A ,, Napsugár csoportba”a megküzdési stratégiák témát dolgoztuk fel különböző technikák segítségével. A témát a relaxációs zenével kezdték meg, „Ellazulni jaj de jó” miután ellazultak, meghallgatták a hónap meséjét az „Aranykulcsot”, a mese után közösen megbeszélték kinek mi lenne a három kívánsága.
A gyerekek elmondták azt is , hogy milyen érzés töltötte el őket a mese hallatán.Volt aki szomorú volt mert féltette a királykisaszonyt, volt aki dühös volt a sárkányra, de a mese végére mindenkit nagy boldogság töltött el.
Beszéltünk a gyerekek félelmeiről is, volt aki a sötétségtől fél, de van olyan is aki a hangoskodástól
Rajzolással lerajzolták, legbiztonságosabban otthon érzik magukat szüleikkel, de az oviba is nagyon boldogok.
A téma lezárásaként eljátszották a „Hajótörés” játékot amit a gyerekek azóta is nagyon szeretnek.
A szülői közös farsangon gyerek és szülő együtt küzdöttek a Hajótörés játékban.

Megküzdési stratégiák

A foglalkozás címe: Megküzdési stratégiák
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy minden erőnkkel igyekeznünk kell a problémát megoldani. Tervet készíteni, segítséget kérni, beszélgetni valakivel.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Aranykulcs mese elmesélése.
– Akadálypálya
– Toronyépítés
– Hajótörés

A boldogságórát a csendespihenőben kezdtem. Amikor készültem a foglakozásra és elolvastam a mesét, arra gondoltam, elalvás előtt mesélem el az Aranykulcs mesét a hosszúsága miatt.
Másnap utaltam a mesére, amire mindenki nagyon jól emlékezett.
A kiválasztott plüss játékokat reggel elrejtettem a tornaszobában,
és előkészítettem különböző tornaeszközöket, amin át kellett jutni a megbeszélt feladatokkal.
A felfordított pad, egy keskeny híd, amin egyensúlyozva kell átjutni, vigyázva, nehogy leessenek. Az együttműködés érdekében, lehet segítséget kérni a mögötte állótól, aki fogja a kezét és úgy vezeti végig azt a kisgyerekeket, aki esetleg bizonytalanabb.
A szivacson végig kellett gurulni, mint egy „fatörzs”.
A szúrós párnákon, mint a mocsár, kellett átlépkedni.
Az alagútban átbújni, a kötélen végig lépkedni.
Miután mindenki végig ment az akadálypályán, közösen kellett tornyot építeni, műanyag poharakból, a sport poharakból.
A sok-sok feladatban elfáradtak, leültek egy összehajtogatható szivacsra megpihenni, de ÓÓÓ, jajj jönnek a szivacsevő cápák, mindig egy „darabkát” leharapnak. Egyre kisebb hely van, össze kell kapaszkodni. Már éppen, hogy elférnek, amikor eltudják együtt kergetni a támadót, azzal, hogy segítenek egymásnak, ezzel legyőzik és visszakapják az elveszettnek hitt játékaikat.
Az akadálypályán a feladatokkal a nagymozgásukat, egyensúlyérzéküket is fejlesztettem. Az összetartozás érzését erősítette, hogy segítették egymást, mindenkire szükség volt. Az akadályokat legyőzték, visszaszerezték a játékaikat, megoldották a problémát, kitartóak voltak, összefogtak.
Nagyon jó délelőtt volt-mondta az egyik kislány, aki a „kiszabadított” unikornisát ölelgette.

A hónap témájának következő lépése a jelkép kiszinezese és a közelgő farsangi mulatságra való felkészülés nehézségei vannak.
A páros tánc okoz kihívást a gyerekeknek, ezt tűztük ki célul, hogy sikerüljön megvalósulni.

Ebben a hónapban a megküzdési stratégiák témát dolgoztuk fel különböző technikák segítségével. A pillangó csoportban a témát a relaxációs zenével kezdték meg, „Ellazulni jaj de jó” miután ellazultak, meghallgatták a hónap meséjét az „Aranykulcsot”, a mese után közösen megbeszélték kinek mi lenne a három kívánsága. A téma lezárásaként eljátszották a „Hajótörés” játékot. A katica csoportban a téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy meghallgatták a hónap zenéjét, majd ezután a mesét. Átbeszélték a mesét, kinek mit jelentett, ki volt a kedvenc szereplő stb… A téma lezárásaként egy játékot játszottak a csoport tagjai körben ülnek, s egy gumilabdát, dobálnak egymásnak. Az, akinek a labdát odadobták, kedélyes kacajra fakad, s addig hahotázik, míg a labda nála van. Gyors körültekintés után kiszemel valakit s aztán annak dobja tovább a labdát, s azonnal elkomolyodik, míg a kiszemelt örömteli nevetésbe kezd. Aki elfelejt nevetni, vagy pedig soron kívül elneveti magát, zálogot ad, vagy kiáll a játékból. Egy idő után nehéz megállni nevetés nélkül. Aztán már nem is kell! A mókus csoportban a mese hallgatás után, relaxációs zene, ahol egy kicsit letudtak nyugodni, átgondolták, hogy mi is volt a mesében. A téma lezárásaként közösen eljátszották a Mosolydobás játékot. A maci csoportban téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy kezdő relaxációt végeztek, majd a mese meghallgatása történt. A gyerekek a munkafüzet feladatlapját töltötték ki. A süni csoportban a téma úgy valósult meg, hogy óvó néni elolvasta a Csak pozitívan című könyvet. Beszélgettek a pozitív hozzáállásról, a pozitív megerősítésekről. A gyerekek nagyon élvezték a közös játékokat.

