A „Dolgozni szaporán” kezdetű dalra együtt rendet teremtettünk a csoportban, majd a szőnyegen ülve elmondtam, hogy ma a megküzdéssel, a kihívásokkal, problémákkal kapcsolatban fogunk beszélgetni, énekelni, játszani és alkotni.
A foglalkozást kezdő relaxációja a „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…”
A gyermekek álló helyzetben a két vállat előre roggyantják, hogy két karjuk lógjon a test előtt, majd pedig lerogynak a szőnyegre, és „eldobják magukat” önfeledt pozícióba. Arra kértem őket, úgy heverjenek, ahogy nekik a legpihentetőbb. Nagyon élvezték a gyerekek, kuncogva, önfeledten feküdtek a szőnyegen. Azonban Boldog Dóra érkezése előtt kicsit megmozgattam a „rongybabákat”.
Személyiségfejlesztő dalnak „Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó” című dalát játszottam le, miközben fogtuk egymás kezét körben állva. Természetesen nagyon szeretnek énekelni és táncolni.
A téma feldolgozása Boldog Dóra mondókájával és az Aranykulcs című mesével történt. A mesében szereplő versnek „dallamot adtam” és elénekeltem háromszor, ahogy a mesében is helye van. A Királylány éneke megérintette őket, szeretettel fogadták az egész történetet. A csoport fele a nyakamba ugrott a mesélésem után, azt mondva, hogy ez volt a legjobb mese és köszönik nekem.
A Boldogságvár 6. lépcsőfokára elkészítettük a jelet, szépen haladunk a lépcsőfokokon.
Házi feladatként arra kértem őket, hogy beszélgessenek el otthon arról, hogy szüleiknek vagy nagyszüleiknek adódott-e életük során olyan helyzet, amit nagyon nehezen, de leküzdöttek, megoldottak. Felhoztam saját példát, hogy jobban átérezzék mire gondoltam.
A pénteki torna foglalkozásra akadálypályát terveztem, ahol különböző megküzdési stratégiát kell alkalmazniuk.
Az óvoda vezetőjével szoktam megbeszélni a „Boldogságórás” tapasztalataimat és arra jutottunk, hogy a gyerekeknek több olyan mese kell, amiben királylány van és sárkány, tehát több tündérmesére van igény.