt a kedvencük. Légzőgyakorlatokkal bevezettük a tevékenységet, majd meghallgattuk cd-ről a zenét, mely alatt sikerült ellazulnunk. Sikeresen beleéltük magunkat a királylány és a sárkány szerepébe a mese meghallgatása és megbeszélése alatt.

A „megküzdési stratégiák” Boldogságóránkat újból relaxációkkal kezdtük. A hónap dalára relaxáltunk. A toronyépítés közben megbeszéltük, hogyan viselkedünk, mit csinálhatunk ha nem sikerül valami, ha feszültek, vagy mérgesek vagyunk. A hónap meséje újból nagyon tanulságos volt, és közösen megépítettük a varázslabirintust, amelyen kivezethettük a varázslabdánkat is. Igazi kihívást jelentett a bátorságpróba, ahol PÓK néni utasításait követve, együttes erővel, játékos feladatokon keresztül szereztük vissza az „elveszett játékainkat”. A pozitív hangulat tovább fokozódott a „hajótöréses” játékkal, ahol mindenki fent tudott maradni a csónakon, átvészelve a cápatámadásokat! A „nyugalom” percekben lerajzoltuk azt, hogy ki vigasztal meg ha szomorúak vagyunk és hogy hol érezzük magunkat biztonságban.

Miután megbeszéltük,hogy kihez fordulunk, ha rossz kedvünk van vagy bánatosak vagyunk, eljátszottuk a cápatámadás című játékot a tornateremben.
Ezt követően a hónap zenéjére lazultunk el a szőnyegen fekve.

Csoportunk levelet kapott a \”Játékgyűjtő\” fekete boszorkánytól, amiben leírta, hogy a csoport plüss játékait elvitte, mert előző nap nagyon hangosak voltak a gyerekek.(előző nap este a daduskanéni elrejtette őket). A játékok visszaszerzésének egy módja van, ha mindenki a \”hétpróbás\” akadálypályán sikeresen végig jut. A feladatok teljesítéséhez nagy izgalommal fogtak a gyerekek. Buzdították, segítették egymást. Mindenki kétszer végighaladt a pályán, hogy biztos visszakapjuk a játékokat. Szerencsére mire visszamentünk a csoportba, minden játék visszakerült a helyére.

A Kurca-parti Óvoda Szivárvány nagycsoportjában sokat beszélgetünk az egymás iránti toleráns viselkedésről, a befogadás, elfogadás napi szinten van jelen a gyerekek mindennapjaiban. Több drámajátékon, helyzetgyakorlaton keresztül igyekeztünk megtapasztaltatni, hogy a kirekesztettség, a bántás, csúfolódás milyen rossz érzés lehet, milyen fontos, hogy kifejezzük, mások számára is érthetővé tegyük érzéseinket. Mindenkinek más megoldási stratégia kifejlesztésére van szüksége a sikeres beilleszkedéshez, a közösségben való alkalmazkodáshoz. A könyvben ajánlott tevékenységeken és játékokon kívül ellátogattunk a szomszédos Gondozási Központba, ahol az idősek fonállal kapcsolatos tevékenységeit /felfejtés, gombolyítás, kötés, horgolás/ figyelhettük meg. Cserében megmutattuk, hogy milyen ügyesen szövünk, fonunk, körmöcskézünk, a tőlük kapott fonalakat hogyan használjuk fel. A program mindkét fél nagy megelégedésére szolgált, értelmet, lendületet adott ezen tevékenységek folytatásához, a további együttműködéshez. Csoportunkban kedveltek ezek a tevékenységek. A gyerekek kitartóan alkalmazzák a tanult technikákat, kreatív alkotásokat létrehozva. A farsangon lehetőségünk nyílt jelmezekben „más bőrébe bújni”, kis időre mesehőssé válni. Beszélgetéseink során mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy kinek milyen tevékenységek jelentik a feloldást, ellazulást, mitől érezzük jobban magunkat egy feszült helyzetben. A leghatékonyabb megoldás a gyerekek szerint az ölelés. Ezt a munkafüzet feladatlapjának színezésével is megerősítettük. Örömmel játszottuk el Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó című dalát többször is, rajta keresztül gyakorolva a megfeszítem-elengedem feszültségoldó technikát.