A kát mesét dolgoztam fel, a gyerekek örömére. Szívesen hallgatták és szívesen dolgoztak a feladatlapon is. Különböző történeteket találtak ki a mese folytatására.

Reflexió a februári Boldogságórás foglalkozásról
A foglalkozás témája : Megküzdési stratégiák
A foglalkozás vezetője: Gyenge-Kovács Judit
Ideje: 2025.02.18..
Helyszín: Városközponti Óvoda, 7624. Pécs, Budai Nagy Antal u. 5.
Katica csoport

A mai Boldogságórás foglalkozást meglepetésszerűen kezdtem el.
A gyerekekkel már éppen kicsit kezdtünk összepakolni tízórai után, (azt gondolták, hogy mese fog következni..), amikor kértem, hogy őket, hogy kínáljanak meg valami finomsággal a babakonyhában. Ugyanis előzetesen, még korán reggel, Boldog Dórával ( Plüss katica, a csoport Boldogságórás segítője) együtt, eltüntettem a babakonyhai játékok nagy részét, az ételeket, étkészletet, evőeszközöket, gyümölcsöket, zöldségeket. Az oka ennek az volt, hogy – mivel az utóbbi időben, nagyon nagy rendetlenséget csináltak mindig a babakonyhában, és a szétszórt játékokat nem akarták elpakolni,- azt találtam ki, hogy ez lesz a mai „Megküzdési stratégiánk” lényege, hogy próbatételeken keresztül, hogyan tudják visszaszerezni az elveszett játékokat, amiket ezentúl mindig rendesen elpakolnak majd maguk után.
Ekkor vették észre, hogy a játékok nagy része hiányzik!…
Mondtam nekik, hogy itt valami nagyon nagy furcsaság történt, hívjuk segítségül Boldog Dórát, aki talán rávezet bennünket, hogy mi is történt valójában! Izgatottan ültek körém a szőnyegre, amikor észrevettük, hogy Boldog Dóra sincs sehol, de egy levelet hagyott nekünk! Leültünk, és elkezdtem nekik felolvasni a levelet!
A levélben az állt, hogy sajnos nem érzi jól magát mostanában a Katica csoportban Boldog Dóra, mert nagyon hangosak lettek a gyerekek, és többször is rendetlenséget hagynak maguk után. Ezért hát elment, de nagyon szeretne újra visszajönni, és együtt játszani a kis Katicás gyerekekkel, de ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, meg kell küzdeniük.
Bemelegítő játékkal rákészültünk a küldetés teljesítésére. Ehhez találtam egy nagyon jó kis dalt, amire játékos mozdulatsort, és változatos mozgásos gyakorlatokat találtam ki. A bemelegítő tánc után, egy relaxációs zenére, egymásra hangolódtunk, hogy számíthassunk egymásra a küldetés során. Amikor a zene megállt mindenkinek párt kellett választania, akit megölelt és utána vele haladt tovább az úton. A zene végére, eljutottunk a meseszőnyegünkre.
Az ajánlott mese (Aranykulcs, – Boldogságóra kézikönyv 138. oldal ) elolvasása után, megbeszéltük, hogy mi hogyan tudnánk megküzdeni, hogy visszajöjjön hozzánk Boldog Dóra, és megtaláljuk az elveszett játékokat. Majd én is 3. próbatétel teljesítésére invitáltam őket, Boldog Dóra levele alapján.
1. Akadálypályát alakítottam ki a csoportszobában
2. Közös tánc, farsang közeledtével…. – „Előre jobbkezedet!” c. dal eltáncolása
3. Kiskanál, nagykanál, zöld erdőben kismadár, minden gyerek így csinál! c. játékkal arra kértem őket, hogy egymás után mindig valakire rámutattam, aki középre állt és mutatott egy gyakorlatot, mozdulatot, amit közösen utánozni kezdtünk.
Ez idő alatt a dajkámat bevonva a titkos küldetésbe, megkértem, hogy helyezze el a folyosón a nyilakat, amik mutatják az utat nekünk, ahol „elrejtőzött” Boldog Dóra és a magával vitt játékok.
A 3 próbatétel teljesítése után útra keltünk, majd a kijelölt úton végig haladva a másik középső csoportosokhoz jutottunk el, ahova óvatosan bekopogtattunk. Már reggel megbeszéltem az itt dolgozó óvó nénivel, hogy miben kérem a segítségét, ha odaérünk a gyerekekkel. Megköszöntük, hogy vigyáztak a játékainkra, és Boldog Dórára. Majd illendően elköszöntünk és visszamentünk a csoportunkba.
Ezután gyönyörűen helyre pakoltuk a játékokat, és miután minden akadállyal megküzdöttünk, kiszíneztük a Megküzdés jelét, és felragasztottuk a Boldogságvár felé vezető út 6. lépcsőfokára.

Levezető relaxációval zártam a tevékenységet.